Mindezt Hollósi Dávidtól, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezetőjétől hallottuk az idei Alföldi Állattenyésztési és Mezőgazda Napokon. Az Erste Bank standján kérdeztük a magyar állattenyésztés helyzetéről.

Miért jött el kiállítóként is Hódmezővásárhelyre az Erste Bank?
Mert nemcsak az állattenyésztőket mozgatja meg ez a kiállítás, hanem az egész agráriumot. A mezőgazdaság vezető vállalkozásai mind itt vannak. Jó a hangulat, kellemes a helyszín, színvonalas az időtöltés, lehetőséget teremt a kapcsolatépítésre is. Nagyon szeretünk idejárni, már harmadik éve vagyunk jelen. A naptárunkban azóta ez fix pont.

Hollósi Dávid: tudomásul veszi, hogy a mezőgazdaságban csak az évek átlagában szabad minősíteni. Meg kell értenünk a belső, akár bennfentes viszonyokat is – fotó: Agroinform.hu

Hogyan látja az állattenyésztési ágazat helyzetét az Agrár Kompetencia Központ?
Jóval nehezebb helyzetben van, mint a növénytermesztés. De ez nem jelenti azt, hogy finanszírozhatatlan. Nagyon sok állattartó ügyfelünk van, és még bővíteni is tervezzük a kört. De azt látni kell, hogy a jövő a nagyobb integrációkban van, a nagyobb méretekből fakadó előnyökhöz kapcsolódik. Igyekszünk olyan partnereket találni, akik ezt ugyanígy gondolják.

Tehát integrációk kellenek, biztos vevői, szállítói kapcsolatok, és ki kell simítani a felvásárlói árak állandó ingadozását is.

Olyan termékpályák, vertikumok kialakítása szükséges, ahol a partnerek egymásra utaltak, tekintettel vannak a másikra, képesek megosztozni a keletkező jövedelmeken, és ha úgy adódik, akkor az átmeneti veszteségeken is.

Milyen egy ideális termékpálya az állattenyésztésben?
Először is komoly mérettel, kapacitással rendelkező feldolgozóiparra van szükség. E nélkül nem tudjuk megvalósítani a céljainkat. Ennek tőkeerősnek kell lenni, tudnia kell nemzetközi piacra is termelni. Hatékonyan dolgozik – ez különösen fontos –: kis költségekkel, homogén, jó minőségű terméket tud piacra vinni. És tartósan. Nem egy napig, félévig, egy évig, hanem hosszú időtávon keresztül. Ez a partneri kapcsolat már képes komoly beszállítói potenciált jelenteni a nagy áruházaknak, élelmiszerláncoknak. Ez teremtené meg az állattenyésztők számára a kellő termelői biztonságot. Nyugat-Európában ez működő modell.

Nálunk mi hiányzik hozzá?
Magyarországon óriási átrendeződés volt a rendszerváltás után.Tönkrementek a termelőszövetkezetek, külföldi kézbe kerültek a feldolgozókapacitások. Ezek egy részét bezárta az új tulajdonos, hozta a saját termékeit Nyugat-Európából. Az áruházláncok is külföldi tulajdonba kerültek, ezek szintén a saját termékeiket importálták. Felborult, ami alapvetően jól működött a szocializmusban, hiszen az élelmiszer-ellátás jól funkcionáló rendszer lett a 80-as évek közepére. Innentől tőkehiány alakult ki az ágazatban, szétdarabolták a takarmánytermelő bázisokat, az állatállomány fenntartása nehézkessé vált, tehát szétesett a lánc. Ezek a láncszemek most kezdenek újra egymásba kapcsolódni, már van egy-két nagyon jó példa erre Magyarországon.

Milyen jó példákat tud mondani?
Nem az én reszortom, hogy konkrét eseteket nevezzek meg, de a hús- és a tejtermékpályán vannak jó példák.

A baromfiágazatot pedig akár ki is emelhetjük, hiszen a tenyésztés és feldolgozás gerincét ma már hét-nyolc integráció jelenti.

Mi ez, ha nem az egyértelmű irány? Ha a feldolgozó saját maga rákényszeríti saját magát arra, hogy szakmai tanácsadással –  vagy akár átmenetileg tőkével is –, alapanyaggal, tenyészállattal, takarmánnyal, takarmányreceptúrával – ez nagyon fontos! – lássa el a beszállítóit. Mert az ő érdeke, az ő biztonsága az, hogy a feldolgozásra beszállított állat megfelelő minőségű legyen, és időben rendelkezésre álljon. Így most már bérhizlalásról beszélhetünk. Magyarán: egy tőkeerős és szaktudással is rendelkező feldolgozó megszervezte maga alá az integrációt. Így már elég alkuerővel rendelkezik ahhoz, hogy az áruházláncokhoz be tudjon szállítani.

Melyik állatágazat áll a legrosszabbul?
Elég gyakran váltogatják egymást ebben az ágazatok, gyakran együtt is mozognak. A baromfiágazatnak volt egy kisebb sokkja az elmúlt időszakban, amikor a sertéshús áfacsökkentése nem a legjobb ütemben valósult meg, elválasztva a baromihúsétól. A tejhasznú szarvasmarhatartás pedig az alacsony tejárak miatt került szorult helyzetbe. Aztán jött a sertésárválság. Valószínűleg a tejhasznú tehenészet van a legrosszabb helyzetben, hiszen a tejkvóta kivezetése miatt óriási túlkapacitás alakult ki. Az orosz embargó miatt sok nyugat-európai tej kereste a helyét, és Kelet-Európa lett az egyik célpiac. Nagy a kitettségünk. A német és a magyar tejtermelés mennyiségi mutatói között akkora a különbség, hogy egy németországi kis változás is igen nagy szeleket kavar nálunk. Nagyon sok tennivaló van még.

A sertéshelyzettel kapcsolatban szintén csak azt mondhatom, hogy itt is integrációkra van szükség. Most van egy kiváló példa, a nemrég megnyitott mohácsi vágóhíd. Nagyon fontos jó irány. Mert miről is van szó? Nagy mennyiségekről, szakmai támogatásról és integrációról. A sertéságazatot illetően ezenkívül csak egy-két integrációról beszélhetünk, nincs több.

A nyitó beszédek is az integráció szükségességét hangsúlyozták, a földművelésügyi miniszterhelyettes egyenesen az agrárium előtt álló legfontosabb feladatnak nevezte.

Tudomásul kell venni, hogy a globális versenyhez négy dologra van szükség: mennyiségre, minőségre, marketingre és tartós piaci jelenlétre. Ezt kétféleképpen lehet elérni. Vagy néhány tőkeerős nagyvállalkozással, versenyzünk, amelyek mind mennyiségben, mind minőségben állják vannak a sarat, a komparatív előnyök kihasználásával. A másik pedig: sok kicsivel termelünk, de őket integrációba rendezzük.

Az Erste standja. „Nemcsak az állattenyésztőket mozgatta meg a hódmezővásárhelyi kiállítás, hanem az egész agráriumot” – fotó: Agroinform.hu

A bank a maga eszközeivel mit tud tenni az állattenyésztési ágazatért?
Azt, hogy megérti az ágazatot továbbra is, és higgadt marad akkor is, ha egyébként pánikhelyzet van, és jó döntéseket hoz. Tudomásul veszi, hogy a mezőgazdaságban csak az évek átlagában szabad minősíteni. Meg kell értenünk a belső, akár bennfentes viszonyokat is. Csak a szikár számok alapján nagyon nagy dőreség lenne döntést hozni. A fővárosi irodaházban egy-egy mérleg alapján nem is lehet különbséget tenni. A bank maga is üzleti vállalkozás, profitot kell termelnünk, ezért a jó minőségű ügyfeleket keressük. Azért van az Agrár Kompetencia Központunk, hogy az idők szavára felhívjuk a figyelmet, hogy megmutassuk, miként változnak a viszonyok. Bízom abban, hogy mindig tudunk olyan dolgokat mondani, amelyek felkeltik a gazdálkodók figyelmét, és megalapozzák jövőbeni jó döntéseiket.

Mi most az idők szava?
Az, hogy nem vagyunk elég hatékonyak! Nyugat-Európa – és már Kelet-Európa egyes országai is, például Lengyelország – minden tekintetben jobb mutatókkal rendelkezik, mint Magyarország. A hatékonyságot fokozni kell. Annál is inkább, mivel a támogatási rendszer kérdése folyamatosan napirenden van. Ha komolyan csökkennének ezek az összegek, akkor is meg kell tudnunk élni.

Lehajolni a forintokért, a költségeket minél jobban kordában tartani, és azt termelni, amire a piacnak szüksége van, ez az idők szava.

Fel kell vennünk a versenyt, különben nagyon könnyen beeshetünk a pad alá.


Az Erste Bank Agrár Kompetencia Központjának a hazai szántóföldi növénytermesztési helyzetről szóló iparági elemzését IDE KATTINTVA töltheti le.