A szakmai közvélemény formálók jelentős részében már befészkelte magát az aggodalom a mindennapi egészséges vizünk okán hazánkban is. A víz, ami itt van körülöttünk, mellettünk szinte minden évben sok, olykor igen sok.

Pár hónap múlva a mezőgazdaság embere vízért, esőért imádkozik, mert aszályos a táj, kiszárad a vetemény, tönkre megy a termés. A városi ember is unja, sínyli a száraz meleget, vízre, esőre vágyik, vagy havas télről ábrándozik.
A víz minőségével azonban általában alig törődünk.

A vízi környezet minősége idegen, érdektelen, vagy rábízzák a dolgot a vizek esetében szerzett felületes tapasztalatra, hogy a víz csodálatos öntisztító ereje majd rendbe hozza a dolgokat magától. Nagy, országos megdöbbenést váltott ki a tiszai ciánszennyezés 2000 januárjában. A TV hetekig mutatta, hogyan szedik össze a halálosan megmérgezett, még vergődő óriás halakat, amiknek a jelenlétét a Tiszában átlag ember el sem tudta képzelni. De hónapok múltán már arról kapott hírt a közvélemény, hogy minden rendbe jött, a Tisza iszapjában újra nyüzsögnek az állatok és ugyanez év nyarán ilyen nagy tiszavirág- (kérész) rajzásra még a legöregebb Tisza mentiek sem emlékeznek.

Az már csak azt a néhány száz halászt érdekli, hogy nem maradt valamirevaló halászható hal a folyóban. A Balatonban 1965-től 1995-ig szinte évente voltak nagy és kisebb helyi haldöglések. Akkor az évi halfogás mindig jóval millió kilogramm (1000 tonna) fölött volt. Majd a kilencvenes évek második felében már alig volt haldöglés. Megjavítottuk a Balaton vizét, hirdették az illetékesek. De az már nem érdekli a közvéleményt, hogy a halfogás évek óta alig éri el ma a régi fogások felét, harmadát. Tehát, azért csak lehet valami a vízi környezettel, hogy nem termel halat.

Az egészséges környezet iránti vágy az egyes emberekben vele születik. Mindig valami más rontja saját környezetünket. Mi csak eldobjuk a csoki burkát, hagyjuk a járdán kakálni a kutyánkat, a port az utcára rázzuk, autóval közlekedünk, a dugókban száz és száz autó pöfögteti káros bűzét, és sorolhatnám azt a sok apróságot, amivel a körülöttünk lévő teret, környezetünket rontjuk.

Itt néha lelkes környezetvédők hatásosan ébresztgetik a környezettudatot, érnek is el bizonyos eredményeket.
A vízi környezettel azonban egészen másképpen kell bánni. Itt elsősorban az illetékes hatóságnak kellene nagyon átgondoltnak, szigorúnak lenni. De az egyes emberekben is fel kellene ébreszteni a vizeket védő környezettudatot, ami ma még az illetékeseken is csak felületesen van meg, amikor azt akarják bizonyítani, hogy az ő portájukon minden a legnagyobb rendben van a vizekben is.