Az árbevétel kiesés kompenzálására egyáltalán nem számíthatnak a termelők! Részint az uniós normák nem teszik lehetővé, másrészt a költségvetésben erre nincs is keret. Üres az elmúlt évben létesített kárenyhítési alap is, mivel a termelőknek csupán 6%-a lépett be, és befizetett közel 300 millió forint még csak csepp sem a tengerben. Az EU-s támogatások idei nemzeti kiegészítéséből "megspórolt" 25 milliárd forintját sem lehet már felhasználni, mert azt meg a forint erősödése miatti ágazati veszteségek viszik el. Mit tehet az agrártárca vezetése? Brüsszellel tárgyal, hátha onnan csöppenhet valami.

Jobb lenne, ha a termelők előrelátóbbak lennének, rájőve, hogy igazából csak önmagukra számíthatnak. Először is be kellene látni, hogy szükség van az önsegélyező rendszerre, a már létrehozott kárenyhítési alapra. Emellett a biztosítás alapvető termelési költség, főleg a nagy értékű ültetvények esetében, ahol nem csupán egy év termése forog kockán. A korszerű termesztési technológiák ismerik a fagyvédelmi öntözést, az aszály ellen a csepegtető és egyéb módú öntözést, a jégkár ellen a védőhálókat. A helyes fajtaválasztás, a tápanyag gazdálkodás, a növényvédelem szintén hozzájárulhat a kár megelőzéséhez, illetve mérsékléséhez.

Mit tehetnek akkor a gazdák? A reménykedésen túl korszerűsíteni kell a technológiát, aki tud, önerőből fejlesszen, mert legközelebb esetleg már nem lesz erre sem módja. Az élet egyébiránt pedig elvégzi a szerkezetátalakítást – igaz, a maga módján.

(szerk.)