A közönséges lucerna (Medicago sativa L.) a XVIII. század végétől folyamatosan jelen van szántóföldjeinken. Korábban a nemzetség egy másik termesztett faját (Medicago varia Martyn) a tudományos közleményekben, fajtajegyzékekben külön tárgyalták. Néhány éve az OMMI megszüntette a szétválasztást, jóllehet a jelenleg köztermesztésben lévő fajták genetikailag, botanikailag mindkét faj jellegzetességeit többé-kevésbé mutatják fenotípusos megjelenésükben. Ennek okai szerteágazóak, de elsődlegesen az idegentermékenyüléssel, a spontán mutációra való hajlamossággal és az autotetraploidiával függnek össze.

Madicago sativa virágszirmai a fehéreskéktől a rózsaszínesen át egészen változatosak lehetnek - fotó: Shutterstock


Gyakorlati szempontból a probléma nem túl jelentős, mert a satíva és a varia típusú fajták ökológiai igénye, termőképessége, a takarmány minősége, a termesztés technológiája azonosnak tekinthető.


A lucerna egyike a sokféle hasznot hajtó növényeinknek:

  • biztosan termő, kiváló minőségű, fehérjében és béta-karotinban gazdag takarmánynövény (1. táblázat),
  • a talaj szerkezetét javítja, szervesanyag-tartalmát gyarapítja,
  • peszticidtakarékos termesztése kielégíti a fenntartható gazdálkodás követelményeit,
  • újabban közvetlen humáncélú felhasználása is terjed (kozmetikumok, homeopátiás készítmények).

Előnyös tulajdonságainak közel sem teljes felsorolása mellett sajnálatos módon termőterülete az utóbbi időben jelentősen csökkent (2. táblázat). A hiba nem a lucernában keresendő, sokkal inkább az elmúlt évtizedek súlyosan elhibázott agrárpolitikájában, amely a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti egyensúlyt megbontotta. Ebben a helyzetben a mégoly hasznos növény, mint a lucerna termesztésfejlesztéséről csak abban a reményben lehet, ha az agráriumot irányító politikusok rájönnek, hogy hazánknak komparatív előnyöket a mezőgazdasági erőforrások kihasználása biztosíthat. Ezen a téren a gyakorlati szakemberek feladata a korszerű termesztéstechnológia alkalmazása. Ma ezalatt olyan műveletsort értünk a terület kiválasztástól a termés betakarításáig, amely ráfordítás takarékos, környezetbarát, biztosítja az ökológiai és ökonómiai optimumhoz közeli termést és minőséget. A következőkben a legfontosabb technológiai elemeket tekintjük át elsősorban a takarmánytermesztést tárgyalva, majd röviden (terjedelmi okok miatt) szólunk a magtermesztésről is. Ezt a különválasztást mindenképpen meg kell tennünk, mert a lucerna takarmány- és magtermesztése olyan mértékben különbözik, mint két eltérő tulajdonságú és igényű faj agrotechnikája.

A takarmánylucerna termesztésének korszerű technológiai alapjai

A területkiválasztás szempontjai

Jó minőségű, hosszú élettartamú, nagy életteljesítményű (40-60 t/ha/4-6 év) lucernásra csak megfelelő ökológiai környezetben számíthatunk. A lucerna talajigényét a csernozjom-, a réti- és a barna eredőtalajok elégítik ki elsősorban. Termeszthető bár mérsékelt hozamokat adó meszes homok-, öntés- és javított szík talajokon is. Mindegyik genetikai típusnál fontos a jó mészállapot, a 6,5-7,8 pH kémhatás, a legalább közepes NPK szolgáltatóképesség, a gyökérzet mélyrehatolása (eke- és tárcsatalp betegség mentesség).


A területnek mentesnek kell lennie a nyílt-, vagy rejtett belvíztől, ideális, ha az altalajvíz a felszíntől 3,0-3,5 m-re van és felette kapilláris vízemelő zóna található. Sikerrel termeszthető lejtős területen is (15 °-os lejtés szögig), célszerű annak felső harmadára telepíteni. Klimatikus igényének hazánk minden termőtája alapvetően megfelel. Alapvető hozamkorlátozó viszont a kevés és egyenlőtlen eloszlású csapadék, ami akkor nem lenne negatív termésbefolyásoló, ha 750-700 mm/év körül és egyenletes eloszlásban hullana (50 % a tenyészidőben 04. 01. és 09. 30 között). Ebből egyenesen következik, hogy a nagy termésekhez mesterséges vízpótlás szükséges, de ennek széleskörű alkalmazása a jelenlegi költségviszonyok mellett irreális. A lucerna klíma elemek iránti igényével kapcsolatban meg kell említeni, hogy nem vagy rosszul tűri az árnyékolást. Ezért fontos a tisztatelepítés és különösen a fiatal lucernás gyommentesen tartása.
Mivel a lucernát hosszú időre telepítjük, fontos az előveteménnyel kapcsolatos igényének kielégítése is. E tekintetben célszerű betartani, hogy önmaga után 4-5 évig ugyanoda ne kerüljön vissza, ne telepítsük a Fabaecae család egyéb termesztett fajai után 1-2 évig, legyen a kiválasztott terület nehezen kordába tartható, mérgező gyomoktól mentes, legyen elegendő idő (min. 60-90 nap) a telepítés előkészítéséhez (gyökér- és vetőágy, alaptrágyázás). Így a tavaszi telepítéshez ajánlható elővetemények: kalászosok, burgonya, silókukorica, tökfélék, kender, dohány, répafélék. Nyárvégi telepítéshez javasolhatók a július közepéig betakarított kalászosok, len, mustár, őszi káposztarepce, korai burgonya.

A telepítés idejének, módjának megválasztása

A hazai vetésszerkezet, a talaj nedvességi-, művelhetőségi állapota alapvetően két telepítési időszakot, a tavaszi (márciustól április közepéig) és a nyárvégit (augusztus közepétől szeptember elejéig) alakította ki. Mindkét időszakban vannak előnyök és hátrányok. Tavaszi telepítésre könnyebb jó előveteményt választani, több idő van a jó talajelőkészítéshez, a télről tározott csapadék többnyire elegendő a kezdeti fejlődéshez, bővebb a fajta és a vetőmagválaszték. Egyetlen hátránnyal számolhatunk, a telepítés évében mérsékelt a termés. Mivel az előnyök túlsúlyban vannak, többnyire ezt választják a termesztők. A nyárvégi telepítés több gondot okoz. Kevesebb az időben lekerülő jó elővetemény, a nyári szárazságban nehezebb kifogástalan talajelőkészítést végezni, ráadásul a csapadékhiány áthúzódhat az őszre, hiányos lesz a kelés, télre a gyengén fejlett állomány nem tud elegendő tartalékot képezni. A vetőmag piacot is inkább a kereslet jellemzi. Előny viszont, hogy már az első évben teljes hozammal kalkulálhatunk. Nyárvégi telepítés azoknak a gazdálkodóknak ajánlható, akik öntözni tudnak. A telepítés módjával kapcsolatban szólnunk kell a tisztán, vagy takarónövénnyel „örökzöld” felvetésről is. A lucerna biológiai sajátosságainak (fényigény, rhizoma tartalék tápanyag dinamizmusa), a hosszú produktív élettartamnak, a fehérjében gazdag termésnek, a gyomok elleni hatékony védekezésnek kevés termőhely kivételével a tiszta telepítés felel meg. Takaró, vagy védőnövényes telepítés (csökkent vetőmag mennyiséggel borsó, tavaszi árpa, zabos bükköny) eróziónak, deflációnak kitett területen javasolható, kizárólag tavaszi időszakban. Szántón füves lucernás is létesíthető (magyar rozsnok, csomós ebír, réti csenkesz, réti komócsin fajokkal), legelőre megfelelő fűfajokkal csak az ún „legelő típusú” lucernafajták alkalmasak.

A lucerna trágyázásának alapelvei

A lucerna évelő volta, a vele szimbiózisban élő N-szolgáltató Rh. meliloti törzsek alapvetően befolyásolják a trágyázási rendszert. Ennek az a lényege, hogy az életteljesítmény alapján számított, a talajból kivont PK teljes mennyiségét (tartalékoló trágyázás), vagy nagyobb hányadát (alaptrágyázás) a telepítés előtt célszerű az aktív gyökérzónába juttatni, a N trágyaadagok tervezésénél pedig számításba vehetünk 80-100 kg/ha/év bakteriális N szolgáltatást, ami kb. a lucerna kelését követően 40-50 naptól működik a környezeti feltételek kontrollja alatt.

A trágyázáshoz a további információkat a talajvizsgálatok és az egységnyi terméssel kivont tápanyagok mennyisége szolgálja. Ez utóbbira vonatkozó általános adagok:


N = 27 kg/t
P2O5 = 7 kg/t
K2O = 15 kg/t
CaCO3 = 35 kg/t
MgO = 3 kg/t

A talajvizsgálati adatok között érdemes a mészállapotot és néhány mikroelemre vonatkozó értéket (B, Mo, Mn, Zn) is számításba venni. 1 % körüli CaCO3-tartalomnál mész-trágyázás indokolt, a jelzett mikroelemek pedig a kielégítő légköri N-gyűjtéshez is szükségesek. A talaj Mg-ellátottságára pedig homok talajoknál figyeljünk. A trágyázásnál elsősorban a műtrágyáké a főszerep. A trágyázás idejére, módjára vonatkozó további támpontot nyújthat a 3. táblázatban közölt példa.

A lucerna talajművelésének alapjai

A lucerna biológiai igényét, az alaptrágyázást, az egyöntetű gyors kezdeti fejlődést a mélyen művelt ülepedett gyökérágy és a laza, rög- és pormentes, sekély (3-4 cm-es) vetőágy biztosítja. Mindezekhez a talaj állapotától, az előveteménytől és a rendelkezésünkre álló időtől függően ágyekére, tárcsás eszközökre, esetleg középmély lazítókra, vetőágyelőkészítő kombinátorokra, hengerekre van szükség. Sikeres lucerna termesztők szerint úgy kell a lucerna vetéshez előkészíteni a talajt, mint a cukorrépa alá.

A fajtaválasztás, a vetőmag-beszerzés és a vetés alapjai

A 2006. évi OMMI fajtajegyzékben 37 kaszáló és 3 legelő típusú fajta szerepel. A termesztő elvileg a bőség zavarával küzd, ha nincs is mindegyik fajtából vetőmag-kínálat, akkor is megfelelő a választék. Csak fémzárolt vetőmagot használjunk (erre a törvény is kötelez)! A vetőmag tanúsítványt (célszerű a vetőmagból mintát is) 1 évig őrizzük meg. A telepítés és annak döntő mozzanata a vetés kihat az életteljesítményre, a perzisztenciára. Sikeresen telepített lucernás sok későbbi agronómiai hibát elvisel, de a rosszul telepített, foltokban hiányos, gyengén, egyenlőtlenül fejlődő állományt semmilyen agrotechnikai beavatkozással nem tudjuk feljavítani.

A lucerna vethető gabona sorvető- és szórva vetőgépekkel. Szárazművelésben 700-900 csíra/m2, öntözött lucernás létesítéséhez 900-1200 csíra/m2 az ajánlott vetőmagnorma. A 2 g/ezermagtömegű apró mag 2,5-3,0 cm mély vetést igényel. A vetés előtt és után is (még sorhengerekkel ellátott vetőgépnél is) tömörítsünk, a talajtípustól függően sima-, vagy gyűrűshengerrel. A vetést mindig a szegélyek vetésével kezdjük! A rossz minőségű, rögös vetőágy nem kompenzálható csíraszámnöveléssel, a rög a csíra halála!

Nyárvégi telepítéskor (augusztus közepétől – szeptember elejéig) a hőmérséklet nem befolyásolja a vetés idejét, annál inkább a tavaszi telepítéskor. A lucerna már 2 °C körül is csírázik, de nagyon vontatottan. A gyors, robbanásszerű kezdeti fejlődéshez a szántóföldön 5-6 °C talajhőmérséklet szükséges.

A kaszálási rend kialakítása

A nagy életteljesítmény jó minőséggel párosulva akkor érhető el, ha a kaszálások idejét a lucerna biológiai igényeinek és a takarmányozási kívánalmaknak összehangolásával választjuk meg. Ezt annál inkább célszerű megtenni, mert a jól megválasztott kaszálások segítenek a gyomokat kordában tartani, valamint fontos szabályozói a gyökértörzs tartalék szénhidrát képzésének. A lucerna termésritmusa és a hajtások beltartalma az élettartam alatt jelentősen változik. Egy 4-5 évig díszlő szárazművelésű állomány a 2. és 3. évben adja a legnagyobb termést. Egy-egy főhasznosítású évben mindig az 1. növedék termése a legtöbb. A hajtások hasznos beltartalmi mutatói a generatív fázishoz közeledve egyre romlanak, de tömeggyarapodásuknak köszönhetően kb. a zöldbimbós állapotban végzett kaszálással takarítható be területegységről a legtöbb nyersfehérje, béta-karotin. A lucerna fiziológiai igénye akkor nem sérül, ha évente egyszer megvárjuk a vágással a javavirágzást, mert ebben a fenofázisban gyűlik az újrasarjadzáshoz elegendő tartalék tápanyag a rhizómában. A gyors újrasarjadzást úgy is elősegíthetjük, ha az ún „zöldtarló hagyásával” kaszálunk (kb. 14-16 cm-es vágásmagasság ugyan némi tömegveszteséggel jár, de ezért bőven kárpótol a jobb minőség, mert a hajtások talajközeli része főként csak rostot tartalmaz). A kaszálási rend kialakításához a 4. táblázat példaként szolgálhat.

A legmegfelelőbb a betakarításhoz a zöldbimbós állapot - fotó: Shutterstock

Ápolási tennivalók

A lucerna fiziológiai igényeit kielégítő termesztéstechnológia erősíti a kórokozókkal, kártevőkkel és a gyomokkal szembeni kompetíciós képességet. A gyors kezdeti fejlődés elősegítése, a zárt állomány hosszú ideig történő fenntartása, a kasza tenyészidőbeni többszöri megújuló vágóhatása, minimálisra csökkenthetik a terméskárosítók elleni peszticidek használatát. A termőhely és a toleráns fajta megválasztással már sokat tettünk a hervadásos tüneteket kiváltó két kórokozó ellen (Fusarium oxysporum f. medicaginis, Verticillum albo-atrum f. medicaginis). Az ellenőrzött vetőmag használata szintén preventív védelmet nyújt számos (közöttük vírusok, baktériumok) kórokozó, élősködő (arankafajok), gyomfaj ellen. A gyors, egyöntetű kezdeti fejlődés, a megfelelő asszimilációs felület létrehozása növeli a gyomokkal szembeni versenyképességet és a szívó-, rágó kártevők „foga alól is előbb kinő” az újtelepítésű állomány. A telepítés előtti automatikus talajfertőtlenítés helyett, ami nem olcsó és nem környezetbarát, jobb a nem nagy költséggel járó a talajlakó kártevők felmérésével dönteni. Idősebb lucernásba betelepedhetnek a mezei pockok, esetenként a hörcsög családok is. Kisebb létszámnál a kémiai védekezést helyettesíthetik az „ülőfák” az egerészőölyveknek. Álló lucernások hajtásait támadó kórokozók, kártevők ellen többnyire elegendő egy előrehozott kaszálás, ami megszünteti a „terített asztalt”. A kórokozók, kártevők együttesen nem okoznak annyi gondot, mint a gyomok. Ellenük a preventív, a mechanikai szabályozás eszköztára elég szegényes. A takarmány lucernát elsősorban a telepítést követően, majd idősebb korban a kiritkult foltokon terjedő gyomok veszélyeztetik. Amíg zárt az állomány, addig a kasza többszöri vágó hatása legalább is az egyéves fajokat kordába tartja. Ezért mindent el kell követni a zárt állomány fenntartásáért.


A gyors, maradéktalan betakarítás, tartózkodás a felázott tarló tiprásától (slip) sokat segíthet e téren. A gyomok oldaláról nézve (gyomfaj-ismeret fontos), az élősködők, a mérgezőek, az erős vegetatív szaporodásúak (G, H életforma csoport) a legveszélyesebbek. A Poaceae családba tartozó gyomfajok inkább megtűrtek, mint a kétszikűek. Sajnos a gyomok ellen a herbicideket is be kell vetnünk. A viszonylag bő arzenál viszont nem jelenti azt, hogy sok mindent be is vessünk. Ami feltétlenül ajánlott az a következő. A fiatal 4-6 leveles állományban jó hatásfokkal használható a Pivotot kiváltó imazamox hatóanyagú herbicid. Az aranka fajok ellen a teljes területű pendimetalinos kezelés javasolható (a bármilyen foltkezelés ellen szól, hogy az arankafoltok teljes felderítést szinte lehetetlen). Idősebb kiritkult állomány gyomszabályozására a vegyszerrotáció elvét követve diuron, pendimetalin, glifozát hatóanyagú készítmények ajánlhatók.

A lucerna öntözése

A lucerna a nagy vízigényű növények közé tartozik. Igaz, hogy hosszú száraz periódusokat képes átvészelni, köszönhetően mélyrehatoló gyökérzetének, de ezalatt nincs hajtásnövekedés, ún. inproduktív szárazságtűréssel rendelkezik. Amikor aztán csapadékosra fordul az idő, gyorsan nőnek a hajtások. Ez a felismerés és a kapcsolódó kutatások alapozták meg a racionális lucerna öntözést. A lucerna a szakszerű öntözést 70-100 %-os hozamnöveléssel képes meghálálni. Intenzív öntözött lucernást nyár végén célszerű telepíteni. Többnyire 1-2-szeri 15-20 mm-es vízadag, kis intenzitású (8-12 mm/h) kijuttatása esőszerű móddal még száraz őszön is jó kelést és kezdeti fejlődést biztosít. A főhasznosítású években az 1. növedékhez elegendő a télről tározott csapadék, de ezt követően a kaszálások után 50-70 mm-es vízadagokkal érhető el nagy termés. Az intenzíven öntözött lucernás évi 5-6 növedéket ad, tehát két kaszálás közötti idő lerövidül, ami szinte kizárja a renden történő szénakészítést és óvatosságot igényel az esetleges peszticid használatban (lebomlási idő).

Betakarítás-tartósítás

Levágott luerna szárítása a renden - fotó: Shutterstock

A lucernából készült takarmány minősége a hajtások betakarításkori állapotától és a tartósítási módoktól függ (1. táblázat). A tartósítási módok két alapvető változata alakult ki, a szárításos és az erjesztéses. A renden történő szárítás a legősibb, de a legnagyobb mennyiségi és minőségi veszteséggel járó mód, beleértve a szárítmány formázását is (különböző súlyú és alakú bálák). Az időjárási kockázat csak némileg csökkenthető szársértő-szárzúzó kasza alkalmazásával, jó rendkezelő gépekkel. Már jobb minőségű széna készíthető, ha a vízvesztés egyrésze nem a renden következik be, hanem a hideg-, vagy meleglevegős kazalszárítón éri el a széna 84-86 %-os szárazanyag tartalmat. A legjobb minőség az ún. zöld liszt készítéssel, másnéven forrólevegős szárítással érhető el, egy, vagy kétmenetes betakarítás után a szecskázott zöldanyag a fosszilis energiával működő szárítóban 10 % víztartalomig szárad, kalapácsos darálóval lisztté őrlik, amit antioxidánssal (egyéb takarmány féleséggel is többnyire) kezelnek és nagyteljesítményű présgépekkel piacképes áruvá pelletálnak. Az eljárás rendkívül energia igényes, ezért drága. A XX. század 70-es éveiben amikor olcsó volt a gázolaj, a földgáz hazánk vezető lucernaliszt exportőr volt. Az erjesztéses eljárással tartósított lucerna (szenázs, szilázs) adalékanyagok hozzáadásával, vagy tejsavas erjedést elősegítő természetes takarmányokkal kitűnően megfelel a kérődzőknek. Az erjedési folyamatok kívánt határértékek között tartása minden munkafázisban (előfonnyasztás, szecska méret, tömörítés, adalékanyagok egyenletes bekeverése, fóliázás) nagy szakértelmet kíván.

A lucerna magtermesztésről dióhéjban

A vetőmagtermesztés jelentőségét a hazai igények kielégítése mellett az adja, hogy hazánkban jelentős az export céltermeltetés is. A magtermesztés agrotechnikája pedig azért különleges, mert minden eleme a generatív reproduktív szervek kifejlődését szolgálja. Saját célra lehet kiritkult, idősebb takarmánytermő állományról is „magot fogni”, de jövedelmező árutermelésre a terület kiválasztástól a vetőmag előtisztításáig különleges technológiára van szükség. Ehhez járul még, hogy a Vetőmag törvény szigorú előírásait is be kell tartani (jogosultság, izolációs távolság, szaporítási főkönyv, szemlék, vetőmag vizsgálat, fémzárolás, stb). A lucerna magtermesztés időjárásunk változékonysága miatt fokozottan kockázatos tevékenység. Akkor jövedelmező, ha több év átlagában sikerül elérni a 300 kg/ha fémzárolt magtermést és mellék, vagy ikertermékként 2,0-3,0 t/ha széna is betakarítható legalább 4-5 éven keresztül.


Magtermesztésre az ún feltételes lucernatermő területeken található kisebb táblák felelnek meg, amelyek a vetőmag szabványban jelzett gyomoktól mentesek és környezetük jó életfeltételeket biztosít a megtermékenyítést 80–85 %-ban biztosító méhalkatú rovaroknak, rosszabb vízgazdálkodásúak, így a magtermő hajtások közé nem nő fel a következő növedék. A talajművelés és a trágyázás hasonló elvek alapján történjék, mint a takarmánytermesztésben, de a N adagok legyenek még kisebbek.


A magtermő lucernát többnyire tavasszal telepítjük csökkentett csíraszámmal (400–500 cs/m2). Többféle vetési mód ismert a gyakorlatban, dupla-, tripla gabona sortávú, sávos (szalagos), széles sortávú (80–100 cm), ikersoros (80+12 cm). Mindegyiknek vannak előnyei, hátrányai. A mellék-, vagy ikertermék széna készítésének a sávos és a dupla-, tripla gabona sortávú állomány jobban megfelel, a kapás változatok pedig jobban kihasználják a pozitív szegélyhatást és takarékosabb, környezetkímélőbb peszticid használatot tesznek lehetővé.


A generatív szervek optimális kialakulásához és a megtermékenyítésben döntő szerepet játszó vadméhek (elsősorban a Bombus fajok) számának, táplálkozási kedvének egyaránt hosszantartó magas nappali hőmérséklet (27–28°C), csapadékszegény időszak szükséges ezért „irányítanunk” kell a virágzás idejét. Ilyen környezeti feltételek többnyire július 10. – augusztus 15. között várhatók hazánkban. Ezért a szénakészítésre szánt első növedéket május 15–20 között (késleltetett első kaszálás) vágjuk és a 2. növedéken termesztjük a magot, ennek elhúzódó fővirágzása esik várhatóan a legkedvezőbb klimatikus periódusra. Csak tápanyagban nagyon gazdag talajon, ahol intenzív a folyamatos hajtásképződés lehet próbálkozni az előrehozott 1. és 2. kaszálás utáni 3. növedéken a magtermesztéssel.

Lucernamag - fotó: Shutterstock

A növényvédelemben a talajlakó kártevők és a vegetatív felületet csökkentő káros szervezetek ellen hasonló módon védekezünk, mint a takarmánytermesztésnél. A magtermő állományra a legnagyobb veszélyt a generatív szerveket támadó állati kártevők és a karantén, valamint a vetőmagból nehezen, vagy méretüknél fogva nem tisztítható gyomok jelentik. A kártevők elleni védekezésnek három alappillére van: előrejelzés, sárgatálas felvételezés és a szükségszerinti méhkímélő technológia bimbózástól – a magok kialakulásáig. A gyomok ellen nem mulasztható el a kelést követő korai postkezelés és az álló lucernások évi egyszeri herbicid kezelése kora tavasszal. Aranka fertőzés megelőzésére a pendimetalin hatóanyagú készítmények teljes területű kezelése indokolt. (A szerző hosszú éveken keresztül sikerrel alkalmazta a Stomp 330-at az álló lucerna 1. növedékének tarlóján, de ez az alkalmazási idő nincs az engedélyokiratban). A jól felderíthető Rumex ssp. ellen viszont sikeres lehet a foltkezelés azulam hatóanyagú herbiciddel. A maglucerna egyenlőtlenül érik augusztus vége- szeptember dereka között. Amikor a hajtások középső harmadában a csigák már barnák, a magok sárgák, körömmel nem nyomhatók szét, akkor technikai érettségű az állomány és elvégezhető az egymenetes betakarítást lehetővé tevő állományszárítás. Az egyenletesebben érő állományra deszikkánsok, a gyomosabb, sok zöldessárga csigát hordó táblára ún. érésgyorsító javasolt. A megszáradt állomány (a magok 15–16 % nedvességtartalmúak) aprómag cséplésre átalakított kombájnnal takarítható be. Az aratócséplő gép munkája folyamatos ellenőrzést kíván. Csak a tökéletesen száraz hüvelyekből veri ki a gép a magokat, ezért csak a harmat felszáradása után indulhat a kombájn lassú (4–-5 km/h) menetben. Napi 6–7 óránál hosszabb műszak nem tervezhető, mert őszelőn 16 óra körül ismét visszanedvesedik az állomány. A kicsépelt magot azonnal az előtisztítóra kell vinni és legalább 94 % tisztaságúra szelelni és rostálni. Ha hibás volt a gyomszabályozás, akkor ehhez többször fel kell vinni a magtételt a tisztítóra, ami tömegveszteséggel, csírázóképesség-csökkenéssel, jó esetben csak költségnöveléssel jár. Zsákos tárolásra csak a 13,5 %-nál nem nedvesebb anyag alkalmas. Az előtisztított mag ezt követően mágnese tisztítóra kerül (aranka mentesítés minden esetben), majd a hatósági magvizsgálat és jó eredménye után fémzárolással fejeződik be a magtermesztés.

IRODALOM

Antal J. (2000): Növénytermesztők zsebkönyve, Mezőgazda Kiadó, Budapest
Bócsa I. (1979): A lucerna termesztése, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Kémárki I. (2000) (szerk.): A lucerna magtermesztése, Monocopy Nyomda, Mosonmagyaróvár
Kováts A. (1981): Növénytermesztési Praktikum, Mezőgazdasági Kiadó, Budapest
Schmidt J. (2003): A takarmányozás alapjai, Mezőgazda Kiadó, Budapest.

Késmárki István
Nyugat-Magyarországi Egyetem Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar Növénytudományi Intézet, Mosonmagyaróvár