Magyarország valaha a juhászati ágazat fellegvára volt, ám az az idők során a juhhús fogyasztás lényegesen csökkent, jelenleg marginális mértékű, alig éri el a fejenkénti évi 0,35 kilogrammot. Állományunk jelentős része elöregedett, nem termel! A korábbi főtermék, a gyapjú, nyersgyapjúként hagyja el az országot, az ágazat a jelenlegi támogatások nélkül életképtelen lenne – írja a NAKlap szeptemberi száma.

A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján jelenleg 8800 körüli juhtenyészetben (zömében családi gazdaságban) több mint 1158 ezer juh tartásával foglalkoznak, ebből 805 ezer anyajuh, kecskeállományunk 78 ezer darab körüli.

Az elmúlt három évben a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara fokozatosan mind többet foglalkozott a juh- és kecsketenyésztés kérdéseivel, hiszen a kiskérődző ágazat az állattartó termékpályák közül az, amelyik kulturális jelentőségéhez és a benne rejlő lehetőségekhez képest méltatlanul kevés figyelmet kapott a múltban. A kiskérődző ágazat ugyanis tipikusan közjavakat szolgáló ágazat, gazdasági jelentősége mellett nem lehet figyelmen kívül hagyni a társadalmi hatásait: a foglalkoztatást, a gyepek karbantartását, biodiverzitás fenntartását.

A juh- és kecskeágazat számára mind a hazai termelés feltételei, mind pedig a külpiaci körülmények olyanok, amelyek lehetővé teszik, hogy hosszú távon 1 250 000-1 500 000 nőivarú kiskérődzőt tartsunk Magyarországon, amivel akár 10 000 család megélhetését lehetne tartósan biztosítani. E cél eléréséhez azonban nagyon sok tennivalónk van a technológiai korszerűsítés, a fajtakérdések területén, az oktatásban, továbbképzésben és más területeken is. Meg kell találnunk a helyét az őshonosnak is és mellette a korszerű húshasznú, tejhasznú állatoknak, újra kell gondolnunk a gyapjúhasznosítás lehetőségeit.

Juhállományunk jelentős része elöregedett – fotó: Shutterstock

A hatékonyság növelésére a többi állatfajtól eltérően a juh- és kecskeágazatban még nem volt országos fejlesztési program, ezért az épületek műszaki állapota és az alkalmazott technológiák jelentősen elmaradnak a kor követelményeitől. Ezeket a dolgokat csak egy (végrehajtott) stratégia mentén és ágazati együttműködéssel lehet megvalósítani. Amíg a juhászok nem fognak össze, addig más érdekek fogják az egész ágazatot magával sodorni és ki fognak használni minden ellentétet és hézagot, ami a termékpályán belül megtalálható – írják.

A NAK a munkát azzal kezdte, hogy az ágazatban működő szervezetek és felsőfokú oktatási intézmények összefogásával elkészítették a kiskérődző ágazat stratégiai fejlesztési tervét, amelyet a szakminisztérium is elfogadott és megkezdődött annak részleteinek megvalósítása. A közösen kidolgozott stratégia eredményeként egy összefogás jött létre az ágazatban, a NAK keretében a Magyar Juh- és Kecsketenyésztők Szövetsége, a Magyar Juh- és Kecsketej-gazdasági Közhasznú Egyesület, a Juh és Kecske Terméktanács és Szakmaközi Szervezet, a Földművelésügyi Minisztérium, a Miniszterelnökség, Debreceni Egyetem, a gödöllői Szent István Egyetem és az Agrárgazdasági Kutatóintézet állandó részvételével.

Párhuzamosan a NAK támogatásával jött létre a magyar juh- és kecskeágazat képviselete Brüsszelben a COPA / COGECA juh munkacsoportjában, így érhették el a jelenleg alkalmazott direkt támogatási rendszer bevezetését is. Kidolgozásra és bevezetésre került a tenyészkos/tenyészbak beállítási támogatás, a kamara ágazati értékelő konferenciákat tartott, a juh és kecskehús népszerűsítése érdekében nemzetközi rendezvény valósulhatott meg a Magyar Tudományos Akadémián. A NAK azt is megemlíti, hogy olyan ágazati marketingen dolgoznak, amivel megváltoztatható a fogyasztó juhhúshoz való viszonya.