„Levegőztetik a halakat”, tájékoztat a Veszprémi Napló. A tógazdának télen is van dolga a halakkal, vigyázni kell, nehogy megfulladjanak a jég alatt. A hetek óta tartó hideg jégpáncélt hizlalt a vizeken, befagytak a tavak, jégbordásak a folyószélek. A halak a mélyben vermelnek, életfunkciójuk lelassult, de oxigén kell nekik. Csakhogy egy zárt rendszerben egyre kevesebb van belőle.
A Várpalota melletti Nagybivalyos tórendszeren rendszeres a lékvágás, mondja Gombár Attila tógazda. Hektáronként legalább 1-1 léket vágnak. A jégen járás a vastag jégen teljesen biztonságos már, meghaladja a 10 cm-t. Amíg a jég áttetsző és átengedi a fényt, addig kisebb a gond, de ha nincs fény, hóréteg fedi a tavat, a víz sötétbe borul, megszűnik a fotoszintézis és ez már gond, mert a halak pusztulásához vezethet. Éppen ezért, meghatározott csíkokban takarítják a jeget.
Léket két okból vágnak, egyrészt jusson be levegő, másrészt pedig az iszapban keletkező gázok könnyen tudjanak távozni. Nehéz dolguk akkor van, ha a jég vastagsága nem elegendő és vastag hóréteg borítja. Azok a tavak vannak könnyebb helyzetben, ahol nagy a víz széli nádfelület, miután a nádszálak mentén később fagy be a víz és itt részben biztosított a levegőzés. Náluk már vastag a jég és a lékhorgászás is csukára már folyik, ez is segíti a léknyílások számát a tavakon.

A Somogyi Hírlap írja: „Jégvesztéig vesztegelnek.” Téli Balaton: A halászat fogásai már csak hagyományként élnek. Kikötőkben pihennek a balatoni halászbárkák. A Balatoni Halászati Rt.-nél úgy tervezik, február végén indítják a halászatot a tavon. Hálót kötnek és javítanak, illetve a nyári halászati eszközök karbantartásával foglalatoskodnak a balatoni halászok, mivel a tó befagyott. A pihenés mellett ilyenkor több idő jut a hajók karbantartására is, melyeket persze a jégtől is óvni kell. Mivel a halászati kikötőkben nincsen vízkeringtető rendszer, ezért a halászok feladata, hogy az 5 cm-nél vastagabbra hízott jeget feltörjék. Leghamarabb jégveszte után, úgy február végén indulhatnak halászni, feltételezésük szerint, mondja Varga László, a cég termelési igazgatója. Jelezte, hogy tavasszal ismét a busaállomány kifogása és a keszegek gyérítése lesz az elsődleges feladatuk. Jég alól ma már egyáltalán nem halásznak, pedig ennek a nehéz férfimunkának az 1930-40-es években még nagy hagyománya volt a Balatonon. Az 1960-as évek óta a vizes, ráfagyott hálót senki nem húzza.
Ma már jégvermek megtöltése sem ad munkát a halászoknak. A négy jégveremnek már egyike sem tölti be eredeti szerepét. A hűtést megoldják a hűtőrendszerek, de élelmiszerhigiéniai szempontból sem lehetne működtetni már. Mínusz 7 Co alatti jéghőmérséklet alatt kellene biztosítani a tárolást. Ráadásul a csapadékkal sok szennyező anyag kerül a jégre. Tervezik, hogy a jégvermeket múzeummá alakítják át, és halászati bemutatók színhelyéül szolgálna. Keszthelyen a kisszerszámos halászatnak állítanak mementót, a Sióparti jégveremben a halászati eszközök mellett hajózási eszközöket is megtekinthetnek az érdeklődők.

„Jég alól az ünnepi asztalra”, tudósít a Zalai Hírlap. A halászok munkájában az év vége kiemelkedő időszak. Persze jobban szeretnék, ha év közben is több kopoltyúst ennének az emberek, de tény, hogy karácsony előtt fogy a legtöbb. A halastavakon ilyenkor nincs megállás. Ilyenkor mindennap, még az ünnepeken is dolgoznak, illetve a két nap nekik is pihenő, de az ünnepek között nincs megállás, mert a megrendeléseket csak így tudják kielégíteni. Januárra és februárra is van bőven megrendelés, nyilatkozta Bajnok György, a Tógazda Halászati Zrt. zalaszentgróti üzemegysége telelőtelepének vezetője.

Mind a kiskereskedők, mind az áruházláncok megrendelései állandó téli munkát adnak halászatuknak. De bőven ad munkát a vízben járás is, mert a vékony hártyajég beszakad, a halat pedig a partra ki kell közelíteni. A tavak között lévő melegedő épületben öltözködnek be az emberek a csizmával egybeépített hőszigetelt guminadrágokba, így akármilyen hidegben lehet és kell a vízbe menni. A parton tartózkodók felvágják a két-három centis jeget, a tó egyik végén nagyobb ablakot alakítanak ki, és a jég alatt két oldalról áthúzzák a hálót a túlsó partig. A többtonnás teherrel nem lehet kiemelni a hálót, derékig, mellig beállnak a vízbe és az összefogott halat kimerítik a partra. Ha megtelik egy-egy autó, visszamennek egy kicsit melegedni. A vízfelszín - jég -nulla fok, a tófenék 4-6 fok körüli, ahová egyébként a halak lehúzódnak, sőt gödröket mélyítenek maguknak, bevermelnek, mondja Szabó Zoltán agrármérnök, aki már az egyetemen is a halászatban dolgozott, több mint 10 évig pedig a hévízi angolnatelepen. Dr. Németh István, a részvénytársaság vezérigazgatója a munkát követve elmondja, hogy az egyik multinacionális lánc pesti, székesfehérvári és szegedi áruházába szállítanak, de a zalai városokba is pontyot, busát, harcsát és kárászt folyamatosan szállítanak. A ragadozóhalak húztak ki minket idén a pénzügyi gondokból. Ezt meg is magyarázza: ugyanis egy kiló pontyhús előállításához helyi tavi viszonyok között – 4-5 kg takarmányra van szükség, pontyból 1000 tonnát, egyéb növényevő halból 500 tonnát termeltek. 2007-ben megduplázódott a kalászosok ára, ami a halászatot is jelentősen érintette. De a szövetség által is indokolt 15-20%-os árnövekedést a halnál nem lehet elérni, csupán a tavalyi évekhez hasonló árszint alakult ki. A 100 át kitevő – süllő, csuka, harcsa – ragadozók exportálásával tudnak jobb árakat elérni Nyugat-Európában, ami a pénzügy helyzetüket kisegítették.