- Kezdhetnénk egy visszapillantással?

- Úgy vélem, a Vidékfejlesztési Minisztérium 2010 utáni tevékenységére visszatekintve, markánsan kirajzolódik a helyi termékek megjelenésének időszaka. Ezt a folyamatot számos, egymással összehangolt rendelkezés segítette a jogszabályalkotásban és a támogatásrendszer alakításában, támogatta az európai uniós széljárás is, de az is nagyon lényeges szerepet játszott benne, hogy megváltoztak a fogyasztói szokások. A rendszerváltozás idején szinte szitokszó volt a magyar termék, mára már azonban a vásárlók egyre inkább a hazai árut keresik. Ezt a bizalmat ki kellett vívni, meg is kell tartani. Emellett mostanra egy kicsit divat is lett piacra járni, mert a piac nemcsak az árucsere helyszíne, de a kultúra része is. A piacoknak más hangulata van, mint az önkiszolgáló áruházaknak, az emberek kedvelik a személyes légkörét.

A Vidékfejlesztési Minisztérium számos pályázatot írt ki piacok fejlesztésére, és azt is észre kellett vennünk, hogy a támogatások odaítélésekor nem maradhatunk meg az európai uniós vidékfogalom szerint lehatárolt települési körnél, hiszen a vidéki termékek piacra jutása nyilvánvalóan leginkább a városokban történhet meg. Azt lehet mondani, hogy a városi piacok létrehozása mozdította meg igazán a vidéket is. Jártam olyan helyi Leader akciócsoportnál, ahol elmondták, hiába próbálták ösztönözni a kistermelőket, hogy fejlesszék és vigyék piacra a termékeiket, szinte látens maradt eza törekvés, egészen addig, amíg el nem kezdték a piacokat fejleszteni a kisvárosokban. Látható, hogy megélénkült az érdeklődés mind a vásárlói, mind a termelői részről.
Ezt a folyamatot több különböző rendelkezés is támogatta, ilyen volt többek között a kistermelői rendelet vagy a falusi vendégasztal. Ezek köre folyamatosan bővül, hogy egyet említsek közülük, az új halgazdálkodásról és a hal védelméről szóló törvénynek köszönhetően a falusi vendéglátó, aki fogja a halat, már el is készítheti és ki is teheti az asztalra, amire korábban nem volt lehetősége. Végre a természetességet szolgálják ezek a jogszabályok. A helyi termékek feldolgozása, piacra juttatása kiemelt szerepet kapott s vidékfejlesztési támogatásoknál is, akár a helyi termelői piacok, akár a kisüzemek építése kapcsán, és fontosságát felismerték a közösségek, az önkormányzatok is, akik számára egyébként egyszerűsített feltételeket biztosítottunk a piacok létrehozására.
Egy elemet hadd említsek meg példaként, aminek a sikeressége majd most mutatkozik meg: miközben azt látjuk, hogy jónéhány nagy húsipari vállalat bajban van, mellettük gombamód szaporodnak az élelmiszer-feldolgozó kisüzemek. Ehhez meg kellett vívni a vitát a nagyüzemi lobbival, sőt a szakmán belül is. Amikor kiírtuk a pályázatot az élelmiszeripari üzemekre, a jogszabály szövegezői elő körben kihagyták belőle a vágópontokat, mondván, hogy egyszer már megpróbálkoztunk ezzel, és mindössze két pályázó jelentkezett rá. Igen, mert akkor még nem tudták volna értékesíteni a termékeiket, de most már majd tudják. Az az ellenérv is felmerült, hogy a hazai vágókapacitás így is kétszer akkora, mint amennyit a belső fogyasztásés export igényelne, tehát fölösleges lenne továbbit létrehoznunk. Igen, van vágókapacitás, csak éppen 100 km-rel odébb. Ha mi támogatni akarjuk a helyi termékeket, akkor bizony helyi vágópontokat kell létrehozni, mert az nem életszerű, hogy valaki az állatot elszállítja 100 km-re, ott levágják, kifizeti a bérvágást, majd visszahozza, és csak ennyi utaztatás s költség után tudja feldolgozni. Tucatszámra adták be a pályázatokat vágópontokra országszerte, és abban bízom, hogy ez majd élénkíti és sokszínűvé teszi a termékkört is.



- Ilyen sok helyen történő feldolgozás során a sokat emlegetett élelmiszer-biztonság hogy tud megvalósulni? Nem mintha a globalizált termékek esetében ne olvasnánk gyakran gondokról ezen a téren.

- Egyrészt itt is ellenőrzött állományból kell, hogy történjen a feldolgozás, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy az egyszerűbb, rugalmasabb szabályok mellett, – ha úgy tetszik a szigorúbb ellenőrzés helyett – megjelenik a személyesség is, ami a bizalom alapja és semmivel sem pótolható.A 40 km-es körzeten belül a termelő és vásárló jobban ismerik egymást, rendszeresen találkoznak, a fogyasztó nem a polcról veszi le a terméket, hanem attól a termelőtől kéri, aki azt előállította.Itt említeném meg egyik neves közgazdászunk szellemes mondását, miszerint szakítani kéne azzal a gyakorlattal, hogy a jogszabályok nálunk az „ártalmasság vélelme” alapján készülnek – jelen esetben szinte eleve azt feltételezik, hogy a vendéglős meg akarja mérgezni a vendéget, és a hatóságnak a feladata, hogy ebben megakadályozza. A helyi terméknél lehet legjobban a bizalmi elv érvényesülésére számítani,ezért itt ez alapján alkottuk meg a jogszabályokat. Ezt a bizalmat azonban nem szabad elrontani, vagy fellazítani, mert azért találkozom olyan szándékkal is, hogy valaki az őstermelői, kistermelői körre vonatkozóegyszerűbb adózási, élelmiszer-biztonságiszabályok mellett akar kilépni akár a jogszabályban meghatározott körzetből, akár pedig a lehetséges termelési volumenből. Az nem megengedhető, hogy minden előnyt egyszerre lehessen élvezni, ha valakia fejlődésének eredményeként bővíti termékei volumenét, akkor bizony át kell menni már a professzionális élelmiszerüzemi kategóriába.

- Igen nagy média figyelmet váltott ki a minisztérium előtt létrehozott termelői piac nyitása, feltételezem példaként is felmutatva. Volt-e valamilyen tanulsága e tárca kezdeményezte piacok létrehozásának?

- Valaki úgy fogalmazott, hogy a Vidék Mustra az év ötlete volt, és magam is azt láttam, hogy szerették a vásárlók is, de különösen a gazdák, akik már nagyon várják, hogy a Kossuth-téren folyó munkálatok befejeztével visszaköltözhessenek ide. A Vidékfejlesztési Minisztérium árkádsora alatt nyitott piac a falu és város harmonikus kapcsolatának jelképe lett, mintát is adott az országban, már jó néhány vidéki nagyvárosban kezdenek fontos közterületen termelői piacokat szervezni. Mi szeretnénk, hogy ha a minisztérium előtti piac lenne a minta és az etalon abban a tekintetben is, hogy itt csak jó minőségű és tényleg kistermelői terméket szabad árulni.
A Vidék Mustra sikere is azt mutatja, hogy ha mi a vidék életminőség javulásán, a vidék gazdasági potenciáljának növelésén, egyáltalán a vidéki karakter megtartásán munkálkodunk, akkor a vidék termékeinek eladásában is segítenünk kell. Itt kell megemlítenem azt is, hogy gőzerővel folyik a 2014–2020-as időszak tervezése, melynek során néhány döntés már meg is született. Ezek közé tartozik, hogy Magyarország él azzal a lehetőséggel, hogy úgynevezett tematikus alprogramokat is készítsen, amelyekkel mintegy 10%-kal nagyobb európai uniós társfinanszírozást lehet elérni. A fiatal gazdákra vonatkozó tematikus alprogram mellett a rövid élelmiszerlánc program fog elindulni, ami egy programcsomagba rendezi a közvetlen értékesítés minden fajtáját és támogatási lehetőségét.



- Ilyen lehet például a Kisléptékű Termék-előállítók és Szolgáltatók Országos Érdekképviseleti Szövetsége is?

- Szorosan együttműködünk az Agrárkamarával és más szervezetekkel is, hiszen a piacon túl is számos formája van a közvetlen értékesítésnek. Gondolok itt a gazdaudvarról való értékesítésre, vagy éppen a vásárokon, fesztiválokon lévő értékesítésre, de nem szabad lemondanunk arról sem, hogy legyenek akár a nagy bevásárlóközpontokban is helyi termék boltok vagy polcok, és nagyvárosi körzetben, akár mint a Nyugaton jó néhány helyen bevált dobozos, vagy házhoz történő értékesítés. Ennek a finanszírozásában egyébként ki akarunk lépni még a vidékfejlesztési programból is. Szerepet szánunk a Leader-közösségeknek, a vidékfejlesztési programban levő kis értékű eszközbeszerzésnek, de szorosan együtt akarunk működni a megyékkel is. A közvetlen értékesítést fontosnak tartják másutt is, és számolnak vele, így a vidékfejlesztés forrásait bővíthetjük más operatív programokban lévő lehetőségekkel.

Ezzel a biztató jövőképpel köszöntem meg a tájékoztatót és igyekeztem Vácra a Püspöki Palota előtt létesült kézműves termelői gazdapiacra .