– Éj­jel 2 óra­kor, holt­fá­rad­tan, egy­más nya­ká­ba bo­rul­va zo­kog­tunk, mi­köz­ben az ud­va­ron – tér­dig érő víz­ben áll­va – ha­lál­ra ré­mül­ten ka­pasz­ko­dott kar­jaink­ba Bog­lár­ka (10 éves) és Már­ton­ka (15). a ha­tal­mas fel­hő­sza­ka­dást hi­he­tet­le­nül ha­tal­mas ere­jű ár­víz kö­vet­te. Egyet­len éj­sza­ka a Ga­rad­na vi­ze 24 év mun­ká­ját vit­te el! Az amúgy békés patak – amely a piszt­ráng­te­le­pet táp­lál­ja, s oly­kor csak alig csor­do­gál –, két óra le­for­gá­sa alatt ten­ger­ré, iszap­pá, kő­gör­ge­teg­gé vál­toz­tat­ta vi­rág­zó gaz­da­sá­gun­kat s ven­dég­vá­ró kör­nye­ze­tét. Még rém­ál­maink­ban sem for­dul­ha­tott meg ilyes­mi! Olyan volt ez – Zolti bá­csi –, mint ná­la­tok Székelyudvarhely kör­nyé­kén a székely cunami – mond­ja ne­kem Hoitsy György ba­rá­tom, fe­le­sé­ge, Ág­nes tár­sa­sá­gá­ban. Te­szi mindezt most már kis­sé meg­nyu­god­va a há­zas­pár a né­hai je­les piszt­ráng­te­nyész­tő, a Vá­sár­he­lyi Ist­ván-fé­le ven­dég­ház­ban.

Ág­nes és György – a ször­nyű­sé­ges be­szá­mo­ló­juk köz­ben – mind­ket­ten mint­ha most is re­meg­né­nek, az átélt rossz em­lé­kek felele­ve­ní­té­se­kor. Hang­juk is er­re vall. Mint­ha sze­meik­kel most is lát­nák a piszt­ráng­te­lep­re le­zú­du­ló ha­tal­mas, más­fél mé­ter ma­gas víz­tö­me­get, amely szin­te per­cek alatt ten­ger­ré vál­toz­tat­ta a me­den­cé­ket, ta­va­kat, az egész kör­nyé­ket.