"Egy napon egy bölcs öregember ajtaján bekopogott egy fiatal lány, és könnyek közt mesélte el a történetét az öregnek.
– Nem tudom, hogy éljek tovább. – mondta reszkető hangon. – Egész életemben úgy bántam az emberekkel, ahogy én is szeretném, ha velem bánnának mások. Mindig őszinte és nyílt voltam velük. Segíteni próbáltam, anélkül, hogy bármit is vártam volna cserébe. De válaszként csak gonoszságot és gúnyt kaptam. Nagyon fáj, és nagyon elfáradtam. Mondd meg nekem, mit tegyek?Az öreg türelmesen végighallgatta, majd így felelt:
– Vetkőzz le, és indulj el meztelenül a város utcáin.
– Ugye most csak tréfálsz? – kiáltott fel a lány. – Ha meztelenül kimegyek az utcára, mindenki nevetni fog rajtam, és kigúnyolnak.
Az öreg hirtelen felállt, kinyitotta az ajtót, és egy tükröt tett az asztalra.
– Szégyellsz meztelenül kimenni az utcára, de valamilyen oknál fogva nem félsz meztelen lélekkel járni a világban. Kinyitottad a lelked kapuját. Bárki beléphet rajta! A lélek azonban tükör, ezért láthatjuk magunkat más emberek lelkében. Ha pedig az emberek látják, hogy a te lelked más, mint az övék, nincs tele rosszindulattal és gonoszsággal, akkor megpróbálnak rágalmazni, megalázni, sértegetni. Nem mindenkinek van bátorsága elismerni, ha valaki jobb nála.– De akkor mit kellene tennem? Hogy változtathatnék ezen a helyzeten, ha ez egyáltalán nem tőlem függ? – kérdezte a nő.
– Gyere velem. Mutatni akarok neked valamit. Ez az én kertem. Évek óta nőnek itt ezek a virágok, és én gondozom őket. Soha nem nyíltak volna ki olyan ember számára, aki nem viseli gondjukat. Tanulj a természettől. Nézd meg ezeket a virágokat, és tedd azt, amit ők is tesznek – csak a jó embereknek nyisd meg a lelkedet. Menekülj azoktól, akik letépik a szirmaidat, és bántanak. A gyomok könnyebben nőnek, mint a virágok, és semmit sem tehetsz ez ellen.
– Annyi szenny és gonoszság létezik a világban. De aki akar, tiszta tud maradni… Légy őszinte önmagaddal és másokkal is. De jegyezd meg: ne szórj gyöngyöt a malacok elé. Nem használsz vele sem nekik, sem magadnak.
Amikor a gyöngyeidet a disznók elé szórod, fennáll a veszélye, hogy felfalják azokat. Legyünk bölcsek, ahogy Isten tanított bennünket. Vigyázzunk, kivel vagyunk jók, és kinek engedjük meg, hogy belépjen a lelkünk kapuján. Legyünk óvatosak, nehogy kígyót melengessünk a keblünkön, ami aztán megmar."
NEM TUDOM MIÉRT DE EZ IS KELL HOGY A KÖD FELSZÁLLJON NÉHÁNY EMBER AGYÁBAN AMI RONTJA A LÁTÁSÁT SOK EMBERNEK ....Ez is elmegy egy jó fröccs mellet :NEHAZUGGY
Belekényelmesedtek abba, hogy érinthetetlenek
Molnár Bálint | Május 20, Szerda | 8:06
Jó reggelt kívánok! Ahelyett, hogy megvárnám, amíg megtalálom a nyomdafestéket, ami eltűri a ma reggeli mondanivalómat, inkább abban maradhatnánk, hogy magasról teszek a nyomdafestékre és az ő tűrőképességére. Amekkora fokozatra kapcsoltak az elvtársak az időkorlát nélküli hatalmaskodás állítólagos hajrájában, azt eltartott kisujjal nem lehet szavakba önteni. Vagyis hát jó lenne, ha ennyi idő után nem keresgélnénk még mindig a megfelelő szavakat arra, amivé ez a Brunei Szultánsággal fej fej mellett hasító ország vált.
Már öt éve is késő lett volna az eltartott kisujjú jólneveltség helyett felborítani az asztalt, de mielőtt a mimózalelkű, önérzetes NER-társak megsértődnek, és kikérik magának, hogy őket mindenféle minőségükben és elméletileg létező méltóságukban megsértem és erőszakra buzdítok: meg lehet nyugodni, nem én fantáziálok fideszesek agyonveréséről és agyonlövéséről. Azt ott kell keresni a pártagkönyvet birtokló, a korlátlan hatalomba, a közpénzhegyekbe és az érinthetetlenség bizonyosságába belehízott, belekényelmesedett, belepofátlanodott gyűlöletgenerátorok és gazdáik körül. Akik hosszú évek óta a mindenki pénzén gyaláznak, fenyegetnek, ócsárolnak becsületes embereket, pont ugyanúgy, ahogy a mindenki pénzéből fenntartott, egykor szebb napokat látott közmédia cenzúráz és börtönnel fenyeget parlamenti képviselőket.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a NER futószalagon nyomott át a nagyon is MŰKÖDŐ szavazógyárán egy kisebb raklapnyi gyalázatos törvényt (ha Semjén nem lenne, hogy minden önkényuralmi gazemberséghez adja a becstelen nevét, akkor lenne másik erkölcstelen-gátlástalan takony helyette),
amikor 600 milliárd forint veszítette el közpénz jellegét (a MOL és a Richter, eddig állami tulajdonban lévő hatalmas részvénycsomagját hozzávágta a kormány a Mathias Corvinus Collegiumhoz, amelyben Tombor András, a munkanélküli Habony hitelezője, Mészáros üzlettársa érdekelt);
amikor a majdnem 2000 milliárdos, körülbelül ugyanennyi év alatt megtérülő kínai-Mészáros vasúti biznisz iratait 10 évre titkosították pont azokat kiröhögve, akik a számlát állják (konyhanyelven: adófizetők);
amikor megszüntették az amúgy is éhbérért szívó kulturális intézményekben dolgozó közel 20 ezer ember közalkalmazotti státuszát;
amikor kajánul vigyorogva kiszolgáltatták a magyar állampolgárokat, az ő személyes adataikat a titkosszolgálatok korlátlan megfigyelésének;
amikor úgy döntöttek, ismét rendészeti eszközzel óhajták megoldani egy szociális problémát (lásd még: hajléktalanság), ezért három hónapra kizárják a közmunkából azt, akinek rendetlen az udvara,
min izgult, pörgött, hörgött, röfögött a sakálmédia egyik végétől a másikig?
Azon, hogy Gurmai Zita futva menekült a RémHír Tv stábja elől, pedig csak a Kúria gyöngyöspatai ítélete felől érdeklődtek volna. Semmi kedvem azzal jönni, hogy bezzeg amikor a kétharmaddal kormányzó állampárt Kósa Lajosai, Kövér Lászlói, Farkas Flóriánjai és egyéb rovott múltú és jelenű rossz arcai a csilliárdos korrupciót érintő kérdések elől loholtak fejvesztve a független sajtó elől, akkor azon voltak kiakadva ugyanezek a sakál propagandisták, hogy a balliberális-sorosista féknyúzgyárak terrorizálják szegény honatyákat. Aztán ugyanezek örültek a leghangosabban, amikor Kövér elvtárs karámba zárta a sajtót, és gyakorlatilag lemészárolta a parlamenti tudósítás műfaját. Az egy dolog, hogy én Gurmai vagy bárki más helyében biztosan nem futottam volna kényszerversenyt nemhogy egy fizetett trollal, de senkivel. Az viszont már kurvára unalmas, hogy ezek a karaktergyilkolásért fizetett morális vakondtúrások a saját sötét múltjukkal a hátuk mögött, úgy tesznek, mintha ők újságírók volnának. Nem azok. Ők simán fizetett cselédek, akiket kizárólag azért fizetnek, hogy végrehajtsák a párt utasításait, hogy a hatalom seggéből védjék a hatalmat az életük árán is. Értjük, elfogadjuk, csak az nem világos, hogy mit nem értenek azon, hogy ha egyszer hazugságra, lejáratásra adták a fejüket, akkor sokan eszerint fognak viszonyulni hozzájuk. Nem olyan bonyolult.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a feljebb felsorolt alávaló diktatórikus mocskot – aminek semmi köze a járványhoz, de lehet hivatkozási alapként emlegetni, hogy tudniillik a fideszes parlament MŰKÖDIK -, ledarálták az elvtársak (miközben az egyedüli értelmes, előremutató javaslatukat az egyszer használatos műanyagok betiltásáról, Semjén visszavonta), kiderült az is, hogy a nemzet büszkesége, az önmegvalósítás babérkoszorús hőse, a disznókat szerelő reneszánsz ember majdnem 22 milliárd forintért újítja fel a zánkai és fonyódligeti Erzsébet-táborokat. Amelyeket korábban a fideszes állam elajándékozott a Szeged–Csanádi Egyházmegyéhez közel álló Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak. Mekkora rohadt nagy üzlet ez már megint az adófizetőként is ismert magyarembereknek, nem? Tehát az egyház ingyen megkapta az államtól a táborokat, az állam felújíttatja az elajándékozott táborokat az adófizetők pénzén, amelyeket az egyházi tulajdonos akár el is adhat méghozzá jóval magasabb áron, mint amennyit felújítás előtt ért az egész kóceráj. És mivel van pofája előrukkolni ezen a napon ugyanannak, a pártállam seggéből a józan ész és az emberi jóérzés ellen lázadó mocsármédiának? Ezzel:
Na, lehet mészárosozni: 8 milliós inkubátort kapott a SOTE újszülött intenzív osztálya. Érdekes, ilyenkor az ellenzéki média nem szereti annyira felkapni Mészáros Lőrinc nevét, mint máskor.
Hát tényleg, baszki. Akkor mészárosozzunk, rajtam nem múlik. Beszéljünk erről a közepes senkiből Forbes-listás közpénzmilliárdossá hízott strómanról, akit nem lehet kérdezni, mert ő nem közszereplő, viszont akkora nagy ember, hogy hisztérikusan hörögve hajtja el az újságírót, aki a Mátrai Erőmű vétáláról érdeklődik. Hogy csak egy közelmúltbeli példát mondjak. A fideszes propagandagyár, amely az MTI-vel és a közpénzmédiával egyetemben soha nem írja le Mészáros nevét, amikor hatalmas üzletekről és törvényesen lenyúlt csilliárdokról van szó, most az ellenzékinek nevezett média szemére hányja, hogy nem számol be Lőrinc atya jótéteményeiről. Van bőr a pofájukon. Idézek az MTI via nyolcas fertő cikkéből:
Tóth Krisztina, a Mészáros Csoport kommunikációs igazgatója kifejtette: miután a cégcsoport karitatív tevékenységének középpontjában a gyermekek állnak, az új eszköz beszerzésének több mint 8 millió forintos teljes költségét a csoport vállalta.
Meg kell a szívnek szakadni. Tényleg? A 8 millió forintos teljes költség átvállalása belefért? Nem volt megerőltető? Ki tudta reszketni a mester? Rebegjünk könnyes hálát? Majdnem olyan abszurd és degenerált lenne, mintha a családi kasszánkat kifosztó, a lakásunkat alólunk kirántó, a gyerekeink reggelijét felzabáló rabló kedélyesen felhívna, hogy akkor ő most meghív egy sörre. Tudom, hogy van ennél lejjebb is, akik az életükért, a nyomorúságos fizetésükért és a gazda kegyéért tepernek, azoknak mindig van lejjebb.
Úgyhogy tényleg senki nem mondhatja, hogy nem volt igaza Varga hegedűművésznek abban, hogy ők a cselekvésben hisznek, és még a veszélyhelyzet ideje alatt is folyamatosan megy a munka. És tényleg dolgoznak, éjt nappalá téve. Ha a fenti diktatórikus moslék nem lenne elég, akkor tovább is van, mondom. Csak pontszerűen, hogy ne sántuljon az agyunk:
A Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében új, 6000 férőhelyes multifunkcionális rendezvény- és sportcsarnok épül Székesfehérváron. Másfél éve, amikor nem volt járvány, és Garancsi haver 25 milliárdért húzta volna fel, túl drágának találták. Nem baj, majd most, válság idején megcsinálják.
36,5 milliárd forintot ad a kormány határon túli gazdaságfejlesztésre a gazdaságvédelmi alapból. Pár napja ugyaninnen 82 milliárdot vontak el a kínai-Mészáros vasúti bizniszre.
Csökkentették a Szent János kórház Covid-osztályain dolgozó ápolók óradíját.
Néhány nappal ezelőtti önmagamat ünnepélyesen átfogalmazom: lehet, hogy van még egy ilyen ország, de én már senkinek nem hiszem el. Minden jót!
Még 1 kört ... köszi ez szerintem senkinek nem hiányzott a kormányon kívül:https://hvg.hu/itthon/20200519_Megszavaztak_korlatlan_ralatast_kapnak_a_nemzetbiztonsagi_szervek_az_allampolgarok_adataira? Hajrá Magyarok ezt akarjuk???
Kocsmában,élelmiszerboltban nem lehet dohányterméket árulni,de dohányboltban lehet italt és élelmiszert árulni.
2020
Sok vidéki településen az ottani kocsmákra lakatot tetetett a Dohánykocsma,ez utóbbi meg virágkorát éli,lassan kenyér,tej vetőmag csavar,mosópor is kapható lesz ezekben.Az ilyen boltok meg bezárnak ,vagy bezáratja valaki Ahhoz képest,hogy először mindent tagadtak.
Argentina 2020
Ja bocs nem
Válasz ND #63860. hozzászólásáraés ez független attól, ki milyen színben látja a világot.
én spec egyikkel sem szimpatizálok, mert egyik sem adott, viszont mindegyik elvett...
Válasz ND #63858. hozzászólására Csak azt nem értem ha nem érdekel miért olvasod van más bejegyzés is s válogass én is azt teszem s ha a tiéd olvasom ha nem akarok hozzá szólni tovább görgetek de nem bántok senkit azzal hogy engem zavar vagy sem hogy nem lehet ennyi empátia másokkal szemben benned még ha kormány párti vagy akkor is
Válasz Mihály #63857. hozzászólásáraMuszály minden topicot teleszarni?
ctrl+c ctrl+v helyett lszi linket illessz be, és akit érdekel, elolvassa.
kezd unalmas lenni, hogy a szaraidat oldalakon át kell görgetni mindenhol
Kár hogy a Magyar kormány ezt sem tartja szemelőt mert ha igen nem lett volna annyi elmarasztaló ítélet a kormány pártja ellen:Aki valós tényeket közöl, vagy a véleményét osztja meg, nem követ el bűncselekményt. Összegyűjtöttük, mire ügyelj akár a közösségi médiában, akár újságíróként.
A Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló szabályait is szigorította az Országgyűlés, amikor elfogadta a kormány törvényjavaslatát a koronavírus elleni védekezésről. Arról, hogy mi a rémhírterjesztés és hogyan követhető el, itt írtunk részletesen. Itt pedig a törvénymódosításról szóló jogi elemzésünket olvashatod. Ebben a tájékoztatóban azt magyarázzuk el, hogy mire kell odafigyelnie a magánembereknek és az újságíróknak, miről szól a módosítás és hogyan érinti ez a cikkek, tapasztalatok megosztását a közösségi médiában.
Mi változott?
Rémhírterjesztésnek számított az eddigi szabályok szerint, ha valaki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt olyan hazugságot terjeszt, vagy úgy ferdít el szándékosan valós információkat, hogy ez zavart, nyugtalanságot kelthet emberek egy csoportjában.
Az új szabály értelmében most már az is rémhírterjesztésnek minősül, ha valaki
különleges jogrend idején,
nagy nyilvánosság előtt
olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel,
ami alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa.
Egyrészt most már nem csak azok a hamis közlések minősülnek bűncselekménynek, amelyek megzavarhatják a köznyugalmat, hanem azok is, amelyek alkalmasak – jelen esetben a koronavírus elleni – védekezés eredményességének akadályozására vagy meghiúsítására.
Másrészt nem szükséges többé, hogy valaki a közveszély színhelyén híreszteljen hazugságokat, hanem elég, ha az különleges jogrend idején történik, helyszíntől függetlenül. Jelenleg Magyarországon veszélyhelyzet van és nem is tudjuk pontosan, hogy a kormány meddig fogja fenntartani ezt az állapotot.
Szigorítottak a büntetésen is, ugyanis most már nem három, hanem legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntethető a cselekmény.
Mi számít a védekezés eredményessége akadályozásának?
Ezt a törvény nem határozza meg pontosan, de a védekezés körébe tartozik minden olyan kormányzati intézkedés, ami a koronavírus és következményei elleni védekezést érinti, az egészségügyi döntésektől kezdve az oktatás és a határforgalom korlátozásán át a gazdasági intézkedésekig.
Mivel a védekezés köre rendkívül széles, ezért pontosan azt sem látható előre, hogy a gyakorlatban milyen kijelentések lehetnek alkalmasak az eredményességének akadályozására. Hogy pontosan mi tartozik ebbe a körbe, azt majd az esetleg meginduló bírósági eljárások végén születő ítéletek alapján lehet biztosan megmondani, de ezek az eljárások hónapokig, akár évekig is eltarthatnak.
Az is bűncselekmény lehet, ha megosztok egy általam olvasott hírt?
Főszabály szerint nem. Rémhírterjesztést ugyanis csak szándékosan lehet elkövetni, ami azt jelenti, hogy tudni kell egyrészt arról, hogy a hír valótlan, másrészt arról is, hogy az akadályozhatja a védekezés eredményességét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hír megosztásával csak akkor követsz el bűncselekményt, ha egyszerre teljesülnek a következő feltételek:
a hír valótlan vagy valós tényeket elferdítve állít,
ezt oly módon teszi, ami alkalmas a vírus elleni védekezés eredményességének megakadályozására vagy meghiúsítására,
ezekkel te magad is tisztában vagy: tudod, hogy az állítás valótlan vagy elferdíti a valóságot, és akarod, vagy legalábbis belenyugszol abba, hogy a közlésed ilyen következményekkel járhat, és
ennek ellenére úgy döntesz, hogy megosztod a hírt.
Példa:
Megosztasz egy arról szóló írást, hogy a koronavírus nem is létezik, ezért felesleges otthon maradni, mindenki nyugodtan menjen ki az utcára. Az, hogy ezzel akadályozhatod a védekezést, egyértelmű, hiszen ha többen hisznek neked, azzal hozzájárulhatsz a vírus terjedéséhez. Ebben az esetben attól függ, hogy elkövettél-e bűncselekményt, hogy te magad tudtál-e a hír valótlanságáról.
Ha tisztában voltál vele, hogy hazugságot terjesztesz, akkor elkövetted a rémhírterjesztést.
Ha viszont te magad is hittél a cikk írójának és meg voltál győződve az igazáról, akkor nem követtél el bűncselekményt.
Aggódsz amiatt, hogy az egészségügyi intézményekben nincsen elég védőfelszerelés és ezért posztolsz egy fotót, amin egy ápoló szerepel maszk nélkül. A kép alá azt írod, hogy “ez a helyzet az egészségügyben: nincsen védőfelszerelés a kórházakban”. A fenti kijelentés kétségkívül alkalmas lenne arra, hogy nyugtalanságot keltsen az emberekben és feltételezhetjük, hogy ezt neked is kellett előre látnod. Ilyen esetben annak lenne jelentősége, hogy a kép megosztásakor tisztában voltál-e vele, hogy az általad írottak nem fedik a valóságot.
Ha te tudtad, hogy ez egy egyedi eset, de ennek ellenére mégis azt sugalltad, hogy ez az általános helyzet, akkor elkövetted a bűncselekményt.
Ha viszont azt hitted, hogy ez tényleg a valóságot tükrözi, vagyis ez az általános helyzet az egészségügyben és eszedbe sem jutott, hogy ez bárkiben rombolná az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat, akkor nem követted el a bűncselekményt.
A fenti példák alapján úgy gondoljuk, léteznek olyan esetek, amikor mindenkitől elvárható, hogy tisztában legyen azzal, hogy az általa terjesztett (valótlan) hír alkalmas nyugtalanság keltésére, vagy arra, hogy akadályozza az eredményes védekezést. Megfelelő bírói gyakorlat hiányában azonban egyelőre nem tudni, hogy egy lehetséges büntetőeljárásban hogyan alakulna ténylegesen ezeknek a bizonyítása.
Nem számít tehát bűncselekménynek az, ha valaki jóhiszeműen megoszt egy általa valósnak vélt hírt, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy valótlan volt. Ettől függetlenül természetesen fontos, hogy előzetesen mindig nézz utána a hír valóságtartalmának. Arról, hogy hogyan tudsz védekezni az álhírekkel szemben, itt írtunk részletesen.
Mi a helyzet azzal, ha a saját tapasztalataimat írom meg?
Természetesen nem követsz el bűncselekményt, ha a saját tapasztalataidat megosztod másokkal, függetlenül attól, hogy az esetleg kellemetlen vagy akár nyugtalanító. Ahogy azt korábban is megírtuk, az objektív, valós tájékoztatás sohasem bűncselekmény, akkor sem, ha megzavarja a köznyugalmat! Sőt, a nyugtalanító, de igaz információk megosztása kifejezetten hasznos, hiszen gyakran a nyilvánosságon keresztül sikerül elérni, hogy a kormányzat javítson egy fennálló helyzeten. Ahogyan például a Magyar Orvosi Kamara valóságot közlő és kihívásokat bemutató közleményei valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány helyes irányba tegyen lépéseket a járvány kezelésében.
Ez nem változott a rémhírterjesztés módosításával sem, a törvény továbbra is a valótlan tényeket, illetve a szándékosan elferdített információkat bünteti. Óvakodj azonban a szándékosan általánosító kijelentésektől, és helyette igyekezz minél konkrétabban azt megírni, hogy mi az, amit te személyesen tapasztaltál. Például, ha elégedetlen voltál a körülményekkel egy kórházban, mert az ott dolgozókon nem volt maszk, ezt természetesen nyugodtan megírhatod. Azonban, ha arról írsz, hogy nincs védőfelszerelés a magyar kórházakban, miközben tisztában vagy vele, hogy az általad tapasztaltak csupán egy konkrét esetben és egy adott intézményben történtek, akkor azzal már elkövetheted a bűncselekményt.
Az is bűncselekmény, ha megosztom a véleményem?
Nem, ha a véleményed tényleg csak vélemény marad és nem állítasz benne hamis tényeket, akkor ez semmiképpen nem lehet bűncselekmény. A rémhírterjesztést csakis valótlan tények állításával vagy valós tények elferdítésével lehet elkövetni, véleménynyilvánítással nem! Tehát nem bűncselekményt követsz el, hanem a szólásszabadsághoz való jogoddal élsz, valahányszor megosztod a véleményed egy adott közéleti témában, például akkor is, amikor kritizálod a kormányzat járványügyi intézkedését. Ha politikai véleményed miatt eljárás indulna ellened, vedd fel a kapcsolatot jogsegély szolgálatunkkal, a jogsegely@tasz.hu email címen.
Fontos azonban, hogy nem attól lesz valami vélemény, hogy azzal kezded a mondatot, hogy „szerintem”. A tényt úgy a legegyszerűbb elhatárolni a véleménytől, hogy a tények bizonyítható állításokat tartalmaznak, míg a vélemény csupán a saját értékítéletedet. Például tény, ha azt mondod, hogy „szerintem nem jut minden betegnek lélegeztetőgép, akinek szüksége lenne rá”, hiszen ez a kijelentés bizonyítható vagy cáfolható. Viszont az már inkább véleménynek számít, ha azt mondod, hogy “szerintem nincs elég védőfelszerelés a kórházakban”, hiszen azt, hogy mi számít elegendő mennyiségnek, nem lehet bizonyítani.
A tények állításával kapcsolatban mindig fontold meg, hogy azok valósak-e!
Rémhírterjesztés, ha elmondom valakiről, hogy fertőzött?
Ha biztos vagy az információban és igazolni is tudod azt valamilyen módon, akkor nem az. Ha csak azt tudod, hogy karanténban van, az még nem jelenti, hogy fertőzött. Fontos! Az érintett jogait is megsérted azzal, ha nyilvánosságra hozod a személyes adatait, vagyis jogsértést követsz el. Ezért azt tanácsoljuk, hogy tartsd tiszteletben mások jogait és csak abban az esetben mondd el ezt másoknak, ha ez segíti a védekezést és a megelőzést!
Rémhírterjesztés, ha viccből ijesztgetem a családtagjaimat?
Ha ezt egy kisebb körben (pár családtag jelenlétében) teszed, akkor ez nem bűncselekmény még akkor sem, ha ez közvetve akadályozhatja a védekezést. Azonban mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy ilyesmivel most ne viccelődj, légy tekintettel arra, hogy mások komolyan aggódhatnak a szeretteikért!
Ha ugyanezt teszed a Facebookon vagy más internetes felületen, az már bűncselekmény lehet, hiszen az nagy nyilvánosságnak számít!
Újságíróként milyen felelősséggel tartozom azért, ha más oldalról átveszek egy hírt?
Mivel a rémhírterjesztés gondatlanságból nem, kizárólag szándékosan követhető el, ezért csak akkor valósítasz meg bűncselekményt, ha tudod, hogy az általad átvett hír nem igaz, vagy szándékosan ferdíti a tényeket.
Fontos azonban, hogy az újságírók felelőssége nagyobb, mint azé, aki magánemberként megoszt egy hírt. Utóbbitól ugyanis nehezen lenne elvárható, hogy minden esetben leellenőrizze a hír forrását, míg egy újságíróval szemben ez általános elvárás.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy újságíróként nehezebben védekezhetsz azzal, hogy nem tudtál az általad írottak valótlanságáról, még akkor is, ha te csak átvetted a hírt egy másik oldalról. Neked ugyanis sokkal több eszköz áll a rendelkezésedre a források ellenőrzéséhez, mint egy átlagolvasónak. Tartsd magad az újságírás etikai szabályaihoz: lehetőleg több forrásból igyekezz megerősíteni az információt, és gondolj arra, hogy egy későbbi, esetleges jogi eljárásban milyen dokumentumokkal, felvételekkel, tanúvallomással tudod bizonyítani az igazadat!
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne is írj egyáltalán arról, amit nem tudsz egyből bizonyítani, vagy hogy ne vegyél át információt más oldalaktól, ugyanakkor a veszélyhelyzet idején mindenképpen érdemes a hír forrásának és a valóságtartalmának különös figyelemmel utánajárni.
Felelősségre vonható a lap főszerkesztője, olvasószerkesztője is azért, amit megírok?
A törvény szerint az is elköveti a bűncselekményt, aki a tény híresztelésen kívüli tevékenységet végez, például az, aki az eszközöket biztosítja az újságíró részére. Ennek alapján egy rémhírterjesztés miatti büntetőeljárásban felelősségre vonható lenne mindenki, aki valamilyen formában részt vett a cikk közzétételében, akár a főszerkesztő vagy az olvasószerkesztő is, nem csak maga az újságíró. Fontos azonban, hogy ezeknek a személyeknek is tisztában kell lenniük az állítás valótlanságával és azzal, hogy a közlés akadályozhatja a védekezést.
Újságíróként milyen veszéllyel járhat, ha megindítanak ellened egy büntetőeljárást rémhírterjesztés miatt?
Fontos megjegyezni, hogy a rémhírterjesztésnek nincs kiforrott gyakorlata Magyarországon, így nem lehet biztosan tudni, hogy egy eljárásban milyen szempontok alapján hozna ítéletet a bíróság. Ezt tovább nehezíti, hogy a módosítást annyira általánosan fogalmazták meg, hogy annak tartalma nem teljesen egyértelmű sem az állampolgárok, sem a jogalkalmazók számára. A kimenetelétől függetlenül azonban a büntetőeljárás megindítása már önmagában is hátránnyal járhat.
Ha a rendőrség megindítja az eljárást, a nyomozás során számos olyan intézkedést megtehet, ami komoly károkat okozhat az egyes médiaszolgáltatóknak. A büntető eljárásjogi szabályok előírják, hogy az eljárásban a bizonyítási eszközöket le kell foglalni. Ez könnyen vezethet arra az eredményre, hogy a rémhírterjesztés miatt meginduló eljárásban a teljes szerkesztőség informatikai eszközeit, köztük a szervereket is azonnal lefoglalja a rendőrség, ezzel ellehetetlenítve az adott médiaszolgáltató működését. Az eljárási szabályok alapján ehhez nem szükséges a vádemelés előtt bírósági jóváhagyás, az ügyész döntése is elegendő. Tekintettel arra, hogy egy büntetőeljárás hosszú hónapokig, vagy akár évekig is elhúzódhat, egy ilyen eljárás kétségkívül óriási hátrányt okozna az érintett lapnak, még akkor is, ha végül a bíróság kimondaná, hogy nem történt bűncselekmény.
Válasz Mihály #63855. hozzászólásáraSzomorú, ahol ilyet lát az ember. De azt gondolom, hogy az ilyesmit helyben kell elkezdeni megoldani. Vagy legalább keresni a megoldást.
Válasz rilex #63854. hozzászólására Felénk van sajnos a szomszéd településsel együtt 400 ha szőlőskert lett a földhivatal szerint is holdbéli táj de én inkább szavannának nevezném sok homok néhány bokor s gaz ameddig a szem ellát s 20 nemzetiségi családra lett ráfogva de valójában sok minden közre játszott az ő tevékenységük csak gyorsították a folyamatot (délelőtt felkarózott a gazda másnap már nem volt mihez kötözni a szőlőt mert éjszaka ellopták)
Válasz Mihály #63852. hozzászólásáraSzeretem a gondolatait.
Bár vannak számomra megkérdőjelezhető kijelentései. Pl. mifelénk nem nagyon találni műveletlen földet, szőlőt, stb.
De az is biztos, hogy pocsékolni és jajveszékelni felfújt, s nem éppen valós dolgokért nagyon megtanultunk az utóbbi időkben.
Válasz rilex #63849. hozzászólásáraigaza van a csuhásnak de hát ez a fogyasztói társadalom mindenből a legjobb kell mert pénzt adnak érte amiért meg nem adnak nem kell a kutyának sem...
"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
Válasz d-032a #63845. hozzászólásáraPetőfi is a " magyarok Istenére" esküdött - többedmagával.
Talán a ma élő emberek/gyerekek innen ismerik leginkább a kifejezést.
De számos más szólásunkban is él:
Áldja meg a Magyarok Istene! Őrizze meg a Magyarok Istene! Óvjon a Magyarok Istene! Segítse a Magyarok Istene! Megemlegeted te még a magyarok Istenét! Megemlegettetem veled a magyarok Istenét! Megtanítalak a magyarok Istenére! Él még a magyarok Istene.
Így jártunk, mert eltérítettek minket a régi Istenünktől.
Ha máshol nem, -szólásokban- mindenki hallott már A Magyarok Istenéről.
Át kellett váltanunk a hivatalos államvallásra a nyugati kat. egyház által tanított Istenhez és kereszténységhez. (Géza 972)
Nem véletlenül maradt fent idáig a Magyarok Istene kifejezés.(Vagy esetleg: régi Isten)
Valószínűleg, elődeink a természet hatalmas Mindenható, Teremtő erejében hitték, hogy létezik.
Nem is "hinniük" kellett vakon egy láthatatlanban, mert nap mint nap találkoztak vele és a hétköznapi életük része volt.
Ma sokat hallunk a kereszténységről, de néha még elhangzik valahol a "Megemlegeted még a Magyarok Istenét" is.
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSzomorú dolgok ezek.
Nálunk is volt másfél hete egy temetés. Egy tizenkilenc éves, már hosszú ideje beteg volt tanítványomat temették. Tiszteletes úr itt is megkérte a hozzátartozókat, hogy csak a legszűbb család vegyen részt a szertartáson, s akik a ravatalozón kívül lesznek, tartsák be lehetőleg a két méter távolságot egymás között.
De ő megígérte, hogy ha vége lesz a veszélyhelyzetnek, s visszazökken az élet a régi kerékvágásba, tart egy megemlékezést, ugyan úgy, mint a temetésen, ha a család úgy kívánja, ahol mindenki tiszteletét teheti.
Válasz Sk Laci #63842. hozzászólásáraMegpusztulni se lehet normálisan már hihetetlen.
Fölmegy a pumpa mindig ha rágondolok, hogy a régirendszer besugója katpap lerendezi itt 20 perc alatt az egészet békeidőben is...
Szégyen.
Nem úgy mint a reformátusoknál...
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSk-ban max 10 ember lehet temetésen. Ha többen öszeszedődnének a pap nem temeti el a halottat.
Két hete a szomszédom volt temetve, szerettem volna elmenni a temetésére, de nem lehetett. Hagytuk, hogy a közeli rokonság kisérjék el utolsó útjára. Temetés előtt odaadtuk a koszorúkat. Sajnos jelenleg ilyen a világ, ha nem a megszokott kerékvágásban megy valami, jobb ilyen válságban inkább betartani a törvényt a saját érdeketekben is.
Hol élünk?
Egy temetés, mely 11:00 órakor kezdődik, de valami furcsa!
A hirdetés mellé van egy kérése a családnak! ,, Megkérek minden kedves Rokonomat, Barátomat, Ismerősömet, aki Édesanyám temetésén részt szeretett volna venni, hogy a temetőbe fél 12-re érkezzen, mert a járványhelyzetre való tekintettel a temetésen max. 20 fő vehet részt.
Megértésüket köszönöm!"
A temetkezési vállalkozó mindent megtesz, hogy a család terhét, bánatát enyhitse! Nem ő a hunyó!
Hol van leirva, ha 21-en vannak a szertartáson, már nem tartható meg? Egy személy, aki nem köthető a temetkezési vállalkozáshoz kikötötte, ha 21-en lesznek, nem lesz megtartva a temetés! Ő papol szereterő, megértésről,végső tisztességről!? Engem felháborít az ilyen kiszolgáltatott helyzettel visszaélni!Temetés után mehet a temetőbe leróni a tiszteletét akár 50 ember is? Valami nagyon elromlott ebben az országban!
Böjte Csaba levele a korona vírushoz
Kedves Koronavírus!
Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.
Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás komplett hétvégi programmá nőtte ki magát. Annyit utazunk, hogy már lassan a repülők is dugóba kerülnek. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem empátiával és segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálásból és kioktatásból emelünk falakat. Na, de aztán jöttél Te!
Úgy döntöttél, hogy kezedbe veszed az irányítást, és pár hónapra megállítod a világot Figyu, nem gondolod, hogy túl drasztikus eszközt választottál? Bár, lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy már csak ebből értük. A rokonaid biztos meglátogattak minket korábban, és próbáltak szelídebben figyelmeztetni, de nem sikerült.
Kénytelen voltál Te közbelépni, hogy Neked hátha hiszünk. És látod, hiszünk. Csak óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. Emberéleteket és gazdasági összeomlást.
De a tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak lehetünk.
A világjáró bizniszmen apukák most esti mesét olvasnak a lányaiknak.
A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának.
Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.
Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.
A gyerekek részt vállalnak a házimunkából, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást.
Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.
Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.
A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.
A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.
Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba
Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből, biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.
A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.
Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.
Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.
Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk.
A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -, közös zumba órát tartanak az erkélyeken.
A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.
A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel.
Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a facebook-on.
Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is.
Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.
Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben is gyakran meg kéne tennünk.
Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk, várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.
Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek? Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk.
Emlékezni fogunk az üzeneteidre, és megtartjuk az újonnan kialakult szokásainkat. Nem lesznek kapzsi, kielégíthetetlen vágyaink, hanem kevesebbel is beérjük. Értékeljük az élet apró örömeit, amikről Te megmutattad, hogy nem is olyan apróságok. Azok a legnagyobbak.
Üdvözöllek (de csak tisztes távolságból)Kedves Koronavírus!
"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."
„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."
„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"
Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.
Válasz rilex #63834. hozzászólásáraÚgy legyen !
Sok dolgot talán jobban fogunk értékelni,
amit eddig természetesnek vettünk.
Addig is vigyázzunk egymásra, amennyire lehet !
Én a hatvanas években születtem.
A parlagfűben elbújva ettük a darazsas kukucskát és a hangyás papsajtot.
Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe. Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.
Ha esett a hó, ettünk belőle.
Ha eső, volt, hogy abból is.
Utána a pocsolyákban játszottunk. Ha kezdte felszárítani a nap, akkor a cserepesre száradt sárban. Ha mélyebb volt és hamarabb poshadt, akkor abban.
Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!
Ha láttunk utcai kutat, ittunk. A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk. Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!
Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.
Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.
Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.
Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.
Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!
Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire.
Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.
Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.
Ha többen voltak, inkább fociztunk.
Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon.Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! Nem húztuk a szánkat és nem feleseltünk vissza.
Gazoltuk a kertet. Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát. Sőt volt, hogy játszottunk is benne.
Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.
A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.
Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!
Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyűt viselni!
Imádtuk a frissen fejt langyos - habos kecske és bocitejet, és a cukros-zsíros kenyeret.
Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.
Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!
Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.
Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .
Emlékszünk rájuk örök életünkben.
Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.
És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! Miért? Mert erősít!
Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.
Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!
A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.
Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.
Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.
Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.
Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!
Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.
Mit jön most ez a vírus a levegőben?
A levegő nekünk a legjobb élvezet!
Ahogy jött, úgy mehet tovább!
Mi maradunk.
Ja és még valami:
Akik előttem születtek, azok még bátrabbak voltak!
( az éjjel olvastam,kicsit hosszú a szöveg de minden leírt szó igaz).... köszönöm
136758 hozzászólás
"Egy napon egy bölcs öregember ajtaján bekopogott egy fiatal lány, és könnyek közt mesélte el a történetét az öregnek.
– Nem tudom, hogy éljek tovább. – mondta reszkető hangon. – Egész életemben úgy bántam az emberekkel, ahogy én is szeretném, ha velem bánnának mások. Mindig őszinte és nyílt voltam velük. Segíteni próbáltam, anélkül, hogy bármit is vártam volna cserébe. De válaszként csak gonoszságot és gúnyt kaptam. Nagyon fáj, és nagyon elfáradtam. Mondd meg nekem, mit tegyek?Az öreg türelmesen végighallgatta, majd így felelt:
– Vetkőzz le, és indulj el meztelenül a város utcáin.
– Ugye most csak tréfálsz? – kiáltott fel a lány. – Ha meztelenül kimegyek az utcára, mindenki nevetni fog rajtam, és kigúnyolnak.
Az öreg hirtelen felállt, kinyitotta az ajtót, és egy tükröt tett az asztalra.
– Szégyellsz meztelenül kimenni az utcára, de valamilyen oknál fogva nem félsz meztelen lélekkel járni a világban. Kinyitottad a lelked kapuját. Bárki beléphet rajta! A lélek azonban tükör, ezért láthatjuk magunkat más emberek lelkében. Ha pedig az emberek látják, hogy a te lelked más, mint az övék, nincs tele rosszindulattal és gonoszsággal, akkor megpróbálnak rágalmazni, megalázni, sértegetni. Nem mindenkinek van bátorsága elismerni, ha valaki jobb nála.– De akkor mit kellene tennem? Hogy változtathatnék ezen a helyzeten, ha ez egyáltalán nem tőlem függ? – kérdezte a nő.
– Gyere velem. Mutatni akarok neked valamit. Ez az én kertem. Évek óta nőnek itt ezek a virágok, és én gondozom őket. Soha nem nyíltak volna ki olyan ember számára, aki nem viseli gondjukat. Tanulj a természettől. Nézd meg ezeket a virágokat, és tedd azt, amit ők is tesznek – csak a jó embereknek nyisd meg a lelkedet. Menekülj azoktól, akik letépik a szirmaidat, és bántanak. A gyomok könnyebben nőnek, mint a virágok, és semmit sem tehetsz ez ellen.
– Annyi szenny és gonoszság létezik a világban. De aki akar, tiszta tud maradni… Légy őszinte önmagaddal és másokkal is. De jegyezd meg: ne szórj gyöngyöt a malacok elé. Nem használsz vele sem nekik, sem magadnak.
Amikor a gyöngyeidet a disznók elé szórod, fennáll a veszélye, hogy felfalják azokat. Legyünk bölcsek, ahogy Isten tanított bennünket. Vigyázzunk, kivel vagyunk jók, és kinek engedjük meg, hogy belépjen a lelkünk kapuján. Legyünk óvatosak, nehogy kígyót melengessünk a keblünkön, ami aztán megmar."
Válasz Mihály #63872. hozzászólásáraAz első pár sort. Azt ennyi. Itt nem jo ha 100soros irás van!
Válasz Bárány #63867. hozzászólására Pl. Richárd már csak elolvasta ha a másik jobban tetszett neki ....
Válasz Földönfuto #63870. hozzászólásáraJa'hogy az a szürke! Igaz!
Válasz .Richard. #63869. hozzászólásáraA Szürke ötvenszeres árnyalata.
Kellene nyitni egy MIHÁLY topikot!
Válasz Bárány #63867. hozzászólásáraMultkor a lovak létszámának elemzése jobb volt.
Válasz Mihály #63866. hozzászólásáraSzerinted van, aki ezt elolvassa?
NEM TUDOM MIÉRT DE EZ IS KELL HOGY A KÖD FELSZÁLLJON NÉHÁNY EMBER AGYÁBAN AMI RONTJA A LÁTÁSÁT SOK EMBERNEK ....Ez is elmegy egy jó fröccs mellet :NEHAZUGGY
Belekényelmesedtek abba, hogy érinthetetlenek
Molnár Bálint | Május 20, Szerda | 8:06
Jó reggelt kívánok! Ahelyett, hogy megvárnám, amíg megtalálom a nyomdafestéket, ami eltűri a ma reggeli mondanivalómat, inkább abban maradhatnánk, hogy magasról teszek a nyomdafestékre és az ő tűrőképességére. Amekkora fokozatra kapcsoltak az elvtársak az időkorlát nélküli hatalmaskodás állítólagos hajrájában, azt eltartott kisujjal nem lehet szavakba önteni. Vagyis hát jó lenne, ha ennyi idő után nem keresgélnénk még mindig a megfelelő szavakat arra, amivé ez a Brunei Szultánsággal fej fej mellett hasító ország vált.
Már öt éve is késő lett volna az eltartott kisujjú jólneveltség helyett felborítani az asztalt, de mielőtt a mimózalelkű, önérzetes NER-társak megsértődnek, és kikérik magának, hogy őket mindenféle minőségükben és elméletileg létező méltóságukban megsértem és erőszakra buzdítok: meg lehet nyugodni, nem én fantáziálok fideszesek agyonveréséről és agyonlövéséről. Azt ott kell keresni a pártagkönyvet birtokló, a korlátlan hatalomba, a közpénzhegyekbe és az érinthetetlenség bizonyosságába belehízott, belekényelmesedett, belepofátlanodott gyűlöletgenerátorok és gazdáik körül. Akik hosszú évek óta a mindenki pénzén gyaláznak, fenyegetnek, ócsárolnak becsületes embereket, pont ugyanúgy, ahogy a mindenki pénzéből fenntartott, egykor szebb napokat látott közmédia cenzúráz és börtönnel fenyeget parlamenti képviselőket.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a NER futószalagon nyomott át a nagyon is MŰKÖDŐ szavazógyárán egy kisebb raklapnyi gyalázatos törvényt (ha Semjén nem lenne, hogy minden önkényuralmi gazemberséghez adja a becstelen nevét, akkor lenne másik erkölcstelen-gátlástalan takony helyette),
amikor 600 milliárd forint veszítette el közpénz jellegét (a MOL és a Richter, eddig állami tulajdonban lévő hatalmas részvénycsomagját hozzávágta a kormány a Mathias Corvinus Collegiumhoz, amelyben Tombor András, a munkanélküli Habony hitelezője, Mészáros üzlettársa érdekelt);
amikor a majdnem 2000 milliárdos, körülbelül ugyanennyi év alatt megtérülő kínai-Mészáros vasúti biznisz iratait 10 évre titkosították pont azokat kiröhögve, akik a számlát állják (konyhanyelven: adófizetők);
amikor megszüntették az amúgy is éhbérért szívó kulturális intézményekben dolgozó közel 20 ezer ember közalkalmazotti státuszát;
amikor kajánul vigyorogva kiszolgáltatták a magyar állampolgárokat, az ő személyes adataikat a titkosszolgálatok korlátlan megfigyelésének;
amikor úgy döntöttek, ismét rendészeti eszközzel óhajták megoldani egy szociális problémát (lásd még: hajléktalanság), ezért három hónapra kizárják a közmunkából azt, akinek rendetlen az udvara,
min izgult, pörgött, hörgött, röfögött a sakálmédia egyik végétől a másikig?
Azon, hogy Gurmai Zita futva menekült a RémHír Tv stábja elől, pedig csak a Kúria gyöngyöspatai ítélete felől érdeklődtek volna. Semmi kedvem azzal jönni, hogy bezzeg amikor a kétharmaddal kormányzó állampárt Kósa Lajosai, Kövér Lászlói, Farkas Flóriánjai és egyéb rovott múltú és jelenű rossz arcai a csilliárdos korrupciót érintő kérdések elől loholtak fejvesztve a független sajtó elől, akkor azon voltak kiakadva ugyanezek a sakál propagandisták, hogy a balliberális-sorosista féknyúzgyárak terrorizálják szegény honatyákat. Aztán ugyanezek örültek a leghangosabban, amikor Kövér elvtárs karámba zárta a sajtót, és gyakorlatilag lemészárolta a parlamenti tudósítás műfaját. Az egy dolog, hogy én Gurmai vagy bárki más helyében biztosan nem futottam volna kényszerversenyt nemhogy egy fizetett trollal, de senkivel. Az viszont már kurvára unalmas, hogy ezek a karaktergyilkolásért fizetett morális vakondtúrások a saját sötét múltjukkal a hátuk mögött, úgy tesznek, mintha ők újságírók volnának. Nem azok. Ők simán fizetett cselédek, akiket kizárólag azért fizetnek, hogy végrehajtsák a párt utasításait, hogy a hatalom seggéből védjék a hatalmat az életük árán is. Értjük, elfogadjuk, csak az nem világos, hogy mit nem értenek azon, hogy ha egyszer hazugságra, lejáratásra adták a fejüket, akkor sokan eszerint fognak viszonyulni hozzájuk. Nem olyan bonyolult.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a feljebb felsorolt alávaló diktatórikus mocskot – aminek semmi köze a járványhoz, de lehet hivatkozási alapként emlegetni, hogy tudniillik a fideszes parlament MŰKÖDIK -, ledarálták az elvtársak (miközben az egyedüli értelmes, előremutató javaslatukat az egyszer használatos műanyagok betiltásáról, Semjén visszavonta), kiderült az is, hogy a nemzet büszkesége, az önmegvalósítás babérkoszorús hőse, a disznókat szerelő reneszánsz ember majdnem 22 milliárd forintért újítja fel a zánkai és fonyódligeti Erzsébet-táborokat. Amelyeket korábban a fideszes állam elajándékozott a Szeged–Csanádi Egyházmegyéhez közel álló Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak. Mekkora rohadt nagy üzlet ez már megint az adófizetőként is ismert magyarembereknek, nem? Tehát az egyház ingyen megkapta az államtól a táborokat, az állam felújíttatja az elajándékozott táborokat az adófizetők pénzén, amelyeket az egyházi tulajdonos akár el is adhat méghozzá jóval magasabb áron, mint amennyit felújítás előtt ért az egész kóceráj. És mivel van pofája előrukkolni ezen a napon ugyanannak, a pártállam seggéből a józan ész és az emberi jóérzés ellen lázadó mocsármédiának? Ezzel:
Na, lehet mészárosozni: 8 milliós inkubátort kapott a SOTE újszülött intenzív osztálya. Érdekes, ilyenkor az ellenzéki média nem szereti annyira felkapni Mészáros Lőrinc nevét, mint máskor.
Hát tényleg, baszki. Akkor mészárosozzunk, rajtam nem múlik. Beszéljünk erről a közepes senkiből Forbes-listás közpénzmilliárdossá hízott strómanról, akit nem lehet kérdezni, mert ő nem közszereplő, viszont akkora nagy ember, hogy hisztérikusan hörögve hajtja el az újságírót, aki a Mátrai Erőmű vétáláról érdeklődik. Hogy csak egy közelmúltbeli példát mondjak. A fideszes propagandagyár, amely az MTI-vel és a közpénzmédiával egyetemben soha nem írja le Mészáros nevét, amikor hatalmas üzletekről és törvényesen lenyúlt csilliárdokról van szó, most az ellenzékinek nevezett média szemére hányja, hogy nem számol be Lőrinc atya jótéteményeiről. Van bőr a pofájukon. Idézek az MTI via nyolcas fertő cikkéből:
Tóth Krisztina, a Mészáros Csoport kommunikációs igazgatója kifejtette: miután a cégcsoport karitatív tevékenységének középpontjában a gyermekek állnak, az új eszköz beszerzésének több mint 8 millió forintos teljes költségét a csoport vállalta.
Meg kell a szívnek szakadni. Tényleg? A 8 millió forintos teljes költség átvállalása belefért? Nem volt megerőltető? Ki tudta reszketni a mester? Rebegjünk könnyes hálát? Majdnem olyan abszurd és degenerált lenne, mintha a családi kasszánkat kifosztó, a lakásunkat alólunk kirántó, a gyerekeink reggelijét felzabáló rabló kedélyesen felhívna, hogy akkor ő most meghív egy sörre. Tudom, hogy van ennél lejjebb is, akik az életükért, a nyomorúságos fizetésükért és a gazda kegyéért tepernek, azoknak mindig van lejjebb.
Úgyhogy tényleg senki nem mondhatja, hogy nem volt igaza Varga hegedűművésznek abban, hogy ők a cselekvésben hisznek, és még a veszélyhelyzet ideje alatt is folyamatosan megy a munka. És tényleg dolgoznak, éjt nappalá téve. Ha a fenti diktatórikus moslék nem lenne elég, akkor tovább is van, mondom. Csak pontszerűen, hogy ne sántuljon az agyunk:
A Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében új, 6000 férőhelyes multifunkcionális rendezvény- és sportcsarnok épül Székesfehérváron. Másfél éve, amikor nem volt járvány, és Garancsi haver 25 milliárdért húzta volna fel, túl drágának találták. Nem baj, majd most, válság idején megcsinálják.
36,5 milliárd forintot ad a kormány határon túli gazdaságfejlesztésre a gazdaságvédelmi alapból. Pár napja ugyaninnen 82 milliárdot vontak el a kínai-Mészáros vasúti bizniszre.
Csökkentették a Szent János kórház Covid-osztályain dolgozó ápolók óradíját.
Néhány nappal ezelőtti önmagamat ünnepélyesen átfogalmazom: lehet, hogy van még egy ilyen ország, de én már senkinek nem hiszem el. Minden jót!
Magyar vagyok 2020 - Felhívás Rákóczi Szövetség létrehozott egy virtuális időkapszulát, Magyar vagyok 2020 elnevezéssel, ahová 2020. június 4-ig bárki elhelyezheti „Magyar vagyok...” kezdetű videó, hang, vagy szöveges üzenetét a www.magyarvagyok2020.hu oldalon. A virtuális időkapszula 2020. június 4-én bezárul, és legközelebb csak húsz év múlva, 2040. június 4-én nyílik ki újra. 2020 a Nemzeti Összetartozás Éve. Száz évvel a trianoni döntés után megmaradtunk. Trianon centenáriuma egyszerre gyász és öröm. Gyászoljuk a veszteséget, a szétszakítottságot, de okunk van az örömre, hiszen dacára az elmúlt 100 évnek nem tűntünk el a térképről, nem vesztünk el, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Fogjuk össze, öleljük át virtuálisan a magyarságot és adjunk hitet a megmaradásnak, üzenjünk a jövőnek!
Még 1 kört ... köszi ez szerintem senkinek nem hiányzott a kormányon kívül:https://hvg.hu/itthon/20200519_Megszavaztak_korlatlan_ralatast_kapnak_a_nemzetbiztonsagi_szervek_az_allampolgarok_adataira? Hajrá Magyarok ezt akarjuk???
Kocsmában,élelmiszerboltban nem lehet dohányterméket árulni,de dohányboltban lehet italt és élelmiszert árulni.
Ahhoz képest,hogy először mindent tagadtak.
2020
Sok vidéki településen az ottani kocsmákra lakatot tetetett a Dohánykocsma,ez utóbbi meg virágkorát éli,lassan kenyér,tej vetőmag csavar,mosópor is kapható lesz ezekben.Az ilyen boltok meg bezárnak ,vagy bezáratja valaki
Argentina 2020
Ja bocs nem
Válasz ND #63861. hozzászólására na ezzel én is így vagyok hogy aki eddig volt csak elvett de hagyott reményt itt most azt is el akarják venni ....
Válasz ND #63860. hozzászólásáraés ez független attól, ki milyen színben látja a világot.
én spec egyikkel sem szimpatizálok, mert egyik sem adott, viszont mindegyik elvett...
Válasz Mihály #63859. hozzászólásáranem olvasom, de a kilóméteres vackaidat nem egyszerű átlapozni, telefonon pl lehetetlen kategória
Válasz ND #63858. hozzászólására Csak azt nem értem ha nem érdekel miért olvasod van más bejegyzés is s válogass én is azt teszem s ha a tiéd olvasom ha nem akarok hozzá szólni tovább görgetek de nem bántok senkit azzal hogy engem zavar vagy sem hogy nem lehet ennyi empátia másokkal szemben benned még ha kormány párti vagy akkor is
Válasz Mihály #63857. hozzászólásáraMuszály minden topicot teleszarni?
ctrl+c ctrl+v helyett lszi linket illessz be, és akit érdekel, elolvassa.
kezd unalmas lenni, hogy a szaraidat oldalakon át kell görgetni mindenhol
Kár hogy a Magyar kormány ezt sem tartja szemelőt mert ha igen nem lett volna annyi elmarasztaló ítélet a kormány pártja ellen:Aki valós tényeket közöl, vagy a véleményét osztja meg, nem követ el bűncselekményt. Összegyűjtöttük, mire ügyelj akár a közösségi médiában, akár újságíróként.
A Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló szabályait is szigorította az Országgyűlés, amikor elfogadta a kormány törvényjavaslatát a koronavírus elleni védekezésről. Arról, hogy mi a rémhírterjesztés és hogyan követhető el, itt írtunk részletesen. Itt pedig a törvénymódosításról szóló jogi elemzésünket olvashatod. Ebben a tájékoztatóban azt magyarázzuk el, hogy mire kell odafigyelnie a magánembereknek és az újságíróknak, miről szól a módosítás és hogyan érinti ez a cikkek, tapasztalatok megosztását a közösségi médiában.
Mi változott?
Rémhírterjesztésnek számított az eddigi szabályok szerint, ha valaki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt olyan hazugságot terjeszt, vagy úgy ferdít el szándékosan valós információkat, hogy ez zavart, nyugtalanságot kelthet emberek egy csoportjában.
Az új szabály értelmében most már az is rémhírterjesztésnek minősül, ha valaki
különleges jogrend idején,
nagy nyilvánosság előtt
olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel,
ami alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa.
Egyrészt most már nem csak azok a hamis közlések minősülnek bűncselekménynek, amelyek megzavarhatják a köznyugalmat, hanem azok is, amelyek alkalmasak – jelen esetben a koronavírus elleni – védekezés eredményességének akadályozására vagy meghiúsítására.
Másrészt nem szükséges többé, hogy valaki a közveszély színhelyén híreszteljen hazugságokat, hanem elég, ha az különleges jogrend idején történik, helyszíntől függetlenül. Jelenleg Magyarországon veszélyhelyzet van és nem is tudjuk pontosan, hogy a kormány meddig fogja fenntartani ezt az állapotot.
Szigorítottak a büntetésen is, ugyanis most már nem három, hanem legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntethető a cselekmény.
Mi számít a védekezés eredményessége akadályozásának?
Ezt a törvény nem határozza meg pontosan, de a védekezés körébe tartozik minden olyan kormányzati intézkedés, ami a koronavírus és következményei elleni védekezést érinti, az egészségügyi döntésektől kezdve az oktatás és a határforgalom korlátozásán át a gazdasági intézkedésekig.
Mivel a védekezés köre rendkívül széles, ezért pontosan azt sem látható előre, hogy a gyakorlatban milyen kijelentések lehetnek alkalmasak az eredményességének akadályozására. Hogy pontosan mi tartozik ebbe a körbe, azt majd az esetleg meginduló bírósági eljárások végén születő ítéletek alapján lehet biztosan megmondani, de ezek az eljárások hónapokig, akár évekig is eltarthatnak.
Az is bűncselekmény lehet, ha megosztok egy általam olvasott hírt?
Főszabály szerint nem. Rémhírterjesztést ugyanis csak szándékosan lehet elkövetni, ami azt jelenti, hogy tudni kell egyrészt arról, hogy a hír valótlan, másrészt arról is, hogy az akadályozhatja a védekezés eredményességét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hír megosztásával csak akkor követsz el bűncselekményt, ha egyszerre teljesülnek a következő feltételek:
a hír valótlan vagy valós tényeket elferdítve állít,
ezt oly módon teszi, ami alkalmas a vírus elleni védekezés eredményességének megakadályozására vagy meghiúsítására,
ezekkel te magad is tisztában vagy: tudod, hogy az állítás valótlan vagy elferdíti a valóságot, és akarod, vagy legalábbis belenyugszol abba, hogy a közlésed ilyen következményekkel járhat, és
ennek ellenére úgy döntesz, hogy megosztod a hírt.
Példa:
Megosztasz egy arról szóló írást, hogy a koronavírus nem is létezik, ezért felesleges otthon maradni, mindenki nyugodtan menjen ki az utcára. Az, hogy ezzel akadályozhatod a védekezést, egyértelmű, hiszen ha többen hisznek neked, azzal hozzájárulhatsz a vírus terjedéséhez. Ebben az esetben attól függ, hogy elkövettél-e bűncselekményt, hogy te magad tudtál-e a hír valótlanságáról.
Ha tisztában voltál vele, hogy hazugságot terjesztesz, akkor elkövetted a rémhírterjesztést.
Ha viszont te magad is hittél a cikk írójának és meg voltál győződve az igazáról, akkor nem követtél el bűncselekményt.
Aggódsz amiatt, hogy az egészségügyi intézményekben nincsen elég védőfelszerelés és ezért posztolsz egy fotót, amin egy ápoló szerepel maszk nélkül. A kép alá azt írod, hogy “ez a helyzet az egészségügyben: nincsen védőfelszerelés a kórházakban”. A fenti kijelentés kétségkívül alkalmas lenne arra, hogy nyugtalanságot keltsen az emberekben és feltételezhetjük, hogy ezt neked is kellett előre látnod. Ilyen esetben annak lenne jelentősége, hogy a kép megosztásakor tisztában voltál-e vele, hogy az általad írottak nem fedik a valóságot.
Ha te tudtad, hogy ez egy egyedi eset, de ennek ellenére mégis azt sugalltad, hogy ez az általános helyzet, akkor elkövetted a bűncselekményt.
Ha viszont azt hitted, hogy ez tényleg a valóságot tükrözi, vagyis ez az általános helyzet az egészségügyben és eszedbe sem jutott, hogy ez bárkiben rombolná az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat, akkor nem követted el a bűncselekményt.
A fenti példák alapján úgy gondoljuk, léteznek olyan esetek, amikor mindenkitől elvárható, hogy tisztában legyen azzal, hogy az általa terjesztett (valótlan) hír alkalmas nyugtalanság keltésére, vagy arra, hogy akadályozza az eredményes védekezést. Megfelelő bírói gyakorlat hiányában azonban egyelőre nem tudni, hogy egy lehetséges büntetőeljárásban hogyan alakulna ténylegesen ezeknek a bizonyítása.
Nem számít tehát bűncselekménynek az, ha valaki jóhiszeműen megoszt egy általa valósnak vélt hírt, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy valótlan volt. Ettől függetlenül természetesen fontos, hogy előzetesen mindig nézz utána a hír valóságtartalmának. Arról, hogy hogyan tudsz védekezni az álhírekkel szemben, itt írtunk részletesen.
Mi a helyzet azzal, ha a saját tapasztalataimat írom meg?
Természetesen nem követsz el bűncselekményt, ha a saját tapasztalataidat megosztod másokkal, függetlenül attól, hogy az esetleg kellemetlen vagy akár nyugtalanító. Ahogy azt korábban is megírtuk, az objektív, valós tájékoztatás sohasem bűncselekmény, akkor sem, ha megzavarja a köznyugalmat! Sőt, a nyugtalanító, de igaz információk megosztása kifejezetten hasznos, hiszen gyakran a nyilvánosságon keresztül sikerül elérni, hogy a kormányzat javítson egy fennálló helyzeten. Ahogyan például a Magyar Orvosi Kamara valóságot közlő és kihívásokat bemutató közleményei valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány helyes irányba tegyen lépéseket a járvány kezelésében.
Ez nem változott a rémhírterjesztés módosításával sem, a törvény továbbra is a valótlan tényeket, illetve a szándékosan elferdített információkat bünteti. Óvakodj azonban a szándékosan általánosító kijelentésektől, és helyette igyekezz minél konkrétabban azt megírni, hogy mi az, amit te személyesen tapasztaltál. Például, ha elégedetlen voltál a körülményekkel egy kórházban, mert az ott dolgozókon nem volt maszk, ezt természetesen nyugodtan megírhatod. Azonban, ha arról írsz, hogy nincs védőfelszerelés a magyar kórházakban, miközben tisztában vagy vele, hogy az általad tapasztaltak csupán egy konkrét esetben és egy adott intézményben történtek, akkor azzal már elkövetheted a bűncselekményt.
Az is bűncselekmény, ha megosztom a véleményem?
Nem, ha a véleményed tényleg csak vélemény marad és nem állítasz benne hamis tényeket, akkor ez semmiképpen nem lehet bűncselekmény. A rémhírterjesztést csakis valótlan tények állításával vagy valós tények elferdítésével lehet elkövetni, véleménynyilvánítással nem! Tehát nem bűncselekményt követsz el, hanem a szólásszabadsághoz való jogoddal élsz, valahányszor megosztod a véleményed egy adott közéleti témában, például akkor is, amikor kritizálod a kormányzat járványügyi intézkedését. Ha politikai véleményed miatt eljárás indulna ellened, vedd fel a kapcsolatot jogsegély szolgálatunkkal, a jogsegely@tasz.hu email címen.
Fontos azonban, hogy nem attól lesz valami vélemény, hogy azzal kezded a mondatot, hogy „szerintem”. A tényt úgy a legegyszerűbb elhatárolni a véleménytől, hogy a tények bizonyítható állításokat tartalmaznak, míg a vélemény csupán a saját értékítéletedet. Például tény, ha azt mondod, hogy „szerintem nem jut minden betegnek lélegeztetőgép, akinek szüksége lenne rá”, hiszen ez a kijelentés bizonyítható vagy cáfolható. Viszont az már inkább véleménynek számít, ha azt mondod, hogy “szerintem nincs elég védőfelszerelés a kórházakban”, hiszen azt, hogy mi számít elegendő mennyiségnek, nem lehet bizonyítani.
A tények állításával kapcsolatban mindig fontold meg, hogy azok valósak-e!
Rémhírterjesztés, ha elmondom valakiről, hogy fertőzött?
Ha biztos vagy az információban és igazolni is tudod azt valamilyen módon, akkor nem az. Ha csak azt tudod, hogy karanténban van, az még nem jelenti, hogy fertőzött. Fontos! Az érintett jogait is megsérted azzal, ha nyilvánosságra hozod a személyes adatait, vagyis jogsértést követsz el. Ezért azt tanácsoljuk, hogy tartsd tiszteletben mások jogait és csak abban az esetben mondd el ezt másoknak, ha ez segíti a védekezést és a megelőzést!
Rémhírterjesztés, ha viccből ijesztgetem a családtagjaimat?
Ha ezt egy kisebb körben (pár családtag jelenlétében) teszed, akkor ez nem bűncselekmény még akkor sem, ha ez közvetve akadályozhatja a védekezést. Azonban mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy ilyesmivel most ne viccelődj, légy tekintettel arra, hogy mások komolyan aggódhatnak a szeretteikért!
Ha ugyanezt teszed a Facebookon vagy más internetes felületen, az már bűncselekmény lehet, hiszen az nagy nyilvánosságnak számít!
Újságíróként milyen felelősséggel tartozom azért, ha más oldalról átveszek egy hírt?
Mivel a rémhírterjesztés gondatlanságból nem, kizárólag szándékosan követhető el, ezért csak akkor valósítasz meg bűncselekményt, ha tudod, hogy az általad átvett hír nem igaz, vagy szándékosan ferdíti a tényeket.
Fontos azonban, hogy az újságírók felelőssége nagyobb, mint azé, aki magánemberként megoszt egy hírt. Utóbbitól ugyanis nehezen lenne elvárható, hogy minden esetben leellenőrizze a hír forrását, míg egy újságíróval szemben ez általános elvárás.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy újságíróként nehezebben védekezhetsz azzal, hogy nem tudtál az általad írottak valótlanságáról, még akkor is, ha te csak átvetted a hírt egy másik oldalról. Neked ugyanis sokkal több eszköz áll a rendelkezésedre a források ellenőrzéséhez, mint egy átlagolvasónak. Tartsd magad az újságírás etikai szabályaihoz: lehetőleg több forrásból igyekezz megerősíteni az információt, és gondolj arra, hogy egy későbbi, esetleges jogi eljárásban milyen dokumentumokkal, felvételekkel, tanúvallomással tudod bizonyítani az igazadat!
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne is írj egyáltalán arról, amit nem tudsz egyből bizonyítani, vagy hogy ne vegyél át információt más oldalaktól, ugyanakkor a veszélyhelyzet idején mindenképpen érdemes a hír forrásának és a valóságtartalmának különös figyelemmel utánajárni.
Felelősségre vonható a lap főszerkesztője, olvasószerkesztője is azért, amit megírok?
A törvény szerint az is elköveti a bűncselekményt, aki a tény híresztelésen kívüli tevékenységet végez, például az, aki az eszközöket biztosítja az újságíró részére. Ennek alapján egy rémhírterjesztés miatti büntetőeljárásban felelősségre vonható lenne mindenki, aki valamilyen formában részt vett a cikk közzétételében, akár a főszerkesztő vagy az olvasószerkesztő is, nem csak maga az újságíró. Fontos azonban, hogy ezeknek a személyeknek is tisztában kell lenniük az állítás valótlanságával és azzal, hogy a közlés akadályozhatja a védekezést.
Újságíróként milyen veszéllyel járhat, ha megindítanak ellened egy büntetőeljárást rémhírterjesztés miatt?
Fontos megjegyezni, hogy a rémhírterjesztésnek nincs kiforrott gyakorlata Magyarországon, így nem lehet biztosan tudni, hogy egy eljárásban milyen szempontok alapján hozna ítéletet a bíróság. Ezt tovább nehezíti, hogy a módosítást annyira általánosan fogalmazták meg, hogy annak tartalma nem teljesen egyértelmű sem az állampolgárok, sem a jogalkalmazók számára. A kimenetelétől függetlenül azonban a büntetőeljárás megindítása már önmagában is hátránnyal járhat.
Ha a rendőrség megindítja az eljárást, a nyomozás során számos olyan intézkedést megtehet, ami komoly károkat okozhat az egyes médiaszolgáltatóknak. A büntető eljárásjogi szabályok előírják, hogy az eljárásban a bizonyítási eszközöket le kell foglalni. Ez könnyen vezethet arra az eredményre, hogy a rémhírterjesztés miatt meginduló eljárásban a teljes szerkesztőség informatikai eszközeit, köztük a szervereket is azonnal lefoglalja a rendőrség, ezzel ellehetetlenítve az adott médiaszolgáltató működését. Az eljárási szabályok alapján ehhez nem szükséges a vádemelés előtt bírósági jóváhagyás, az ügyész döntése is elegendő. Tekintettel arra, hogy egy büntetőeljárás hosszú hónapokig, vagy akár évekig is elhúzódhat, egy ilyen eljárás kétségkívül óriási hátrányt okozna az érintett lapnak, még akkor is, ha végül a bíróság kimondaná, hogy nem történt bűncselekmény.
Válasz Mihály #63855. hozzászólásáraSzomorú, ahol ilyet lát az ember. De azt gondolom, hogy az ilyesmit helyben kell elkezdeni megoldani. Vagy legalább keresni a megoldást.
Válasz rilex #63854. hozzászólására Felénk van sajnos a szomszéd településsel együtt 400 ha szőlőskert lett a földhivatal szerint is holdbéli táj de én inkább szavannának nevezném sok homok néhány bokor s gaz ameddig a szem ellát s 20 nemzetiségi családra lett ráfogva de valójában sok minden közre játszott az ő tevékenységük csak gyorsították a folyamatot (délelőtt felkarózott a gazda másnap már nem volt mihez kötözni a szőlőt mert éjszaka ellopták)
Válasz Mihály #63852. hozzászólásáraSzeretem a gondolatait.
Bár vannak számomra megkérdőjelezhető kijelentései. Pl. mifelénk nem nagyon találni műveletlen földet, szőlőt, stb.
De az is biztos, hogy pocsékolni és jajveszékelni felfújt, s nem éppen valós dolgokért nagyon megtanultunk az utóbbi időkben.
Válasz nagypistivagyok2 #63851. hozzászólásáraOlvasom ott is a magasröptű hsz-eket, mondvacsinált vitákat.
Talán nem is rá gondoltam igazán....
Válasz rilex #63849. hozzászólására
igaza van a csuhásnak de hát ez a fogyasztói társadalom mindenből a legjobb kell mert pénzt adnak érte amiért meg nem adnak nem kell a kutyának sem...
Válasz rilex #63850. hozzászólására
Mint ez a kuuekusz itt a szomszédban.
"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
/Böjte Csaba/
Válasz d-032a #63847. hozzászólásáraÁmen!
Válasz rilex #63846. hozzászólásáraÉl még és velünk van.
Válasz d-032a #63845. hozzászólásáraPetőfi is a " magyarok Istenére" esküdött - többedmagával.
Talán a ma élő emberek/gyerekek innen ismerik leginkább a kifejezést.
De számos más szólásunkban is él:
Áldja meg a Magyarok Istene! Őrizze meg a Magyarok Istene! Óvjon a Magyarok Istene! Segítse a Magyarok Istene! Megemlegeted te még a magyarok Istenét! Megemlegettetem veled a magyarok Istenét! Megtanítalak a magyarok Istenére! Él még a magyarok Istene.
Így jártunk, mert eltérítettek minket a régi Istenünktől.
Ha máshol nem, -szólásokban- mindenki hallott már A Magyarok Istenéről.
Át kellett váltanunk a hivatalos államvallásra a nyugati kat. egyház által tanított Istenhez és kereszténységhez. (Géza 972)
Nem véletlenül maradt fent idáig a Magyarok Istene kifejezés.(Vagy esetleg: régi Isten)
Valószínűleg, elődeink a természet hatalmas Mindenható, Teremtő erejében hitték, hogy létezik.
Nem is "hinniük" kellett vakon egy láthatatlanban, mert nap mint nap találkoztak vele és a hétköznapi életük része volt.
Ma sokat hallunk a kereszténységről, de néha még elhangzik valahol a "Megemlegeted még a Magyarok Istenét" is.
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSzomorú dolgok ezek.
Tiszteletes úr itt is megkérte a hozzátartozókat, hogy csak a legszűbb család vegyen részt a szertartáson, s akik a ravatalozón kívül lesznek, tartsák be lehetőleg a két méter távolságot egymás között.
Nálunk is volt másfél hete egy temetés. Egy tizenkilenc éves, már hosszú ideje beteg volt tanítványomat temették.
De ő megígérte, hogy ha vége lesz a veszélyhelyzetnek, s visszazökken az élet a régi kerékvágásba, tart egy megemlékezést, ugyan úgy, mint a temetésen, ha a család úgy kívánja, ahol mindenki tiszteletét teheti.
Válasz Sk Laci #63842. hozzászólásáraMegpusztulni se lehet normálisan már hihetetlen.
Fölmegy a pumpa mindig ha rágondolok, hogy a régirendszer besugója katpap lerendezi itt 20 perc alatt az egészet békeidőben is...
Szégyen.
Nem úgy mint a reformátusoknál...
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSk-ban max 10 ember lehet temetésen. Ha többen öszeszedődnének a pap nem temeti el a halottat.
Két hete a szomszédom volt temetve, szerettem volna elmenni a temetésére, de nem lehetett. Hagytuk, hogy a közeli rokonság kisérjék el utolsó útjára. Temetés előtt odaadtuk a koszorúkat. Sajnos jelenleg ilyen a világ, ha nem a megszokott kerékvágásban megy valami, jobb ilyen válságban inkább betartani a törvényt a saját érdeketekben is.
Hol élünk?
Egy temetés, mely 11:00 órakor kezdődik, de valami furcsa!
A hirdetés mellé van egy kérése a családnak! ,, Megkérek minden kedves Rokonomat, Barátomat, Ismerősömet, aki Édesanyám temetésén részt szeretett volna venni, hogy a temetőbe fél 12-re érkezzen, mert a járványhelyzetre való tekintettel a temetésen max. 20 fő vehet részt.
Megértésüket köszönöm!"
A temetkezési vállalkozó mindent megtesz, hogy a család terhét, bánatát enyhitse! Nem ő a hunyó!
Hol van leirva, ha 21-en vannak a szertartáson, már nem tartható meg? Egy személy, aki nem köthető a temetkezési vállalkozáshoz kikötötte, ha 21-en lesznek, nem lesz megtartva a temetés! Ő papol szereterő, megértésről,végső tisztességről!? Engem felháborít az ilyen kiszolgáltatott helyzettel visszaélni!Temetés után mehet a temetőbe leróni a tiszteletét akár 50 ember is? Valami nagyon elromlott ebben az országban!
Böjte Csaba levele a korona vírushoz
Kedves Koronavírus!
Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.
Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás komplett hétvégi programmá nőtte ki magát. Annyit utazunk, hogy már lassan a repülők is dugóba kerülnek. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem empátiával és segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálásból és kioktatásból emelünk falakat. Na, de aztán jöttél Te!
Úgy döntöttél, hogy kezedbe veszed az irányítást, és pár hónapra megállítod a világot Figyu, nem gondolod, hogy túl drasztikus eszközt választottál? Bár, lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy már csak ebből értük. A rokonaid biztos meglátogattak minket korábban, és próbáltak szelídebben figyelmeztetni, de nem sikerült.
Kénytelen voltál Te közbelépni, hogy Neked hátha hiszünk. És látod, hiszünk. Csak óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. Emberéleteket és gazdasági összeomlást.
De a tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak lehetünk.
A világjáró bizniszmen apukák most esti mesét olvasnak a lányaiknak.
A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának.
Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.
Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.
A gyerekek részt vállalnak a házimunkából, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást.
Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.
Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.
A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.
A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.
Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba
Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből, biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.
A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.
Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.
Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.
Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk.
A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -, közös zumba órát tartanak az erkélyeken.
A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.
A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel.
Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a facebook-on.
Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is.
Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.
Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben is gyakran meg kéne tennünk.
Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk, várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.
Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek? Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk.
Emlékezni fogunk az üzeneteidre, és megtartjuk az újonnan kialakult szokásainkat. Nem lesznek kapzsi, kielégíthetetlen vágyaink, hanem kevesebbel is beérjük. Értékeljük az élet apró örömeit, amikről Te megmutattad, hogy nem is olyan apróságok. Azok a legnagyobbak.
Üdvözöllek (de csak tisztes távolságból)Kedves Koronavírus!
"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."
„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."
„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"
Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.
(Tanmese)
(forrás: internet)
A Föld üzenete
Válasz rilex #63834. hozzászólásáraÁMEN
Válasz Csera #63835. hozzászólásáraÍgy kell lennie!
Válasz rilex #63834. hozzászólásáraÚgy legyen !
Sok dolgot talán jobban fogunk értékelni,
amit eddig természetesnek vettünk.
Addig is vigyázzunk egymásra, amennyire lehet !
Válasz Zoli 63 #63832. hozzászólásáraNem,de szerintem mindenki mással történt ezektől eltérőbb dolgok!
Válasz apuci #63831. hozzászólásáraMert te voltál a " falurossza " kölök .
Válasz rilex #63830. hozzászólásáraIgen ez valahogy így!
Néhányunkal még ennél is furcsább dolgok történtek.
Válasz apuci #63829. hozzászólására
Én a hatvanas években születtem.
A parlagfűben elbújva ettük a darazsas kukucskát és a hangyás papsajtot.
Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe. Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.
Ha esett a hó, ettünk belőle.
Ha eső, volt, hogy abból is.
Utána a pocsolyákban játszottunk. Ha kezdte felszárítani a nap, akkor a cserepesre száradt sárban. Ha mélyebb volt és hamarabb poshadt, akkor abban.
Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!
Ha láttunk utcai kutat, ittunk. A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk. Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!
Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.
Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.
Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.
Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.
Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!
Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire.
Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.
Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.
Ha többen voltak, inkább fociztunk.
Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon.Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! Nem húztuk a szánkat és nem feleseltünk vissza.
Gazoltuk a kertet. Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát. Sőt volt, hogy játszottunk is benne.
Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.
A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.
Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!
Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyűt viselni!
Imádtuk a frissen fejt langyos - habos kecske és bocitejet, és a cukros-zsíros kenyeret.
Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.
Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!
Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.
Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .
Emlékszünk rájuk örök életünkben.
Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.
És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! Miért? Mert erősít!
Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.
Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!
A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.
Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.
Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.
Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.
Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!
Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.
Mit jön most ez a vírus a levegőben?
A levegő nekünk a legjobb élvezet!
Ahogy jött, úgy mehet tovább!
Mi maradunk.
Ja és még valami:
Akik előttem születtek, azok még bátrabbak voltak!
( az éjjel olvastam,kicsit hosszú a szöveg de minden leírt szó igaz).... köszönöm
Válasz rilex #63822. hozzászólására
Válasz Sk Laci #63825. hozzászólására
Válasz Mihály #63824. hozzászólásáraHm....talán nem is olyan apróság...
Válasz d-032a #63823. hozzászólására
