"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
Válasz d-032a #63845. hozzászólásáraPetőfi is a " magyarok Istenére" esküdött - többedmagával.
Talán a ma élő emberek/gyerekek innen ismerik leginkább a kifejezést.
De számos más szólásunkban is él:
Áldja meg a Magyarok Istene! Őrizze meg a Magyarok Istene! Óvjon a Magyarok Istene! Segítse a Magyarok Istene! Megemlegeted te még a magyarok Istenét! Megemlegettetem veled a magyarok Istenét! Megtanítalak a magyarok Istenére! Él még a magyarok Istene.
Így jártunk, mert eltérítettek minket a régi Istenünktől.
Ha máshol nem, -szólásokban- mindenki hallott már A Magyarok Istenéről.
Át kellett váltanunk a hivatalos államvallásra a nyugati kat. egyház által tanított Istenhez és kereszténységhez. (Géza 972)
Nem véletlenül maradt fent idáig a Magyarok Istene kifejezés.(Vagy esetleg: régi Isten)
Valószínűleg, elődeink a természet hatalmas Mindenható, Teremtő erejében hitték, hogy létezik.
Nem is "hinniük" kellett vakon egy láthatatlanban, mert nap mint nap találkoztak vele és a hétköznapi életük része volt.
Ma sokat hallunk a kereszténységről, de néha még elhangzik valahol a "Megemlegeted még a Magyarok Istenét" is.
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSzomorú dolgok ezek.
Nálunk is volt másfél hete egy temetés. Egy tizenkilenc éves, már hosszú ideje beteg volt tanítványomat temették. Tiszteletes úr itt is megkérte a hozzátartozókat, hogy csak a legszűbb család vegyen részt a szertartáson, s akik a ravatalozón kívül lesznek, tartsák be lehetőleg a két méter távolságot egymás között.
De ő megígérte, hogy ha vége lesz a veszélyhelyzetnek, s visszazökken az élet a régi kerékvágásba, tart egy megemlékezést, ugyan úgy, mint a temetésen, ha a család úgy kívánja, ahol mindenki tiszteletét teheti.
Válasz Sk Laci #63842. hozzászólásáraMegpusztulni se lehet normálisan már hihetetlen.
Fölmegy a pumpa mindig ha rágondolok, hogy a régirendszer besugója katpap lerendezi itt 20 perc alatt az egészet békeidőben is...
Szégyen.
Nem úgy mint a reformátusoknál...
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSk-ban max 10 ember lehet temetésen. Ha többen öszeszedődnének a pap nem temeti el a halottat.
Két hete a szomszédom volt temetve, szerettem volna elmenni a temetésére, de nem lehetett. Hagytuk, hogy a közeli rokonság kisérjék el utolsó útjára. Temetés előtt odaadtuk a koszorúkat. Sajnos jelenleg ilyen a világ, ha nem a megszokott kerékvágásban megy valami, jobb ilyen válságban inkább betartani a törvényt a saját érdeketekben is.
Hol élünk?
Egy temetés, mely 11:00 órakor kezdődik, de valami furcsa!
A hirdetés mellé van egy kérése a családnak! ,, Megkérek minden kedves Rokonomat, Barátomat, Ismerősömet, aki Édesanyám temetésén részt szeretett volna venni, hogy a temetőbe fél 12-re érkezzen, mert a járványhelyzetre való tekintettel a temetésen max. 20 fő vehet részt.
Megértésüket köszönöm!"
A temetkezési vállalkozó mindent megtesz, hogy a család terhét, bánatát enyhitse! Nem ő a hunyó!
Hol van leirva, ha 21-en vannak a szertartáson, már nem tartható meg? Egy személy, aki nem köthető a temetkezési vállalkozáshoz kikötötte, ha 21-en lesznek, nem lesz megtartva a temetés! Ő papol szereterő, megértésről,végső tisztességről!? Engem felháborít az ilyen kiszolgáltatott helyzettel visszaélni!Temetés után mehet a temetőbe leróni a tiszteletét akár 50 ember is? Valami nagyon elromlott ebben az országban!
Böjte Csaba levele a korona vírushoz
Kedves Koronavírus!
Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.
Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás komplett hétvégi programmá nőtte ki magát. Annyit utazunk, hogy már lassan a repülők is dugóba kerülnek. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem empátiával és segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálásból és kioktatásból emelünk falakat. Na, de aztán jöttél Te!
Úgy döntöttél, hogy kezedbe veszed az irányítást, és pár hónapra megállítod a világot Figyu, nem gondolod, hogy túl drasztikus eszközt választottál? Bár, lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy már csak ebből értük. A rokonaid biztos meglátogattak minket korábban, és próbáltak szelídebben figyelmeztetni, de nem sikerült.
Kénytelen voltál Te közbelépni, hogy Neked hátha hiszünk. És látod, hiszünk. Csak óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. Emberéleteket és gazdasági összeomlást.
De a tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak lehetünk.
A világjáró bizniszmen apukák most esti mesét olvasnak a lányaiknak.
A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának.
Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.
Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.
A gyerekek részt vállalnak a házimunkából, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást.
Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.
Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.
A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.
A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.
Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba
Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből, biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.
A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.
Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.
Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.
Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk.
A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -, közös zumba órát tartanak az erkélyeken.
A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.
A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel.
Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a facebook-on.
Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is.
Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.
Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben is gyakran meg kéne tennünk.
Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk, várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.
Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek? Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk.
Emlékezni fogunk az üzeneteidre, és megtartjuk az újonnan kialakult szokásainkat. Nem lesznek kapzsi, kielégíthetetlen vágyaink, hanem kevesebbel is beérjük. Értékeljük az élet apró örömeit, amikről Te megmutattad, hogy nem is olyan apróságok. Azok a legnagyobbak.
Üdvözöllek (de csak tisztes távolságból)Kedves Koronavírus!
"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."
„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."
„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"
Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.
Válasz rilex #63834. hozzászólásáraÚgy legyen !
Sok dolgot talán jobban fogunk értékelni,
amit eddig természetesnek vettünk.
Addig is vigyázzunk egymásra, amennyire lehet !
Én a hatvanas években születtem.
A parlagfűben elbújva ettük a darazsas kukucskát és a hangyás papsajtot.
Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe. Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.
Ha esett a hó, ettünk belőle.
Ha eső, volt, hogy abból is.
Utána a pocsolyákban játszottunk. Ha kezdte felszárítani a nap, akkor a cserepesre száradt sárban. Ha mélyebb volt és hamarabb poshadt, akkor abban.
Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!
Ha láttunk utcai kutat, ittunk. A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk. Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!
Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.
Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.
Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.
Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.
Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!
Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire.
Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.
Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.
Ha többen voltak, inkább fociztunk.
Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon.Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! Nem húztuk a szánkat és nem feleseltünk vissza.
Gazoltuk a kertet. Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát. Sőt volt, hogy játszottunk is benne.
Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.
A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.
Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!
Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyűt viselni!
Imádtuk a frissen fejt langyos - habos kecske és bocitejet, és a cukros-zsíros kenyeret.
Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.
Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!
Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.
Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .
Emlékszünk rájuk örök életünkben.
Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.
És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! Miért? Mert erősít!
Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.
Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!
A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.
Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.
Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.
Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.
Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!
Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.
Mit jön most ez a vírus a levegőben?
A levegő nekünk a legjobb élvezet!
Ahogy jött, úgy mehet tovább!
Mi maradunk.
Ja és még valami:
Akik előttem születtek, azok még bátrabbak voltak!
( az éjjel olvastam,kicsit hosszú a szöveg de minden leírt szó igaz).... köszönöm
Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:
- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott és azt mondta:
- Nézz jól körül a hazafelé úton!
Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.
- Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.
Mindannyian megöregszünk és mások lesznek az értékeink. Hozzuk ki a legtöbbet ezekből az értékekből.
Válasz rilex #63820. hozzászólására talán 1-2 év azért fog még kelleni hogy át érezzék mindenki hogy itt nincs pardon se sorba állás hanem aki elkapja az vagy bírja vagy mehet a gehena tűzére mert ma még első sorban az aki a családját védi nem a közvetlen akikkel 1 fedél alatt él még a saját védelme miatt hamar elfelejti hogy vannak mások is de tény hogy a nehéz helyzetek jó kovács kezében erős láncot teremt ( arra gondolok hogy az a fiatal pár amelyik ki tud tartani a nehéz élethelyzetekben egymás mellett azok boldogabb életet élnek)
Az emberiségre egy "testre szabott" betegség sújtott le. Elfelejtettük értékelni az egészségünket, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy tanuljuk meg értékelni a benne töltött időt. Elfelejtettünk odafigyelni családtagjaikra, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy megtanuljunk igazi családként működni.Elfelejtettük tisztelni az időseket és betegeket, ezért olyan betegség sújtott le ránk, hogy emlékezzünk mennyire sebezhetőek. Eltűnt belőlünk a tanárok iránti tisztelet, ezért ez a betegség bezáratta iskoláinkat, hogy szülők is próbálják ki ezt a hivatást. Azt hittük, hogy pénzért mindent megvehetünk, bárhová mehetünk és bárkivé válhatunk, ezért olyan betegség sújtott le ránk, hogy felfogjuk ez mind nem természetes.
A szabadidőnket bevásárló központokban töltöttük, ezért ez a betegség bezáratta őket, hogy felfogjuk a boldogság pénzért nem megvásárolható.
Nagy figyelmet fordítottunk a külsőre és a megjelenésre, ezért ez a betegség eltakarja az arcunkat, hogy felfogjuk a szépségünk nem kívül, hanem bennünk rejlik. Úgy gondoltuk, hogy mi uraljuk ezt a földet, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy parányi, ami szabad szemmel nem látható, alázatra tanítson minket. Bár ez a betegség sokat vesz el, ugyanakkor lehetőséget kínál arra, hogy sokat tanuljuk megértsük mi a legfontosabb az életben."
(forrás: internet)
Válasz mtz1221 #63817. hozzászólásáraHirdetésben láttam ilyen traktort nálunk is, ha jól emlékszem Dunaszerdahelyi cég árulja.
Hívtam őket vetőgép /ha jól emlékszem Agrion vetőgép/ miatt, de nem vették fel a telefont.
Válasz Nyomasek Bobo #63811. hozzászólásáraArnatrac, azt hittem hogy ez román gyártmány. Én is tévedhetek. Mifelénk ilyen gépek nincsenek, még mutatóba se, ezért nem ismerem se az Armatrakot, se az IMT, se a rakovicait, se a román UTB-t.
Minálunk Zetor, JD, NH, Case, Same-Deutz még akad itt ott esetleg MF meg Kubota.
Válasz Sk Laci #63804. hozzászólásáraAz lehet én is találkoztam tavaly velük Újvidéken,mármint az Agromotionosokkal egész stábbal.Rakovica az egész más,landini licenc.Imt meg a tafe az meg Mf licenc.Én is tafet vettem volna a török helyett csak pont a fülkéje miatt nem lett az,pedig több 7-8000 órás van a környékemen bontás nélkül belőlük.
Válasz mtz1221 #63802. hozzászólásáraTipusra már nem emlékszem, de gömböjü /"nosztalgia"/ maszkal van, ha jól láttam 3 hengeres motorral fülkével, de a fülke alja eléggé "nyílásos" volt.
Hogy porol be a traktor fülkébe az hétszentség.
Ha jól emlékszem fülke nélkül 10400 sa PDV volt írva.
Nézegettem a Youtubon a tavalyi traktorkiállitásról, de hogy hol volt a kiállitás azt nem tudom. Agromotion vagy valami hasonló nevü tette fel a videókat. Megnéztem többet is, érdekelnek az ilyen traktorok is. Élőben még nem láttam, ilyen tipusok nálunk nincsenek.
A rakovicei traktor is ugyan a mint a tafe-imt, vagy az már más gyár?
Tavaly nyáron voltam Horvátban Gradacban, vannak ott szőllőültetvények. Állitólag valami focista apjáé, aki Zágrebért játszik. Volt nekik valamilyen kőmaró traktor után, ami a sziklás hegyoldalból szőllőültetésre alkalmas talajt hagyott maga után. Netalán-tán erről a kömaróról valami infód? Ki gyártja esetleg termékkatalógus? A maró sárga szinü. Nem mertem megállni a maró mellett, mert nem láttam arra senkit se, és nem szerettem volna senkivel se konfliktusba kerülni, nehogy azt higyje rólam, hogy a traktorját akarom lenyúlni, amin a maró volt.
Válasz Sk Laci #63801. hozzászólásáraCsak hivatalosan van imt traktor.Pár éve a tafe megvette a csődbe ment imt-gyárat gyakorlatilag azért mert az imt-nek volt hosszú távra megkötött szerződése a nyugati országokkal is.Azóta van imt színre/névre festett tafe traktor.Melyik típuson láttad a 12000 ejrót ?? Ha a 45-sön az annyi áfástól.20 % az áfa amúgy nálunk. ITT látsz párat pdv-s áral.
Válasz mtz1221 #63726. hozzászólásáraSzia!
Az IMT traktorokat ugyan az gyártja, mint a Tafe-t?
Nézegetem a youtube videókat kiállitásról.
Ha az van ráírva a traktorra, hogy 12 000 eur sa PDV akkor ez az ár áfával van, vagy áfa nélkül?
Mennyi az áfa Szerbiában a gépekre?
136734 hozzászólás
"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
/Böjte Csaba/
Válasz d-032a #63847. hozzászólásáraÁmen!
Válasz rilex #63846. hozzászólásáraÉl még és velünk van.
Válasz d-032a #63845. hozzászólásáraPetőfi is a " magyarok Istenére" esküdött - többedmagával.
Talán a ma élő emberek/gyerekek innen ismerik leginkább a kifejezést.
De számos más szólásunkban is él:
Áldja meg a Magyarok Istene! Őrizze meg a Magyarok Istene! Óvjon a Magyarok Istene! Segítse a Magyarok Istene! Megemlegeted te még a magyarok Istenét! Megemlegettetem veled a magyarok Istenét! Megtanítalak a magyarok Istenére! Él még a magyarok Istene.
Így jártunk, mert eltérítettek minket a régi Istenünktől.
Ha máshol nem, -szólásokban- mindenki hallott már A Magyarok Istenéről.
Át kellett váltanunk a hivatalos államvallásra a nyugati kat. egyház által tanított Istenhez és kereszténységhez. (Géza 972)
Nem véletlenül maradt fent idáig a Magyarok Istene kifejezés.(Vagy esetleg: régi Isten)
Valószínűleg, elődeink a természet hatalmas Mindenható, Teremtő erejében hitték, hogy létezik.
Nem is "hinniük" kellett vakon egy láthatatlanban, mert nap mint nap találkoztak vele és a hétköznapi életük része volt.
Ma sokat hallunk a kereszténységről, de néha még elhangzik valahol a "Megemlegeted még a Magyarok Istenét" is.
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSzomorú dolgok ezek.
Tiszteletes úr itt is megkérte a hozzátartozókat, hogy csak a legszűbb család vegyen részt a szertartáson, s akik a ravatalozón kívül lesznek, tartsák be lehetőleg a két méter távolságot egymás között.
Nálunk is volt másfél hete egy temetés. Egy tizenkilenc éves, már hosszú ideje beteg volt tanítványomat temették.
De ő megígérte, hogy ha vége lesz a veszélyhelyzetnek, s visszazökken az élet a régi kerékvágásba, tart egy megemlékezést, ugyan úgy, mint a temetésen, ha a család úgy kívánja, ahol mindenki tiszteletét teheti.
Válasz Sk Laci #63842. hozzászólásáraMegpusztulni se lehet normálisan már hihetetlen.
Fölmegy a pumpa mindig ha rágondolok, hogy a régirendszer besugója katpap lerendezi itt 20 perc alatt az egészet békeidőben is...
Szégyen.
Nem úgy mint a reformátusoknál...
Válasz Lala5995 #63841. hozzászólásáraSk-ban max 10 ember lehet temetésen. Ha többen öszeszedődnének a pap nem temeti el a halottat.
Két hete a szomszédom volt temetve, szerettem volna elmenni a temetésére, de nem lehetett. Hagytuk, hogy a közeli rokonság kisérjék el utolsó útjára. Temetés előtt odaadtuk a koszorúkat. Sajnos jelenleg ilyen a világ, ha nem a megszokott kerékvágásban megy valami, jobb ilyen válságban inkább betartani a törvényt a saját érdeketekben is.
Hol élünk?
Egy temetés, mely 11:00 órakor kezdődik, de valami furcsa!
A hirdetés mellé van egy kérése a családnak! ,, Megkérek minden kedves Rokonomat, Barátomat, Ismerősömet, aki Édesanyám temetésén részt szeretett volna venni, hogy a temetőbe fél 12-re érkezzen, mert a járványhelyzetre való tekintettel a temetésen max. 20 fő vehet részt.
Megértésüket köszönöm!"
A temetkezési vállalkozó mindent megtesz, hogy a család terhét, bánatát enyhitse! Nem ő a hunyó!
Hol van leirva, ha 21-en vannak a szertartáson, már nem tartható meg? Egy személy, aki nem köthető a temetkezési vállalkozáshoz kikötötte, ha 21-en lesznek, nem lesz megtartva a temetés! Ő papol szereterő, megértésről,végső tisztességről!? Engem felháborít az ilyen kiszolgáltatott helyzettel visszaélni!Temetés után mehet a temetőbe leróni a tiszteletét akár 50 ember is? Valami nagyon elromlott ebben az országban!
Böjte Csaba levele a korona vírushoz
Kedves Koronavírus!
Hadd kezdjem azzal, hogy nem vagy valami népszerű a világban... De tudom, nem is azért jöttél, hogy rajongókat és lájkokat gyűjts. Mert az nem sok lenne. Inkább más a célod, talán valamiféle figyelmeztetés.
Figyelmeztetés, hogy rossz irányba haladunk, hogy önzően viselkedünk, hogy nem élünk elég tudatosan. Pazarolunk, őrült módon vásárolunk. Sőt, a vásárlás komplett hétvégi programmá nőtte ki magát. Annyit utazunk, hogy már lassan a repülők is dugóba kerülnek. Nem töltünk elég időt a családunkkal. Nem empátiával és segítséggel fordulunk egymás felé, hanem kritizálásból és kioktatásból emelünk falakat. Na, de aztán jöttél Te!
Úgy döntöttél, hogy kezedbe veszed az irányítást, és pár hónapra megállítod a világot Figyu, nem gondolod, hogy túl drasztikus eszközt választottál? Bár, lehet, hogy igazad van. Lehet, hogy már csak ebből értük. A rokonaid biztos meglátogattak minket korábban, és próbáltak szelídebben figyelmeztetni, de nem sikerült.
Kénytelen voltál Te közbelépni, hogy Neked hátha hiszünk. És látod, hiszünk. Csak óriási szomorúság, hogy ezért milyen nagy árat fizetünk. Emberéleteket és gazdasági összeomlást.
De a tragédiák mellett azért szép dolgokat is intéztél, amiért hálásak lehetünk.
A világjáró bizniszmen apukák most esti mesét olvasnak a lányaiknak.
A folyton rohanó anyukák most leporolták a varrógépet, és maszkot varrnak a fél utcának.
Az oktatás pár nap alatt éveket ugrott, és átléptünk a digitális korba.
Az iskolák bezártak ugyan, de az élet iskolája megnyitotta kapuit.
A gyerekek részt vállalnak a házimunkából, látják, hogy mennyi energiába kerül rendben tartani a lakást.
Kiderült, hogy milyen sokan tudnak otthonról dolgozni anélkül, hogy órákat zötyögnének a munkahelyükre és vissza.
Esténként kártyapartitól és táncos családi bulitól hangosak a nappalik.
A konyhákból áradnak a finom illatok, olyanok is megsütötték életük első kenyerét, akik eddig csak dobozból ették a rendelt ebédet.
A boltok fejlesztették a szolgáltatásaikat, egyre többen vállalnak házhozszállítást, hogy megéljenek.
Rákényszerítettél minket, hogy legyünk beosztóbbak és gondolkodjunk előre, mert nem ugrunk le csak úgy egy doboz tejfölért a boltba
Az egészségügyi dolgozók (ismertebb nevükön Hősök) naponta ajándékokat kapnak. Virágokat a kertészettől, friss pizzát a helyi étteremből, biztató, hálálkodó transzparenseket a lakosságtól.
A kihalt városokban újfajta élet jelent meg. Turisták helyett vaddisznók mászkálnak Róma utcáin, Velencében pedig újra hattyúk, kacsák, halak és delfinek úsznak motorcsónakok helyett.
Olyan helyeken is kék lett az ég, ahol a szmogtól eddig azt sem tudták, milyenek az igazi színek.
Segítségnyújtó üzenetek árasztják el az internetet.
Aggódunk a rég nem látott, távoli ismerősökért is, érzékenyebbek és érzelmesebbek lettünk.
A lakóparkokban - ahol talán nem is ismerték egymást a szomszédok -, közös zumba órát tartanak az erkélyeken.
A nagyszülők Skype-on mondott mesével enyhítik az unokák hiányát.
A szülők egyre jobban tisztelik és elismerik a pedagógusokat, mert most ők tanulnak otthon a gyerekkel.
Sorra születnek az egymást támogató, kreatív ötleteket adó csoportok a facebook-on.
Rendezzük a holmikat a szekrényben, elkészülünk az évek óta halogatott feladatokkal is.
Szépülnek a kertek, tisztulnak a padlók és a függönyök.
Fertőtlenítjük a kilincseket és a telefonokat, amit vírusmentes időkben is gyakran meg kéne tennünk.
Ülünk a hypo - és kenyérillatú lakásokban, és egyre csak várunk, várunk... Várjuk, mikor hagysz itt minket. Mikor érdemeljük ki a jutalmat, hogy elköszönsz tőlünk. Az a legrosszabb, hogy bizonytalanságban tartasz, és nem vághatjuk a centit. De majd ezt is megszokjuk. Megtanuljuk, hogy nem tudunk mindent kiszámítani és kontrollálni. Kreatívvá és erőssé tesz minket az új helyzet, mert látjuk, hogy minden nap abból kell kihoznunk a legtöbbet, ami éppen van. Ha kevés a liszt, akkor kevés lisztből.
Néha eljátszunk a gondolattal, hogy milyen lesz, amikor végre lelépsz. Tudod, mit remélek? Hogy nem onnan folytatjuk, ahol abbahagytuk. Nem térünk vissza abba az állapotba, amiben találtál minket, hanem szintet lépünk.
Emlékezni fogunk az üzeneteidre, és megtartjuk az újonnan kialakult szokásainkat. Nem lesznek kapzsi, kielégíthetetlen vágyaink, hanem kevesebbel is beérjük. Értékeljük az élet apró örömeit, amikről Te megmutattad, hogy nem is olyan apróságok. Azok a legnagyobbak.
Üdvözöllek (de csak tisztes távolságból)Kedves Koronavírus!
"Mama, feladom. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy tovább harcoljak. Minden rosszra fordul és ha végre sikerül egy problémát megoldanom, jön egy másik, ami tízszer rosszabb. Esküszöm, feladom."
Ekkor a nagymama rám nézett, letörölte a könnyeit az arcomról, majd bevitt a konyhába. Három tálba vizet töltött, majd felrakta a tűzhelyre. Amikor elkezdtek forrni, mindegyikbe mást rakott. Az elsőbe sárgarépát, a másodikba tojást, a harmadikba pedig kávébabot tett. Húsz perc múlva a nagymama elzárta a gázt mindegyik edény alatt, majd egyenként kivette tányérra, ami megfőtt bennük.
– Mondd el, mit látsz – kérdezte tőlem.
– Répát, tojást és kávét.
– Fogd meg a répát, törd össze a tojást, majd igyál egy korty kávét.
Nem nagyon értettem mire megy ki a játék, de belementem, mert tudni akartam.
„Látod, édesem, mindegyiket ugyanaz a csapás érte, mégis teljesen máshogy reagáltak. A répa erős, kemény és könyörtelen. Azonban miután a forró vízből kivettük lágy és gyenge lett. A tojás először törékeny volt, hiszen csak egy vékony héj védi. A forró víz hatására viszont a belseje megkeményedett. A kávé viszont teljesen máshogy reagált. Ahelyett, hogy megváltozott volna, ő változtatta meg a vizet."
„Te melyik vagy?” – kérdezte. „Amikor csapás ért, hogyan reagáltál? Egy répa vagy, aki erősnek tűnik, de a fájdalom hatására meggyengül és elveszíti az erejét, vagy a tojás, ami alkalmazkodik, de idővel megváltozik, és megkeményedik belülről?”
Itt egy kis ideig szünetet tartott. Látni akarta, hogy értem-e amit mond.
"A szellemiség bennünk egy folyadék, éppúgy, mint ezekben. Ha valami rossz történik, attól edzettebbek és rugalmatlanabbak leszünk. Kívülről ugyanúgy nézünk ki, de belül megkeseredünk és megkeményedünk."
„Olyan vagy, mint a kávébab? Amikor a víz felforrósodik, szabaddá teszi a kávét. Mindent eláraszt a csodálatos illat, és a víz íze is teljesen megváltozik. Kávé lesz belőle. Ha te olyan vagy, mint a kávé, a legrosszabb helyzetekben ahelyett, hogy feladnád, jobb és erősebb leszel és te magad változtatod meg a körülményeket magad körül. Legyél kávé, édesem. Mindig próbálj meg a kávé lenni!"
Ekkor végre megértettem, a legboldogabb emberek nem attól boldogak, hogy minden tökéletes körülöttük, hanem attól, hogy próbálják a legjobbat kihozni mindenből, ami az útjukba kerül.
Ne hagyjátok, hogy a rossz dolgok megtörjenek titeket. Próbáljatok meg tanulni belőle, bocsássatok meg, ha tudtok. A próbálkozások segítenek, hogy erőssé váljatok. A szomorúság emberré tesz, a boldogság pedig kedvessé.
(Tanmese)
(forrás: internet)
A Föld üzenete
Válasz rilex #63834. hozzászólásáraÁMEN
Válasz Csera #63835. hozzászólásáraÍgy kell lennie!
Válasz rilex #63834. hozzászólásáraÚgy legyen !
Sok dolgot talán jobban fogunk értékelni,
amit eddig természetesnek vettünk.
Addig is vigyázzunk egymásra, amennyire lehet !
Válasz Zoli 63 #63832. hozzászólásáraNem,de szerintem mindenki mással történt ezektől eltérőbb dolgok!
Válasz apuci #63831. hozzászólásáraMert te voltál a " falurossza " kölök .
Válasz rilex #63830. hozzászólásáraIgen ez valahogy így!
Néhányunkal még ennél is furcsább dolgok történtek.
Válasz apuci #63829. hozzászólására
Én a hatvanas években születtem.
A parlagfűben elbújva ettük a darazsas kukucskát és a hangyás papsajtot.
Másztunk fára (máséra is), bújtunk árokba, gödörbe. Estünk és keltünk. Sőt gáncsoltak is, mégis eljutottunk valahová.
Ha esett a hó, ettünk belőle.
Ha eső, volt, hogy abból is.
Utána a pocsolyákban játszottunk. Ha kezdte felszárítani a nap, akkor a cserepesre száradt sárban. Ha mélyebb volt és hamarabb poshadt, akkor abban.
Ha permeteztek, kicsit jobban megtöröltük a gyümölcsöt. Ha kiírták, hogy permetezve, tudtuk, hogy nem is vigyáznak rá!
Ha láttunk utcai kutat, ittunk. A csőréből. Egymás után mind. Aki nem tudta lenyomni, annak nyomtuk. Nem volt aki nem tudott inni és nem volt akinek nem volt a nyála rajta!
Ha megvágtuk magunkat, lenyaltuk a vért. Ha fájt, csak egyedül sírtunk, mások előtt nem.
Ha pisilni kellett, hát pisiltünk, sőt.
Ha valami megcsípett, agyonnyomtuk.
Ha kutya megharapott, máskor elkerültük.
Ha sebbel, vagy rándulással mentünk haza, előbb kaptunk egy pofont, aztán megkérdezték, hogy tudjuk-e mozgatni!
Ha más vert meg, otthon már nem bántottak. Többnyire.
Ha vasas volt a víz, a körzeti orvos, azt már nem írt fel.
Ha tehettük, harcoltunk más gyerekcsapatokkal.
Ha többen voltak, inkább fociztunk.
Amire "kértek", mindent megcsináltunk otthon.Nem azért mert szerettük volna, hanem mert tudtuk, utána mehetünk csavarogni! Nem húztuk a szánkat és nem feleseltünk vissza.
Gazoltuk a kertet. Etettük az állatokat. Hordtuk a trágyát. Sőt volt, hogy játszottunk is benne.
Ha pollent, vagy port szívtunk lenyeltük, vagy kiköptük.
A cserebogár nem egy óriásrém volt számunkra, hanem a nyár kezdete ! Kipiszkáltuk a "lyukából" és a markunkban tartottuk, hogy csiklandozza. A lótetűt a tyúkoknak dobáltuk, azok meg mindig összevesztek érte.
Annyi krumplibogár volt körülöttünk a bokrokon, mikor kézzel szedtük (nem permetezve volt akkoriban), hogy Spielberg sírt volna kameráért ha látja!
Örültünk ha a tojást csupasz kézzel még melegen vihettük be az ólból a házba és kesztyűből is csak télit láttunk, eszünkbe sem jutott nyáron, kesztyűt viselni!
Imádtuk a frissen fejt langyos - habos kecske és bocitejet, és a cukros-zsíros kenyeret.
Ha "vágás" volt a háznál, mostunk belet, ettünk sült vért. Ha szüret, akkor meg ittunk mustot fosásig.
Ha zöld volt a gyümölcs, zölden ettük. Ha megérett, akkor úgy is jó volt!
Ha elpusztult egy állat elástuk a kert végében és nem jött érte senki.
Ha ritkították a házkörüli négylábúakat, tudtuk, hogy az a rend és másnap már nem is beszéltünk róla. De a hasznos, szövetséges kis kedvenceinknek mind nevet adtunk és velünk éltek életük végéig .
Emlékszünk rájuk örök életünkben.
Nem volt edzőcipőnk, szandálban szaladgáltunk a fűben is és a kövek között is. Ha megvágta, vagy megszúrta a lábunkat egy rozsdás vas vagy szög, kaptunk egy tetanuszt. Vagy nem.
És az a vas hol van? Már rég nincs. Mi meg itt vagyunk. Helye sem látszik már, csak emlékszünk rá! Miért? Mert erősít!
Ha leégetett a nap, sziszegtünk. Begyógyult.
Ha megtaknyosodtunk, kaptunk zsebkendőt és azzal jártunk iskolába!
A legtöbben tudunk tüzet "rakni"! Hajaj, van aki nagyon.
Hordtuk a szenet, vágtuk a fát, szedtünk szálkát! Mondjuk azt nem szerettük.
Ha elbicikliztünk a gázcsere-telepre az üres palackkal, nem elzavartak csak azt kérdezték, hogy a kormányra, vagy a csomagtartóra kérjük.
Az ügyesebbje egyik kézzel kormányozott, fékezett, ellensúlyozta a szatyrokat a kormányon, másik kézzel meg fagyizott. Nem kellett jelezni, az autók kikerültek.
Aki megtanult a 28-as biciklivel elindulni, az jutalmul akkortól vihette az öccsét, vagy húgát óvodába vele!
Minden ami kölyökként a levegőn minket ért, az erősített.
Mit jön most ez a vírus a levegőben?
A levegő nekünk a legjobb élvezet!
Ahogy jött, úgy mehet tovább!
Mi maradunk.
Ja és még valami:
Akik előttem születtek, azok még bátrabbak voltak!
( az éjjel olvastam,kicsit hosszú a szöveg de minden leírt szó igaz).... köszönöm
Válasz rilex #63822. hozzászólására
Válasz Sk Laci #63825. hozzászólására
Válasz Mihály #63824. hozzászólásáraHm....talán nem is olyan apróság...
Válasz d-032a #63823. hozzászólására
Válasz rilex #63822. hozzászólására most még el is gondolkodnak ezen a kis apróságon
Válasz rilex #63822. hozzászólására
Egy indiai legenda szerint egy férfi minden nap a falu szélére járt vízért egy új és egy régi edénnyel. Az öreg edény már meg volt repedve, csorgott a víz belőle és a hazafelé úton a fele kifolyt. 2 éven keresztül minden nap ugyanazt az utat tette meg a férfi. Az új edény büszke volt, a teljesítményére és tudatában volt annak, hogy teljes mértékben megfelelt arra, amire készítették. Míg az öreg edény majd meghalt szégyenében, hogy a feladatát nem tudta tökéletesen ellátni még akkor is ha tudta, hogy a repedések a hosszú évek hűséges munkájának a következményei voltak. Úgy szégyellte magát, hogy egy nap amint a kútnál pihentek így szólt a férfihoz:
- Sajnálom, hogy minden alkalommal csak félig telt edénnyel érsz haza így csak félig tudom a szomjadat oltani.
A férfi elmosolyodott és azt mondta:
- Nézz jól körül a hazafelé úton!
Így is tett az edény és látta, hogy az ő oldalán az árok széle sokkal zöldebb volt.
- Látod, hogy a te oldalad sokkal szebb - mondta a férfi. Mindig is tudtam, hogy repedések vannak rajtad és így kihasználtam ennek az előnyét. Virágokat, salátát és más zöldséget ültettem és te minden alkalommal megöntözted őket. Így rózsát szedhettem, hogy a házunkat szebbé tegyük, a gyerekeim salátát, káposztát, hagymát ehettek. Ha te nem olyan lennél, amilyen vagy, akkor mindez nem lenne.
Mindannyian megöregszünk és mások lesznek az értékeink. Hozzuk ki a legtöbbet ezekből az értékekből.
Paulo Coelho
Válasz rilex #63820. hozzászólására talán 1-2 év azért fog még kelleni hogy át érezzék mindenki hogy itt nincs pardon se sorba állás hanem aki elkapja az vagy bírja vagy mehet a gehena tűzére mert ma még első sorban az aki a családját védi nem a közvetlen akikkel 1 fedél alatt él még a saját védelme miatt hamar elfelejti hogy vannak mások is de tény hogy a nehéz helyzetek jó kovács kezében erős láncot teremt ( arra gondolok hogy az a fiatal pár amelyik ki tud tartani a nehéz élethelyzetekben egymás mellett azok boldogabb életet élnek)
Válasz rilex #63819. hozzászólására"Elgondolkodtató ....
Az emberiségre egy "testre szabott" betegség sújtott le. Elfelejtettük értékelni az egészségünket, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy tanuljuk meg értékelni a benne töltött időt. Elfelejtettünk odafigyelni családtagjaikra, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy megtanuljunk igazi családként működni.Elfelejtettük tisztelni az időseket és betegeket, ezért olyan betegség sújtott le ránk, hogy emlékezzünk mennyire sebezhetőek. Eltűnt belőlünk a tanárok iránti tisztelet, ezért ez a betegség bezáratta iskoláinkat, hogy szülők is próbálják ki ezt a hivatást. Azt hittük, hogy pénzért mindent megvehetünk, bárhová mehetünk és bárkivé válhatunk, ezért olyan betegség sújtott le ránk, hogy felfogjuk ez mind nem természetes.
A szabadidőnket bevásárló központokban töltöttük, ezért ez a betegség bezáratta őket, hogy felfogjuk a boldogság pénzért nem megvásárolható.
Nagy figyelmet fordítottunk a külsőre és a megjelenésre, ezért ez a betegség eltakarja az arcunkat, hogy felfogjuk a szépségünk nem kívül, hanem bennünk rejlik. Úgy gondoltuk, hogy mi uraljuk ezt a földet, ezért olyan betegségben szenvedünk most, hogy parányi, ami szabad szemmel nem látható, alázatra tanítson minket. Bár ez a betegség sokat vesz el, ugyanakkor lehetőséget kínál arra, hogy sokat tanuljuk megértsük mi a legfontosabb az életben."
(forrás: internet)
"Elgondolkodtató
Válasz mtz1221 #63817. hozzászólásáraHirdetésben láttam ilyen traktort nálunk is, ha jól emlékszem Dunaszerdahelyi cég árulja.
Hívtam őket vetőgép /ha jól emlékszem Agrion vetőgép/ miatt, de nem vették fel a telefont.
Válasz Sk Laci #63808. hozzászólásáraArmatrackot mint ahogy írták is.Pár év és megismeritek,most nyitnak céget románoknál a mieink így már unióba is eljutnak majd mindenhová.
https://armatrac.com/tractors
Válasz *** HM *** #63809. hozzászólására
Válasz *** HM *** #63809. hozzászólására
Válasz Sk Laci #63813. hozzászólásáraLehet Török az Armatrak?
Válasz Nyomasek Bobo #63811. hozzászólásáraArnatrac, azt hittem hogy ez román gyártmány. Én is tévedhetek. Mifelénk ilyen gépek nincsenek, még mutatóba se, ezért nem ismerem se az Armatrakot, se az IMT, se a rakovicait, se a román UTB-t.
Minálunk Zetor, JD, NH, Case, Same-Deutz még akad itt ott esetleg MF meg Kubota.
Válasz Nyomasek Bobo #63811. hozzászólására
Válasz Sk Laci #63808. hozzászólásáraArmatrac.. Naprakészebb lehetnél Laci!
Válasz *** HM *** #63809. hozzászólására
Végre 1 fasza rendszám.
Válasz mtz1221 #63806. hozzászólásáraHatatot vettél?
Válasz Sk Laci #63805. hozzászólásáraJa kereken annyi.
Válasz Sk Laci #63804. hozzászólásáraAz lehet én is találkoztam tavaly velük Újvidéken,mármint az Agromotionosokkal egész stábbal.Rakovica az egész más,landini licenc.Imt meg a tafe az meg Mf licenc.Én is tafet vettem volna a török helyett csak pont a fülkéje miatt nem lett az,pedig több 7-8000 órás van a környékemen bontás nélkül belőlük.
Válasz mtz1221 #63803. hozzászólásáraAkkor 10 000 euró áfa nélkül.
Válasz mtz1221 #63802. hozzászólásáraTipusra már nem emlékszem, de gömböjü /"nosztalgia"/ maszkal van, ha jól láttam 3 hengeres motorral fülkével, de a fülke alja eléggé "nyílásos" volt.
Hogy porol be a traktor fülkébe az hétszentség.
Ha jól emlékszem fülke nélkül 10400 sa PDV volt írva.
Nézegettem a Youtubon a tavalyi traktorkiállitásról, de hogy hol volt a kiállitás azt nem tudom. Agromotion vagy valami hasonló nevü tette fel a videókat. Megnéztem többet is, érdekelnek az ilyen traktorok is. Élőben még nem láttam, ilyen tipusok nálunk nincsenek.
A rakovicei traktor is ugyan a mint a tafe-imt, vagy az már más gyár?
Tavaly nyáron voltam Horvátban Gradacban, vannak ott szőllőültetvények. Állitólag valami focista apjáé, aki Zágrebért játszik. Volt nekik valamilyen kőmaró traktor után, ami a sziklás hegyoldalból szőllőültetésre alkalmas talajt hagyott maga után. Netalán-tán erről a kömaróról valami infód? Ki gyártja esetleg termékkatalógus? A maró sárga szinü. Nem mertem megállni a maró mellett, mert nem láttam arra senkit se, és nem szerettem volna senkivel se konfliktusba kerülni, nehogy azt higyje rólam, hogy a traktorját akarom lenyúlni, amin a maró volt.
Válasz mtz1221 #63802. hozzászólásáraIgen 12 000 eur sa PDV-azt jelenti hogy az áfával együtti ár.
Válasz Sk Laci #63801. hozzászólásáraCsak hivatalosan van imt traktor.Pár éve a tafe megvette a csődbe ment imt-gyárat gyakorlatilag azért mert az imt-nek volt hosszú távra megkötött szerződése a nyugati országokkal is.Azóta van imt színre/névre festett tafe traktor.Melyik típuson láttad a 12000 ejrót ?? Ha a 45-sön az annyi áfástól.20 % az áfa amúgy nálunk.
ITT látsz párat pdv-s áral.
Válasz mtz1221 #63726. hozzászólásáraSzia!
Az IMT traktorokat ugyan az gyártja, mint a Tafe-t?
Nézegetem a youtube videókat kiállitásról.
Ha az van ráírva a traktorra, hogy 12 000 eur sa PDV akkor ez az ár áfával van, vagy áfa nélkül?
Mennyi az áfa Szerbiában a gépekre?