Válasz Praetor #5884. hozzászólásáraChillezésre imádom de csak fülhallgatóval vagy HiFi-hez közeli minőségben érdemes nekikezdeni.
1,35- nél csúcsosodik ki
Válasz Ohaza63 #5878. hozzászólásáraAkkor te is vonultál "Free Gigi" transzparenssel?
Minden esetre kedélyállapot javító volt a progresszívek nyígását olvasni anno. HVG
Válasz Ohaza63 #5876. hozzászólásáraAkkor már inkább a szovjet himnusz. Bár sok nép annyi szenvedése és nyomorúsága kapcsolódik hozzá, hogy jó érzéssel nem tudja hallgatni az ember, az egyébként jól megkomponált darabot. Félrehallás enyhíti a tüneteket.
Baba Vanga mondta nekem, hogy oda vagy a Katyusáért.
Az Én csengőhangom :"Deutschland, Deutschland über alles"
Írtam már párszor nagyon gyanús vagy nekem, hogy valami TSZCS elnök csemete lehetsz!!!
Faragott tölgy íróasztal, banki lámpával, Orbán és Sztálin, Rákosi szoborral a súlyozás végett.
Tegnap a vadkár témában is igen jó szakértelemről tettél tanú bizonyságot.
Gondolom stüszivadász is vagy, mert nem a szegény kolléga lelegelt termését sajnáltad, hanem a vadászokat dicsérted.
Felénk csak a "KRÉM" vadászik, TSZ elnökök, agronómusok, középvezetők, nagy vállalkozók, életművészek stb.., pórnép nincs köztük.
Válasz Ohaza63 #5876. hozzászólásáraHonnan tudtad?!
Mai napig a katyusha a csengőhangom, és mindig végigvárom a dalt, szóval türelemmel kell lenned ha felhívsz
A másodikat is sokat hallgattam a Nightwishtől, még az eredeti (2002-es) változatot. Tőlük a "Bless The Child" és a "Dark Chest of Wonders" tetszett a legjobban.
Sok zenei stílust tudok élvezni, de nem mindet. Tizenévesen sokat hallgattam a rádiót. Ezek meg ugye mindenféle stílust felvonultattak. Később amikor saját magam kezdtem megválasztani a zenéket, amit hallgatok, akkor a rap tetszett meg jobban. Utána a rock és metál sok variánsa jött. Aztán megtanultam élvezni a jazzt is, meg némileg a klasszikus zenét is (klasszikus és modern szerzőktől [pl filmzene] is). Valamennyire a pop, dance és disco stílus is meg tud mozgatni, amit a gimis időkben szerettem meg. De igazából minden stílusban találtam egy-egy kedvemre valót.
Viszont borzasztó válogatós vagyok. Ami eléggé nagy hátrány. Irigylem azokat, akik nem, de nem tudok ezen változtatni. Lehet, hogy van valami "túlhallásos" szerűség problémám, de ha nem találok egy zeneszámban valamit, amit kifejezetten tetszik és élvezni tudok, akkor jó esetben csak untat, de legtöbbször zavar és idegesít, ezért el/lekapcsolom.
A csöndet nagyon szeretem, és képes vagyok egész nap egyedül és csendben végezni a feladatom. A zajok többsége kifejezetten zavar.
Stílusok között a bluest kerülöm. A mulatós zenéket sem tudtam megszeretni. A népzenék (úgy általában, más népeké is) a kulturális érdeklődésen túl többnyire lepattannak. A klasszikus zenében Bartókot büntetésként élem meg, meg a hasonló zenetechnikai zsonglőröket. Életem jelentős traumájaként éltem meg egy Bartók improvizációs orgona koncertet a Müpában. De a jazzkoncerteket nagyon tudtam élvezni.
A hangszerek között is nagy a különbséget élek meg. A hegedűt borzasztóan utálom, pedig van a családban komoly karriert befutott hegedűművész. Ha egy zenekarban nem csak megbújik halkan a háttérben, akkor a legtöbbször ki nem állhatom. Utálom az orgonát is, viszont nagyon szeretem a zongorát. Ha jó a melódia, akkor órákig tudom hallgatni, akár csak úgy szólóban.
Nagyon szeretem a Les Paul gitárt a humbucker hangszedőkkel, meg a basszusgitárért is rajongok. Viszont a stratocasterek vonyító hangját csak rövid ideig tudom hallgatni.
Egy rövid ideig tanítottak dobolni, amit nagyon szeretek. A djembét is. Viszont a kongát nagyon nem. Egyszer majd valaki felállít rám egy diagnózist.
---
Válasz Praetor #5851. hozzászólásáraIgen, így van. Mondom azon gondolkodtam, hogy ki lehet az az előadó aki nem készített több zeneszámot de mégis hallgatható volt. Hát más nem ugrott be.
Válasz termelo #5847. hozzászólásáraEszembe jutott!!!!
Baszki órák óta ezen gondolkodom, de most beugrott. Szerintem ez sem lesz meg, bár nem is olyan jó mint az Activate.
Válasz termelo #5843. hozzászólásáraHallottam már, de annyira nem ismertem.
Közben eszembe jutott még egy, ismert előadó,de kevésbé tolt zeneszám:
Brooklyn Bounce - Take a Ride
5992 hozzászólás
Válasz Praetor #5888. hozzászólásáraJapánkodunk-Japánkodunk?
Ezt választottam anno a házasságkötő terembe az egyik zenének.
Válasz Ohaza63 #5890. hozzászólásáraHa valaki azt mondaná, hogy ez a Kossuth téren nagyobbat mutatna akkor az gáz?
https://www.facebook.com/reel/1911251882800131
Boldog Karácsonyt!
Válasz termelo #5886. hozzászólására
---
Válasz termelo #5885. hozzászólásáraFilmzene vonalon:
Válasz Praetor #5884. hozzászólásáraChillezésre imádom de csak fülhallgatóval vagy HiFi-hez közeli minőségben érdemes nekikezdeni.
1,35- nél csúcsosodik ki
Válasz termelo #5883. hozzászólásáraVele bajban van az ember, hogy melyiket, mert sok nagyon jó száma van. Nem nagyon tudok választani.
Válasz Praetor #5882. hozzászólásáraEzen a vonalon az egyik kedvencem:
Válasz Ohaza63 #5878. hozzászólásáraAkkor te is vonultál "Free Gigi" transzparenssel?
Minden esetre kedélyállapot javító volt a progresszívek nyígását olvasni anno. HVG
Válasz Ohaza63 #5876. hozzászólásáraAkkor már inkább a szovjet himnusz. Bár sok nép annyi szenvedése és nyomorúsága kapcsolódik hozzá, hogy jó érzéssel nem tudja hallgatni az ember, az egyébként jól megkomponált darabot. Félrehallás enyhíti a tüneteket.
Válasz Ohaza63 #5878. hozzászólásáraMert nálatok nincs is pórnép, mindenki úgy tele van pénzzel mint a szemét
Válasz hashtag #5877. hozzászólásáraÜdv !
Baba Vanga mondta nekem, hogy oda vagy a Katyusáért.
Az Én csengőhangom :"Deutschland, Deutschland über alles"
Írtam már párszor nagyon gyanús vagy nekem, hogy valami TSZCS elnök csemete lehetsz!!!
Faragott tölgy íróasztal, banki lámpával, Orbán és Sztálin, Rákosi szoborral a súlyozás végett.
Tegnap a vadkár témában is igen jó szakértelemről tettél tanú bizonyságot.
Gondolom stüszivadász is vagy, mert nem a szegény kolléga lelegelt termését sajnáltad, hanem a vadászokat dicsérted.
Felénk csak a "KRÉM" vadászik, TSZ elnökök, agronómusok, középvezetők, nagy vállalkozók, életművészek stb.., pórnép nincs köztük.
Válasz Ohaza63 #5876. hozzászólásáraHonnan tudtad?!
Mai napig a katyusha a csengőhangom, és mindig végigvárom a dalt, szóval türelemmel kell lenned ha felhívsz
Válasz hashtag #5874. hozzászólásáraÜdv barátom!
Neked anno nem ez volt a kedvenc nótád??????
Vagy ez?????
Válasz hashtag #5874. hozzászólásáraHah, P.O.D.
Ikonikus képviselője a nu-metálnak. Szerettem.
A másodikat is sokat hallgattam a Nightwishtől, még az eredeti (2002-es) változatot. Tőlük a "Bless The Child" és a "Dark Chest of Wonders" tetszett a legjobban.
Egy kis "régi" ska?
Válasz Praetor #5872. hozzászólására
Ez meg olyan, mint amikor a különféle desszerteket nyomod befelé egymás után.
De, hogy komolyra vegyük a szót...
Válasz termelo #5870. hozzászólásáraAkkor csavarjunk rajta még egyet.
(bár k-popból többet nem tudok linkelni)
Válasz Praetor #5869. hozzászólásáraAzta ,és még én vagyok beteg...
Nyugi, nem vagy kóros csak vicceltem
Ahány ember annyi féle ez tök normális. Valójában elfogadni kell egymást nem megváltoztatni.
Köszi, hogy leírtad, elgondolkodtatott.
Válasz termelo #5868. hozzászólására"A változatosság gyönyörködtet" (Latin közmondás)
Sok zenei stílust tudok élvezni, de nem mindet. Tizenévesen sokat hallgattam a rádiót. Ezek meg ugye mindenféle stílust felvonultattak. Később amikor saját magam kezdtem megválasztani a zenéket, amit hallgatok, akkor a rap tetszett meg jobban. Utána a rock és metál sok variánsa jött. Aztán megtanultam élvezni a jazzt is, meg némileg a klasszikus zenét is (klasszikus és modern szerzőktől [pl filmzene] is). Valamennyire a pop, dance és disco stílus is meg tud mozgatni, amit a gimis időkben szerettem meg. De igazából minden stílusban találtam egy-egy kedvemre valót.
Viszont borzasztó válogatós vagyok. Ami eléggé nagy hátrány. Irigylem azokat, akik nem, de nem tudok ezen változtatni. Lehet, hogy van valami "túlhallásos" szerűség problémám, de ha nem találok egy zeneszámban valamit, amit kifejezetten tetszik és élvezni tudok, akkor jó esetben csak untat, de legtöbbször zavar és idegesít, ezért el/lekapcsolom.
A csöndet nagyon szeretem, és képes vagyok egész nap egyedül és csendben végezni a feladatom. A zajok többsége kifejezetten zavar.
Stílusok között a bluest kerülöm. A mulatós zenéket sem tudtam megszeretni. A népzenék (úgy általában, más népeké is) a kulturális érdeklődésen túl többnyire lepattannak. A klasszikus zenében Bartókot büntetésként élem meg, meg a hasonló zenetechnikai zsonglőröket. Életem jelentős traumájaként éltem meg egy Bartók improvizációs orgona koncertet a Müpában. De a jazzkoncerteket nagyon tudtam élvezni.
A hangszerek között is nagy a különbséget élek meg. A hegedűt borzasztóan utálom, pedig van a családban komoly karriert befutott hegedűművész. Ha egy zenekarban nem csak megbújik halkan a háttérben, akkor a legtöbbször ki nem állhatom. Utálom az orgonát is, viszont nagyon szeretem a zongorát. Ha jó a melódia, akkor órákig tudom hallgatni, akár csak úgy szólóban.
Nagyon szeretem a Les Paul gitárt a humbucker hangszedőkkel, meg a basszusgitárért is rajongok. Viszont a stratocasterek vonyító hangját csak rövid ideig tudom hallgatni.
Egy rövid ideig tanítottak dobolni, amit nagyon szeretek. A djembét is. Viszont a kongát nagyon nem. Egyszer majd valaki felállít rám egy diagnózist.
---
Válasz Praetor #5867. hozzászólásáraIgaz, hogy nincs kőbevésett stílus de valahogy te szélsőségesen csapongó módon válogatod össze a zenéket.
Nem értem hogy miért hiszen egy egy irányzaton belül teljesen jó ízlésed van.
Válasz hashtag #5864. hozzászólásáraAzért a "Mögiszter - Bableves" ajánlható a témában.
Talán Feco linkelte be pár éve.
Válasz hashtag #5862. hozzászólására
Válasz Gumóka #5863. hozzászólásáraÉn kérek elnézést
Válasz hashtag #5862. hozzászólásáraMára szerintem becsukom az internetet
Válasz Praetor #5860. hozzászólásáraEz meg a magyar verzió?
Válasz szanberg #5835. hozzászólásáraHa már kombájnos zene, akkor szerintem ez némileg jobban hozza a feeling-et.
Epic music?
Van itt chiptune rajongó?
Válasz termelo #5854. hozzászólásáraÉpp beugrott még egy!
Válasz termelo #5855. hozzászólásáraMondjuk ezt nem csak a zene végett érdemes nézni...
Válasz termelo #5854. hozzászólására
Válasz Praetor #5851. hozzászólásáraIgen, így van. Mondom azon gondolkodtam, hogy ki lehet az az előadó aki nem készített több zeneszámot de mégis hallgatható volt. Hát más nem ugrott be.
Válasz szanberg #5842. hozzászólására
Médiàba nem megy most, autópályán 120àl elviselné a nép
Válasz termelo #5847. hozzászólásáraEz a rádiókban is unásig ment.
Válasz szanberg #5834. hozzászólásáraOk, az Albant leszámítva jár a pont.
Válasz termelo #5830. hozzászólásáraNem voltam akkoriban az a kifejezetten diszkós, de azért ismerős.
Válasz termelo #5847. hozzászólásáraEszembe jutott!!!!
Baszki órák óta ezen gondolkodom, de most beugrott. Szerintem ez sem lesz meg, bár nem is olyan jó mint az Activate.
Válasz szanberg #5845. hozzászólásáraA zene nem de az előadó ismert.
Egyébként marhára nem jutnak eszembe olyan zenék amik nem egykori sztároktól vannak, talán ez:
Ez sem volt annyira ismert talán
Válasz termelo #5843. hozzászólásáraHallottam már, de annyira nem ismertem.
Közben eszembe jutott még egy, ismert előadó,de kevésbé tolt zeneszám:
Brooklyn Bounce - Take a Ride
Nekem bejön
Válasz szanberg #5839. hozzászólásáraEz volt az első amit a gyerekkori barátommal felvettünk rca-n keresztül kazettás ! magnóra...
Valós időben ekkortól követtem az eseményeket 2000-ig amikor elballagtam és vége lett a sulirádiós aranykornak