Az Agroinform Portál adatvédelmi szabályzatának Adatfeldolgozókra vonatkozó pontja az Adatfeldolgozók személye kapcsán módosult. A módosított dokumentum ITT érhető el.
Gázolaj árak633 FtBenzin árak647 FtEUR392.31 FtUSD366.84 FtCHF401.12 FtGBP458.3 Ft
Hirdetés
Felhívjuk látogatóink figyelmét, hogy a fórumban tett bejegyzések vonatkozásában az Agroinform.hu
üzemeltetője felelősséget nem vállal. A jogi felelősség, a bejegyzés írót, hozzászólót terheli.
A fórum szabályzatáról további információ itt.
Helló nekem is unia cross l-drive 3m-es 3 gerendelyes 12 kapás gruberom van nagyon ügyes megoldást találtál!Mik a tapasztalatok vele könnyebb húzni illetve jóval apromorzsasabb a munkája? Köszi előre is
Erre gondoltam én is. Hiába nem volt bolygatva, a sok éves taposás letömörítette. De egy notillben is ugyanez a helyzet, csak ott persze kerülnek bele új növények, gyökerek, mulcs, ami jobban karbantartja. De ott is rá kell menni sokszor egy évben, rádásul nem is kis gépekkel.
Válasz Selvin #5707. hozzászólására
Én tavaly ősszel törtem fel egy táblát, 2x megtárcsáztam és bevetettem árpával. Egyik szélén elbacták a mezsdjét ezért vetés előtt ,az egész táblán 2x körbementem gruberral 20-25 centi mélyen. Ott végig 2x szebb volt az árpa, egészen aratásig.
Válasz .Feco. #5695. hozzászólására
Szerintem jó cikk. Ismerem is az íróját, lehet hogy te is, nem egyetemi tanár, gazdálkodik, kutatásokat is csinálnak, cégeknek is. Több szakcikkét is elolvastam, és szerintem pont hogy egyik cikke sem az az "észosztó stílusú", sőt várná is az ember amikor olvassa hogy akkor írja már le hogy mi a tuti megoldás, de olyant általában nem olvasol tőle, pont azért mert ő sem tévedhetetlen orákulum, valamint a mezőgazdaságban a változó körülmények miatt nem szerencsés fix kinyilatkoztatásokat tenni.
Amit a mezőgazdasági oktatásról írsz azzal sajnos egyet kell értenem. Egyébként a cikk írójának egy podcast beszélgetésben volt egy jó mondása ami jellemezi a hazai agrároktatást, nagyjából így szól: minden növénytermesztési technológia tanítása úgy kezdődik hogy MTZ-vel felszántunk, a vége meg az hogy SPC-vel bevessük.
Van egy csomó olyan kutatás, ami arról szól hogy kb semmit nem szabad kitenni, legyen no-till-bio-CTF gazdálkodás, lehetőleg drónokkal, hogy ne tapossunk semmit...
De ez szélsőség, nem kevésbé, mint hogy szórd a műtrágyát MÉM-NAK rendszer szerint minden évben, mint bolond molnár a lisztet, szánod meg amennyire lemegy az eke aztán ha a fagy megszívta akkor majd megomlik és lehet vetni...
A szélsőségeket kerülni érdemes, mindig. Amikor egy méh megcsípi a kisgyereket először általában bedagad mint az állat, mert sosem találkozott olyannal, aztán ahogy egyre több méh csípi meg egyre kevéssé látszik a helye... Kb minden így viszonyul a természetben! Bizonyos hatások eleinte erősebben jelentkeznek, aztán egyre kevéssé... Lehet, hogy ahova odakerül az az adott műtrágyaszemcse ott körülötte a hirtelen megváltozott mikrokörnyezet megviseli az éppen ott futó gombafonalat, de azért azt ne képzelje senki, hogy akkor ott azonnal elhal a teljes gombahálózat! Az attól sokkal nagyobb, komplexebb és ellenállóbb rendszer!
Szerintem: Jelenlegi technológiai szinten kívűlről bevitt tápanyagok nélkül nagyon alacsony szinten tudunk termelni, ahogyan minimális kemikáliák alkalmazása is indokolt, egy célirányosan kifújt gombaölő, ami átsegíti a növényt a betegségen, egy jól elkapott gyomirtás, ami kiiktatja a konkurenciát a tápanyagokért és a vízért folytatott versenyben igenis kell, ahogyan a szépen megnevelt növényeinket sem kellene lezabáltatni a hernyókkal... mindezt persze okszerűen: nem azért megyünk permetezni mert ilyenkor szoktunk, vagy mert látjuk hogy a szomszéd is megy, pl... vagy nem fújunk hetente valamit mert megint láttunk két szikleveles gyomot valahol a keresztsorban...
Itt lenne létjogosultsága a precíziós dolgoknak, hogy differenciáltan rakni ki tápanyagot oda, ahova ténylegesen kell, vagy csak ott permetezni ahol vannak gyomnövények! Technikailag nagyon sokan fel vannak már erre készülve, csak az a módszertan jár még nagyon gyerekcipőben, amelyik a térképet előállítaná ehhez!
Tanári hozzáállásnak és felfogásának én is részese voltam, amikor az egyetemi tanár felhozta a témát a különböző nagyságu FAO számu kukoricák egymáshoz párosításával egy parcellán, amit én már akkoriban majd 8 éve csináltam.
Mondom felkínálom a tapasztalati ismereteimet, ha már felhozta a témát.
Tanárnak a fejében csak megfordult a gondolat, tapasztalat nélkül. Állított valamit, amit még sohase próbált.
Tanárt nem a tapasztalat érdekelte, hanem, hogy ki vagyok, mit csinálok.
Mivel csak mérnöki végzetségem van és kisgazda vagyok, már nem voltam számára érdekes személy, se gyakorlati tapasztalataim.
Ennyit a tanári felfogásról, aki egyetemen tanít.
Van amit nem lehet csak a természet jó indulatára bízni. A nem időben kezelt állományokból idén 2 tonnákat szedtek kalászosból. A mi megkapta időben a védelmet már az induláskor-után,ugyan abban a darabban 8 tonnát aratott. Rovar-gomba nem játék.
Szerintem meg vagy 50 évvel le vagyunk maradva.Saját elszántságunkból,kinti tanulmányokból és egymás próbálkozásaiból igyekszünk előre jutni,sehol nem találtam hazai intézetet (iskolát),ki kőkeményen beleált volna tartamkísérletekbe. 2014 óta nincs nálam hagyományos művelés. Amit kaptam érte,sokaknál már nagyon kiverte volna a biztosítékot. Volt olyan...vártam mikor kapok egy jobb egyenest,mert én szakbarbárkodom. Most ezek az emberek kezdik próbálgatni,amit én már több éve gyakorlok. Következő lépés a full digitalizáció...mérőműszerek(talaj-levél..stb) ezt is hiányolom,egy ilyen agrár országban minden városban kellene egy kis labor. Az nekem nem megoldás,majd 2 hónap mulva kapok valami adatot, akkor már lehet aratom...pl. Ugyan az a mantra mint 30 éve..told neki ész nélkül..jah és locsolj észnélkül. Mert ez akkor is működött valahogy. Semmi nem változott, az az majd a robot kormány megoldja az alapvető problémákat..(jah nem.)
Igen ez az idézet rátapint a lényegre, viszont az utolsó sorok azok amik sajnos egyenlőre kérdésetek. Hogy mi a jobb senki se tudja. Ezért kéne mérsékelten hozzállni ehhez a témához.
(Ideális világban az emberi populáció olyan alacsony lenne, hogy egy bioban forgatás nélkül is meglehetne termelni annyi terményt ami elég lenne az élelmezésre)
Van egy táblám, amiben 8 évig volt lucerna, tavaly télen kapott grubert és idén napra volt benne. 25 centi alatt olyan, mint a beton. Azt hittem, hogy ennyi bolygatás nélküli idő és a lucerna hüvelykujjnyi vastag gyökere hatására puha omlós lesz ilyenkorra, de nagyon nem. Jövőre akkor kezdhetem lazítani.
Pár éven át lazító, pl. kukorica elé. Ami kultúra után lehet (időbe belefér), takarónövény kombináció.
Aztán már megyeget le a bot, mutatni fogja, hol hagyhatod már el a lazítót (nekünk 7 évbe telt míg itt ott elhagyható).
Én nem túrnám fölöslegesen. Tavasszal pre stomp aqua + command 48ec aztán postban refine esetleg focus ultra cirok ellen. Kristály tisztán lehet tartani.
Sziasztok! Ha gazdabottal megszúrom a talajomat, akkor milyen eredmény számít jónak? Meddig megy le könnyen egy jó szerkezetű talajban? Látok fent olyan videókat, hogy valaki simán letolja 70 centire is akár. Na nálam ilyen nincs, pedig nem szántok, csak gruber van.
"Örvendetes, hogy a biogazdálkodás mind a talajban, mind az asztalunkra kerülő növényekben kikerüli a kemikáliákat, ezzel védi a környezetünket és az egészségünket, miközben az élet körforgásának alapját, a talajt, tönkreteszi. A valóban kímélő biodinamikus és ökologikus gondolkodási mód akkor tudna talajkímélő lenni, ha a termelés során saját energetikai rendszerét és erőforrásait használná. Ez a romantikus elképzelés -sajnos legkevésbé romantikusan- a munkaerő és igaerő hiányát pótló, és az ökoszisztémából kikerült szén energiáit magába záró fosszíliákat égető -és azon fosszíliák energiáit újra felszabadító- gépekkel valósul meg. A biogazdálkodás elsősorban a növényvédelem okán követeli a mélyművelést, benne a szántást és a gyakori, „ápoló jellegű” sekély művelést, amely a munkaerő most már masszív hiánya miatt – nagy munkaszélességben és nagysebeséggel, csak gépekkel végezhető el a kívánt számban és minőségben. Azonban ez gyakori és nagysebességű művelés a talaj pusztulásának ütemét mértani haladványúvá emeli. Tehát ismét adódik a régi népi kérdés, hogy „most a kútba, vagy kávájára?” Szóval kellene egy olyan támogatási program is, ami talajt megőrzi, de adott esetben némely gépi műveletet alkalmasint hatékony kemikáliával helyettesíthet, mert az elpusztult földnél a némileg „mérgezett föld” is jobb."
Ezek a kutatások már rendelkezésre állnak. Pl Nicole Masters talajreformos előadásában elmondja, hogy már 10kg/ha foszfor taccsra vágja a mikorrhizákat.
A talajszerkezet az egyik legfontosabb indikátora annak, hogy az alkalmazott művelési mód mennyire jó. Nem a hozamok szempontjából, hanem a talajéletet nézve. Ha szerkezetlenné teszi a talajt akkor az jelzi, hogy az egyre degradálódó talajélet miatt a talaj termőképességét ütjük agyon fokozatosan, és akkor bármennyire is bio, kivágtuk magunk alatt a fát. A műtrágya és növényvédő szerek (ésszerű) használatának hatása pedig részletes kutatómunkát igényelne, mert egy mondatban nem lehet lesöpörni őket a placcról, hogy ártalmasak (talajéletre, fogyasztóra).
Szia!
Teljesen jó lesz gruberozva. Tavaly én is így készítettem talajt szója elé kukorica után. Tavasszal kapott egy kombinátort és vetés. Isidor 34q/ha lett. Szójás topikban raktam fel nyáron képet az állományról.
Így van, nagyon sokrétű ez.
Például ökoban mivel a gyomok ellen csak mechanikai úton tudunk védekezni a sok menet elengedhetetlen, a szántás is szükségszerű a tarackos, évelő gyomok miatt.
Innen nézve a mintilles gazdára is aztmondjuk, hogy tönkreteszi a természetet, talajt a gyomírtókkal, műtrágyákkal, vegyszerekkel.
Míg ha egy mintilles gazda szántani lát egy biogazdát ugyanezt gondolja.
Ezért is sántít pl Dobos sok gondolata mert csak talajszerkezet szempontjából beszél nem látja komplexen az egészet, de mentségére szóljon ezt be is ismeri.
Szeritem viszont ez egy nagyon nem jó cikk! ugyanis arról szól, hogy itt mindenki hülye, csak ő a helikopter...
Évtizedek óta van egy folyamatosan nyíló szakadék a szakma és a szakmai felsőoktatás között! Az egyetemeken az oktatott tudás megragadt egy korábbi színvonalon (csak rávilágításnak: amikor növénytermesztés tantárgyban az elején szó van művelési módokról akkor esik szó csökkentett művelésről, no-till-ről stb elméleti szinten, amikor viszont a búzára kerül a sor ott már így szól: talajművelése: előző növény után tarlóhántás, tarlóápolás, szántás, szénáselmunkálás, magánykészítés vetés hengerezés... és egy büdös szó nincs arról, hogy ezt nm mindig muszály így végig csinálni), az onnan kikerülő hallgatók ha a szerzett tudásukkal megörökölnének egy gazdaság vezetését komoly bajban lennének, hogy mégis mit kell csinálni, hogy búza is legyen, meg haszon is. Ráadásul egyre jobban elmaradnak az érdemi kutatások! Folyatatnak kisparcellás bohóckodásokat, 50 éves tartamkísérlet pl. amiben a kukoricának 0, 60, 120 kg n hatóanyagot adnak és hogy mennyit terem... meg hasonlóak, de a legtöbb kutatóhelyen eszközeik sincsenek, hogy komolyabb dolgokkal kisérletezgessenek...
Ezzel szemben a gyakorlatban mindenki veszi a csilliárdos gépeket, amit a legtöbben úgy használnak ahogy tudnak. Mindenki hasznot akar elérni, szóval olyan művelést végez, amilyet ő elegendőnek lát, hogy abból jó eredmény legyen, mert senki nem fogja felvállalni azt, hogy "megtaknyolja kicsit aztán majd valami lesz", sokunk sok tíz- vagy százmilliókat öl a művelésbe, év végén vissza kellene majd kapnunk... VAnnak gazdaságok, akik akár facebookon, akár médiafelületeken felkapottak lettek, sokan követik, hogy mit csinálnak, az eredmények őket igazolják...
Sokévi ez sértődöttséget okoz az egyetemi oktatóknál, hogy mégis milyen alapon "sztárolnak suttyó kisparasztokat", rájuk meg senki nem is kíváncsi... ennek az egyik megnyilvánulása látható itt is!
Ugyanígy beleállni cégekbe, amiért ők népszerűsítik a saját termékeiket.... hát... kocsis dóga a lúhajtás, minden cég érdeke hogy eladja amit árul, ehhez olyan eszközöket használ amilyet tud! Van aki bemutatót tart, van aki saját kísérleteket végez, van aki gyakorló gazdaságokat mutat be, attól hogy ők nem egyetem vagy főiskola meg nem hazudnak, és mivel ők nem egyetem és főiskola nem is elvárás, hogy azok módszereivel dolgozzanak! Ahogy a gazdák sem óvodás gyerekek, akik a tejbepapit várják: el tudjuk dönteni mit higgyünk el és mit nem!
Nem háborogni kellene, ha egy cég szerintük valótlan dolgot állít, keressék meg, kössenek velük egy dal-t, és csináljanak egy rendes kutatást együtt! A cég adja az alapanyagot, az egyetem vigye a módszertant. Aki nem vállalja ki lehet állni, hogy lám nem vállalta! Ha kiderül hogy hazudnak akkor lehet lobogtatni a papírt, hogy lám hazudtak... de addig arra panaszkodni, hogy nem lehet jó, mert nem a tisztelt oktatóúrnak jutott eszébe előbb, vagy nem előbb hozzájuk szaladtak...
Az meg nettó hülyeség, hogy miért nem megy vissza oktatni aki sikeres gazda.... ismerjük a tanári fizetéseket is, meg az ottani hierarchikus belterjes viszonyokat is, franc sem akar oda menni a pofonokért...
Általam eddig olvasott írások legjobbja a témában!
A talajművelés és nem művelés kérdése nagyon érzékeny téma a hazai gazdálkodók körében.
A talajművelés az, amihez mindenki ért és többnyire minden alkalmas eszköze is megvan hozzá (vagy legalábbis ebben a tudatban élünk). Igen, valóban a tudat ez, azonban, ha kívülről tekintünk önmagunkra, akkor mást is tapasztalhatunk. A gond igazából az, hogy az agronómiának ez az ága oly mértékben ragadt a XX. században, hogy a széleskörű objektivitáshoz szükséges vetületi rendszerét szinte el is veszítette. Mind az oktatásban (csinált tudás), mind a hagyományos, nemzedékeken átívelő természetes tudás tekintetében komoly lemaradások vannak. (Természetesen vannak jó tudományos műhelyek és fogékony gazdaságok is, és generációkon keresztül is tapintható hasznos tudásátadás, talán a tisztán jó példák aránya – a talaj és a jövőnk érdekében- lehetne több is. Nem jó irány, hogy előfordulnak olyan véleményformálásra alkalmas méretű és országos kisugárzású gazdaságok, amelyek üzletileg is masszívan érdekeltek éppen a talaj védelmét célzó zöldítésekben (is), ennek ellenére a mindennapjaikban brutális, alkalmanként egészen meglepő talajművelési megoldásokkal rukkolnak elő, mutatva ezzel rossz példákat, így rögzítve rossz gyakorlatokat a környezetükben termelő gazdálkodóknál.
Az elmúlt 50 évben a technika, a gépészet, mind a talajművelő gépek, mind az azokat vontató erőgépek tekintetében óriásit lépett előre. Az erőgépek teljesítmény növekedése lehetőséget biztosított a termelők számára, hogy a talajművelés minőségét (felaprózódás) és az eszközök területteljesítményét a művelési sebességgel fokozza. Részben az elvárt munkaminőség, részben a hatékonyság növekedés miatt a korszerű eszközökkel rendelkezőknél -a legjobb szándék mellett- rendszeresen megmutatkozik a különböző mértékű túlművelés jelensége, ami elsősorban a szerkezet rombolásban, porosodásban nyilvánul meg. Ezt a szerkezet nélküli anyagot aztán jól látható módon ragadja el a szél és/vagy a víz. A defláció és az erózió jelensége rendkívül látványos, ezért, ha megvan a szándék, a hibánkból akár tanulhatunk is. Azonban a helyben maradó por -többnyire az elmállott (és az érkező eső által később lecsupaszított) alapképzőkőzet szemcséje- a talajművelő eszközzel létrehozott kapilláris térben, a várt csapadék hatására a pórusokban elindul lefelé, azokból a levegőt kiszorítva, azokat beiszapolja és újra letömöríti. Szerencsétlen esetben már rögtön az első évben, akár már a vegetációs idő elején újra megjelenik a területen a káros tömörödöttség.
Az elmúlt 10-15 év gazdasági ereje a gazdaságoknak lehetőséget adott a gépészeti háttér jelentős fejlesztéséhez, azonban úgy tűnik, hogy ezt a gyorsuló folyamatot az oktatás és a gépforgalmazók egyre inkább nem tudták minőségi tudásháttérrel lefedni. Így a gazdálkodók egy része az „MTZ-eke-simitó-nehézfogas” világából kilépve és megérkezve a mába, szinte vezetettség nélkül tudtak -a fejben lévő régi „kódokkal”- a korszerű és nagyteljesítményű gépek segítségével a „talajra rontani”. A problémát fokozta, hogy a marketing részeként szétáramlott az az általános „tudás”, -miszerint a piacra kerülő és rövid idő alatt méltán népszerűvé lett nehéz kultivátorok, rövid tárcsák és ezek kombinált eszközei- mennyire talajkímélő megoldások. Egyébként bizonyos körülmények között valóban annak is tekinthetők, de ez a mindennapokban azért megvalósulni nem mindig tudott. Azonban a tudat maradt, ami a túlművelés egyre általánosabb megjelenését eredményezte. A túlművelést tovább fokozta a mulcsvetőgépek (és a gyors szemenként vetőgépek) általános elterjedése, melyek a minőségi munkához (mulcsvetőgépek), töredék talajmunka igényt követeltek/követelnek meg. Sajnos a „beégett” XX. század itt sem engedett, és így a vetéssel még négyzetre is emeltük az alapművelések (túlművelési) problémáját. A korszerű, gyors- (szemenkénti) vetőgépek magas csoroszlyanyomása szintén kevesebb talajművelési gondoskodást igényel, de itt is a régi -a tudatalattiban rögzült csúszó csoroszlyás hagyományokon túl- a 20 km/h-s, vagy esetleg az a fölötti vetési sebesség csábítása tette szükségessé a talajok elemeire való művelését, azért, hogy vetéskor a „pilóta” számára -ezen „felszállási sebesség” mellett is- az erőgép „megülhető” legyen. (Ezekre egyébként számos, akár céges marketing videókat is lehet találni a különböző videómegosztó platformokon, nem kis nézettséggel. Ebben is megmutatkozik, hogy „fejtől (is) bűzlik a hal”). Paradox módon a talajpusztulás folyamatát -különösen az egyre melegedő és szárazodó klíma alatt- a szerfölött sok mechanikai műveletet igénylő és egyre terjedő és támogatott biogazdálkodás talajművelési gyakorlata tovább súlyosbítja. Az ökológiai gazdálkodás gyakorlatában a talajművelés elméletének a pólusváltása még csak nyomokban észlelhető, sőt a biogazdálkodás hazai talajművelési gyakorlatát -ha korszerű eszközökkel is- meglehetősen XX. századi vonások jellemzik.
Ebben a pattanásig feszült helyzetben akár baráti közösségekben, akár családi vacsora asztaloknál való beszélgetésekben is nagyon komoly energiák szabadulnak fel, ahol adott esetben a családokon belül, a generációk is keményen egymásnak feszülhetnek.
A talajt művelők száma és a művelt talaj mennyisége aránytalanul magas azokhoz a lehetőségekhez képest, amit szakma megfelelő, gyakorlatban is „harcedzett” talajtani és talajművelési szakembert felvonultatni képes. Az elvileg független oktató és kutató műhelyek és a gyakorlat között talajtani és talajművelési kérdésekben (is) óriási szakadék tátong. A termelők számára is hiteles szakemberek hiánya tapintható. Szinte általánossá vált az a tudományos szakemberutánpótlási gyakorlat, hogy hozzáértő szakember csak „felülről” érkezhet. Szinte megszűnt a gyakorlat irányából a tapasztalt (és elméletileg is felkészült) szakemberek visszaáramlása az oktatatás, a kutatás és a szaktanácsadás irányába. Ez a hiány azt eredményezi, hogy aki hivatalból talajművelési tanácsot ad, az jóeséllyel az életében sohasem hozott döntést a gyakorlathoz konkrétan kötődő talajművelési kérdésekben, illetve az azt megalapozó és meghatározó anyagi-, munkaerő- és gépészeti és annak beruházási vonatkozásaiban. Emiatt aztán mindenféle, a gyakorlat számára nehezen értelmezhető és/vagy kivitelezhető elméletek is szárnyra kapnak a szakmában.
Az előbbi jelenségcsoporttal teljesen ellentétes, a túl progresszív -alkalmasint túl erőszakos- javítási (jobbítási) szándék sok jóízlésű termelőt és a témában érintett kutatót is elfordított a talajművelés megreformálásának gondolatától. Nem segíti a talaj ügyének őszinte elbeszélését az sem, hogy a talajreformok élére helyezkedtek olyan kereskedelmi szervezetek, akik a talajvédelem jótékony elméletébe csomagolják be „főzeteik” értékesítési stratégiáját, amely folyamat most már zavarokat is okoz a beszédtérben és ezzel nagyon rossz irányba orientál. A talajvédelem szempontjából ugyan miért lenne kívánatos a tarlómaradványok elbontásának felgyorsítása, mikor a talajkímélő műveléssel, éppen azok megőrzésére és felszínen hagyására koncentrálunk? Ennek az egész szonárnak komoly teljesítményt biztosít (és uniós pénzekkel is támogat) a globális klímahiszti, amely sem a klíma problémáját, sem pedig annak szerves részét is képező talajpusztulás jelenségét nem hagyja a maga valójában elbeszélni, mert fő feladataként arra koncentrál, hogy a gyanút a globalitás és a fogyasztói társadalom irányából -és annak mindent felhabzsoló súlyos kártékonyságáról- a figyelmet elterelje, és esetleg főbűnösnek a mezőgazdasági termelést -benne a gazdálkodóval- tegye meg.
A megjelenő progresszív talajvédelmi elméletek kellően bonyolultak ahhoz, hogy az egyszerű termelői lelkünk ezt kellő mélységben tömegesen megértse. Ami még inkább zavaró és félrevezető, hogy azt a hitet kelti bennünk, földi halandó termelőkben, hogy ilyen bonyolult biológiai rendszereket előre megtervezni és -magunkat isteni magasságokba emelve- irányítani tudunk. Ez a szemlélet sajnos mellőzi a szakmánkhoz elengedhetetlenül szükséges szerénységet és alázatot. Foglalkozhatunk ezekkel a gondolatokkal, alkalmazhatjuk is gazdaságunkban, sodródhatunk is (akár jó irányba is) a folyamatokkal, de ezeket emberekként irányításunk alá vonni -véleményem szerint- nem tudjuk.
A talaj nem művelésének az elfogadottsága még a fenti helyzetnél is rosszabb. Ez a termelők jelentős részénél elképzelhetetlennek tűnik. Talán nem is teljesen alaptalanul, hiszen -szerény tapasztalataim alapján- a minimum művelésről váltani a nem művelésre nagyobb út, mint a szántásról váltani kezdetben a forgatás nélküli művelésre, majd azután eljutni a minimum művelésig. A forgatás nélküli művelés elkezdése csak minimális kockázattal jár, azonban a No-till már nem minden körülmények között hajlandó a „talpára esni”. A mi éghajlatunk alatt van benne kockázat, pedig a talaj kímélése szempontjából a leghatékonyabb (ha nem az egyetlen) talajművelési módszer lenne. Azt gondolom a szakma nagyon távol van még ennek az általános alkalmazásától, de a No-till népszerűségének növekedését felgyorsíthatja az energia hordozók árának drasztikus emelkedése, az ágazatban egyre kiterjedő minőségi munkaerőhiány, és a generáció váltás mind szélesebb előretörése. A mában a legfontosabb lépés az lenne, hogy mind szélesebb termelői rétegek fejében a talajművelési elméletek „pólusváltását” a talaj termelési funkciójának irányából valamelyest (vagy mindinkább?) a talaj ökológiai funkciójának előtérbe kerülésének irányába kellene formálni. Enélkül a gondolatváltás nélkül -a korszerű eszközeink „segítségével”- néhány évtized alatt a talajban konzervált erőforrásaink végére járhatunk…., és onnan már valóban nem lesz visszaút.
Amíg fent említett folyamatok zajlanak a szakmában, addig mi is végezzük a dolgunkat és keressük a megoldásokat a legtalajkímélőbb talajművelési rendszer -a talajok nem művelésének- hazai lehetséges megoldásaira. Ennek a munkának keretében végezzük -szinte szakmai missziós tevékenységként- több helyszínen a hagyományos művelések és a nem művelés eredményességének összehasonlítását.
A kísérleteket osztott parcellás körülmények között végezzük, üzemi gépekkel, négy ismétlésben mezzoparcellán. Az osztott parcellás kísérleti elrendezés jó alapokat ad a kétféle művelés mód eredményességének és kihívásainak összehasonlítására. A kísérletekben négy növény vetésforgóját (kalászosok, hüvelyesek, napraforgó és kukorica) végezzük. A szükséges felvételezéseket a vegetációban is elvégezzük, mérjük az alparcellánkénti termés mennyiségeket, melyek adatait statisztikailag kiértékeljük és a keletkezett eredményeket összehasonlítjuk. A 2021-es évben teljeskörűen értékelhető eredményeket csak a dalmandi és a püski helyszínekről nyertünk. A püski kísérleti helyszínen a kísérlet második évében -a napraforgó kivételével- minden növény esetében (árpa, borsó, kukorica) a nem művelt alparcellák valamelyest kevesebbet teremtek, de ezek a különbségek nem haladták meg a kísérleti adatbázis bizonytalanságának mértékét, ezért ezek a különbségek nem tekinthetők igazolt és valós kezeléshatásnak. A dalmandi kísérletekben csak a kukorica termett kevesebbet a nem művelt parcellákon, de ezt különbséget már a statisztikai elemzés valós, kezelés hatására kialakuló különbségnek értékelte.
No-till kísérlet (2021)
A termésmennyiség alakulása növényfajonként – Dalmand
No-till kísérlet (2021)
A termésmennyiség alakulása növényfajonként – Püski
A No-till a talajvédelem eszközének legfontosabb eszköze lehetne, de előretörésének komoly éghajlati korlátja nálunk a téli fagyok elmaradása. A fagyos téli időszak -növényvédelemben jelentkező problémák részbeni kezelésén túl- segítene a talaj természetes lazultságának fenntartásában is. Kívánatos, hogy a nem művelésre való áttéréskor megszüntessük a korábbi művelési gyakorlat hibáit és tiszta lappal kezdjünk neki a no-till gyakorlatának. Fel kell építeni az alkalmas eszközparkot is, melynek legfontosabb eleme a megfelelő minőségű és alkalmas vetőgép megléte. A talajállapotok megőrzése tekintetében jó megoldás, ha betakarításkor a termény kombájntól való elszállítására közelítő kocsikat alkalmazunk, illetve a gazdaságban az erő- és munkagépeinken mind szélesebb körben kezdjük el alkalmazni a keréknyomás szabályzó rendszereket. A no-till-ben a precíziós gazdálkodás elemei közül pedig nagyon hasznos gondolat a tervezett nyomvonal használatnak gyakorlati alkalmazása. Egy paradox gondolat a végére:
… minden No-till-esnek van egy jó és alkalmas lazítója a gépek által okozott tömörödési drámák megszüntetésére.
Üdv!
Véleményeket szeretnék kérni.
Adott egy tábla, kukorica volt benne, aratás után meg lett húzva tárcsával, azon gondolkodtam, hogy szántás helyett megpróbálnám grúberral meghúzni.
Lazító sajnos nincs, grúberral 15-20 centi korul tudok lemenni. Jövőre szója lesz bent.
Eddig tavasziak alá mindig forgattam, csak repce meg búza elé használtam a grúbert.
Köszi a véleményeket, segítséget
Talaj így néz ki most tárcsázva egyébként:
Szakmai segítséget szeretnék kérni adott egy középkötött 10hektáros tábla. Búza volt benne, az előző tulaj grúberral munkálta el nyáron a tarlót kapott egy totális gyomírtást vmikor augusztusban. Jövőre kukoricát szeretnék vetni bele, most adtam neki egy tárcsát-úgy gondoltam nem szántom nagyon puha gyommentes lett a talaj- szerintetek kellene a szántás vagy jól döntöttem? Tavasszal kapna egy kombinátort és vetés.
Köszönöm a segítséget!
Ez a cikkszáma: 17931 00311114. Granitparts-on, vagy lengyel oldalakon is megtalálhatod. Mikor melyik az olcsóbb.
16805 forint volt tavaly ilyenkor darabja.
Szia. Ezeket a kapákat hol sikerült beszerezned? Ugyan nekem egy Ferro-flex gyártmányú eszközöm lenne, de a felfogatás és a kialakítás ránézésre olyen mint neked. Gondolkodom az átalakításon én is, de sok gyártónak horribilisen drága az alkatrésze, s nekem nem térülne meg azon a területen amin használom.
Válaszodat előre is köszönöm.
Válasz endypapa_20120 #5664. hozzászólására
Volt itt ugye az 5 centis kolléga is, aki bőszen hirdette hogy neki csak rovidtarcsaja van és azt is max. 5 centicentin húzza. Talán egy év múlva már írta hogy azért mégis vesz mást is, mert nem mindig elég az 5 centi.
Nem. Nem tudja jobban. Nem akarja nagyon elb@szni.
Ráadásul örökké szántott ,heterogén talajokat szeretne javítani.
Az pedig időbe telik,meg nagyon sok tanulásba.
Nem tudja hogy mit lehet büntetlenül megúszni.
Nem az a bosszantó, hogy valaki kérdez, hanem az ha a kapott választ nem "raktározza" el, gondolkodik rajta, sőt nekiáll megmagyarázni, hogy ő tudja csak a jobban. :)
Válasz endypapa_20120 #5652. hozzászólására
Pont azért mert nem tudom a tutit.
Meg gondoltam lehet kerdezni anelkül hogy valaki berágna
Vagyunk itt olyanok akik még nem láttak ,nem tudják elhinni. Meg vannak akik már látták ,tudják.
Azért is jó kérdezni mert akkor kicsapja a " mindenkiúgycsináljaahogyakarjaf.szombele" biztosítékot.
Felrázzaazamúgyisingerszegénykibaszotgazdaéletet.
Egy sör mellett le ülnék szívesen innen egy pár emberrel.
Ez az "okszerűtlen használat" megfogalmazás misztikusan hangzik. A leglényegesebb szempont az időpont megválasztása, ami a talaj víztartalmától függ. Ha roppantani tudja a talajt, akkor jó, ha inkább keni, akkor túl vizes, és nem szabad csinálni.
"Szerintem általánosságban 10 cm-nél mélyebben ritkán kell belenyúlni a talajba. "
Mi sokáig csináltuk így. Ez sokkal inkább talajtípustól és évjárattól függ, mint hogy ilyet ki lehetne jelenteni általánosságban. Azt elhiszem, hogy felétek ez megállja általánosságban is a helyét. Itt is volt év, hogy kimentem megszurkáltam az egyik táblát 8-as betonvassal, és direktbe vetettük a napraforgót, mert nem kellett semmi talajművelés, de azért nem ez a jellemző.
7274 hozzászólás
Sziasztok!
Láttátok, hogy a NorAn kijött egy 90LE gruber kategóriával?
Megosztom a linket:
https://www.facebook.com/100063693034937/posts/pfbid0ZQ8akA6US5t8NMXKCu68o923hmdCGcA3hvXARNftkPvNg4C3Qd65xQdFrrns7qtxl/?app=fbl
Válasz JDfan90 #5614. hozzászólására
Helló nekem is unia cross l-drive 3m-es 3 gerendelyes 12 kapás gruberom van nagyon ügyes megoldást találtál!Mik a tapasztalatok vele könnyebb húzni illetve jóval apromorzsasabb a munkája? Köszi előre is
Válasz Radocz #5717. hozzászólására
Erre gondoltam én is. Hiába nem volt bolygatva, a sok éves taposás letömörítette. De egy notillben is ugyanez a helyzet, csak ott persze kerülnek bele új növények, gyökerek, mulcs, ami jobban karbantartja. De ott is rá kell menni sokszor egy évben, rádásul nem is kis gépekkel.
Válasz Selvin #5707. hozzászólására
Én tavaly ősszel törtem fel egy táblát, 2x megtárcsáztam és bevetettem árpával. Egyik szélén elbacták a mezsdjét ezért vetés előtt ,az egész táblán 2x körbementem gruberral 20-25 centi mélyen. Ott végig 2x szebb volt az árpa, egészen aratásig.
Válasz Radocz #5715. hozzászólására
Úgy hogy saját földjeiden meg is tudd a tudatlanoknak mutatni, mit akarsz megtanítani nekik. Ennyire egyszerű.
Válasz endypapa_20120 #5716. hozzászólására
Bővebben!
Válasz .Feco. #5695. hozzászólására
Miattad végig olvastam betűrol betűre a cikket.
Nem éreztem azt, amit . Fecó.
Válasz Selvin #5707. hozzászólására
Ez a kérdés is költői marad?
Mivel a lucerna terület több évig van taposva így kemény lesz.
Anno én az enyém lazítottam.
Sajnos akkor még nem kezdtük a TMMG-t, így nem gondoltam a kontroll terület hagyásra.
Én is úgy gondoltam volna, hogy a gyökér lázítja a talajt.
Lehet, hogy nem lazít, csak fenntartja a lazultsagot.
Válasz Radocz #5715. hozzászólására
Mikroszkóppal!
Válasz Rabó001 #5714. hozzászólására
Ki hogy kezdene a növény termesztés technológia oktatást?
Válasz .Feco. #5695. hozzászólására
Szerintem jó cikk. Ismerem is az íróját, lehet hogy te is, nem egyetemi tanár, gazdálkodik, kutatásokat is csinálnak, cégeknek is. Több szakcikkét is elolvastam, és szerintem pont hogy egyik cikke sem az az "észosztó stílusú", sőt várná is az ember amikor olvassa hogy akkor írja már le hogy mi a tuti megoldás, de olyant általában nem olvasol tőle, pont azért mert ő sem tévedhetetlen orákulum, valamint a mezőgazdaságban a változó körülmények miatt nem szerencsés fix kinyilatkoztatásokat tenni.
Amit a mezőgazdasági oktatásról írsz azzal sajnos egyet kell értenem. Egyébként a cikk írójának egy podcast beszélgetésben volt egy jó mondása ami jellemezi a hazai agrároktatást, nagyjából így szól: minden növénytermesztési technológia tanítása úgy kezdődik hogy MTZ-vel felszántunk, a vége meg az hogy SPC-vel bevessük.
Válasz Blackalex #5701. hozzászólására
Van egy csomó olyan kutatás, ami arról szól hogy kb semmit nem szabad kitenni, legyen no-till-bio-CTF gazdálkodás, lehetőleg drónokkal, hogy ne tapossunk semmit...
De ez szélsőség, nem kevésbé, mint hogy szórd a műtrágyát MÉM-NAK rendszer szerint minden évben, mint bolond molnár a lisztet, szánod meg amennyire lemegy az eke aztán ha a fagy megszívta akkor majd megomlik és lehet vetni...
A szélsőségeket kerülni érdemes, mindig. Amikor egy méh megcsípi a kisgyereket először általában bedagad mint az állat, mert sosem találkozott olyannal, aztán ahogy egyre több méh csípi meg egyre kevéssé látszik a helye... Kb minden így viszonyul a természetben! Bizonyos hatások eleinte erősebben jelentkeznek, aztán egyre kevéssé... Lehet, hogy ahova odakerül az az adott műtrágyaszemcse ott körülötte a hirtelen megváltozott mikrokörnyezet megviseli az éppen ott futó gombafonalat, de azért azt ne képzelje senki, hogy akkor ott azonnal elhal a teljes gombahálózat! Az attól sokkal nagyobb, komplexebb és ellenállóbb rendszer!
Szerintem: Jelenlegi technológiai szinten kívűlről bevitt tápanyagok nélkül nagyon alacsony szinten tudunk termelni, ahogyan minimális kemikáliák alkalmazása is indokolt, egy célirányosan kifújt gombaölő, ami átsegíti a növényt a betegségen, egy jól elkapott gyomirtás, ami kiiktatja a konkurenciát a tápanyagokért és a vízért folytatott versenyben igenis kell, ahogyan a szépen megnevelt növényeinket sem kellene lezabáltatni a hernyókkal... mindezt persze okszerűen: nem azért megyünk permetezni mert ilyenkor szoktunk, vagy mert látjuk hogy a szomszéd is megy, pl... vagy nem fújunk hetente valamit mert megint láttunk két szikleveles gyomot valahol a keresztsorban...
Itt lenne létjogosultsága a precíziós dolgoknak, hogy differenciáltan rakni ki tápanyagot oda, ahova ténylegesen kell, vagy csak ott permetezni ahol vannak gyomnövények! Technikailag nagyon sokan fel vannak már erre készülve, csak az a módszertan jár még nagyon gyerekcipőben, amelyik a térképet előállítaná ehhez!
Válasz .Feco. #5695. hozzászólására
Eztet a tanári-oktatási dlgot szépen megírtad, és egyet is értek veled.
Tanári hozzáállásnak és felfogásának én is részese voltam, amikor az egyetemi tanár felhozta a témát a különböző nagyságu FAO számu kukoricák egymáshoz párosításával egy parcellán, amit én már akkoriban majd 8 éve csináltam.
Mondom felkínálom a tapasztalati ismereteimet, ha már felhozta a témát.
Tanárnak a fejében csak megfordult a gondolat, tapasztalat nélkül. Állított valamit, amit még sohase próbált.
Tanárt nem a tapasztalat érdekelte, hanem, hogy ki vagyok, mit csinálok.
Mivel csak mérnöki végzetségem van és kisgazda vagyok, már nem voltam számára érdekes személy, se gyakorlati tapasztalataim.
Ennyit a tanári felfogásról, aki egyetemen tanít.
Válasz Praetor #5710. hozzászólására
Van amit nem lehet csak a természet jó indulatára bízni. A nem időben kezelt állományokból idén 2 tonnákat szedtek kalászosból. A mi megkapta időben a védelmet már az induláskor-után,ugyan abban a darabban 8 tonnát aratott. Rovar-gomba nem játék.
Válasz Blackalex #5701. hozzászólására
Lehet, de pl a búza gombaölőszeres kezelése meg nem verte a mikorrhizákat taccsra. Jó lenne átfogó képet kapni az ilyen jellegű hatásokról.
Válasz endypapa_20120 #5698. hozzászólására
Szerintem meg vagy 50 évvel le vagyunk maradva.Saját elszántságunkból,kinti tanulmányokból és egymás próbálkozásaiból igyekszünk előre jutni,sehol nem találtam hazai intézetet (iskolát),ki kőkeményen beleált volna tartamkísérletekbe. 2014 óta nincs nálam hagyományos művelés. Amit kaptam érte,sokaknál már nagyon kiverte volna a biztosítékot. Volt olyan...vártam mikor kapok egy jobb egyenest,mert én szakbarbárkodom. Most ezek az emberek kezdik próbálgatni,amit én már több éve gyakorlok. Következő lépés a full digitalizáció...mérőműszerek(talaj-levél..stb) ezt is hiányolom,egy ilyen agrár országban minden városban kellene egy kis labor. Az nekem nem megoldás,majd 2 hónap mulva kapok valami adatot, akkor már lehet aratom...pl. Ugyan az a mantra mint 30 éve..told neki ész nélkül..jah és locsolj észnélkül. Mert ez akkor is működött valahogy. Semmi nem változott, az az majd a robot kormány megoldja az alapvető problémákat..(jah nem.)
Válasz endypapa_20120 #5702. hozzászólására
Igen ez az idézet rátapint a lényegre, viszont az utolsó sorok azok amik sajnos egyenlőre kérdésetek. Hogy mi a jobb senki se tudja. Ezért kéne mérsékelten hozzállni ehhez a témához.
(Ideális világban az emberi populáció olyan alacsony lenne, hogy egy bioban forgatás nélkül is meglehetne termelni annyi terményt ami elég lenne az élelmezésre)
Válasz endypapa_20120 #5706. hozzászólására
Van egy táblám, amiben 8 évig volt lucerna, tavaly télen kapott grubert és idén napra volt benne. 25 centi alatt olyan, mint a beton. Azt hittem, hogy ennyi bolygatás nélküli idő és a lucerna hüvelykujjnyi vastag gyökere hatására puha omlós lesz ilyenkorra, de nagyon nem. Jövőre akkor kezdhetem lazítani.
Válasz Selvin #5704. hozzászólására
Pár éven át lazító, pl. kukorica elé. Ami kultúra után lehet (időbe belefér), takarónövény kombináció.
Aztán már megyeget le a bot, mutatni fogja, hol hagyhatod már el a lazítót (nekünk 7 évbe telt míg itt ott elhagyható).
Válasz uff #5703. hozzászólására
Én nem túrnám fölöslegesen. Tavasszal pre stomp aqua + command 48ec aztán postban refine esetleg focus ultra cirok ellen. Kristály tisztán lehet tartani.
Sziasztok! Ha gazdabottal megszúrom a talajomat, akkor milyen eredmény számít jónak? Meddig megy le könnyen egy jó szerkezetű talajban? Látok fent olyan videókat, hogy valaki simán letolja 70 centire is akár. Na nálam ilyen nincs, pedig nem szántok, csak gruber van.
Válasz Ganajos #5693. hozzászólására
arra számíthatsz, hogy szántás nélkülibe a gyomnyomásod, fokozott és erőteljesebb lesz, ha a fagyon is elhúzod tárcsával akkor ezt csökkentheted..
Válasz trikolor5 #5696. hozzászólására
"Örvendetes, hogy a biogazdálkodás mind a talajban, mind az asztalunkra kerülő növényekben kikerüli a kemikáliákat, ezzel védi a környezetünket és az egészségünket, miközben az élet körforgásának alapját, a talajt, tönkreteszi. A valóban kímélő biodinamikus és ökologikus gondolkodási mód akkor tudna talajkímélő lenni, ha a termelés során saját energetikai rendszerét és erőforrásait használná. Ez a romantikus elképzelés -sajnos legkevésbé romantikusan- a munkaerő és igaerő hiányát pótló, és az ökoszisztémából kikerült szén energiáit magába záró fosszíliákat égető -és azon fosszíliák energiáit újra felszabadító- gépekkel valósul meg. A biogazdálkodás elsősorban a növényvédelem okán követeli a mélyművelést, benne a szántást és a gyakori, „ápoló jellegű” sekély művelést, amely a munkaerő most már masszív hiánya miatt – nagy munkaszélességben és nagysebeséggel, csak gépekkel végezhető el a kívánt számban és minőségben. Azonban ez gyakori és nagysebességű művelés a talaj pusztulásának ütemét mértani haladványúvá emeli. Tehát ismét adódik a régi népi kérdés, hogy „most a kútba, vagy kávájára?” Szóval kellene egy olyan támogatási program is, ami talajt megőrzi, de adott esetben némely gépi műveletet alkalmasint hatékony kemikáliával helyettesíthet, mert az elpusztult földnél a némileg „mérgezett föld” is jobb."
Lajos Mihály
Válasz Praetor #5700. hozzászólására
Ezek a kutatások már rendelkezésre állnak. Pl Nicole Masters talajreformos előadásában elmondja, hogy már 10kg/ha foszfor taccsra vágja a mikorrhizákat.
Válasz trikolor5 #5696. hozzászólására
A talajszerkezet az egyik legfontosabb indikátora annak, hogy az alkalmazott művelési mód mennyire jó. Nem a hozamok szempontjából, hanem a talajéletet nézve. Ha szerkezetlenné teszi a talajt akkor az jelzi, hogy az egyre degradálódó talajélet miatt a talaj termőképességét ütjük agyon fokozatosan, és akkor bármennyire is bio, kivágtuk magunk alatt a fát. A műtrágya és növényvédő szerek (ésszerű) használatának hatása pedig részletes kutatómunkát igényelne, mert egy mondatban nem lehet lesöpörni őket a placcról, hogy ártalmasak (talajéletre, fogyasztóra).
Válasz Ganajos #5693. hozzászólására
Szia!
Teljesen jó lesz gruberozva. Tavaly én is így készítettem talajt szója elé kukorica után. Tavasszal kapott egy kombinátort és vetés. Isidor 34q/ha lett. Szójás topikban raktam fel nyáron képet az állományról.
Válasz .Feco. #5695. hozzászólására
Így is lehet ezt nézni, de ettől még előremutató az írás.
Válasz endypapa_20120 #5694. hozzászólására
Profi!
Válasz endypapa_20120 #5694. hozzászólására
Így van, nagyon sokrétű ez.
Például ökoban mivel a gyomok ellen csak mechanikai úton tudunk védekezni a sok menet elengedhetetlen, a szántás is szükségszerű a tarackos, évelő gyomok miatt.
Innen nézve a mintilles gazdára is aztmondjuk, hogy tönkreteszi a természetet, talajt a gyomírtókkal, műtrágyákkal, vegyszerekkel.
Míg ha egy mintilles gazda szántani lát egy biogazdát ugyanezt gondolja.
Ezért is sántít pl Dobos sok gondolata mert csak talajszerkezet szempontjából beszél nem látja komplexen az egészet, de mentségére szóljon ezt be is ismeri.
Válasz endypapa_20120 #5694. hozzászólására
Szeritem viszont ez egy nagyon nem jó cikk! ugyanis arról szól, hogy itt mindenki hülye, csak ő a helikopter...
Évtizedek óta van egy folyamatosan nyíló szakadék a szakma és a szakmai felsőoktatás között! Az egyetemeken az oktatott tudás megragadt egy korábbi színvonalon (csak rávilágításnak: amikor növénytermesztés tantárgyban az elején szó van művelési módokról akkor esik szó csökkentett művelésről, no-till-ről stb elméleti szinten, amikor viszont a búzára kerül a sor ott már így szól: talajművelése: előző növény után tarlóhántás, tarlóápolás, szántás, szénáselmunkálás, magánykészítés vetés hengerezés... és egy büdös szó nincs arról, hogy ezt nm mindig muszály így végig csinálni), az onnan kikerülő hallgatók ha a szerzett tudásukkal megörökölnének egy gazdaság vezetését komoly bajban lennének, hogy mégis mit kell csinálni, hogy búza is legyen, meg haszon is. Ráadásul egyre jobban elmaradnak az érdemi kutatások! Folyatatnak kisparcellás bohóckodásokat, 50 éves tartamkísérlet pl. amiben a kukoricának 0, 60, 120 kg n hatóanyagot adnak és hogy mennyit terem... meg hasonlóak, de a legtöbb kutatóhelyen eszközeik sincsenek, hogy komolyabb dolgokkal kisérletezgessenek...
Ezzel szemben a gyakorlatban mindenki veszi a csilliárdos gépeket, amit a legtöbben úgy használnak ahogy tudnak. Mindenki hasznot akar elérni, szóval olyan művelést végez, amilyet ő elegendőnek lát, hogy abból jó eredmény legyen, mert senki nem fogja felvállalni azt, hogy "megtaknyolja kicsit aztán majd valami lesz", sokunk sok tíz- vagy százmilliókat öl a művelésbe, év végén vissza kellene majd kapnunk... VAnnak gazdaságok, akik akár facebookon, akár médiafelületeken felkapottak lettek, sokan követik, hogy mit csinálnak, az eredmények őket igazolják...
Sokévi ez sértődöttséget okoz az egyetemi oktatóknál, hogy mégis milyen alapon "sztárolnak suttyó kisparasztokat", rájuk meg senki nem is kíváncsi... ennek az egyik megnyilvánulása látható itt is!
Ugyanígy beleállni cégekbe, amiért ők népszerűsítik a saját termékeiket.... hát... kocsis dóga a lúhajtás, minden cég érdeke hogy eladja amit árul, ehhez olyan eszközöket használ amilyet tud! Van aki bemutatót tart, van aki saját kísérleteket végez, van aki gyakorló gazdaságokat mutat be, attól hogy ők nem egyetem vagy főiskola meg nem hazudnak, és mivel ők nem egyetem és főiskola nem is elvárás, hogy azok módszereivel dolgozzanak! Ahogy a gazdák sem óvodás gyerekek, akik a tejbepapit várják: el tudjuk dönteni mit higgyünk el és mit nem!
Nem háborogni kellene, ha egy cég szerintük valótlan dolgot állít, keressék meg, kössenek velük egy dal-t, és csináljanak egy rendes kutatást együtt! A cég adja az alapanyagot, az egyetem vigye a módszertant. Aki nem vállalja ki lehet állni, hogy lám nem vállalta! Ha kiderül hogy hazudnak akkor lehet lobogtatni a papírt, hogy lám hazudtak... de addig arra panaszkodni, hogy nem lehet jó, mert nem a tisztelt oktatóúrnak jutott eszébe előbb, vagy nem előbb hozzájuk szaladtak...
Az meg nettó hülyeség, hogy miért nem megy vissza oktatni aki sikeres gazda.... ismerjük a tanári fizetéseket is, meg az ottani hierarchikus belterjes viszonyokat is, franc sem akar oda menni a pofonokért...
Általam eddig olvasott írások legjobbja a témában!
A talajművelés és nem művelés kérdése nagyon érzékeny téma a hazai gazdálkodók körében.
A talajművelés az, amihez mindenki ért és többnyire minden alkalmas eszköze is megvan hozzá (vagy legalábbis ebben a tudatban élünk). Igen, valóban a tudat ez, azonban, ha kívülről tekintünk önmagunkra, akkor mást is tapasztalhatunk. A gond igazából az, hogy az agronómiának ez az ága oly mértékben ragadt a XX. században, hogy a széleskörű objektivitáshoz szükséges vetületi rendszerét szinte el is veszítette. Mind az oktatásban (csinált tudás), mind a hagyományos, nemzedékeken átívelő természetes tudás tekintetében komoly lemaradások vannak. (Természetesen vannak jó tudományos műhelyek és fogékony gazdaságok is, és generációkon keresztül is tapintható hasznos tudásátadás, talán a tisztán jó példák aránya – a talaj és a jövőnk érdekében- lehetne több is. Nem jó irány, hogy előfordulnak olyan véleményformálásra alkalmas méretű és országos kisugárzású gazdaságok, amelyek üzletileg is masszívan érdekeltek éppen a talaj védelmét célzó zöldítésekben (is), ennek ellenére a mindennapjaikban brutális, alkalmanként egészen meglepő talajművelési megoldásokkal rukkolnak elő, mutatva ezzel rossz példákat, így rögzítve rossz gyakorlatokat a környezetükben termelő gazdálkodóknál.
Az elmúlt 50 évben a technika, a gépészet, mind a talajművelő gépek, mind az azokat vontató erőgépek tekintetében óriásit lépett előre. Az erőgépek teljesítmény növekedése lehetőséget biztosított a termelők számára, hogy a talajművelés minőségét (felaprózódás) és az eszközök területteljesítményét a művelési sebességgel fokozza. Részben az elvárt munkaminőség, részben a hatékonyság növekedés miatt a korszerű eszközökkel rendelkezőknél -a legjobb szándék mellett- rendszeresen megmutatkozik a különböző mértékű túlművelés jelensége, ami elsősorban a szerkezet rombolásban, porosodásban nyilvánul meg. Ezt a szerkezet nélküli anyagot aztán jól látható módon ragadja el a szél és/vagy a víz. A defláció és az erózió jelensége rendkívül látványos, ezért, ha megvan a szándék, a hibánkból akár tanulhatunk is. Azonban a helyben maradó por -többnyire az elmállott (és az érkező eső által később lecsupaszított) alapképzőkőzet szemcséje- a talajművelő eszközzel létrehozott kapilláris térben, a várt csapadék hatására a pórusokban elindul lefelé, azokból a levegőt kiszorítva, azokat beiszapolja és újra letömöríti. Szerencsétlen esetben már rögtön az első évben, akár már a vegetációs idő elején újra megjelenik a területen a káros tömörödöttség.
Az elmúlt 10-15 év gazdasági ereje a gazdaságoknak lehetőséget adott a gépészeti háttér jelentős fejlesztéséhez, azonban úgy tűnik, hogy ezt a gyorsuló folyamatot az oktatás és a gépforgalmazók egyre inkább nem tudták minőségi tudásháttérrel lefedni. Így a gazdálkodók egy része az „MTZ-eke-simitó-nehézfogas” világából kilépve és megérkezve a mába, szinte vezetettség nélkül tudtak -a fejben lévő régi „kódokkal”- a korszerű és nagyteljesítményű gépek segítségével a „talajra rontani”. A problémát fokozta, hogy a marketing részeként szétáramlott az az általános „tudás”, -miszerint a piacra kerülő és rövid idő alatt méltán népszerűvé lett nehéz kultivátorok, rövid tárcsák és ezek kombinált eszközei- mennyire talajkímélő megoldások. Egyébként bizonyos körülmények között valóban annak is tekinthetők, de ez a mindennapokban azért megvalósulni nem mindig tudott. Azonban a tudat maradt, ami a túlművelés egyre általánosabb megjelenését eredményezte. A túlművelést tovább fokozta a mulcsvetőgépek (és a gyors szemenként vetőgépek) általános elterjedése, melyek a minőségi munkához (mulcsvetőgépek), töredék talajmunka igényt követeltek/követelnek meg. Sajnos a „beégett” XX. század itt sem engedett, és így a vetéssel még négyzetre is emeltük az alapművelések (túlművelési) problémáját. A korszerű, gyors- (szemenkénti) vetőgépek magas csoroszlyanyomása szintén kevesebb talajművelési gondoskodást igényel, de itt is a régi -a tudatalattiban rögzült csúszó csoroszlyás hagyományokon túl- a 20 km/h-s, vagy esetleg az a fölötti vetési sebesség csábítása tette szükségessé a talajok elemeire való művelését, azért, hogy vetéskor a „pilóta” számára -ezen „felszállási sebesség” mellett is- az erőgép „megülhető” legyen. (Ezekre egyébként számos, akár céges marketing videókat is lehet találni a különböző videómegosztó platformokon, nem kis nézettséggel. Ebben is megmutatkozik, hogy „fejtől (is) bűzlik a hal”). Paradox módon a talajpusztulás folyamatát -különösen az egyre melegedő és szárazodó klíma alatt- a szerfölött sok mechanikai műveletet igénylő és egyre terjedő és támogatott biogazdálkodás talajművelési gyakorlata tovább súlyosbítja. Az ökológiai gazdálkodás gyakorlatában a talajművelés elméletének a pólusváltása még csak nyomokban észlelhető, sőt a biogazdálkodás hazai talajművelési gyakorlatát -ha korszerű eszközökkel is- meglehetősen XX. századi vonások jellemzik.
Ebben a pattanásig feszült helyzetben akár baráti közösségekben, akár családi vacsora asztaloknál való beszélgetésekben is nagyon komoly energiák szabadulnak fel, ahol adott esetben a családokon belül, a generációk is keményen egymásnak feszülhetnek.
A talajt művelők száma és a művelt talaj mennyisége aránytalanul magas azokhoz a lehetőségekhez képest, amit szakma megfelelő, gyakorlatban is „harcedzett” talajtani és talajművelési szakembert felvonultatni képes. Az elvileg független oktató és kutató műhelyek és a gyakorlat között talajtani és talajművelési kérdésekben (is) óriási szakadék tátong. A termelők számára is hiteles szakemberek hiánya tapintható. Szinte általánossá vált az a tudományos szakemberutánpótlási gyakorlat, hogy hozzáértő szakember csak „felülről” érkezhet. Szinte megszűnt a gyakorlat irányából a tapasztalt (és elméletileg is felkészült) szakemberek visszaáramlása az oktatatás, a kutatás és a szaktanácsadás irányába. Ez a hiány azt eredményezi, hogy aki hivatalból talajművelési tanácsot ad, az jóeséllyel az életében sohasem hozott döntést a gyakorlathoz konkrétan kötődő talajművelési kérdésekben, illetve az azt megalapozó és meghatározó anyagi-, munkaerő- és gépészeti és annak beruházási vonatkozásaiban. Emiatt aztán mindenféle, a gyakorlat számára nehezen értelmezhető és/vagy kivitelezhető elméletek is szárnyra kapnak a szakmában.
Az előbbi jelenségcsoporttal teljesen ellentétes, a túl progresszív -alkalmasint túl erőszakos- javítási (jobbítási) szándék sok jóízlésű termelőt és a témában érintett kutatót is elfordított a talajművelés megreformálásának gondolatától. Nem segíti a talaj ügyének őszinte elbeszélését az sem, hogy a talajreformok élére helyezkedtek olyan kereskedelmi szervezetek, akik a talajvédelem jótékony elméletébe csomagolják be „főzeteik” értékesítési stratégiáját, amely folyamat most már zavarokat is okoz a beszédtérben és ezzel nagyon rossz irányba orientál. A talajvédelem szempontjából ugyan miért lenne kívánatos a tarlómaradványok elbontásának felgyorsítása, mikor a talajkímélő műveléssel, éppen azok megőrzésére és felszínen hagyására koncentrálunk? Ennek az egész szonárnak komoly teljesítményt biztosít (és uniós pénzekkel is támogat) a globális klímahiszti, amely sem a klíma problémáját, sem pedig annak szerves részét is képező talajpusztulás jelenségét nem hagyja a maga valójában elbeszélni, mert fő feladataként arra koncentrál, hogy a gyanút a globalitás és a fogyasztói társadalom irányából -és annak mindent felhabzsoló súlyos kártékonyságáról- a figyelmet elterelje, és esetleg főbűnösnek a mezőgazdasági termelést -benne a gazdálkodóval- tegye meg.
A megjelenő progresszív talajvédelmi elméletek kellően bonyolultak ahhoz, hogy az egyszerű termelői lelkünk ezt kellő mélységben tömegesen megértse. Ami még inkább zavaró és félrevezető, hogy azt a hitet kelti bennünk, földi halandó termelőkben, hogy ilyen bonyolult biológiai rendszereket előre megtervezni és -magunkat isteni magasságokba emelve- irányítani tudunk. Ez a szemlélet sajnos mellőzi a szakmánkhoz elengedhetetlenül szükséges szerénységet és alázatot. Foglalkozhatunk ezekkel a gondolatokkal, alkalmazhatjuk is gazdaságunkban, sodródhatunk is (akár jó irányba is) a folyamatokkal, de ezeket emberekként irányításunk alá vonni -véleményem szerint- nem tudjuk.
A talaj nem művelésének az elfogadottsága még a fenti helyzetnél is rosszabb. Ez a termelők jelentős részénél elképzelhetetlennek tűnik. Talán nem is teljesen alaptalanul, hiszen -szerény tapasztalataim alapján- a minimum művelésről váltani a nem művelésre nagyobb út, mint a szántásról váltani kezdetben a forgatás nélküli művelésre, majd azután eljutni a minimum művelésig. A forgatás nélküli művelés elkezdése csak minimális kockázattal jár, azonban a No-till már nem minden körülmények között hajlandó a „talpára esni”. A mi éghajlatunk alatt van benne kockázat, pedig a talaj kímélése szempontjából a leghatékonyabb (ha nem az egyetlen) talajművelési módszer lenne. Azt gondolom a szakma nagyon távol van még ennek az általános alkalmazásától, de a No-till népszerűségének növekedését felgyorsíthatja az energia hordozók árának drasztikus emelkedése, az ágazatban egyre kiterjedő minőségi munkaerőhiány, és a generáció váltás mind szélesebb előretörése. A mában a legfontosabb lépés az lenne, hogy mind szélesebb termelői rétegek fejében a talajművelési elméletek „pólusváltását” a talaj termelési funkciójának irányából valamelyest (vagy mindinkább?) a talaj ökológiai funkciójának előtérbe kerülésének irányába kellene formálni. Enélkül a gondolatváltás nélkül -a korszerű eszközeink „segítségével”- néhány évtized alatt a talajban konzervált erőforrásaink végére járhatunk…., és onnan már valóban nem lesz visszaút.
Amíg fent említett folyamatok zajlanak a szakmában, addig mi is végezzük a dolgunkat és keressük a megoldásokat a legtalajkímélőbb talajművelési rendszer -a talajok nem művelésének- hazai lehetséges megoldásaira. Ennek a munkának keretében végezzük -szinte szakmai missziós tevékenységként- több helyszínen a hagyományos művelések és a nem művelés eredményességének összehasonlítását.
A kísérleteket osztott parcellás körülmények között végezzük, üzemi gépekkel, négy ismétlésben mezzoparcellán. Az osztott parcellás kísérleti elrendezés jó alapokat ad a kétféle művelés mód eredményességének és kihívásainak összehasonlítására. A kísérletekben négy növény vetésforgóját (kalászosok, hüvelyesek, napraforgó és kukorica) végezzük. A szükséges felvételezéseket a vegetációban is elvégezzük, mérjük az alparcellánkénti termés mennyiségeket, melyek adatait statisztikailag kiértékeljük és a keletkezett eredményeket összehasonlítjuk. A 2021-es évben teljeskörűen értékelhető eredményeket csak a dalmandi és a püski helyszínekről nyertünk. A püski kísérleti helyszínen a kísérlet második évében -a napraforgó kivételével- minden növény esetében (árpa, borsó, kukorica) a nem művelt alparcellák valamelyest kevesebbet teremtek, de ezek a különbségek nem haladták meg a kísérleti adatbázis bizonytalanságának mértékét, ezért ezek a különbségek nem tekinthetők igazolt és valós kezeléshatásnak. A dalmandi kísérletekben csak a kukorica termett kevesebbet a nem művelt parcellákon, de ezt különbséget már a statisztikai elemzés valós, kezelés hatására kialakuló különbségnek értékelte.
No-till kísérlet (2021)
A termésmennyiség alakulása növényfajonként – Dalmand
No-till kísérlet (2021)
A termésmennyiség alakulása növényfajonként – Püski
A No-till a talajvédelem eszközének legfontosabb eszköze lehetne, de előretörésének komoly éghajlati korlátja nálunk a téli fagyok elmaradása. A fagyos téli időszak -növényvédelemben jelentkező problémák részbeni kezelésén túl- segítene a talaj természetes lazultságának fenntartásában is. Kívánatos, hogy a nem művelésre való áttéréskor megszüntessük a korábbi művelési gyakorlat hibáit és tiszta lappal kezdjünk neki a no-till gyakorlatának. Fel kell építeni az alkalmas eszközparkot is, melynek legfontosabb eleme a megfelelő minőségű és alkalmas vetőgép megléte. A talajállapotok megőrzése tekintetében jó megoldás, ha betakarításkor a termény kombájntól való elszállítására közelítő kocsikat alkalmazunk, illetve a gazdaságban az erő- és munkagépeinken mind szélesebb körben kezdjük el alkalmazni a keréknyomás szabályzó rendszereket. A no-till-ben a precíziós gazdálkodás elemei közül pedig nagyon hasznos gondolat a tervezett nyomvonal használatnak gyakorlati alkalmazása. Egy paradox gondolat a végére:
… minden No-till-esnek van egy jó és alkalmas lazítója a gépek által okozott tömörödési drámák megszüntetésére.
Lajos Mihály
talajtani szakmérnök
https://agroforum.hu/
https://agroforum.hu/szakcikkek/zoldito/gondolatok-es-adatok-a-talaj-muvelesehez-es-annak-nem-muvelesehez/
Üdv!
Véleményeket szeretnék kérni.
Adott egy tábla, kukorica volt benne, aratás után meg lett húzva tárcsával, azon gondolkodtam, hogy szántás helyett megpróbálnám grúberral meghúzni.
Lazító sajnos nincs, grúberral 15-20 centi korul tudok lemenni. Jövőre szója lesz bent.
Eddig tavasziak alá mindig forgattam, csak repce meg búza elé használtam a grúbert.
Köszi a véleményeket, segítséget
Talaj így néz ki most tárcsázva egyébként:
Válasz Radocz #5691. hozzászólására
Gazdabot=gazdagok
Válasz trikolor5 #5690. hozzászólására
Szerintem nem költői.
Javaslom max egy keskeny csíkot szánts. Kontrollnak.
A gazdagok meddig megy le?
Hol van az eketalp?
Sokan sokat tudnak mondani a témáról.
Válasz pumpedli72 #5688. hozzászólására
Ebben a topikban remélem tudod, hogy ez költői kérdés.
Válasz pumpedli72 #5688. hozzászólására
Lazítóm, grúberem sajnos nincs.
Szakmai segítséget szeretnék kérni adott egy középkötött 10hektáros tábla. Búza volt benne, az előző tulaj grúberral munkálta el nyáron a tarlót kapott egy totális gyomírtást vmikor augusztusban. Jövőre kukoricát szeretnék vetni bele, most adtam neki egy tárcsát-úgy gondoltam nem szántom nagyon puha gyommentes lett a talaj- szerintetek kellene a szántás vagy jól döntöttem? Tavasszal kapna egy kombinátort és vetés.
Köszönöm a segítséget!
Válasz boloke0123 #5686. hozzászólására
Helló
Ez a cikkszáma: 17931 00311114. Granitparts-on, vagy lengyel oldalakon is megtalálhatod. Mikor melyik az olcsóbb.
16805 forint volt tavaly ilyenkor darabja.
Üdv
Válasz JDfan90 #5614. hozzászólására
Szia. Ezeket a kapákat hol sikerült beszerezned? Ugyan nekem egy Ferro-flex gyártmányú eszközöm lenne, de a felfogatás és a kialakítás ránézésre olyen mint neked. Gondolkodom az átalakításon én is, de sok gyártónak horribilisen drága az alkatrésze, s nekem nem térülne meg azon a területen amin használom.
Válaszodat előre is köszönöm.
Válasz agrogal #5682. hozzászólására
Március közepén totális, vagy szelektív egyszíkű + 200 l nitrosol, április első héten kompaktor, második héten kukorica vetés.
Válasz tuto1 #5681. hozzászólására
Tavasszal mit tervezel bele vetni?
Válasz agrogal #5682. hozzászólására
na ez engem is érdekelne, ugyan így jártam, de én rámentem tárcsával.
Válasz tuto1 #5681. hozzászólására
Ezt tavasszal hogy kezeled le?Àrpa árvakelés nagyon megerősödik áprilisig.
Facelia, vörös here, pohanka, meg árpa árva kelés.
Válasz endypapa_20120 #5664. hozzászólására
Volt itt ugye az 5 centis kolléga is, aki bőszen hirdette hogy neki csak rovidtarcsaja van és azt is max. 5 centicentin húzza. Talán egy év múlva már írta hogy azért mégis vesz mást is, mert nem mindig elég az 5 centi.
Válasz endypapa_20120 #5677. hozzászólására
Nem. Nem tudja jobban. Nem akarja nagyon elb@szni.
Ráadásul örökké szántott ,heterogén talajokat szeretne javítani.
Az pedig időbe telik,meg nagyon sok tanulásba.
Nem tudja hogy mit lehet büntetlenül megúszni.
Válasz Praetor #5675. hozzászólására
Nem a rosszul megválasztott talajállapotnál használatra gondoltam, hanem amit a műsorban fejtett ki az emberke.
Válasz mimre #5676. hozzászólására
Nem az a bosszantó, hogy valaki kérdez, hanem az ha a kapott választ nem "raktározza" el, gondolkodik rajta, sőt nekiáll megmagyarázni, hogy ő tudja csak a jobban. :)
Válasz endypapa_20120 #5652. hozzászólására
Pont azért mert nem tudom a tutit.
Meg gondoltam lehet kerdezni anelkül hogy valaki berágna
Vagyunk itt olyanok akik még nem láttak ,nem tudják elhinni. Meg vannak akik már látták ,tudják.
Azért is jó kérdezni mert akkor kicsapja a " mindenkiúgycsináljaahogyakarjaf.szombele" biztosítékot.
Felrázzaazamúgyisingerszegénykibaszotgazdaéletet.
Egy sör mellett le ülnék szívesen innen egy pár emberrel.
Válasz endypapa_20120 #5664. hozzászólására
Ez az "okszerűtlen használat" megfogalmazás misztikusan hangzik. A leglényegesebb szempont az időpont megválasztása, ami a talaj víztartalmától függ. Ha roppantani tudja a talajt, akkor jó, ha inkább keni, akkor túl vizes, és nem szabad csinálni.
"Szerintem általánosságban 10 cm-nél mélyebben ritkán kell belenyúlni a talajba. "
Mi sokáig csináltuk így. Ez sokkal inkább talajtípustól és évjárattól függ, mint hogy ilyet ki lehetne jelenteni általánosságban. Azt elhiszem, hogy felétek ez megállja általánosságban is a helyét. Itt is volt év, hogy kimentem megszurkáltam az egyik táblát 8-as betonvassal, és direktbe vetettük a napraforgót, mert nem kellett semmi talajművelés, de azért nem ez a jellemző.