Az on-farm kutatásokban alapelv, hogy a témaválasztás széles érdeklődésre számot tartó legyen, és biztosítson termesztéstechnológiai, ezáltal piaci előmenetelt a gazdálkodók minél nagyobb köre számára.A kutatásokat éppen ezért a gazdaságilag fontosabb, nagy potenciállal rendelkező kérdésekkel kell kezdenünk. A szántóföldi termesztés problémái összetettek, a sikerességet sokféle tényező korlátozhatja. A szántóföldi gazdálkodás esetén a külső tényezőkre (pl. időjárás, talaj) csekélyebb az emberi ráhatás lehetősége, mint az intenzív kultúrákban, pl. a kertészetben. Ezen felül a környezeti adottságok jelentősen eltérhetnek egymástól gazdaságonként, vagy akár gazdaságon belül is, ezért – és ez az ökológiai gazdálkodásra kiemelten igaz – nem lehet általános technológiai sémákat követni. A termesztés során használt biológiai alapok azonban minden körülmény esetén döntő fontossággal bírnak (Berényi, 2011a).

1. ábra. A sikeres termesztés feltételei – A növénytermesztés, így az ökológiai módon történő növénytermesztés sikerének alapfeltétele a megfelelő biológiai alapok használata, a kedvező környezeti feltételek jelenléte (talaj és időjárási viszonyok) és a megfelelő termesztéstechnológia alkalmazása (Berényi, 2011).

A külső tényezőkre a konvencionálisnál kevesebb és más jellegű ráhatási lehetőségünk van az ökológiai gazdálkodásban, míg a biológiai alapok tekintetében ugyanúgy megvan a befolyásunk: az alkalmazott faj és a fajta megválasztása a kezünkben van, kizárólag a mi döntésünkön múlik,hogy melyiket használjuk, és a rendelkezésre álló tapasztalatok alapján dönthetünk köztük sikeresen.A döntés súlya ökogazdálkodásbanazonban – éppen a fent leírtak miatt – nagyobb, már csak a vetőmag minősége folytán is (Lammerts et al. 1999).

Világszerte folynak a fajtákat vizsgáló kutatások – fajtatesztek – az ökológiai gazdálkodásban. Ezek konkrét eredményeititthon azonban általában nehezen tudjuk hasznosítani, hiszena hazai agro-ökológiai körülmények sokszor igen eltérőek a kísérletek helyszíneitől. Amelyik fajta kiváló például Svájcban vagy Amerikában, az nálunk bizonyos, hogy másképp viselkedik, s a termesztésben nem használható fel közvetlenül a vele szerzett külföldi tapasztalat. El kell tehát végeznünk hazai körülmények között is a fajtákat vizsgáló termesztési kísérleteket. Mindeközben a külföldi kutatások főbb elvi megállapításai vitathatatlanul érvényesek nálunk is.

A fajtákkal szembeni elvárásokat Kovács (2004) szerint – tapasztalatainkkal kiegészítve – a következőképpen lehet összefoglalni:

- Önálló szaporodóképesség – tapasztalataink alapján ez jelenleg azért is fontos, mert a bio minőségű vetőmag, de még a kezeletlen is, csak korlátozottan áll rendelkezésre a piacon. A biogazdák így részben rá is kényszerülnek, hogy maguknak állítsák elő a szaporítóanyagot (mely tevékenység bizonyos, hogy szaktanácsadást is igényelne a jövőben).

- Megfelelő alkalmazkodás a termesztési körülményekhez, regionális adaptáció – eddigi tapasztalataink alapján ez az, amiről csak a fajták széleskörű tesztelésével tudunk a gyakorlatban megbizonyosodni.

- A fajtán belüli genetikai variabilitás (genetikai diverzitás), melynek igénye annak a termesztési tapasztalatnak a következménye, hogy heterogén populációkban a kórokozók terjedése lényegesen lassabb, és így a megfelelő szintű heterogenitás megakadályozza az epidémiák kialakulását. Emellett a genetikailag homogén állományok alkalmazkodóképessége gyengébb, hajlamosabbak a járványszerű megbetegedésekre, ezért alkalmazásuk az ökológiai gazdálkodásban kockázatnövelő tényező.

- Rezisztencia, azaz ellenálló képesség, melynek fontossága talán nem igényel külön magyarázatot. Az ökológiai termesztés, szemben a konvencionálissal, csávázás nélküli termesztés, mely lényegesen szélesebb rezisztenciát igényel a növények részéről. Fontos megjegyezni, hogy az ökológiai gazdálkodásban előírt vetésváltási szabályok kockázatcsökkentő hatásúak, ami a fertőző betegségek előfordulását illeti. Ennek ellenére természetesen vannak olyan betegségek, kártevők, melyek ökológiai gazdálkodás során nehezebben kezelhetők, hiszen még alig van velük szemben rezisztens fajta, illetve nincs biztos – ökológiai termesztésben is elfogadott –növényvédelmi megoldás sem (pl. üszög). A fajtanemesítés mellett ez egy másik kutatási kérdést is felvet: milyen módszerekkel tudjuk a csávázást, mint egyedüli biztos, de az ökológiai gazdálkodásban tiltott eljárást kiváltani? A fajtatesztek végzése mellett, fontos tehát az olyan technológia és különböző növényvédelmi eljárások vizsgálata is, melyek elfogadhatóak az ökológiai gazdálkodásban.

- Funkcionális diverzitás –mely alatt a növény többirányú felhasználhatóságát értjük. Felértékelődik a teljes biomassza szerepe, és főleg a vegyes (állattartó) gazdaságok esetén a teljes növény felhasználhatósága (nincs hulladék). Ez az elvárás ma már nem csak az ökológiai gazdaságok és fajták szempontja.

- Morfológiai sajátosságok – például mély gyökérzet, erős bokrosodás és ezáltal jó gyomelnyomó képesség. A fajták tápanyagfelvevő és -hasznosító képességét döntően olyan típusokkal javíthatjuk, melyek gyökérzete intenzíven fejlődik, és elég mélyre hatol. A konvencionális nemesítésben a gyomelnyomó képesség kevésbé fontos szempont, azonban az ökológiai gazdálkodásban (herbicidmentes termesztésnél) a gazdaságosságot alapvetően meghatározza. A gyomlenyomó képességet több tulajdonság együttese jelenti, azaz többféle alternatív úton is elérhető (magas szár, jól árnyékoló levélzet, jó bokrosodó képesség, intenzív korai fejlődés, erős allelopátiás hatás stb.). A modern kereskedelmi fajták ezekkel a tulajdonságokkal többnyire nem rendelkeznek.  Az öko-nemesítés ma még ritkaság nálunk, itthon ökogazdálkodásban is többnyire a konvencionális módon és céllal nemesített fajták használatosak. A rendelkezésre álló fajták közül kell megtalálnunk az adott körülményeknek legjobban megfelelőt.

Kovács (2004) is megjegyzi, hogy az ökológiai fajtákkal szemben támasztott eltérő követelmények nem jelentik automatikusan azt, hogy a konvencionális termesztésben előállított fajták nem felelhetnek meg az ökológiai termesztésben. Számos példa van arra, hogy modern, konvencionális körülmények között nemesített fajták igen jól alkalmazhatók extenzív viszonyok között is. Általánosságban inkább azt mondhatjuk, hogy a modern konvencionális fajták az ökológiai nemesítés egyik legfontosabb kiindulási pontját jelentik, hiszen a fenti, speciális elvárásokon túl az egyéb agronómiai követelmények azonosak irányukba.

A hazai ökogazdálkodási adatbázisokban pontos adatokat találunk a vetésszerkezetre, azonban sajnos szinte semmilyen konkrét adatunk nincs a fajtahasználat, a vetőmag eredete és annak minősége vonatkozásában. Hasonlóan keveset tudunk a gazdálkodók technológiai felkészültségéről. Éppen ezért kezdtük el a biológia alapok és felhasználásuk megismerését célzóon-farmkutatásainkat 2012-ben. Figyelmünket azokra a szántóföldi kultúrákra irányítottuk, amelyek sokak számára érdekesek, mivel termesztési szempontból fontosak, nagy területet foglalnak el, és sokan foglalkoznak termesztésükkel (pl. étkezési búza). Más fajokkal azért kezdtünk el dolgozni, mert a jövőben jelentős piaci érdeklődés várható irántuk (pl. pelyvásgabonák, szója). Következő cikkeinkben az ökológiai szántóföldi kísérletek első eredményeibe adunk betekintést.

A cikksorozat első része elérhető ide kattintva.

Idézett irodalom:

Berényi János (2011).

Berényi János (2011a). Növénytermesztés a fenntartható tanyai gazdálkodási modell szolgálatában. In: Széll E. és Lengyel L. (szerk.) A tanyák fenntartható gazdálkodása Magyarországon, a Duna-Tisza közén és Szerbiában, a Vajdaságban. Gabonakutató Nonprofit Közhasznú Kft. Szeged és Kertészek Egyesülete Zenta, p. 255-279.

Kovács Géza (2004). Organikus növénynemesítés és organikus vetőmagtermesztés.In:Bedő Z. (szerk.) A vetőmag születése. A vetőmagtermesztés elmélete és gyakorlata. Agroinform, Budapest, p. 22-23.

Lammerts van Bueren ET, Hulscher M, Jongerden J, van Mansvelt JD, den Nijs APM, Ruivenkamp GTP (1999).Sustainableorganicplantbreeding. Louis Bolk Institute, Driebergen.

Földi Mihály – Drexler Dóra, ÖMKi