A biogazdálkodás az aggszokás és ta­pasz­ta­lás út­ján kiala­kult mód­sze­rek új­ra­élesz­té­sén alap­szik. Az ezt a ter­mesz­té­si mód­szert vá­lasz­tók a mai tu­dás­szin­ten, a ku­ta­tá­si ered­mé­nyek fel­hasz­ná­lá­sá­val, tu­da­tos mun­ká­val kiala­kí­tott tech­no­ló­giát be­tart­va ál­lít­ják elő ter­mé­kei­ket. Piac­gaz­da­sá­gi kö­rül­mé­nyek kö­zött ak­kor ma­rad fenn bár­mi­fé­le újí­tás, ha az ta­lál­ko­zik fo­gyasz­tói igé­nyek­kel. Az öko­ló­giai gaz­dál­ko­dást is va­ló­já­ban tár­sa­dal­mi igény hív­ta élet­re. A ke­mi­zá­ció, a tö­meg­ter­mé­kek, több egész­ség­ká­ro­sí­tó eset fé­lel­met és a ter­mé­sze­tes kö­rül­mé­nyek kö­zött előál­lí­tott ter­mé­kek, az egész­sé­ges táp­lál­ko­zás irán­ti igényt kel­tet­te fel a fej­lett tár­sa­dal­mak fo­gyasz­tói kö­ré­ben. Kiala­kult az a ré­teg is, ame­lyik ké­pes és haj­lan­dó töb­bet fi­zet­ni olyan ter­mé­ke­kért, ame­lyek men­te­sek a ter­més­fo­ko­zás „mes­ter­sé­ges” anya­gai­tól. Ál­ta­lá­nos hely­zet A ter­mé­sze­ti ér­té­kek megóvá­sa a 80-as évek­ben tö­meg­moz­gó­sí­tá­si esz­me­rend­szer kiala­ku­lá­sá­nak volt az alapja. A meg­szü­le­tett zöld moz­gal­mak. A ter­mé­szet­tel va­ló har­mó­niá­ban élés egyik, ta­lán leg­fon­to­sabb ré­sze az élel­mi­szer ter­me­lés. Meg­szü­le­tett az élelmiszerbiztonság ga­ran­tá­lá­sá­nak rend­sze­re – CCCP -, amely a ta­laj­tól a fo­gyasz­tó­hoz ke­rü­lé­si tel­jes cik­lu­sá­ban őr­kö­dik az egész­ség­ká­ro­sí­tó anya­gok ki­zá­rá­sa fe­lett. A me­ző­gaz­da­ság­ban elő­ször biogazdálkodás né­ven vált is­mert­té a kör­nye­zet­ba­rát ter­me­lé­si mód­szer. Ma Ma­gyaror­szá­gon az „öko­ló­giai” a jog­sza­bá­lyok­ban rög­zí­tett meg­je­lö­lé­se mind­azon ter­mé­kek­nek, ame­lye­ket az előírt tech­no­ló­giá­val és kö­rül­mé­nyek kö­zött ál­lí­ta­nak elő. Szá­mos szi­no­nim név is lé­te­zik, mint a „bio­ló­giai”, „or­ga­ni­kus”, „bio” A hi­va­ta­los el­ne­ve­zé­sek or­szá­gon­ként vál­to­zóak – Olaszor­szág: Agricultura biologica, Ang­lia: Organic farm­ing, Hol­lan­dia: Biologische landbouw, Né­metor­szág: Ökologosche landbau. A piac­ra ju­tás sza­bá­lyo­zá­sa alap­ve­tő ele­me a piac­gaz­da­ság­nak, kö­vet­ke­zés­kép­pen a szé­le­se­dő ter­me­lés és a nem­zet­kö­zi­vé vá­ló ter­mék­ke­res­ke­de­lem nem­zet­kö­zi sza­bá­lyok és az azok fe­lett őr­kö­dő szer­ve­ze­tek kiala­kí­tá­sát tett­re szük­sé­ges­sé. En­nek je­gyé­ben jött lét­re az Or­ga­ni­kus Me­ző­gaz­da­sá­gi Moz­ga­lom Nem­zet­kö­zi Szö­vet­sé­ge (IFOAM – International Federation of Organic Agriculture Movements), mely­nek je­len­leg 108 or­szág­ban 760 tag­szer­ve­ze­te lé­te­zik. Össze­sen 31 mil­lió hek­tá­ron fo­lyik a szö­vet­ség ál­tal el­lenőr­zött ter­mék előál­lí­tás, mely­nek összér­té­ke 23,5 mil­liárd Euro/év (27,8 mil­liárd USD). Az éves nö­ve­ke­dés nagy­já­ból Ma­gyaror­szág tel­jes me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­le­té­hez ha­son­ló nagy­sá­gú. Jó az ökotermékek pia­ca az Eu­ró­pai Unió te­rü­le­tén, amely egyút­tal je­len­tős ter­me­lő is. Az élen a fej­lett me­ző­gaz­da­ság­gal és na­gyobb gyen­ge adott­sá­gú te­rü­let­há­nyad­dal ren­del­ke­ző or­szá­gok áll­nak - Olaszor­szág, Spa­nyolor­szág, Né­metor­szág, Egye­sült Ki­rály­ság, Fran­ciaor­szág. Mi a hely­zet Ma­gyaror­szá­gon? A ma­gyar ter­mők vi­szony­lag ko­rán is­mer­ték fel a biogazdálkodásban rej­lő elő­nyö­ket és pia­ci le­he­tő­sé­ge­ket. Már 1983-ban megala­kí­tot­ták a Biokultúra Klu­bot, ami­ből ké­sőbb ki­nőtt a Biokultúra Egye­sü­let. Leg­je­len­tő­sebb a nö­vény­ter­mesz­tés te­rü­le­te. 2004 vé­gén az or­szág me­ző­gaz­da­sá­gi te­rü­le­té­nek mintegy 2,1%-án folyt öko­ló­giai gaz­dál­ko­dás. A tel­jes te­rü­let 57%-a átállt mi­nő­sí­té­sű, 43 pe­dig átál­lás fo­lya­ma­tá­ban van, ami egyér­tel­mű bi­zo­nyí­té­ka a nö­ve­ke­dés­nek, a ter­me­lés fel­fu­tó­ban le­vő­sé­gé­nek. Szán­tó­föl­di ter­mesz­té­sen be­lül is kiemel­ke­dik a ga­bo­na­fé­lék, ezen be­lül is a bú­za ará­nya. Leg­na­gyobb te­rü­le­ten (a ga­bo­na­te­rü­let 50-55%-án) őszi bú­zát (Triticum aestivum L.) ter­mesz­te­nek. A bú­za­ter­mesz­tés­ben fo­ko­zott je­len­tő­sé­ge van a faj­ta­vá­lasz­tás­nak, mert a mi­nő­sé­gi kö­ve­tel­mé­nyek egy­sé­ge­sek, a faj­ták vi­szont el­té­rően vi­sel­ked­nek az in­ten­zív, a ha­gyo­má­nyos vagy az öko­ló­giai ter­mesz­té­si kö­rül­mé­nyek kö­zött. Fel­fu­tó­ban van a gyü­mölcs- és bo­gyós ül­tet­vé­nyek, va­la­mint a sző­lő te­rü­le­te, ami ab­ból ítél­he­tő meg, hogy na­gyobb az átál­lás alat­ti te­rü­let, mint az átállt – a sző­lő­nél 305 ha átál­lás alat­ti és 274 ha az átállt te­rü­let. Az ál­lat­te­nyész­tés te­rü­le­tén an­nak el­le­né­re, ala­csony az öko­ló­giai gaz­dál­ko­dás rész­ará­nya hogy je­len­tős az or­ga­ni­kus gaz­dál­ko­dás­ra be­je­len­tett rét-le­ge­lő te­rü­let és a tö­meg­ta­kar­mány ter­me­lés. Az ál­lat­ál­lo­mány ke­ve­sebb, mint 0,2%-a esik az öko­ló­giai tar­tás­ra. Az is­tál­ló­trá­gya pe­dig alap­fel­té­te­le a nö­vény­ter­mesz­tés nö­ve­lé­sé­nek. Az igé­nyek ma sem elé­gít­he­tők ki, ezért kell kiegé­szí­te­ni ex­ten­zív tar­tás­ból szár­ma­zó­val. A tej­ter­me­lés, a szar­vas­mar­ha-, a ser­tés-, a ba­rom­fi­te­nyész­tés, sőt a mé­hé­szet is szá­mos még fel­tá­rat­lan le­he­tő­sé­get hor­doz ma­gá­ban. Ma a ter­mé­kek na­gyob­bik há­nya­da ex­port­ra ke­rül, de a la­kos­sá­gi vá­sár­ló­erő nö­ve­ke­dé­sé­től biz­ton vár­hat­juk a ha­zai fo­gyasz­tás emel­ke­dé­sét is. (K. J.)