Válasz rilex #63630. hozzászólására régen vettél kenyeret nálunk már csak a sütöde oldalán lévő boltban 320ft/kg a kiszállított inkább 400ft közeli ami alatta van mert van felette is nem akaom ide tenni a KSH jelentést ami azért jócskán alul értékelt összeggel szokott kirukkolni az átlagbéren kivül
Válasz rilex #63628. hozzászólásáraAkkor mondjuk jó 30 35.... vagy akár 40 45 50??? kenyér ára előtte pár évvel...
Ma mennyi 1 olyan kenyér ami akkor 3.60 vót?
Csak azért mert tudnod kell... te napirenden bokázol a pékhő...
Válasz *** HM *** #63627. hozzászólásáraRégi könyveim nekem is vannak... még ennél sokkal olcsóbbak is. Igaz, az értékük messzemenően sokkal több!!!
Nem éltem még akkor, de arra emlékszem, hogy kislánykoromban 3Ft 60 fillér volt egy kg kenyér.
"Nagymamám az ‘egy mozdulattal’ híve volt. Fiam, egy mozdulattal el teheted magad után a tányért. Gyermekem, egy mozdulattal meg igazíthatod a hajadat, hogy jól álljon. Egy mozdulattal elrendezheted az ágyterítőt. Ilyeneket mondott. Az “egy mozdulattal” életforma megmenthetné a világot. Egy mozdulattal kikapcsolhatnánk a tévét és játszhatnánk helyette a gyerekkel. Egy mozdulattal a kukába dobhatnánk a szemetet, ahelyett, hogy a földre hajítanánk, elzárhatnánk a vizet fogmosás közben. Egy mozdulattal átadhatnánk az időseknek a helyet a buszon, egy mozdulattal békejobbot nyújthatnánk annak aki bántott, egyetlen mozdulattal letörölhetnénk a könnyet annak a szeméből aki sír, felemelhetnénk a földről aki elesett. Egy mozdulattal becsukhatnánk az ajtót és elmehetnénk onnan, ahol már nem szeretnek. Egy mozdulattal felvehetnénk a telefont amikor édesanyánk hív. Egy mozdulat csak. Ennyi kellene néha és a világ sokkal jobb hely lenne."
(Lőrinczi Emese)
Szinte könnyű elviselni és nem érzitek miatta magatokat olyan rosszul, ha rágugliztok az " "antiszociális" keresőszóra.
(Ezzel nem őt akarom bántani, csak a többieknek egy kicsit "segíteni".)
Ősz van. A levegő nyirkos, borzongatóan hűvös. Köd tompítja az élet fényét. A természet átalakul, változást hoz magával. A nyári élettől duzzadó természet fényét veszti, őszi színekre vált. Szelíden elalszik, így emlékeztetve minket az elmúlásra. Ebben a csendes melankóliában a fákról színpompás levelek hullanak a földre elengedve az életet, mindazt, ami pótolható, mindazt, ami valóban számít. Ott maradnak a fák csupaszon, védtelenül, de mégis egy új tavaszt várva, amikor ismét életre támad a természet.
Egy ilyen lelassult, megállásra és elgondolkodásra intő időszakban van mindenszentek és halottak napja. A temetőkben több millió gyertya fénye jelzi hűségünket eltávozott szeretteink felé. Sírok mellett állva lapozunk emlékeink között, tudva azt, hogy a sír az a hely, ami szerettünk szívének ad új otthont, csendes menedéket. Ezen a különleges napon, egyszer egy évben, amikor fényes világosság van a temetőkben halottaink védőszentként vigyáznak ránk.
Deverdics Éva
Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz...
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész...
Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól...
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól...
Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt...
Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak...
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek itélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
(A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.)
http://blog.poet.hu/1956/kenneth-klara:-anyu-tuntetni-megyek--
Örülök, hogy örömet szereztem ezzel a kis történettel. Gondoltam, hátha az esti órákban lesz több időtök olvasásra.
Bizony, jó lenne egy ilyen Sanyi bácsi sok fiatalnak.
Milyen egyszerűen át lehet értékelni az életet, a mindennapokat. S milyen nagyszerű emberek az egyszerű emberek!
Már akkor biztos volt Krisztián az elcseszett nyarában,amikor összeveszett a szüleivel,és azok ígéretet tettek arra,hogy ez a nyár más lesz. Most nem kiabáltak, nem veszekedtek,csak borzasztóan szomorúnak látszottak.
Egy nagy veszekedésből indult az egész, mikor kiderült,hogy három tantárgyból megbuktatják a gimnázium első osztálya végén.
Pedig micsoda reményekkel indult oda! Szinte kitűnő volt általánosban!Apja-anyja melósként kereste a kenyerét. Apja esztergályos volt, az anyja meg egy nagy multinál pénztáros, napi tíz- tizenkét órákat dolgoztak. A kis panelt ,amit éppen tíz éve megvettek még mindig fizették, de Krisztián volt a fény az alagút végén, hogy minden túlóraperc megérte. Az ő fiúk akkor is puma cipőben fog járni, és lesz neki laptopja,és mindent kihajtottak az egy szem gyereknek. Mindig csak annyit kértek, "Tanulj fiam,magadnak tanulsz. Azt senki nem veheti el tőled".
Ez a mondat tizennégy éves koráig működött is,aztán bekerült a nagy hírű gimnáziumba, ahol sok gazdag gyerek is volt, és mivel itt a puma cipő és a laptop már nem jelentett sem előnyt sem mértéket, valami mással akarta a fiú felhívni magára a figyelmet. Olyan társaságba akart tartozni , amit a szülei nem tudtak finanszírozni. Megpróbálták ugyan a több százezres nyelvi kurzust,sítábort miegymást finanszírozni,de be kellett látniuk,hogy az alapképzésen túl ők nem tudnak mást fizetni, csak esetleg egy dolgot egy évben. Azt is hatalmas erőfeszítések, és embertelen túlórák árán.
Azt hitték,hogy a rendezett otthon, az étel az asztalon, a tisztességes ruházat elegendő ahhoz,hogy a gyermek elvégezze a gimnáziumot. Sajnos hatalmasat tévedtek. Krisztián nem tanult,állandóan veszekedett velük,hogy neki mennyire nehéz így az iskolában, és ki van közösítve -ami azért nem volt igaz - és minderről a szüleik tehetnek, akik képtelenek még arra is, hogy gazdagok legyenek, hát mi a fenét csináltak egész életükben???
A busz rázkódott, rajta kívűl még hárman ültek fent. Egy idős néni egy kamasz lánnyal,akinek fekete haja,sápadt bőre ,és feketére rúzsozott szája volt, szakadt farmerja,duzzogó arca,s oly sovány volt,hogy kilátszott a csontja. Tüntetőleg elfordulva ült az ablak mellett.
Meg egy asszony, talán anyja korabeli közel a negyvenhez. Csak ennek a nőnek kendővel hátra volt kötve a haja, mint ahogy ezer éve hordták az asszonyok.
Krisztián csak bámulta az embereket, s visszagondolt arra a reggelre ,amikor az apja sírt. Ilyet még nem látott.
Mikor odadobta neki a bizonyítványt, és pökhendin azt mondta.
-Tessék ,itt a csóróságod eredménye! Még arra se vagy képes,hogy az iskolámat rendesen kifizesd!
Erre az apja nem szólt semmit, csak kezébe vette a kis könyvecskét, leült a tenyérnyi konyha hokedlijére, s hosszan olvasta ,de csak nem szólt. A fiú már megbánta az előbbi mondatot, s szívesen mondott volna valami bocsánat kérőt, de visszatartotta apja szótlansága.
A végén csak megszólalt Kálmán , s ennyit mondott.
- Tudod fiam, édesanyáddal mi azt hittük mindened meg van. Elhibáztuk. Fogalmad nincs róla mi a valódi munka, és mi a valódi fáradtság, és az igazi csóróság. Sejtjük egy ideje ,hogy nagy a baj, de szerettük volna megadni a lehetőséget,hogy magadtól rájöjj,hogy az igazi értékek nem a pénzben lapulnak,még akkor sem,ha magas rangúak is az ellenkezőjét állítják.Mivel ezen a nyáron tanulnod nem kell, hisz éppen évismétlésre buktál, úgy döntöttünk a nyarat Sanyi bátyáméknál töltöd a Szögi dűlőben, a tanyán. Készülj össze ,holnap reggel kiviszlek a vasútállomásra. Hosszú út lesz, édesanyád csinál neked szendvicset az útra.
Mindezt csak éppen hallhatóan mondta, s a végére megtelt a szeme könnyekkel, bezárta a bizonyítványt, visszaadta a fiúnak, s a nap további részében egyáltalán nem beszélt.
Krisztián csak állt a konyhában, kővé válva,mintha nem hinné el,hogy ez megtörténhetett vele.
Végül tudomásul kellett vennie,hogy ez az ítélet.Nincs tárgyalás, nincs semmi, csak ítélet. Legszívesebben elmenekült volna otthonról. Igen, arra gondolt egy pillanatra, valóban megszökik. Valami mégis visszafogta, talán apjának keserves halk szava, s a könnyei nem hagyták nyugodni.
Egyszer kicsi korában, volt a tanyán, emlékszik,hogy borzasztóan messze van, több óra vonattal,majd még busszal is. S talán hat vagy nyolc házból áll az egész. Bolt biztosan nincs, az is kérdés ,hogy egyáltalán áram van-e?
Mi lesz vele, ha nincs ott tv??? Úristen, mi van ha wi-fi sincs! Ettől a gondolattól jeges rémület futott át a szívén ,de nyugtatta magát,hogy ma már mindenhol van és legfeljebb mobilnetről lesz fent kevesebbet. Ez a gondolat megnyugtatta kicsit,hogy nem kell teljesen elveszítenie a kapcsolatát a külvilággal az életével.
Abba egyelőre szándékosan nem gondolt bele,hogy minden nyári buliról lemarad.
Egyáltalán mi a fenét lehet csinálni egy tanyán ?
A busz megállt egy táblánál, amire az volt írva Szögi- dűlő, s egy nyíl, befelé egy föld úton. Mindenki leszállt, s szó nélkül elindultak befelé a dűlőre. Krisztián is leszállt, s csak nézett szét. S mikor kicsit alászállott a por ,meglátta az öreg Sanyi bátyát, kalapban , bricseszben, csizmában, fehér ingben, egy bottal a kezében. Szikár , vékony ember volt, szépen fésült ősz bajusszal. Odament hozzá, s kicsit zavarban érezte magát, az öreg meg nem könnyítette meg a dolgát.
- Csókolom.-hebegte a fiú.
- Csókojjad ám te az öreganyád térdekalácsát. -mondta az öreg- férfi ember a másik férfinak aszongya, Jó napot, vagy Adj Isten. Na ereggyünk, mán eltelt a nap.
S azzal megfordult, és elindult.
Krisztián reményei szertefoszlottak. A táskája borzasztóan nehéz volt, a nap sütött, a ruha ráragadt, a szűk nadrág kényelmetlen volt.Az öreg meg olyan tempót diktált,hogy a fiúnak majdnem futni kellett mellette.
Egy jó félóra gyaloglás után odaértek a tanyába. Épp a delet harangozták a faluba, ide hallatszott. Ahogy beléptek az ajtón Klári nénje abban a percben tette az asztalra a levest.
-Végre ,hogy megjöttél fiam ! Igen vártunk mán hetek óta ! Alig hittük,hogy vége legyen annak az oskolának !!!
Krisztián csak bámult, -hetek óta???- a szülei ezt már hónapokkal ezelőtt eldöntötték, tudták,hogy meg fog bukni, tudtak mindent. Csak a fiú hitte, hogy nem látnak semmit.
- No ülj le fiam ebédelni, majd vagy egy órát pihennyünk, oszt remélem hoztál valami rendes hacukát is magadra, mer délután menyünk ki egy kicsit kapálni, hogy meg ne macskásoggyon a lábunk! - s ezen jót kacagott Klári néni.
- Ne izgujjá nagyon, csak ide menyünk a kerbe, ott mán délután nem ér a nap. Parlag a főd, csak ki kell takarítni ,mer őszi árpa lesz benne. Máma kigazojjuk, hónap felássuk. Meglásd milyen jó lesz! - s az öregasszony
kacarászva sürgött-forgott a konyhában.
Krisztián ebédelt ugyan,de túl sokat azért nem akart,még a végén valami dagadék lesz belőle iskolakezdésre, mit szólnának a többiek?
Ebéd után Klári néni így szólt.
-Na gyere fiam, itt lesz az ágyad.
- Úgy tetszik érteni,hogy egy szobában fogunk lakni?
Klári néni hangosan felkacagott.
- Ebbűl az egy szobábúl neveltem fel hat gyereket, s mindegyik ember lett a világba. Tán csak neked is jó lesz egy nyárra édes fiam. Ehun a szekrénybe van neked egy üres póc, oda teheted a dógaid.
S azzal otthagyta Krisztiánt magára.
A fiú sírni tudott volna ,ha nem szégyelli. Amellett,hogy rettentően érezte magát, sehol egy kis privát szféra?
S mi az,hogy alig érti a felét annak amit az öregasszony mond? Azt hitte egy nyelvet beszélnek. Most kezdett ebben kételkedni.
Épp csak kipakolt, s felvett egy szabadidő nadrágot s próbált életet lehelni a telefonjába,de teljesen sikertelenül. Egyáltalán nem talált még elérhető hálózatot sem ,nemhogy wi-fi-t.
Kicsit leheveredett az ágyra, megállapította ,hogy az legalább kényelmes, és a szobában is nagyszerű hűvös volt, nem úgy mint a panelban.
Szinte el is szundított a hosszú út fáradalmai után, amikor Klári néni nyitotta az ajtót, s szólott.
- No gyere fiam ,indujjunk dolog van.
S azzal sarkon fordult, s ott hagyta a fiút.
Krisztiánnak megfordult a fejében ,hogy mi lenne ha nem menne? Sok kedve nem volt,de Klári nénje hangja olyan határozott volt,hogy kapta a tornacipőt a lábára,és indult kifelé.
A nap már nem állt olyan magasan, de még mindig igen meleg volt. Sietett az asszony után, de annak is olyan szapora léptei voltak,hogy alig érte utól.
Az öregasszony a kezébe adott egy kapát, megmutatta mit kell csinálni , aztán egy szót nem szólt többet.
Krisztián eleinte igen ügyetlenül,kicsit lesve ,hogyan csinálja az asszony, próbálta elsajátítani a gazoló kapálás magas szintű tudományát. Egészen kicsi idő múlva elkezdett fájni a háta, fáradni a karja. S csak az tartotta vissza,hogy letegye a kapát,hogy az öregasszonyon meg se látszott a fáradtság.
Tán nem fogja egy nagyanyja korú asszony előtt abbahagyni???
S mindig mikor kicsit elgyengült volna jobban, ránézett Klári nénjére és tovább kapált. Puszta büszkeségből.
Az öregasszony látta szeme sarkábúl a küzdelmet ,de nem szólt az semmi,csak mosolygott magába huncutul.
Szűk négy óra munka múlva, aszonta az asszony.
-Na fiam, mára ennyi vót.
S azzal sarkon fordult, s elindult a ház fele.
Krisztián csak nézett, s nem volt benne egészen biztos,hogy el tud menni a házig. Azt meg nem is értette,hogy még csak meg sem dícsérték ennyi rengeteg munkáért. Hát micsoda nyár lesz ez ?
Nehezen bevonszolta magát a házba, s csak egy forró zuhanyra vágyott.
- Klári nénje, hol van a fürdőszoba?
Az öregasszony kiment a ház elibe , s az eresz alá támasztott zománcos lavort behozta , s a fiú kezébe adta.
- A kút melletti hordóba van langyos víz,de ha leszeded, húzd megint teli,mert akkor hónap hideg vízbe mosdol.
A fiú állt a lavorral a kezében, s próbálta felfogni a szavakat. Mármint vezetékes víz sincs. Csak a kúton.
Akármennyit dolgoztál aznap, húzzál vizet melegítsd meg , s aztán mosakodhatsz.
Kezdte kicsit újraértékelni a panelt.
Vizet húzott, egyszer majdnem kiugrott a kurbli a kezéből, s az igen veszélyes dolog, de aztán már nagyon figyelt rá.
Nyáron kint mosakodtak a szőlő lugas alatt a kiskertbe. Nem mintha bárki is járt vóna arra, de ha mégis véletlen, a szemérem azt kívánta , takarva legyenek. S mire Krisztián megmosakodott - bár szerencsétlenkedett kicsit , hogy is csinálja- kicsit megnyugodott. A lugas ezernyi illata, a nyugvó nap fényei kezdtek eljutni a tudatáig.
Elkezdte látni a szépet.
Talán ki fogom bírni valahogy ezt a nyarat mégis.
Vacsorára Klári néni tojást sütött szalonnával, s a fiú nem gondolt a kalóriákra meg a szűk nadrágra, csak arra,hogy olyan éhes,hogy meg tudna most enni egy lovat.
Vacsora után egy egész halovány pillanatig eszébe jutott a telefonja, de éppen csak letette a fenekét az ágyra, s nyála csordultán aludt el.
Reggel arra kellett ébrednie,hogy az öreg szól.
- Gyere fiam ,menni kell étetni.
Kinézett az ablakon , még sötét vót.Nem nagyon értette miért nem ér ez rá két óra múlva.
Ám csak össze szedte magát, és indult gyorsan az öreg után.Így teltek a napok. S néhány nap múlva már magatól ébredt hajnalban. A napkeltére megálltak mindig az öreggel egy pillanatra, s belefeledkeztek abba csudálatosságba.
Lassan megtanulta az állatok nevét. Hogy melyik mit eszik, s azt mikor. Hogy hogyan kell befogni a lovat, megfejni a tehenet.
Mikor kell itatni, beszedni a tojást.
Nem félt már kérdezni, de megtanult hallgatni, s csak akkor beszélni, ha az fontos dolog vót.
Bementek egyszer a közeli városba is. Nagyon örült, hogy mehetett!
S egészen meglepődött, hogy büdösnek találta a tanya után, koszosnak, felettéb hangosnak, s kibírhatatlan melegnek.
S szinte alig hitte, de nem akart venni semmit sem. Hiszen nénje isteni ételeket sütött-főzött, ruhája a tanyára nagyon is megfelelt, s rájött, hogy sokkal kevesebb dologra van szükség az élethez, mint azt a városban gondoljuk.
Kicsit idegesítette,hogy nem sokat beszélnek hozzá, s ezért nem is nagyon mert kérdezni. Ám mindig minden kiderült időben.S amit muszáj vót azt meg is mondták néki, mikor kellett. A csöndekben pedig volt ideje a saját gondolataival foglakozni.
Klári nénje szólt ,ha mosás vót. Hetente csak egyszer, ha elfeledte kitenni a koszosat, akkor hordta még egy hétig.
Ha vacsorakor nem vót éhes,hát ehetett másnap reggel. Mert éccakára mindent gondosan eltettek, s nem igen szedegették elő csak úgy szire-szóra. A vasárnap az jó nap volt, nem dógoztak sokat, csak megétettek, s elmentek templomba, bár ezt annyira Krisztián nem kedvelte. Viszont ott találkozott újra a fekete hajú lánnyal, akit a buszon látott először. A lány lebarnulva, haja ugyan kikopva a feketétől, de legalább lassan látszott ,hogy eredetileg kalász szőke színű,már olyan girhes sem volt, és bizony mosolygott. Összeakadt a tekintetük a templomba, s csak onnan ismerték meg egymást, hogy csak ketten vótak idegenek. Mindenki más helyben lakott, s ez látszott is.
Krisztián rácsodálkozott a lányra,hogy milyen szépséges lett, közben azt nem vette észre,hogy ő maga is sokat változott. Fakó bőre napbarnított lett, megizmosodott, vagy ahogy a helyiek mondták neki "megemberesedett"
mióta itt van.
Apjának régről itt maradt nadrágajait ,ingeit hordta, s nem érdekelte a márkája.
Egy reggelen ugatott a kutya, Klári néni már hajnaltól sűrgölődött, s tudható volt,hogy ilyenkor legendás ételek születnek a konyhájában.
Krisztián kidugta a fejét az istállóból,hisz éppen ganajászott. S meglátta az apjáékat.
Szándékosan nem gondolkodott azon,mi lesz ha hazamegy. Szégyellte magát erősen. Semmi más dolga nem volt csak tanulni, s neki az is nehezére esett. Bocsánatot akart kérni,de ahogy tellett az idő minden nappal nehezebb szívvel gondolt rá, micsoda gonoszságot tett a szüleivel. Lassan elindult a kapu felé. S a szíve hevesen kalapált, akarta a bocsánatukat, akarta a kicsi panelt, de kimondhatatlanul hálás volt ezért a nyárért.
- Apa. Ti mit kerestek itt?
Az apja szeme könnyel tele volt,de mosolygott.
- Harmadik hete van kikapcsolva a mobilod, és bár Klári nénjéék írták levélben,hogy jól vagy, aggódtunk érted.
Anyja is könnyezett, s így szólt.
- Csak látni akartunk fiam,mert nagyon hiányzol nekünk.
Ekkor Krisztián a nyakukba borult, s elsírta magát.
- Bocsássatok meg! Kérlek bocsássatok meg!- csak ezt zokogta percekig.
Az ebédet évekkel később is emlegették. Volt együtt sírás , nevetés, megbocsájtás, köszönet.
Krisztián még maradt nyár végéig, s abból volt még két hét, és vasárnap igen szeretett volna találkozni a templomban valakivel.
A két öreg meg csak ült az asztalnál , csendben. Nem szóltak ők semmit, csak Klári néni az asztal alatt megfogta Sanyi bácsi kezét egy pillanatra, s az öreg megszorította egy pillanatra, s mint kik jól végezték dolgukat összemosolyogtak, s Klári néni felvágta a túrós pitét.
Válasz Tobszi #63574. hozzászólásáraEgy jó kertészt kell találni.Itt van a fórumon Csárli.Ugy olvastam nagyon toppon van a gyümölcsösben pl.Egy régi körtefat szeretnék átoltani mondott tanácsot,s még lesz kérdésem hozzá.Mit mikor.
Van you tube -n is ifjító metszés.
Kell hogy működjön hisz a letört ágak annó főhajtások voltak melyek auxin hormon termelése elnyomta a mellék rügyek hajtások előtörését..Mivel most ezek megsemmisültek így a juvenil hajtásoknak meg kell indulni bizonyos helyeken,ha életképes a fa.
Voltunk a nyáron Kisaron a Petőfi fánál.Egy nagyon öreg tölgy.A Petőfi aludt alatta legendából.Nagyon odvas volt .De még élt. Termett egy idős ember Balla Bálint fogott makkot belőle ami a helyén van az ő keze nyomát dicséri.(Egyébbként az öreg fát is ő gondozta "tartotta életbe"Csak egy csapat gyerek darazsat akart irtani vagy mokust kergetni s tüzet rakott bele igy kiégett elpusztult.
Érdemes ilyen matuzsálemeket megmenteni.
Én a letört ágat levágnàm,sebolajjal bekenném ,Ami maradt meghagynám szárazat levágnám
Válasz csabi741mc #63598. hozzászólásáraNem bánt semmit csak taszítja a zsírt mintha a konyhában edényt mosnál. A nagy zsíros olajos koszdarabok egyben esnek le.
Válasz máris szomszéd #63595. hozzászólásáraEz kertészetből való. Lehet valami szelidebb fajta.
Ennek szerintem nem hull magja, mert semmi nem kel alatta.
Viszont virágzás végén, tényleg szemetes kicsit.
Halpikkely szerű szirmok sokasága hullik. De csak annyi a gond vele, hogy behozza a szél a teraszra, és ha ez esővel párosul, akkor tényleg úgy odaragad a járólaphoz mint a pikkely.
A fűben viszont eltűnik.
Válasz atisgyulai #63584. hozzászólásáraNől avval nincs gond,sokat szemetel és ha gondol egyet kiszárad.
Egyik földem mellett vannak szilfák,tragédia mennyi kikel a magjából.Aki akar csemetét szóljon ingyen elvihető.
Viszont láttam bordó levelű nyárfát,tetszett.
Válasz szg2 #63592. hozzászólásáraVan a karchernek egy sárga löttye, ami mondjuk tényleg jó. Nekem a festéket is megmarta a trakin, csak vigyázni kell vele, gumikesztyű nélkül nekem 2 nap után hámlott a bőr a kezemről.
Válasz csabi741mc #63587. hozzászólásáraÉn a legolcsóbb "100 forintos" mosogatószerből veszek egy 5l-es kiszerelést és a magasnyomású mosóval használom a méregdrága K@rcher semmitérő sz@rjai helyett. Teljesen jól oldja az olajos sarat, ilyesmit.
136466 hozzászólás
Válasz Mihály #63631. hozzászólásáraSzoktam venni 500Ft-ost is. Direkt az olcsóbbat írtam.
De Heccinek igaza volt, hogy szinte minden nap kell vennem.
Megnevezés Tesco Auchan Spar CBA
Fehér (kg) 239 398 319 578*
Félbarna ((kg) 219 299 235 578*
...csak hogy legyen egy kis összehasonlítás.
Válasz rilex #63630. hozzászólására régen vettél kenyeret nálunk már csak a sütöde oldalán lévő boltban 320ft/kg a kiszállított inkább 400ft közeli ami alatta van mert van felette is nem akaom ide tenni a KSH jelentést ami azért jócskán alul értékelt összeggel szokott kirukkolni az átlagbéren kivül
Válasz *** HM *** #63629. hozzászólásáraBolttól és a kenyér fajtájától függ... Sacc/kb. 250 Ft.
Válasz rilex #63628. hozzászólásáraAkkor mondjuk jó 30 35.... vagy akár 40 45 50??? kenyér ára előtte pár évvel...
Ma mennyi 1 olyan kenyér ami akkor 3.60 vót?
Csak azért mert tudnod kell... te napirenden bokázol a pékhő...
Válasz *** HM *** #63627. hozzászólásáraRégi könyveim nekem is vannak... még ennél sokkal olcsóbbak is. Igaz, az értékük messzemenően sokkal több!!!
Nem éltem még akkor, de arra emlékszem, hogy kislánykoromban 3Ft 60 fillér volt egy kg kenyér.
Válasz rilex #63625. hozzászólásáraVan könyvem ami annyi volt akkor...
Mit lehetett ennyiért venni ez a kérdís...
Ma esti lélekmelengető...
"Nagymamám az ‘egy mozdulattal’ híve volt. Fiam, egy mozdulattal el teheted magad után a tányért. Gyermekem, egy mozdulattal meg igazíthatod a hajadat, hogy jól álljon. Egy mozdulattal elrendezheted az ágyterítőt. Ilyeneket mondott. Az “egy mozdulattal” életforma megmenthetné a világot. Egy mozdulattal kikapcsolhatnánk a tévét és játszhatnánk helyette a gyerekkel. Egy mozdulattal a kukába dobhatnánk a szemetet, ahelyett, hogy a földre hajítanánk, elzárhatnánk a vizet fogmosás közben. Egy mozdulattal átadhatnánk az időseknek a helyet a buszon, egy mozdulattal békejobbot nyújthatnánk annak aki bántott, egyetlen mozdulattal letörölhetnénk a könnyet annak a szeméből aki sír, felemelhetnénk a földről aki elesett. Egy mozdulattal becsukhatnánk az ajtót és elmehetnénk onnan, ahol már nem szeretnek. Egy mozdulattal felvehetnénk a telefont amikor édesanyánk hív. Egy mozdulat csak. Ennyi kellene néha és a világ sokkal jobb hely lenne."
(Lőrinczi Emese)
Válasz *** HM *** #63624. hozzászólásáraEj, kis kíváncsi!
No és miért akarod tunni?!
61ben mit lehetett venni 120ftért emberek ki költekezett már akkor?
Muszáj minden topikot szétbarmolnod?
Muszáj neki.
Szinte könnyű elviselni és nem érzitek miatta magatokat olyan rosszul, ha rágugliztok az " "antiszociális" keresőszóra.
(Ezzel nem őt akarom bántani, csak a többieknek egy kicsit "segíteni".)
https://www.nytimes.com/hu/2019/11/03/world/europe/eu-agrar-tamogatas-magyarorszag.html
Moderátor által módosítva: 2019-11-05 17:09:41
Ősz van. A levegő nyirkos, borzongatóan hűvös. Köd tompítja az élet fényét. A természet átalakul, változást hoz magával. A nyári élettől duzzadó természet fényét veszti, őszi színekre vált. Szelíden elalszik, így emlékeztetve minket az elmúlásra. Ebben a csendes melankóliában a fákról színpompás levelek hullanak a földre elengedve az életet, mindazt, ami pótolható, mindazt, ami valóban számít. Ott maradnak a fák csupaszon, védtelenül, de mégis egy új tavaszt várva, amikor ismét életre támad a természet.
Egy ilyen lelassult, megállásra és elgondolkodásra intő időszakban van mindenszentek és halottak napja. A temetőkben több millió gyertya fénye jelzi hűségünket eltávozott szeretteink felé. Sírok mellett állva lapozunk emlékeink között, tudva azt, hogy a sír az a hely, ami szerettünk szívének ad új otthont, csendes menedéket. Ezen a különleges napon, egyszer egy évben, amikor fényes világosság van a temetőkben halottaink védőszentként vigyáznak ránk.
Deverdics Éva
"Most ismét olyan napok jönnek, amikor azokra emlékezünk,
akik már nincsenek itt közöttünk,
de akiknek az emléke még ma is szívünkben él.
Csak a testük nincs velünk,
de csukott szemünk mögött felvillan szelíd mosolyuk,
és még itt lebeg körülöttünk néhány itt hagyott szavuk.
Hiányuk csendje még ma is gyakran szívünkbe dobban,
és az elmúló évek sem képesek arra,
hogy elhalványítsák a lelkünkbe ívódott képüket.
Emlékük csillaga majd akkor is bennünk ragyog,
ha porba hullnak mind az égi csillagok.....”
Nemzeti ünnepünk margójára...
Kenneth Klára: Anyu, tüntetni megyek!
Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz...
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész...
Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól...
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól...
Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt...
Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak...
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek itélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
(A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.)
http://blog.poet.hu/1956/kenneth-klara:-anyu-tuntetni-megyek--
Kép: Dougles Crockwel - Pesti srácok c. festménye
Válasz Büresz #63617. hozzászólására
A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön.
Sziasztok.
Mi a reális ára Briggs 375 lovas motorral szerelt kf-04 hajtású gépnek?
Adnak hozzá egy házi készítésű kiskocsit.
Szintén házi készítésű körmös kerekeket.
Kettő darab új gumis, traktormintás járókereket.
Egy gyári, állítható sorhúzót. (töltöeke)
Egy gyári 51centis fűnyíró adaptert. (kés nélkül)
2*3kapát.
Nem olyan árra gondolok amiért ha meghirdetik húszan indulnának érte, de nem is a csillagos égre.
Pár fotó, de a kapák, sorhúzó nincs fotón.
Köszönöm.
https://photos.app.goo.gl/2tPjgwuXLKHtBSEF7
Válasz nagypistivagyok2 #63067. hozzászólásárahali
A te ügyedről lehetett ma hallani, hogy megszületett az ítélet? (felfüggesztett börtön)
Válasz Mihály #63613. hozzászólására na ez nem jött be ....admin töröld mert én nem tudom
Moderálási elveink miatt törölve: 2019-10-30 12:33:18
Csak a helyesírásra koncentráljatok: itt.
Válasz rilex #63609. hozzászólásáraa legendás ételek...
Örülök, hogy örömet szereztem ezzel a kis történettel. Gondoltam, hátha az esti órákban lesz több időtök olvasásra.
Bizony, jó lenne egy ilyen Sanyi bácsi sok fiatalnak.
Milyen egyszerűen át lehet értékelni az életet, a mindennapokat. S milyen nagyszerű emberek az egyszerű emberek!
Válasz rilex #63604. hozzászólásáraKár h nincs mindenkinek egy Sanyi bátyája.
Sokakra (mindenkire?) ráférne egy-egy ilyen nyár
Válasz rilex #63604. hozzászólására
Válasz rilex #63604. hozzászólásáraEz a kis novella nagyon tetszett!Köszi,hogy betetted ide.
Válasz rilex #63604. hozzászólásáraKöszönjük ezt a történetet....
Az elrontott nyár
Már akkor biztos volt Krisztián az elcseszett nyarában,amikor összeveszett a szüleivel,és azok ígéretet tettek arra,hogy ez a nyár más lesz. Most nem kiabáltak, nem veszekedtek,csak borzasztóan szomorúnak látszottak.
Egy nagy veszekedésből indult az egész, mikor kiderült,hogy három tantárgyból megbuktatják a gimnázium első osztálya végén.
Pedig micsoda reményekkel indult oda! Szinte kitűnő volt általánosban!Apja-anyja melósként kereste a kenyerét. Apja esztergályos volt, az anyja meg egy nagy multinál pénztáros, napi tíz- tizenkét órákat dolgoztak. A kis panelt ,amit éppen tíz éve megvettek még mindig fizették, de Krisztián volt a fény az alagút végén, hogy minden túlóraperc megérte. Az ő fiúk akkor is puma cipőben fog járni, és lesz neki laptopja,és mindent kihajtottak az egy szem gyereknek. Mindig csak annyit kértek, "Tanulj fiam,magadnak tanulsz. Azt senki nem veheti el tőled".
Ez a mondat tizennégy éves koráig működött is,aztán bekerült a nagy hírű gimnáziumba, ahol sok gazdag gyerek is volt, és mivel itt a puma cipő és a laptop már nem jelentett sem előnyt sem mértéket, valami mással akarta a fiú felhívni magára a figyelmet. Olyan társaságba akart tartozni , amit a szülei nem tudtak finanszírozni. Megpróbálták ugyan a több százezres nyelvi kurzust,sítábort miegymást finanszírozni,de be kellett látniuk,hogy az alapképzésen túl ők nem tudnak mást fizetni, csak esetleg egy dolgot egy évben. Azt is hatalmas erőfeszítések, és embertelen túlórák árán.
Azt hitték,hogy a rendezett otthon, az étel az asztalon, a tisztességes ruházat elegendő ahhoz,hogy a gyermek elvégezze a gimnáziumot. Sajnos hatalmasat tévedtek. Krisztián nem tanult,állandóan veszekedett velük,hogy neki mennyire nehéz így az iskolában, és ki van közösítve -ami azért nem volt igaz - és minderről a szüleik tehetnek, akik képtelenek még arra is, hogy gazdagok legyenek, hát mi a fenét csináltak egész életükben???
A busz rázkódott, rajta kívűl még hárman ültek fent. Egy idős néni egy kamasz lánnyal,akinek fekete haja,sápadt bőre ,és feketére rúzsozott szája volt, szakadt farmerja,duzzogó arca,s oly sovány volt,hogy kilátszott a csontja. Tüntetőleg elfordulva ült az ablak mellett.
Meg egy asszony, talán anyja korabeli közel a negyvenhez. Csak ennek a nőnek kendővel hátra volt kötve a haja, mint ahogy ezer éve hordták az asszonyok.
Krisztián csak bámulta az embereket, s visszagondolt arra a reggelre ,amikor az apja sírt. Ilyet még nem látott.
Mikor odadobta neki a bizonyítványt, és pökhendin azt mondta.
-Tessék ,itt a csóróságod eredménye! Még arra se vagy képes,hogy az iskolámat rendesen kifizesd!
Erre az apja nem szólt semmit, csak kezébe vette a kis könyvecskét, leült a tenyérnyi konyha hokedlijére, s hosszan olvasta ,de csak nem szólt. A fiú már megbánta az előbbi mondatot, s szívesen mondott volna valami bocsánat kérőt, de visszatartotta apja szótlansága.
A végén csak megszólalt Kálmán , s ennyit mondott.
- Tudod fiam, édesanyáddal mi azt hittük mindened meg van. Elhibáztuk. Fogalmad nincs róla mi a valódi munka, és mi a valódi fáradtság, és az igazi csóróság. Sejtjük egy ideje ,hogy nagy a baj, de szerettük volna megadni a lehetőséget,hogy magadtól rájöjj,hogy az igazi értékek nem a pénzben lapulnak,még akkor sem,ha magas rangúak is az ellenkezőjét állítják.Mivel ezen a nyáron tanulnod nem kell, hisz éppen évismétlésre buktál, úgy döntöttünk a nyarat Sanyi bátyáméknál töltöd a Szögi dűlőben, a tanyán. Készülj össze ,holnap reggel kiviszlek a vasútállomásra. Hosszú út lesz, édesanyád csinál neked szendvicset az útra.
Mindezt csak éppen hallhatóan mondta, s a végére megtelt a szeme könnyekkel, bezárta a bizonyítványt, visszaadta a fiúnak, s a nap további részében egyáltalán nem beszélt.
Krisztián csak állt a konyhában, kővé válva,mintha nem hinné el,hogy ez megtörténhetett vele.
Végül tudomásul kellett vennie,hogy ez az ítélet.Nincs tárgyalás, nincs semmi, csak ítélet. Legszívesebben elmenekült volna otthonról. Igen, arra gondolt egy pillanatra, valóban megszökik. Valami mégis visszafogta, talán apjának keserves halk szava, s a könnyei nem hagyták nyugodni.
Egyszer kicsi korában, volt a tanyán, emlékszik,hogy borzasztóan messze van, több óra vonattal,majd még busszal is. S talán hat vagy nyolc házból áll az egész. Bolt biztosan nincs, az is kérdés ,hogy egyáltalán áram van-e?
Mi lesz vele, ha nincs ott tv??? Úristen, mi van ha wi-fi sincs! Ettől a gondolattól jeges rémület futott át a szívén ,de nyugtatta magát,hogy ma már mindenhol van és legfeljebb mobilnetről lesz fent kevesebbet. Ez a gondolat megnyugtatta kicsit,hogy nem kell teljesen elveszítenie a kapcsolatát a külvilággal az életével.
Abba egyelőre szándékosan nem gondolt bele,hogy minden nyári buliról lemarad.
Egyáltalán mi a fenét lehet csinálni egy tanyán ?
A busz megállt egy táblánál, amire az volt írva Szögi- dűlő, s egy nyíl, befelé egy föld úton. Mindenki leszállt, s szó nélkül elindultak befelé a dűlőre. Krisztián is leszállt, s csak nézett szét. S mikor kicsit alászállott a por ,meglátta az öreg Sanyi bátyát, kalapban , bricseszben, csizmában, fehér ingben, egy bottal a kezében. Szikár , vékony ember volt, szépen fésült ősz bajusszal. Odament hozzá, s kicsit zavarban érezte magát, az öreg meg nem könnyítette meg a dolgát.
- Csókolom.-hebegte a fiú.
- Csókojjad ám te az öreganyád térdekalácsát. -mondta az öreg- férfi ember a másik férfinak aszongya, Jó napot, vagy Adj Isten. Na ereggyünk, mán eltelt a nap.
S azzal megfordult, és elindult.
Krisztián reményei szertefoszlottak. A táskája borzasztóan nehéz volt, a nap sütött, a ruha ráragadt, a szűk nadrág kényelmetlen volt.Az öreg meg olyan tempót diktált,hogy a fiúnak majdnem futni kellett mellette.
Egy jó félóra gyaloglás után odaértek a tanyába. Épp a delet harangozták a faluba, ide hallatszott. Ahogy beléptek az ajtón Klári nénje abban a percben tette az asztalra a levest.
-Végre ,hogy megjöttél fiam ! Igen vártunk mán hetek óta ! Alig hittük,hogy vége legyen annak az oskolának !!!
Krisztián csak bámult, -hetek óta???- a szülei ezt már hónapokkal ezelőtt eldöntötték, tudták,hogy meg fog bukni, tudtak mindent. Csak a fiú hitte, hogy nem látnak semmit.
- No ülj le fiam ebédelni, majd vagy egy órát pihennyünk, oszt remélem hoztál valami rendes hacukát is magadra, mer délután menyünk ki egy kicsit kapálni, hogy meg ne macskásoggyon a lábunk! - s ezen jót kacagott Klári néni.
- Ne izgujjá nagyon, csak ide menyünk a kerbe, ott mán délután nem ér a nap. Parlag a főd, csak ki kell takarítni ,mer őszi árpa lesz benne. Máma kigazojjuk, hónap felássuk. Meglásd milyen jó lesz! - s az öregasszony
kacarászva sürgött-forgott a konyhában.
Krisztián ebédelt ugyan,de túl sokat azért nem akart,még a végén valami dagadék lesz belőle iskolakezdésre, mit szólnának a többiek?
Ebéd után Klári néni így szólt.
-Na gyere fiam, itt lesz az ágyad.
- Úgy tetszik érteni,hogy egy szobában fogunk lakni?
Klári néni hangosan felkacagott.
- Ebbűl az egy szobábúl neveltem fel hat gyereket, s mindegyik ember lett a világba. Tán csak neked is jó lesz egy nyárra édes fiam. Ehun a szekrénybe van neked egy üres póc, oda teheted a dógaid.
S azzal otthagyta Krisztiánt magára.
A fiú sírni tudott volna ,ha nem szégyelli. Amellett,hogy rettentően érezte magát, sehol egy kis privát szféra?
S mi az,hogy alig érti a felét annak amit az öregasszony mond? Azt hitte egy nyelvet beszélnek. Most kezdett ebben kételkedni.
Épp csak kipakolt, s felvett egy szabadidő nadrágot s próbált életet lehelni a telefonjába,de teljesen sikertelenül. Egyáltalán nem talált még elérhető hálózatot sem ,nemhogy wi-fi-t.
Kicsit leheveredett az ágyra, megállapította ,hogy az legalább kényelmes, és a szobában is nagyszerű hűvös volt, nem úgy mint a panelban.
Szinte el is szundított a hosszú út fáradalmai után, amikor Klári néni nyitotta az ajtót, s szólott.
- No gyere fiam ,indujjunk dolog van.
S azzal sarkon fordult, s ott hagyta a fiút.
Krisztiánnak megfordult a fejében ,hogy mi lenne ha nem menne? Sok kedve nem volt,de Klári nénje hangja olyan határozott volt,hogy kapta a tornacipőt a lábára,és indult kifelé.
A nap már nem állt olyan magasan, de még mindig igen meleg volt. Sietett az asszony után, de annak is olyan szapora léptei voltak,hogy alig érte utól.
Az öregasszony a kezébe adott egy kapát, megmutatta mit kell csinálni , aztán egy szót nem szólt többet.
Krisztián eleinte igen ügyetlenül,kicsit lesve ,hogyan csinálja az asszony, próbálta elsajátítani a gazoló kapálás magas szintű tudományát. Egészen kicsi idő múlva elkezdett fájni a háta, fáradni a karja. S csak az tartotta vissza,hogy letegye a kapát,hogy az öregasszonyon meg se látszott a fáradtság.
Tán nem fogja egy nagyanyja korú asszony előtt abbahagyni???
S mindig mikor kicsit elgyengült volna jobban, ránézett Klári nénjére és tovább kapált. Puszta büszkeségből.
Az öregasszony látta szeme sarkábúl a küzdelmet ,de nem szólt az semmi,csak mosolygott magába huncutul.
Szűk négy óra munka múlva, aszonta az asszony.
-Na fiam, mára ennyi vót.
S azzal sarkon fordult, s elindult a ház fele.
Krisztián csak nézett, s nem volt benne egészen biztos,hogy el tud menni a házig. Azt meg nem is értette,hogy még csak meg sem dícsérték ennyi rengeteg munkáért. Hát micsoda nyár lesz ez ?
Nehezen bevonszolta magát a házba, s csak egy forró zuhanyra vágyott.
- Klári nénje, hol van a fürdőszoba?
Az öregasszony kiment a ház elibe , s az eresz alá támasztott zománcos lavort behozta , s a fiú kezébe adta.
- A kút melletti hordóba van langyos víz,de ha leszeded, húzd megint teli,mert akkor hónap hideg vízbe mosdol.
A fiú állt a lavorral a kezében, s próbálta felfogni a szavakat. Mármint vezetékes víz sincs. Csak a kúton.
Akármennyit dolgoztál aznap, húzzál vizet melegítsd meg , s aztán mosakodhatsz.
Kezdte kicsit újraértékelni a panelt.
Vizet húzott, egyszer majdnem kiugrott a kurbli a kezéből, s az igen veszélyes dolog, de aztán már nagyon figyelt rá.
Nyáron kint mosakodtak a szőlő lugas alatt a kiskertbe. Nem mintha bárki is járt vóna arra, de ha mégis véletlen, a szemérem azt kívánta , takarva legyenek. S mire Krisztián megmosakodott - bár szerencsétlenkedett kicsit , hogy is csinálja- kicsit megnyugodott. A lugas ezernyi illata, a nyugvó nap fényei kezdtek eljutni a tudatáig.
Elkezdte látni a szépet.
Talán ki fogom bírni valahogy ezt a nyarat mégis.
Vacsorára Klári néni tojást sütött szalonnával, s a fiú nem gondolt a kalóriákra meg a szűk nadrágra, csak arra,hogy olyan éhes,hogy meg tudna most enni egy lovat.
Vacsora után egy egész halovány pillanatig eszébe jutott a telefonja, de éppen csak letette a fenekét az ágyra, s nyála csordultán aludt el.
Reggel arra kellett ébrednie,hogy az öreg szól.
- Gyere fiam ,menni kell étetni.
Kinézett az ablakon , még sötét vót.Nem nagyon értette miért nem ér ez rá két óra múlva.
Ám csak össze szedte magát, és indult gyorsan az öreg után.Így teltek a napok. S néhány nap múlva már magatól ébredt hajnalban. A napkeltére megálltak mindig az öreggel egy pillanatra, s belefeledkeztek abba csudálatosságba.
Lassan megtanulta az állatok nevét. Hogy melyik mit eszik, s azt mikor. Hogy hogyan kell befogni a lovat, megfejni a tehenet.
Mikor kell itatni, beszedni a tojást.
Nem félt már kérdezni, de megtanult hallgatni, s csak akkor beszélni, ha az fontos dolog vót.
Bementek egyszer a közeli városba is. Nagyon örült, hogy mehetett!
S egészen meglepődött, hogy büdösnek találta a tanya után, koszosnak, felettéb hangosnak, s kibírhatatlan melegnek.
S szinte alig hitte, de nem akart venni semmit sem. Hiszen nénje isteni ételeket sütött-főzött, ruhája a tanyára nagyon is megfelelt, s rájött, hogy sokkal kevesebb dologra van szükség az élethez, mint azt a városban gondoljuk.
Kicsit idegesítette,hogy nem sokat beszélnek hozzá, s ezért nem is nagyon mert kérdezni. Ám mindig minden kiderült időben.S amit muszáj vót azt meg is mondták néki, mikor kellett. A csöndekben pedig volt ideje a saját gondolataival foglakozni.
Klári nénje szólt ,ha mosás vót. Hetente csak egyszer, ha elfeledte kitenni a koszosat, akkor hordta még egy hétig.
Ha vacsorakor nem vót éhes,hát ehetett másnap reggel. Mert éccakára mindent gondosan eltettek, s nem igen szedegették elő csak úgy szire-szóra. A vasárnap az jó nap volt, nem dógoztak sokat, csak megétettek, s elmentek templomba, bár ezt annyira Krisztián nem kedvelte. Viszont ott találkozott újra a fekete hajú lánnyal, akit a buszon látott először. A lány lebarnulva, haja ugyan kikopva a feketétől, de legalább lassan látszott ,hogy eredetileg kalász szőke színű,már olyan girhes sem volt, és bizony mosolygott. Összeakadt a tekintetük a templomba, s csak onnan ismerték meg egymást, hogy csak ketten vótak idegenek. Mindenki más helyben lakott, s ez látszott is.
Krisztián rácsodálkozott a lányra,hogy milyen szépséges lett, közben azt nem vette észre,hogy ő maga is sokat változott. Fakó bőre napbarnított lett, megizmosodott, vagy ahogy a helyiek mondták neki "megemberesedett"
mióta itt van.
Apjának régről itt maradt nadrágajait ,ingeit hordta, s nem érdekelte a márkája.
Egy reggelen ugatott a kutya, Klári néni már hajnaltól sűrgölődött, s tudható volt,hogy ilyenkor legendás ételek születnek a konyhájában.
Krisztián kidugta a fejét az istállóból,hisz éppen ganajászott. S meglátta az apjáékat.
Szándékosan nem gondolkodott azon,mi lesz ha hazamegy. Szégyellte magát erősen. Semmi más dolga nem volt csak tanulni, s neki az is nehezére esett. Bocsánatot akart kérni,de ahogy tellett az idő minden nappal nehezebb szívvel gondolt rá, micsoda gonoszságot tett a szüleivel. Lassan elindult a kapu felé. S a szíve hevesen kalapált, akarta a bocsánatukat, akarta a kicsi panelt, de kimondhatatlanul hálás volt ezért a nyárért.
- Apa. Ti mit kerestek itt?
Az apja szeme könnyel tele volt,de mosolygott.
- Harmadik hete van kikapcsolva a mobilod, és bár Klári nénjéék írták levélben,hogy jól vagy, aggódtunk érted.
Anyja is könnyezett, s így szólt.
- Csak látni akartunk fiam,mert nagyon hiányzol nekünk.
Ekkor Krisztián a nyakukba borult, s elsírta magát.
- Bocsássatok meg! Kérlek bocsássatok meg!- csak ezt zokogta percekig.
Az ebédet évekkel később is emlegették. Volt együtt sírás , nevetés, megbocsájtás, köszönet.
Krisztián még maradt nyár végéig, s abból volt még két hét, és vasárnap igen szeretett volna találkozni a templomban valakivel.
A két öreg meg csak ült az asztalnál , csendben. Nem szóltak ők semmit, csak Klári néni az asztal alatt megfogta Sanyi bácsi kezét egy pillanatra, s az öreg megszorította egy pillanatra, s mint kik jól végezték dolgukat összemosolyogtak, s Klári néni felvágta a túrós pitét.
(Rácz Mónika)
Moderálási elveink miatt törölve: 2019-10-30 12:36:41
you tube Platánfák ifjító mettszése címmel.Megyeri Szabolcs beszélhttp://Platánfa ifjítás utáni növekedésehttp://Platánfa ifjítás utáni növekedése
Válasz Tobszi #63574. hozzászólásáraEgy jó kertészt kell találni.Itt van a fórumon Csárli.Ugy olvastam nagyon toppon van a gyümölcsösben pl.Egy régi körtefat szeretnék átoltani mondott tanácsot,s még lesz kérdésem hozzá.Mit mikor.
Van you tube -n is ifjító metszés.
Kell hogy működjön hisz a letört ágak annó főhajtások voltak melyek auxin hormon termelése elnyomta a mellék rügyek hajtások előtörését..Mivel most ezek megsemmisültek így a juvenil hajtásoknak meg kell indulni bizonyos helyeken,ha életképes a fa.
Voltunk a nyáron Kisaron a Petőfi fánál.Egy nagyon öreg tölgy.A Petőfi aludt alatta legendából.Nagyon odvas volt .De még élt. Termett egy idős ember Balla Bálint fogott makkot belőle ami a helyén van az ő keze nyomát dicséri.(Egyébbként az öreg fát is ő gondozta "tartotta életbe"Csak egy csapat gyerek darazsat akart irtani vagy mokust kergetni s tüzet rakott bele igy kiégett elpusztult.
Érdemes ilyen matuzsálemeket megmenteni.
Én a letört ágat levágnàm,sebolajjal bekenném ,Ami maradt meghagynám szárazat levágnám
Válasz csabi741mc #63598. hozzászólásáraNem bánt semmit csak taszítja a zsírt mintha a konyhában edényt mosnál. A nagy zsíros olajos koszdarabok egyben esnek le.
Válasz szg2 #63592. hozzászólásáraSzia a festeket nem marja?
Válasz máris szomszéd #63595. hozzászólásáraÉs azt lehet tudni, hogy ha az a bordó nyár elvirágzik, akkor azután piros hó esik, vagy csak a hagyományos fehér vatta?
Válasz máris szomszéd #63595. hozzászólásáraEz kertészetből való. Lehet valami szelidebb fajta.
Ennek szerintem nem hull magja, mert semmi nem kel alatta.
Viszont virágzás végén, tényleg szemetes kicsit.
Halpikkely szerű szirmok sokasága hullik. De csak annyi a gond vele, hogy behozza a szél a teraszra, és ha ez esővel párosul, akkor tényleg úgy odaragad a járólaphoz mint a pikkely.
A fűben viszont eltűnik.
Válasz atisgyulai #63584. hozzászólásáraNől avval nincs gond,sokat szemetel és ha gondol egyet kiszárad.
Egyik földem mellett vannak szilfák,tragédia mennyi kikel a magjából.Aki akar csemetét szóljon ingyen elvihető.
Viszont láttam bordó levelű nyárfát,tetszett.
Válasz szg2 #63592. hozzászólásáraVan a karchernek egy sárga löttye, ami mondjuk tényleg jó. Nekem a festéket is megmarta a trakin, csak vigyázni kell vele, gumikesztyű nélkül nekem 2 nap után hámlott a bőr a kezemről.
Válasz atisgyulai #63591. hozzászólásáraAztán lehet hogy valami komolytalan kőrisfajta lehetett az...
Válasz csabi741mc #63587. hozzászólásáraÉn a legolcsóbb "100 forintos" mosogatószerből veszek egy 5l-es kiszerelést és a magasnyomású mosóval használom a méregdrága K@rcher semmitérő sz@rjai helyett. Teljesen jól oldja az olajos sarat, ilyesmit.
Válasz csoppika #63586. hozzászólásáraEzt kb. 5 éve ültettem!
Most 6-8m körüli a magassága.
Sehol nem hajt gyökérről.
Válasz csabi741mc #63587. hozzászólásáraBrigéciol?
Válasz csabi741mc #63587. hozzászólásáraSpeed motorblokk lemosó
Válasz csabi741mc #63587 hozzá
Nitros festék hígító ???
Udv
Valaki nem ismer valami zsiroldo hatasu sampont traktort mosni vele?
Válasz atisgyulai #63584. hozzászólásáraHát...ha nálunk szilfa volt...na az nőlt mindenhol az udvaron....
Válasz wernerj #63581. hozzászólásáraKöszönöm
Válasz máris szomszéd #63582. hozzászólásáraSzilfával van valami rossz tapasztalatod?
Nekem semmi gondom vele! Nő mint a gomba.
Válasz Tobszi #63571. hozzászólásáraGesztenye