Miért érzem mégis úgy, hogy kicsit meghasonlottál önmagaddal? Hollókő...emlékek... Trianon... Ahogy olvaslak, egyre inkább érzem, hogy hiába próbálsz tiltakozni a múlt ellen, s csak a jövőbe tekinteni, mégis a múltba révedve tudod elképzelni a jövőt?
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Válasz rilex #63893. hozzászólásáraSzia!Picit mekem igy jott le.Hisz miért is rágodna ilyesmin az ember vagy linkelne ilyesmit. Jó multkorában feleséggel volt egy hasonló "túránk" Még mindenszentenkkor. S mondta nézzük meg a nagyszülői házat ,Helyeket ahol felnőtt.S jött vele a többi dolog is a végén csak siras lett a vege neki.
Ez az irás pont hasonló hanem ugyanaz a "történet".
Vot hogy végigjártuk a várakat Északi -Középhegységben. Ahol kis koromban szülőkkel voltunk. Emlékeztem hol mi történt s egész más volt látni a milőt.Pl Hollókőn lett egy nagy szálloda.Ahova a poronty jobban vágyott be egy nyári hűsitőre klimás helyre mint a 200 éves öreg házba bármit is megnézni... Osztály kirándulásaink jutottak egyből eszembe ahogy nyavajogtunk ha előjöttek a múzummal,hogy menjünk strandra a fenét érdekli a skanzen.Ma pedig magamtól nézem meg és kerülöm a strandot.
Kicsit félreérthető volt a háttér gondolat,de mind egy.
Nem vagyunk egyformák és pont ez különböztet meg bennünket és hajtja a világot előre.
Azért ne csüggedj !
Válasz rilex #63891. hozzászólásáraEz az ember egy katasztrófa itt még nem felelt meg neki senki és senki írása sem,olyan negatív kisugárzása van hogy a paksi sugárzás mérő kimutatná.Semmilyen lelkesedése sincs az élet iránt,ő mindent tud mindent előre lát,és szerinte más ezt nem látja,ezért minden témához hozzá kel neki szólnia és oly módon ,hogy éreztesse másokkal ,hogy ő milyen okos.
Válasz szantofold22 #63883. hozzászólásáraEgyáltalán nem a múlton való rágódás miatt született az írás, s nem is az volt célom nekem sem, hogy megosztottam Veletek. Dehogy sírom én vissza a régi világot. Eszemben sincs. De mindig szívesen gondolok vissza a gyerekkoromra. S Fekete István annyira szépen beszél arról a korról. Puszta szavakat, melyek egyenként szinte semmit nem érnek, olyan művészien fűz össze, hogy az embernek belesajdul a lelke. Persze, tudom, Ő ennek a mestere, nem véletlenül váltak a művei ismertté és elismertté. Szóval ne érts bele semmilyen politikát! Mint ahogyan Te is írod, "szeretteink emlékét feledni nem szabad". S hagyományainkat ápolni kell. Nem a múlton való rágódás volt részemről. "A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék". Meg ahogy Babits írja: "„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” ...szóval ezért....
Válasz Wilde #63887. hozzászólásáraIgen, valóban nagyon szép.
Néha hozok ide ilyeneket.
Bár kaptam már érte negatív kritikát, mondván, hogy akik itt fórumoznak, nem értik az ilyesmit. De vagytok, vannak, akik szívesen kilépnek arra a néhány percre a gépek, alkatrészek, vegyszerek, termények stb. világából, míg ezeket az "esti szép"-eket elolvassátok. Néhány évvel ezelőtt, mikor elkezdtem ide írogatni, volt egy fórumtárs, egy nagyszerű ember, aki arra kért, hogy legyek itt minél többet, hozzak ide a világomból néhány pillanatot, mert mióta itt vagyok, minden színesebb, nem minden csak zöld és barna. S rajta kívül még jó néhányan bátorítottak, s tudtam-éreztem, hogy szívesen olvasnak hasonlókat. S az ő szavuk nekem többet ér minden más bírálatnál.
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraA való világba beletartoznak a csodálatos gyerekek és a szép, érzelemdús írások is.
Múlt nélkül pedig nincs jelen és nincs jövő. Ahogy D-32 is írja, ez egy folyamat. Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint ahogy a nappalok és éjszakák is váltják egymást. S semmi sem fekete vagy fehér. Meghatározhatatlan árnyalata van a világ dolgainak is. S csak rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre, vagy mit akarunk belőle látni, érezni vagy sejteni.
Válasz d-032a #63889. hozzászólására Na már megint alkottál valamit amiről halvány fogalmad nincs .Milyen falak vannak nálad amire hiába akarsz felmászni ?? miről akarsz nekem újat mutatni ?? "
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit.....
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraTöbbször hivatkozol a való világra, de te annak csak egy részét látod.
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat.
Nálad ezeket magas falak választják el egymástól, ezért nem értheted Fekete István üzenetét, hogy mik azok az el nem múló dolgok.
Persze nem baj az, hogy még mindig nem érted, nem múlik el minden.
Válasz rilex #63882. hozzászólására sajnos a múltba hiába nézünk nem változik a jelen s a jövő... az írás valóban szép s a gyerekek is csodálatosak ezt mint nagyapa írom de attól a tények még a való világot mutatják ...
Válasz d-032a #63885. hozzászólásáraSzia !Ez nem is a Műre értendő, hanem az okra amiért emlegetik, vagy amiért felhozódott.
Sokat lehet hallani a bezzeg régent....
Nemigen hiszem, hogy Fekete István az Otthon voltam című sorait a múltba révedés céljából, vagy okából írta volna.
Nem is valószínű, hogy ide a fórumra a múlton rágódás miatt került volna idézésre.
Fekete István sem nosztalgiából ült fel a lórévasútra és a szekérre, hanem azért mert az 1960-as években még nem volt ennyi autó.
Az író 1970-ben hunyt el, tehát a '60-as években történt a szülőfaluba utazás.
A szekérnél esetleg nagyobb figyelmet érdemel az Otthon voltam utolsó mondata, amely szerint: vannak olyan dolgok amik nem múlnak el soha.
Ha nem múlik el akkor az nem a múlt.
Lehet, hogy ezért is kelt el Fekete Istvánnak 20 millió könyve.
(Magyaro. 17M és 22 országban 3M db.)
Felesleges a multon rágódni.Az elmúlás az èlet természetes rendje.Lehet emlékezni de multba temetkezni butaság.A jelenben kell èlni. Teremteni kell saját kis idilli világot és ennyi. Jómagam is emlékszem a háztájira a tejcsarnokra a 2 tehénre ,de a küzdelmekre is, no meg a táviratra a levélre,a buszozásra majd az 5 évet várjunk egy áhitott 1200
Ladára...Nagyszülőkre....
Azóta lett gyermek aki a mai világ természetes információ áramával él.Nem vonza a fiókolás a mislinghordás este a meleg vizbe se tudtunk megmaradni úgy összevágott a levél.A kévézés.Van helyette silózó. Lovaskocsival vagy jó esetben poros ajtó nèlküli 50 essel kisbálát rakni a 40 fokban.Van helyette klimás traktor körbálázó.
Megszünt az tsz ből elsőnek elküldött nem ritkán lezüllött embereknek való könyörgés a jószágozáshoz a kisbála pakoláshoz.
Csökkent a jószág , igen.Nem vonz senkit a szügyig gané a piásokkal való hadakozás.Van helyette rakodógép s nincs idegen alkesz kölcsönkérő az udvaron.
Nem vonzza a gyereket a kosz.Valtozik a világ.Igen sokszor más dolog sem.Az a szülő hibája hogy hagyja liberálisan nevelkedni sodródni. Fel kell ismerni mi tetszik s terelgetni.S ráfigyelni.Nem a facebukon posztolni és élni dicsekedni a másoknak egy tartalom nélküli hülyeséggel.Különben plázalakó lesz. ,Mig a szülö ganét hány.
Viszont vozhatja a kitanulás a más példája egy ismerős szerencséje.Vonzhatja egy vegyipari egy pénzügyi diploma.Egy jó állás ahol nincs bennünket kihasználó kereskedelmi kartel állami segitséggel sokszor úgy érezzük.Nem vonza a tépjük meg a parasztot úgyis kitollasodik mondás.Vonza viszont ha befut az egyik másik cég állásajánlata ami az övé megkereste s nincs mindenre magyarázat most éppen pont miért nem ér szart se az éves munkája.(A Duna vízszint és egyébb gazember szállóigék)Kikopik a préda éhen fog dögleni a predátor is(Mi idén először nem vetünk eladásra kukoricát Akinek kell vegyen ahonnan akar de ne tőlem ugyis odaadja olcson .. drága költséggel)
Nem vonzza az 5 évig várás a Zsigulira mivel ha szorgalmasan tanúl a szülő noszogtatja nem ráhagy dolgokat akkor elérhetővé vállik egy propelleres bajor vas is elején két vesével Azonnal a szalonból.
Nem vonza s engem sem vonz már a lovasszekéren ahogy a ló rászarik a lábamra vagy
orron fingik. Jól emlékszem a fogatosokra akik tanították a lovat ügetés közben xarni ne alljon meg menet közbe az ostorral.Ez a multé.
Tejcsarnok helyett aki ebben látta van saját kis tejhűtő.Nincs többet osztályon kivüli tej ,a más retkessége miatt gyengébb ár.
Ami a jövö tetszik vagy sem elkopunk kicsik s ahogy az alkeszok is kikopnak a kocsmából úgy lesz fejőrobot feljős helyett
Gps fülke nélküli traktorok fognak jönni és nincs munkaerő baj.
Vonzhatja a srácot az ilyen gépek tervezése javitása.
Ahogy mondják a fatörzsben van a szobor csak ki kell vájni belőle.
Szeretteink emlékét feledni azonban nem szabad. Akiktol tanultunk s tudtunk elöbbre lépni.Nagyapák elhatak de az apákból lett újra nagyapa a fiúból apa.
Ha motiváltuk s ha nem hagytuk a liberális szennyet ráöltözni. Akkor tovább fog élni a hagyomány.S majd a wifi a net is olyan ósdi lesz mi t a kazettás magnó vagy a dobolós ember,
Mert mire az kimegy a hirrel a sarokra a facebookon már Ausztráliába is tudni fogják ki lett a polgármester abban a kis faluban ahonnan indult a messzi földre s lett belőle szívsebész egy Sidney klinikán ,S percre elgondolkozik-Nagyapó ezért dolgoztál hogy nekem jobb legyen s ne kézzel hányjam a ganét vagy termeljek kukoricát 20 éves áron extra profittal a kereskedőnek.
Sorsa mindenkinek a kezében van. S az hogy valaki meg ott maradt ahol a szekéren az ő döntése.Mindenki előtt a változás joga fentartva.
Csak elöre szabad nézni!S néha vissza mennyit haladtunk!
Válasz Mihály #63881. hozzászólásáraMélységesen sajnálom, hogy ez a gyönyörű írás ilyen gondolatokat ébresztett benned.
Meg egyébként is... A gyerekek a legnagyobb csodák! Ne beszélj így róluk!
Válasz rilex #63880. hozzászólására Hm a régi élet szép emlékei ... s most s és később miről fognak írni "lementem falura se wi-fi se HBO mit lehet itt csinálni"..... egy modern világ amely eltemette a múltat s nem tud jövőt mutatni okos óra okos teló csomó hülye gyerekkel akik már sz.rni sem tudnak angol yc nélkül de budi papír nélkül meg még úgy sem...
Olvadásszagú szél járt már a városban, amikor híre jött, hogy haza kell mennem. Húsz év óta először.
Haza.
A házunkban már húsz éve más lakik, rokonom nincs a faluban egy se, az öregek elmúltak, a fiatalok felnőttek, mégiscsak: haza.
A temetőben – messze túl az emlékek fájdalmán – két kis testvérem porlad; talán ez a két kis halom, amely jogossá tenné a szót, mert azóta új házak épültek, új emberek lettek, a templomtornyot is újra bádogozták, sőt a harangok is újak, mert a régiek háborúba mentek.
Mégiscsak: haza.
Kihez megyek hát?
Sokat gondolkodtam ezen – a szél rázta az ablakot –, és egyszer csak rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad, a régi utcához, melynek pora százszor sárrá vált azóta, a régi örömökhöz, melyek el nem múlnak soha, még velem se, mert ezerszer leírom őket, hogy el ne múljanak.
Álmodozva és félve indultam útnak. Az állomások nevei behulltak az ablakon, a szántásokon megroskadt a hó, a patakokon állt még a szennyes jég, és az elmaradó faluk felett varjak kerengtek, csakúgy, mint régen.
Nincs semmi baj.
Az állomáson majd az öreg Pista vár…
Bolondokat beszélek. Hol van már az öreg Pista! Mindegy: várnak. A faluvégen bekiáltok Laciékhoz…
Megrázom a fejem. Ez így nem lesz jó. Laci szegény elmaradt valahol, még 1917-ben, és az öregek is… Kinek kiáltanék? Visszhangtalan kiáltás lenne, és megöregedett hangom elveszne a fenyők alatt, ha ugyan megvannak még a fenyők. Nagyok voltak már akkor is…
Hallgatva ültem emlékeim vonatán, s a sürgönydrótok mint a kótapapirost vonalazták a februári eget.
Készülődni kellett.
– Várj, amíg megáll a vonat…
Körülnéztem. Valaki a múltból szólt, és én – amikor leszálltam a lépcsőről – szinte vártam, hogy egy kemény kéz megfogja a kezemet.
Az állomás harangja a régi volt, s amikor ütni kezdett, mintha a szívemen vert volna. De kocsit hiába néztem.
– Erre tessék! Az úton nyakig ér a sár, de van lóré… Isten hozta…
Felültem a lóréra Ferkó mellé, akivel együtt faragtam az iskolapadokat, és elfogódottan hallgattunk. A nagy, szürke ló aztán meglódította a mezei vasút kis kocsiját, és a vékony sínek apró kattogással utánozták a nagyokat.
– Hogyan utazott a tekintetes úr?…
Ferkóra néztem. Akkora bajusza van, mint egy tollseprő, nagy, csontos öklében elveszik a gyeplő, csizmái mintha odanőttek volna a lóré fenekéhez, és hiába rángatja a ló a kis alkotmányt, Ferkó nem inog meg. Mert Ferkó áll, én pedig ülök…
– Ülj le, Ferkó!
– Jó így is…
– Ülj le, a Ponciusát ennek a görhes világnak, mert lelöklek!
Leül. Én meg emígy dörmögök tovább:
– Na! Aztán ide hallgass. Ha még egyszer letekintetesuramozol, gyalog megyek haza.
– Haza?
Ezen elérzékenyedtünk egy kicsit, és megtaláltuk régi magunkat.
És lassan közelebb jött a falu. A nagy nyárfák nyirkos ágseprői közt tavalyi fészkek himbálództak, és eszembe jutottak régi egzámenek, amikor az iskola falán nyárfaágakból volt a füzér, és közte kesernyés szagú, sok pünkösdi rózsa.
– És cifra búza – toldotta meg Ferkó –, de a régi iskolából szövetkezeti bolt lett. Új iskolát építettek, a cifra búza pedig kiveszett a kiskertekből, mert a házakat kiépítik az utcára azóta.
A faluvégen rendes kocsira fogott át Ferkó, és nem szólt többet hozzám, mert megroskadtam a kasban, és régi emlékeimet nyirkos, télvégi vesszővel verte a valóság.
Köves úton zötyögtünk. A kerítések cementből vannak, a házak teteje zsindely, s egy menyecske hócipőben viszi a tejet a csarnokba.
– Hócipő… – mondom csak úgy magamban.
– Az – bólint barátom, és tudja, mire gondolok.
Az udvarok rendesek, tiszták és mérhetetlenül ridegek. Csupa szöglet. Csupa kemény vonal. A régi tornácok puha íve összedőlt azóta, a zsúptetőkben nem költ a veréb, a kapudúcok hideg kőből vannak, és nincs öreg faragott pad a házak előtt.
És milyen kicsi a templom!
Régi, gombos tornya szinte az égig ért a régi vásárnapok ragyogásában, de az évek – úgy látszik – megroskasztották, mert kicsi, esőverte és idegen lett azóta. Igaz, most február van, szitál az ólmos eső, és a tömjén füstje se felhőzne az ablakon beragyogó napsugárban.
Összehúzom magam, és sírni szeretnék.
– Mink azért a régiek vagyunk… – részvétkedik Ferkó, mert érzi, hogy lassan összedől bennem minden. – Majd kimegyünk a szőlőbe – biztat –, mint valamikor. Emlékszel?
Elnéztem a „szőlőhegy” kis dombja felé, és a távolság ködében mintha mégis a régi lett volna a pincék mohás fala, a tőkék alatt a csend, a diófákon a harkály kopácsolása.
– És pipálunk! – hunyorított Ferkó. – Most már nem kell félni, hogy megfognak bennünket…
– Talán az a baj, Ferkó.
– Hát majd kitalálunk valami tilosat… Te mindig ki szoktál találni…
– Bajos lesz, Ferkó. Most már mindent szabad.
– Nagy tüzet rakunk. A tavalyi venyige mind megvan még…
Amikor leszálltam a kocsiról, Ferkó szigorúan rám szólt:
– Aztán ebédre elvárunk!
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
– Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
– Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az éjjel!
Megölelt, megcsókolt, és kinyitotta a szobaajtót.
– Maradjunk csak itt, Rozi néni.
– De itt füst van.
– Az a jó, Rozi néni.
– Nem tellett kéményes tűzhelyre. Majd száraz fát dobok rá, hogy ne füstölögjön.
S a régi tűzhelyen felcsapott a láng. Egyszerre világos lett a konyhában. A tűzből békés melegség lehelt ránk, a gyenge füstből elmúlt esték vacsoraszaga s az öreg edényekből lakodalmi levesek emléke.
Néha csillagos szikrák pattantak ki a kemence száján, és amint összeroskadt a zsarátnok, perelni kezdett egy kis kék láng.
Az öregasszony megfogta kezem, és én megnyugodtam. Ezzel a kézzel dajkált valamikor, és ezzel takart be, amikor beteg voltam.
– Tegyek még a tűzre?
– Tegyen, Rozi néni!
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha.
(Fekete István)
Válasz fexco #63876. hozzászólásáraVegyé olyan rádiót ami vezeték nékü kapcsolódik telefonho, aztán ki tud hangosítni mindent ami a telefonon megy. Nem kell letölteni, konvertálni, nem kell pendrive.
"Egy napon egy bölcs öregember ajtaján bekopogott egy fiatal lány, és könnyek közt mesélte el a történetét az öregnek.
– Nem tudom, hogy éljek tovább. – mondta reszkető hangon. – Egész életemben úgy bántam az emberekkel, ahogy én is szeretném, ha velem bánnának mások. Mindig őszinte és nyílt voltam velük. Segíteni próbáltam, anélkül, hogy bármit is vártam volna cserébe. De válaszként csak gonoszságot és gúnyt kaptam. Nagyon fáj, és nagyon elfáradtam. Mondd meg nekem, mit tegyek?Az öreg türelmesen végighallgatta, majd így felelt:
– Vetkőzz le, és indulj el meztelenül a város utcáin.
– Ugye most csak tréfálsz? – kiáltott fel a lány. – Ha meztelenül kimegyek az utcára, mindenki nevetni fog rajtam, és kigúnyolnak.
Az öreg hirtelen felállt, kinyitotta az ajtót, és egy tükröt tett az asztalra.
– Szégyellsz meztelenül kimenni az utcára, de valamilyen oknál fogva nem félsz meztelen lélekkel járni a világban. Kinyitottad a lelked kapuját. Bárki beléphet rajta! A lélek azonban tükör, ezért láthatjuk magunkat más emberek lelkében. Ha pedig az emberek látják, hogy a te lelked más, mint az övék, nincs tele rosszindulattal és gonoszsággal, akkor megpróbálnak rágalmazni, megalázni, sértegetni. Nem mindenkinek van bátorsága elismerni, ha valaki jobb nála.– De akkor mit kellene tennem? Hogy változtathatnék ezen a helyzeten, ha ez egyáltalán nem tőlem függ? – kérdezte a nő.
– Gyere velem. Mutatni akarok neked valamit. Ez az én kertem. Évek óta nőnek itt ezek a virágok, és én gondozom őket. Soha nem nyíltak volna ki olyan ember számára, aki nem viseli gondjukat. Tanulj a természettől. Nézd meg ezeket a virágokat, és tedd azt, amit ők is tesznek – csak a jó embereknek nyisd meg a lelkedet. Menekülj azoktól, akik letépik a szirmaidat, és bántanak. A gyomok könnyebben nőnek, mint a virágok, és semmit sem tehetsz ez ellen.
– Annyi szenny és gonoszság létezik a világban. De aki akar, tiszta tud maradni… Légy őszinte önmagaddal és másokkal is. De jegyezd meg: ne szórj gyöngyöt a malacok elé. Nem használsz vele sem nekik, sem magadnak.
Amikor a gyöngyeidet a disznók elé szórod, fennáll a veszélye, hogy felfalják azokat. Legyünk bölcsek, ahogy Isten tanított bennünket. Vigyázzunk, kivel vagyunk jók, és kinek engedjük meg, hogy belépjen a lelkünk kapuján. Legyünk óvatosak, nehogy kígyót melengessünk a keblünkön, ami aztán megmar."
NEM TUDOM MIÉRT DE EZ IS KELL HOGY A KÖD FELSZÁLLJON NÉHÁNY EMBER AGYÁBAN AMI RONTJA A LÁTÁSÁT SOK EMBERNEK ....Ez is elmegy egy jó fröccs mellet :NEHAZUGGY
Belekényelmesedtek abba, hogy érinthetetlenek
Molnár Bálint | Május 20, Szerda | 8:06
Jó reggelt kívánok! Ahelyett, hogy megvárnám, amíg megtalálom a nyomdafestéket, ami eltűri a ma reggeli mondanivalómat, inkább abban maradhatnánk, hogy magasról teszek a nyomdafestékre és az ő tűrőképességére. Amekkora fokozatra kapcsoltak az elvtársak az időkorlát nélküli hatalmaskodás állítólagos hajrájában, azt eltartott kisujjal nem lehet szavakba önteni. Vagyis hát jó lenne, ha ennyi idő után nem keresgélnénk még mindig a megfelelő szavakat arra, amivé ez a Brunei Szultánsággal fej fej mellett hasító ország vált.
Már öt éve is késő lett volna az eltartott kisujjú jólneveltség helyett felborítani az asztalt, de mielőtt a mimózalelkű, önérzetes NER-társak megsértődnek, és kikérik magának, hogy őket mindenféle minőségükben és elméletileg létező méltóságukban megsértem és erőszakra buzdítok: meg lehet nyugodni, nem én fantáziálok fideszesek agyonveréséről és agyonlövéséről. Azt ott kell keresni a pártagkönyvet birtokló, a korlátlan hatalomba, a közpénzhegyekbe és az érinthetetlenség bizonyosságába belehízott, belekényelmesedett, belepofátlanodott gyűlöletgenerátorok és gazdáik körül. Akik hosszú évek óta a mindenki pénzén gyaláznak, fenyegetnek, ócsárolnak becsületes embereket, pont ugyanúgy, ahogy a mindenki pénzéből fenntartott, egykor szebb napokat látott közmédia cenzúráz és börtönnel fenyeget parlamenti képviselőket.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a NER futószalagon nyomott át a nagyon is MŰKÖDŐ szavazógyárán egy kisebb raklapnyi gyalázatos törvényt (ha Semjén nem lenne, hogy minden önkényuralmi gazemberséghez adja a becstelen nevét, akkor lenne másik erkölcstelen-gátlástalan takony helyette),
amikor 600 milliárd forint veszítette el közpénz jellegét (a MOL és a Richter, eddig állami tulajdonban lévő hatalmas részvénycsomagját hozzávágta a kormány a Mathias Corvinus Collegiumhoz, amelyben Tombor András, a munkanélküli Habony hitelezője, Mészáros üzlettársa érdekelt);
amikor a majdnem 2000 milliárdos, körülbelül ugyanennyi év alatt megtérülő kínai-Mészáros vasúti biznisz iratait 10 évre titkosították pont azokat kiröhögve, akik a számlát állják (konyhanyelven: adófizetők);
amikor megszüntették az amúgy is éhbérért szívó kulturális intézményekben dolgozó közel 20 ezer ember közalkalmazotti státuszát;
amikor kajánul vigyorogva kiszolgáltatták a magyar állampolgárokat, az ő személyes adataikat a titkosszolgálatok korlátlan megfigyelésének;
amikor úgy döntöttek, ismét rendészeti eszközzel óhajták megoldani egy szociális problémát (lásd még: hajléktalanság), ezért három hónapra kizárják a közmunkából azt, akinek rendetlen az udvara,
min izgult, pörgött, hörgött, röfögött a sakálmédia egyik végétől a másikig?
Azon, hogy Gurmai Zita futva menekült a RémHír Tv stábja elől, pedig csak a Kúria gyöngyöspatai ítélete felől érdeklődtek volna. Semmi kedvem azzal jönni, hogy bezzeg amikor a kétharmaddal kormányzó állampárt Kósa Lajosai, Kövér Lászlói, Farkas Flóriánjai és egyéb rovott múltú és jelenű rossz arcai a csilliárdos korrupciót érintő kérdések elől loholtak fejvesztve a független sajtó elől, akkor azon voltak kiakadva ugyanezek a sakál propagandisták, hogy a balliberális-sorosista féknyúzgyárak terrorizálják szegény honatyákat. Aztán ugyanezek örültek a leghangosabban, amikor Kövér elvtárs karámba zárta a sajtót, és gyakorlatilag lemészárolta a parlamenti tudósítás műfaját. Az egy dolog, hogy én Gurmai vagy bárki más helyében biztosan nem futottam volna kényszerversenyt nemhogy egy fizetett trollal, de senkivel. Az viszont már kurvára unalmas, hogy ezek a karaktergyilkolásért fizetett morális vakondtúrások a saját sötét múltjukkal a hátuk mögött, úgy tesznek, mintha ők újságírók volnának. Nem azok. Ők simán fizetett cselédek, akiket kizárólag azért fizetnek, hogy végrehajtsák a párt utasításait, hogy a hatalom seggéből védjék a hatalmat az életük árán is. Értjük, elfogadjuk, csak az nem világos, hogy mit nem értenek azon, hogy ha egyszer hazugságra, lejáratásra adták a fejüket, akkor sokan eszerint fognak viszonyulni hozzájuk. Nem olyan bonyolult.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a feljebb felsorolt alávaló diktatórikus mocskot – aminek semmi köze a járványhoz, de lehet hivatkozási alapként emlegetni, hogy tudniillik a fideszes parlament MŰKÖDIK -, ledarálták az elvtársak (miközben az egyedüli értelmes, előremutató javaslatukat az egyszer használatos műanyagok betiltásáról, Semjén visszavonta), kiderült az is, hogy a nemzet büszkesége, az önmegvalósítás babérkoszorús hőse, a disznókat szerelő reneszánsz ember majdnem 22 milliárd forintért újítja fel a zánkai és fonyódligeti Erzsébet-táborokat. Amelyeket korábban a fideszes állam elajándékozott a Szeged–Csanádi Egyházmegyéhez közel álló Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak. Mekkora rohadt nagy üzlet ez már megint az adófizetőként is ismert magyarembereknek, nem? Tehát az egyház ingyen megkapta az államtól a táborokat, az állam felújíttatja az elajándékozott táborokat az adófizetők pénzén, amelyeket az egyházi tulajdonos akár el is adhat méghozzá jóval magasabb áron, mint amennyit felújítás előtt ért az egész kóceráj. És mivel van pofája előrukkolni ezen a napon ugyanannak, a pártállam seggéből a józan ész és az emberi jóérzés ellen lázadó mocsármédiának? Ezzel:
Na, lehet mészárosozni: 8 milliós inkubátort kapott a SOTE újszülött intenzív osztálya. Érdekes, ilyenkor az ellenzéki média nem szereti annyira felkapni Mészáros Lőrinc nevét, mint máskor.
Hát tényleg, baszki. Akkor mészárosozzunk, rajtam nem múlik. Beszéljünk erről a közepes senkiből Forbes-listás közpénzmilliárdossá hízott strómanról, akit nem lehet kérdezni, mert ő nem közszereplő, viszont akkora nagy ember, hogy hisztérikusan hörögve hajtja el az újságírót, aki a Mátrai Erőmű vétáláról érdeklődik. Hogy csak egy közelmúltbeli példát mondjak. A fideszes propagandagyár, amely az MTI-vel és a közpénzmédiával egyetemben soha nem írja le Mészáros nevét, amikor hatalmas üzletekről és törvényesen lenyúlt csilliárdokról van szó, most az ellenzékinek nevezett média szemére hányja, hogy nem számol be Lőrinc atya jótéteményeiről. Van bőr a pofájukon. Idézek az MTI via nyolcas fertő cikkéből:
Tóth Krisztina, a Mészáros Csoport kommunikációs igazgatója kifejtette: miután a cégcsoport karitatív tevékenységének középpontjában a gyermekek állnak, az új eszköz beszerzésének több mint 8 millió forintos teljes költségét a csoport vállalta.
Meg kell a szívnek szakadni. Tényleg? A 8 millió forintos teljes költség átvállalása belefért? Nem volt megerőltető? Ki tudta reszketni a mester? Rebegjünk könnyes hálát? Majdnem olyan abszurd és degenerált lenne, mintha a családi kasszánkat kifosztó, a lakásunkat alólunk kirántó, a gyerekeink reggelijét felzabáló rabló kedélyesen felhívna, hogy akkor ő most meghív egy sörre. Tudom, hogy van ennél lejjebb is, akik az életükért, a nyomorúságos fizetésükért és a gazda kegyéért tepernek, azoknak mindig van lejjebb.
Úgyhogy tényleg senki nem mondhatja, hogy nem volt igaza Varga hegedűművésznek abban, hogy ők a cselekvésben hisznek, és még a veszélyhelyzet ideje alatt is folyamatosan megy a munka. És tényleg dolgoznak, éjt nappalá téve. Ha a fenti diktatórikus moslék nem lenne elég, akkor tovább is van, mondom. Csak pontszerűen, hogy ne sántuljon az agyunk:
A Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében új, 6000 férőhelyes multifunkcionális rendezvény- és sportcsarnok épül Székesfehérváron. Másfél éve, amikor nem volt járvány, és Garancsi haver 25 milliárdért húzta volna fel, túl drágának találták. Nem baj, majd most, válság idején megcsinálják.
36,5 milliárd forintot ad a kormány határon túli gazdaságfejlesztésre a gazdaságvédelmi alapból. Pár napja ugyaninnen 82 milliárdot vontak el a kínai-Mészáros vasúti bizniszre.
Csökkentették a Szent János kórház Covid-osztályain dolgozó ápolók óradíját.
Néhány nappal ezelőtti önmagamat ünnepélyesen átfogalmazom: lehet, hogy van még egy ilyen ország, de én már senkinek nem hiszem el. Minden jót!
Még 1 kört ... köszi ez szerintem senkinek nem hiányzott a kormányon kívül:https://hvg.hu/itthon/20200519_Megszavaztak_korlatlan_ralatast_kapnak_a_nemzetbiztonsagi_szervek_az_allampolgarok_adataira? Hajrá Magyarok ezt akarjuk???
Kocsmában,élelmiszerboltban nem lehet dohányterméket árulni,de dohányboltban lehet italt és élelmiszert árulni.
2020
Sok vidéki településen az ottani kocsmákra lakatot tetetett a Dohánykocsma,ez utóbbi meg virágkorát éli,lassan kenyér,tej vetőmag csavar,mosópor is kapható lesz ezekben.Az ilyen boltok meg bezárnak ,vagy bezáratja valaki Ahhoz képest,hogy először mindent tagadtak.
Argentina 2020
Ja bocs nem
Válasz ND #63860. hozzászólásáraés ez független attól, ki milyen színben látja a világot.
én spec egyikkel sem szimpatizálok, mert egyik sem adott, viszont mindegyik elvett...
Válasz ND #63858. hozzászólására Csak azt nem értem ha nem érdekel miért olvasod van más bejegyzés is s válogass én is azt teszem s ha a tiéd olvasom ha nem akarok hozzá szólni tovább görgetek de nem bántok senkit azzal hogy engem zavar vagy sem hogy nem lehet ennyi empátia másokkal szemben benned még ha kormány párti vagy akkor is
Válasz Mihály #63857. hozzászólásáraMuszály minden topicot teleszarni?
ctrl+c ctrl+v helyett lszi linket illessz be, és akit érdekel, elolvassa.
kezd unalmas lenni, hogy a szaraidat oldalakon át kell görgetni mindenhol
Kár hogy a Magyar kormány ezt sem tartja szemelőt mert ha igen nem lett volna annyi elmarasztaló ítélet a kormány pártja ellen:Aki valós tényeket közöl, vagy a véleményét osztja meg, nem követ el bűncselekményt. Összegyűjtöttük, mire ügyelj akár a közösségi médiában, akár újságíróként.
A Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló szabályait is szigorította az Országgyűlés, amikor elfogadta a kormány törvényjavaslatát a koronavírus elleni védekezésről. Arról, hogy mi a rémhírterjesztés és hogyan követhető el, itt írtunk részletesen. Itt pedig a törvénymódosításról szóló jogi elemzésünket olvashatod. Ebben a tájékoztatóban azt magyarázzuk el, hogy mire kell odafigyelnie a magánembereknek és az újságíróknak, miről szól a módosítás és hogyan érinti ez a cikkek, tapasztalatok megosztását a közösségi médiában.
Mi változott?
Rémhírterjesztésnek számított az eddigi szabályok szerint, ha valaki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt olyan hazugságot terjeszt, vagy úgy ferdít el szándékosan valós információkat, hogy ez zavart, nyugtalanságot kelthet emberek egy csoportjában.
Az új szabály értelmében most már az is rémhírterjesztésnek minősül, ha valaki
különleges jogrend idején,
nagy nyilvánosság előtt
olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel,
ami alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa.
Egyrészt most már nem csak azok a hamis közlések minősülnek bűncselekménynek, amelyek megzavarhatják a köznyugalmat, hanem azok is, amelyek alkalmasak – jelen esetben a koronavírus elleni – védekezés eredményességének akadályozására vagy meghiúsítására.
Másrészt nem szükséges többé, hogy valaki a közveszély színhelyén híreszteljen hazugságokat, hanem elég, ha az különleges jogrend idején történik, helyszíntől függetlenül. Jelenleg Magyarországon veszélyhelyzet van és nem is tudjuk pontosan, hogy a kormány meddig fogja fenntartani ezt az állapotot.
Szigorítottak a büntetésen is, ugyanis most már nem három, hanem legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntethető a cselekmény.
Mi számít a védekezés eredményessége akadályozásának?
Ezt a törvény nem határozza meg pontosan, de a védekezés körébe tartozik minden olyan kormányzati intézkedés, ami a koronavírus és következményei elleni védekezést érinti, az egészségügyi döntésektől kezdve az oktatás és a határforgalom korlátozásán át a gazdasági intézkedésekig.
Mivel a védekezés köre rendkívül széles, ezért pontosan azt sem látható előre, hogy a gyakorlatban milyen kijelentések lehetnek alkalmasak az eredményességének akadályozására. Hogy pontosan mi tartozik ebbe a körbe, azt majd az esetleg meginduló bírósági eljárások végén születő ítéletek alapján lehet biztosan megmondani, de ezek az eljárások hónapokig, akár évekig is eltarthatnak.
Az is bűncselekmény lehet, ha megosztok egy általam olvasott hírt?
Főszabály szerint nem. Rémhírterjesztést ugyanis csak szándékosan lehet elkövetni, ami azt jelenti, hogy tudni kell egyrészt arról, hogy a hír valótlan, másrészt arról is, hogy az akadályozhatja a védekezés eredményességét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hír megosztásával csak akkor követsz el bűncselekményt, ha egyszerre teljesülnek a következő feltételek:
a hír valótlan vagy valós tényeket elferdítve állít,
ezt oly módon teszi, ami alkalmas a vírus elleni védekezés eredményességének megakadályozására vagy meghiúsítására,
ezekkel te magad is tisztában vagy: tudod, hogy az állítás valótlan vagy elferdíti a valóságot, és akarod, vagy legalábbis belenyugszol abba, hogy a közlésed ilyen következményekkel járhat, és
ennek ellenére úgy döntesz, hogy megosztod a hírt.
Példa:
Megosztasz egy arról szóló írást, hogy a koronavírus nem is létezik, ezért felesleges otthon maradni, mindenki nyugodtan menjen ki az utcára. Az, hogy ezzel akadályozhatod a védekezést, egyértelmű, hiszen ha többen hisznek neked, azzal hozzájárulhatsz a vírus terjedéséhez. Ebben az esetben attól függ, hogy elkövettél-e bűncselekményt, hogy te magad tudtál-e a hír valótlanságáról.
Ha tisztában voltál vele, hogy hazugságot terjesztesz, akkor elkövetted a rémhírterjesztést.
Ha viszont te magad is hittél a cikk írójának és meg voltál győződve az igazáról, akkor nem követtél el bűncselekményt.
Aggódsz amiatt, hogy az egészségügyi intézményekben nincsen elég védőfelszerelés és ezért posztolsz egy fotót, amin egy ápoló szerepel maszk nélkül. A kép alá azt írod, hogy “ez a helyzet az egészségügyben: nincsen védőfelszerelés a kórházakban”. A fenti kijelentés kétségkívül alkalmas lenne arra, hogy nyugtalanságot keltsen az emberekben és feltételezhetjük, hogy ezt neked is kellett előre látnod. Ilyen esetben annak lenne jelentősége, hogy a kép megosztásakor tisztában voltál-e vele, hogy az általad írottak nem fedik a valóságot.
Ha te tudtad, hogy ez egy egyedi eset, de ennek ellenére mégis azt sugalltad, hogy ez az általános helyzet, akkor elkövetted a bűncselekményt.
Ha viszont azt hitted, hogy ez tényleg a valóságot tükrözi, vagyis ez az általános helyzet az egészségügyben és eszedbe sem jutott, hogy ez bárkiben rombolná az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat, akkor nem követted el a bűncselekményt.
A fenti példák alapján úgy gondoljuk, léteznek olyan esetek, amikor mindenkitől elvárható, hogy tisztában legyen azzal, hogy az általa terjesztett (valótlan) hír alkalmas nyugtalanság keltésére, vagy arra, hogy akadályozza az eredményes védekezést. Megfelelő bírói gyakorlat hiányában azonban egyelőre nem tudni, hogy egy lehetséges büntetőeljárásban hogyan alakulna ténylegesen ezeknek a bizonyítása.
Nem számít tehát bűncselekménynek az, ha valaki jóhiszeműen megoszt egy általa valósnak vélt hírt, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy valótlan volt. Ettől függetlenül természetesen fontos, hogy előzetesen mindig nézz utána a hír valóságtartalmának. Arról, hogy hogyan tudsz védekezni az álhírekkel szemben, itt írtunk részletesen.
Mi a helyzet azzal, ha a saját tapasztalataimat írom meg?
Természetesen nem követsz el bűncselekményt, ha a saját tapasztalataidat megosztod másokkal, függetlenül attól, hogy az esetleg kellemetlen vagy akár nyugtalanító. Ahogy azt korábban is megírtuk, az objektív, valós tájékoztatás sohasem bűncselekmény, akkor sem, ha megzavarja a köznyugalmat! Sőt, a nyugtalanító, de igaz információk megosztása kifejezetten hasznos, hiszen gyakran a nyilvánosságon keresztül sikerül elérni, hogy a kormányzat javítson egy fennálló helyzeten. Ahogyan például a Magyar Orvosi Kamara valóságot közlő és kihívásokat bemutató közleményei valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány helyes irányba tegyen lépéseket a járvány kezelésében.
Ez nem változott a rémhírterjesztés módosításával sem, a törvény továbbra is a valótlan tényeket, illetve a szándékosan elferdített információkat bünteti. Óvakodj azonban a szándékosan általánosító kijelentésektől, és helyette igyekezz minél konkrétabban azt megírni, hogy mi az, amit te személyesen tapasztaltál. Például, ha elégedetlen voltál a körülményekkel egy kórházban, mert az ott dolgozókon nem volt maszk, ezt természetesen nyugodtan megírhatod. Azonban, ha arról írsz, hogy nincs védőfelszerelés a magyar kórházakban, miközben tisztában vagy vele, hogy az általad tapasztaltak csupán egy konkrét esetben és egy adott intézményben történtek, akkor azzal már elkövetheted a bűncselekményt.
Az is bűncselekmény, ha megosztom a véleményem?
Nem, ha a véleményed tényleg csak vélemény marad és nem állítasz benne hamis tényeket, akkor ez semmiképpen nem lehet bűncselekmény. A rémhírterjesztést csakis valótlan tények állításával vagy valós tények elferdítésével lehet elkövetni, véleménynyilvánítással nem! Tehát nem bűncselekményt követsz el, hanem a szólásszabadsághoz való jogoddal élsz, valahányszor megosztod a véleményed egy adott közéleti témában, például akkor is, amikor kritizálod a kormányzat járványügyi intézkedését. Ha politikai véleményed miatt eljárás indulna ellened, vedd fel a kapcsolatot jogsegély szolgálatunkkal, a jogsegely@tasz.hu email címen.
Fontos azonban, hogy nem attól lesz valami vélemény, hogy azzal kezded a mondatot, hogy „szerintem”. A tényt úgy a legegyszerűbb elhatárolni a véleménytől, hogy a tények bizonyítható állításokat tartalmaznak, míg a vélemény csupán a saját értékítéletedet. Például tény, ha azt mondod, hogy „szerintem nem jut minden betegnek lélegeztetőgép, akinek szüksége lenne rá”, hiszen ez a kijelentés bizonyítható vagy cáfolható. Viszont az már inkább véleménynek számít, ha azt mondod, hogy “szerintem nincs elég védőfelszerelés a kórházakban”, hiszen azt, hogy mi számít elegendő mennyiségnek, nem lehet bizonyítani.
A tények állításával kapcsolatban mindig fontold meg, hogy azok valósak-e!
Rémhírterjesztés, ha elmondom valakiről, hogy fertőzött?
Ha biztos vagy az információban és igazolni is tudod azt valamilyen módon, akkor nem az. Ha csak azt tudod, hogy karanténban van, az még nem jelenti, hogy fertőzött. Fontos! Az érintett jogait is megsérted azzal, ha nyilvánosságra hozod a személyes adatait, vagyis jogsértést követsz el. Ezért azt tanácsoljuk, hogy tartsd tiszteletben mások jogait és csak abban az esetben mondd el ezt másoknak, ha ez segíti a védekezést és a megelőzést!
Rémhírterjesztés, ha viccből ijesztgetem a családtagjaimat?
Ha ezt egy kisebb körben (pár családtag jelenlétében) teszed, akkor ez nem bűncselekmény még akkor sem, ha ez közvetve akadályozhatja a védekezést. Azonban mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy ilyesmivel most ne viccelődj, légy tekintettel arra, hogy mások komolyan aggódhatnak a szeretteikért!
Ha ugyanezt teszed a Facebookon vagy más internetes felületen, az már bűncselekmény lehet, hiszen az nagy nyilvánosságnak számít!
Újságíróként milyen felelősséggel tartozom azért, ha más oldalról átveszek egy hírt?
Mivel a rémhírterjesztés gondatlanságból nem, kizárólag szándékosan követhető el, ezért csak akkor valósítasz meg bűncselekményt, ha tudod, hogy az általad átvett hír nem igaz, vagy szándékosan ferdíti a tényeket.
Fontos azonban, hogy az újságírók felelőssége nagyobb, mint azé, aki magánemberként megoszt egy hírt. Utóbbitól ugyanis nehezen lenne elvárható, hogy minden esetben leellenőrizze a hír forrását, míg egy újságíróval szemben ez általános elvárás.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy újságíróként nehezebben védekezhetsz azzal, hogy nem tudtál az általad írottak valótlanságáról, még akkor is, ha te csak átvetted a hírt egy másik oldalról. Neked ugyanis sokkal több eszköz áll a rendelkezésedre a források ellenőrzéséhez, mint egy átlagolvasónak. Tartsd magad az újságírás etikai szabályaihoz: lehetőleg több forrásból igyekezz megerősíteni az információt, és gondolj arra, hogy egy későbbi, esetleges jogi eljárásban milyen dokumentumokkal, felvételekkel, tanúvallomással tudod bizonyítani az igazadat!
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne is írj egyáltalán arról, amit nem tudsz egyből bizonyítani, vagy hogy ne vegyél át információt más oldalaktól, ugyanakkor a veszélyhelyzet idején mindenképpen érdemes a hír forrásának és a valóságtartalmának különös figyelemmel utánajárni.
Felelősségre vonható a lap főszerkesztője, olvasószerkesztője is azért, amit megírok?
A törvény szerint az is elköveti a bűncselekményt, aki a tény híresztelésen kívüli tevékenységet végez, például az, aki az eszközöket biztosítja az újságíró részére. Ennek alapján egy rémhírterjesztés miatti büntetőeljárásban felelősségre vonható lenne mindenki, aki valamilyen formában részt vett a cikk közzétételében, akár a főszerkesztő vagy az olvasószerkesztő is, nem csak maga az újságíró. Fontos azonban, hogy ezeknek a személyeknek is tisztában kell lenniük az állítás valótlanságával és azzal, hogy a közlés akadályozhatja a védekezést.
Újságíróként milyen veszéllyel járhat, ha megindítanak ellened egy büntetőeljárást rémhírterjesztés miatt?
Fontos megjegyezni, hogy a rémhírterjesztésnek nincs kiforrott gyakorlata Magyarországon, így nem lehet biztosan tudni, hogy egy eljárásban milyen szempontok alapján hozna ítéletet a bíróság. Ezt tovább nehezíti, hogy a módosítást annyira általánosan fogalmazták meg, hogy annak tartalma nem teljesen egyértelmű sem az állampolgárok, sem a jogalkalmazók számára. A kimenetelétől függetlenül azonban a büntetőeljárás megindítása már önmagában is hátránnyal járhat.
Ha a rendőrség megindítja az eljárást, a nyomozás során számos olyan intézkedést megtehet, ami komoly károkat okozhat az egyes médiaszolgáltatóknak. A büntető eljárásjogi szabályok előírják, hogy az eljárásban a bizonyítási eszközöket le kell foglalni. Ez könnyen vezethet arra az eredményre, hogy a rémhírterjesztés miatt meginduló eljárásban a teljes szerkesztőség informatikai eszközeit, köztük a szervereket is azonnal lefoglalja a rendőrség, ezzel ellehetetlenítve az adott médiaszolgáltató működését. Az eljárási szabályok alapján ehhez nem szükséges a vádemelés előtt bírósági jóváhagyás, az ügyész döntése is elegendő. Tekintettel arra, hogy egy büntetőeljárás hosszú hónapokig, vagy akár évekig is elhúzódhat, egy ilyen eljárás kétségkívül óriási hátrányt okozna az érintett lapnak, még akkor is, ha végül a bíróság kimondaná, hogy nem történt bűncselekmény.
Válasz Mihály #63855. hozzászólásáraSzomorú, ahol ilyet lát az ember. De azt gondolom, hogy az ilyesmit helyben kell elkezdeni megoldani. Vagy legalább keresni a megoldást.
Válasz rilex #63854. hozzászólására Felénk van sajnos a szomszéd településsel együtt 400 ha szőlőskert lett a földhivatal szerint is holdbéli táj de én inkább szavannának nevezném sok homok néhány bokor s gaz ameddig a szem ellát s 20 nemzetiségi családra lett ráfogva de valójában sok minden közre játszott az ő tevékenységük csak gyorsították a folyamatot (délelőtt felkarózott a gazda másnap már nem volt mihez kötözni a szőlőt mert éjszaka ellopták)
Válasz Mihály #63852. hozzászólásáraSzeretem a gondolatait.
Bár vannak számomra megkérdőjelezhető kijelentései. Pl. mifelénk nem nagyon találni műveletlen földet, szőlőt, stb.
De az is biztos, hogy pocsékolni és jajveszékelni felfújt, s nem éppen valós dolgokért nagyon megtanultunk az utóbbi időkben.
136687 hozzászólás
Válasz rilex #63902. hozzászólására"Csak a gyökér tartson ki!"
Válasz szantofold22 #63896. hozzászólásáraDehogy csüggedek!
Erős, derűs, önbizalommal teli ember vagyok. 
Hollókő...emlékek... Trianon... Ahogy olvaslak, egyre inkább érzem, hogy hiába próbálsz tiltakozni a múlt ellen, s csak a jövőbe tekinteni, mégis a múltba révedve tudod elképzelni a jövőt? 
Miért érzem mégis úgy, hogy kicsit meghasonlottál önmagaddal?
Válasz szantofold22 #63900. hozzászólására
Válasz szantofold22 #63899. hozzászólásárahttps://m.youtube.com/watch?v=zf1H4LN4YBI
Ez lemaradt
Ha már elmélkedünk.Következik június 4.
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Ha már elmélkedünk.Következik június 4.
Országunk megcsonkításának évfordulója.
Szándékosan nem Szeleczky Zita szavalását linkeltem hanem Vesztergám Miklós szavalását. (a Hungexpon egy bundában szokott a passzázsok alatt tárogatózni. )
Ezzel jelezve azt ,hogy nemcsak a régmult fájó azoknak akik Magyarnak érzik magukat,hanem ma is aktuális és fentmaradt a probléma ,szavalattal a milő.
Ellenben a saját gondolatommal a régmultra ragadással ezen probléma már túlmutat azon, hogy hol is töltöttem elmúlt fiatalságomat
.Hisz az beépült a személyembe.
Ezzel a problémával viszont még nagyon nem vagyunk egálba hiszen még ma is lüktet a nyílt seb..
Válasz Mihály #63890. hozzászólására
Válasz rilex #63893. hozzászólásáraSzia!Picit mekem igy jott le.Hisz miért is rágodna ilyesmin az ember vagy linkelne ilyesmit. Jó multkorában feleséggel volt egy hasonló "túránk" Még mindenszentenkkor. S mondta nézzük meg a nagyszülői házat ,Helyeket ahol felnőtt.S jött vele a többi dolog is a végén csak siras lett a vege neki.
Ez az irás pont hasonló hanem ugyanaz a "történet".
Vot hogy végigjártuk a várakat Északi -Középhegységben. Ahol kis koromban szülőkkel voltunk. Emlékeztem hol mi történt s egész más volt látni a milőt.Pl Hollókőn lett egy nagy szálloda.Ahova a poronty jobban vágyott be egy nyári hűsitőre klimás helyre mint a 200 éves öreg házba bármit is megnézni... Osztály kirándulásaink jutottak egyből eszembe ahogy nyavajogtunk ha előjöttek a múzummal,hogy menjünk strandra a fenét érdekli a skanzen.Ma pedig magamtól nézem meg és kerülöm a strandot.
Kicsit félreérthető volt a háttér gondolat,de mind egy.
Nem vagyunk egyformák és pont ez különböztet meg bennünket és hajtja a világot előre.
Azért ne csüggedj !
Válasz rilex #63891. hozzászólására Az a baj kevesen ismerik el a kormányzati szinten nem csak a jelenleg regnáló a több sem akik előttük voltak ...
Válasz rilex #63891. hozzászólásáraEz az ember egy katasztrófa itt még nem felelt meg neki senki és senki írása sem,olyan negatív kisugárzása van hogy a paksi sugárzás mérő kimutatná.Semmilyen lelkesedése sincs az élet iránt,ő mindent tud mindent előre lát,és szerinte más ezt nem látja,ezért minden témához hozzá kel neki szólnia és oly módon ,hogy éreztesse másokkal ,hogy ő milyen okos.
Válasz szantofold22 #63883. hozzászólásáraEgyáltalán nem a múlton való rágódás miatt született az írás, s nem is az volt célom nekem sem, hogy megosztottam Veletek. Dehogy sírom én vissza a régi világot.
Eszemben sincs. 
De mindig szívesen gondolok vissza a gyerekkoromra. S Fekete István annyira szépen beszél arról a korról. Puszta szavakat, melyek egyenként szinte semmit nem érnek, olyan művészien fűz össze, hogy az embernek belesajdul a lelke. Persze, tudom, Ő ennek a mestere, nem véletlenül váltak a művei ismertté és elismertté. Szóval ne érts bele semmilyen politikát! Mint ahogyan Te is írod, "szeretteink emlékét feledni nem szabad". S hagyományainkat ápolni kell. Nem a múlton való rágódás volt részemről. "A múlt emlék, a jövő titok, a jelen ajándék". Meg ahogy Babits írja: "„Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” ...szóval ezért....
Válasz Wilde #63887. hozzászólásáraIgen, valóban nagyon szép.
Néhány évvel ezelőtt, mikor elkezdtem ide írogatni, volt egy fórumtárs, egy nagyszerű ember, aki arra kért, hogy legyek itt minél többet, hozzak ide a világomból néhány pillanatot, mert mióta itt vagyok, minden színesebb, nem minden csak zöld és barna. 
S rajta kívül még jó néhányan bátorítottak, s tudtam-éreztem, hogy szívesen olvasnak hasonlókat. S az ő szavuk nekem többet ér minden más bírálatnál. 
Néha hozok ide ilyeneket.
Bár kaptam már érte negatív kritikát, mondván, hogy akik itt fórumoznak, nem értik az ilyesmit. De vagytok, vannak, akik szívesen kilépnek arra a néhány percre a gépek, alkatrészek, vegyszerek, termények stb. világából, míg ezeket az "esti szép"-eket elolvassátok.
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraA való világba beletartoznak a csodálatos gyerekek és a szép, érzelemdús írások is.
Múlt nélkül pedig nincs jelen és nincs jövő. Ahogy D-32 is írja, ez egy folyamat. Egyik sem létezhet a másik nélkül, mint ahogy a nappalok és éjszakák is váltják egymást. S semmi sem fekete vagy fehér. Meghatározhatatlan árnyalata van a világ dolgainak is. S csak rajtunk múlik, hogy mit veszünk észre, vagy mit akarunk belőle látni, érezni vagy sejteni.
Válasz d-032a #63889. hozzászólására Na már megint alkottál valamit amiről halvány fogalmad nincs .Milyen falak vannak nálad amire hiába akarsz felmászni ?? miről akarsz nekem újat mutatni ?? "
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat." leírnád a folyamatot hátha segít valamit hogy értsem az üzeneteit.....
Válasz Mihály #63888. hozzászólásáraTöbbször hivatkozol a való világra, de te annak csak egy részét látod.
Mert a valóságban a múlt, a jelen és a jövő az egy összefüggő folyamat.
Nálad ezeket magas falak választják el egymástól, ezért nem értheted Fekete István üzenetét, hogy mik azok az el nem múló dolgok.
Persze nem baj az, hogy még mindig nem érted, nem múlik el minden.
Válasz rilex #63882. hozzászólására sajnos a múltba hiába nézünk nem változik a jelen s a jövő... az írás valóban szép s a gyerekek is csodálatosak ezt mint nagyapa írom de attól a tények még a való világot mutatják ...
Válasz rilex #63880. hozzászólásáraez nagyon szép...
Válasz d-032a #63885. hozzászólásáraSzia !Ez nem is a Műre értendő, hanem az okra amiért emlegetik, vagy amiért felhozódott.
Sokat lehet hallani a bezzeg régent....
Nemigen hiszem, hogy Fekete István az Otthon voltam című sorait a múltba révedés céljából, vagy okából írta volna.
Nem is valószínű, hogy ide a fórumra a múlton rágódás miatt került volna idézésre.
Fekete István sem nosztalgiából ült fel a lórévasútra és a szekérre, hanem azért mert az 1960-as években még nem volt ennyi autó.
Az író 1970-ben hunyt el, tehát a '60-as években történt a szülőfaluba utazás.
A szekérnél esetleg nagyobb figyelmet érdemel az Otthon voltam utolsó mondata, amely szerint: vannak olyan dolgok amik nem múlnak el soha.
Ha nem múlik el akkor az nem a múlt.
Lehet, hogy ezért is kelt el Fekete Istvánnak 20 millió könyve.
(Magyaro. 17M és 22 országban 3M db.)
Válasz szantofold22 #63883. hozzászólásárahttps://m.youtube.com/watch?v=uWaS0wS3OEM
Felesleges a multon rágódni.Az elmúlás az èlet természetes rendje.Lehet emlékezni de multba temetkezni butaság.A jelenben kell èlni. Teremteni kell saját kis idilli világot és ennyi. Jómagam is emlékszem a háztájira a tejcsarnokra a 2 tehénre ,de a küzdelmekre is, no meg a táviratra a levélre,a buszozásra majd az 5 évet várjunk egy áhitott 1200
Ladára...Nagyszülőkre....
Azóta lett gyermek aki a mai világ természetes információ áramával él.Nem vonza a fiókolás a mislinghordás este a meleg vizbe se tudtunk megmaradni úgy összevágott a levél.A kévézés.Van helyette silózó. Lovaskocsival vagy jó esetben poros ajtó nèlküli 50 essel kisbálát rakni a 40 fokban.Van helyette klimás traktor körbálázó.
Megszünt az tsz ből elsőnek elküldött nem ritkán lezüllött embereknek való könyörgés a jószágozáshoz a kisbála pakoláshoz.
Csökkent a jószág , igen.Nem vonz senkit a szügyig gané a piásokkal való hadakozás.Van helyette rakodógép s nincs idegen alkesz kölcsönkérő az udvaron.
Nem vonzza a gyereket a kosz.Valtozik a világ.Igen sokszor más dolog sem.Az a szülő hibája hogy hagyja liberálisan nevelkedni sodródni. Fel kell ismerni mi tetszik s terelgetni.S ráfigyelni.Nem a facebukon posztolni és élni dicsekedni a másoknak egy tartalom nélküli hülyeséggel.Különben plázalakó lesz. ,Mig a szülö ganét hány.
Viszont vozhatja a kitanulás a más példája egy ismerős szerencséje.Vonzhatja egy vegyipari egy pénzügyi diploma.Egy jó állás ahol nincs bennünket kihasználó kereskedelmi kartel állami segitséggel sokszor úgy érezzük.Nem vonza a tépjük meg a parasztot úgyis kitollasodik mondás.Vonza viszont ha befut az egyik másik cég állásajánlata ami az övé megkereste s nincs mindenre magyarázat most éppen pont miért nem ér szart se az éves munkája.(A Duna vízszint és egyébb gazember szállóigék)Kikopik a préda éhen fog dögleni a predátor is(Mi idén először nem vetünk eladásra kukoricát Akinek kell vegyen ahonnan akar de ne tőlem ugyis odaadja olcson .. drága költséggel)
Nem vonzza az 5 évig várás a Zsigulira mivel ha szorgalmasan tanúl a szülő noszogtatja nem ráhagy dolgokat akkor elérhetővé vállik egy propelleres bajor vas is elején két vesével Azonnal a szalonból.
Nem vonza s engem sem vonz már a lovasszekéren ahogy a ló rászarik a lábamra vagy
orron fingik. Jól emlékszem a fogatosokra akik tanították a lovat ügetés közben xarni ne alljon meg menet közbe az ostorral.Ez a multé.
Tejcsarnok helyett aki ebben látta van saját kis tejhűtő.Nincs többet osztályon kivüli tej ,a más retkessége miatt gyengébb ár.
Ami a jövö tetszik vagy sem elkopunk kicsik s ahogy az alkeszok is kikopnak a kocsmából úgy lesz fejőrobot feljős helyett
Gps fülke nélküli traktorok fognak jönni és nincs munkaerő baj.
Vonzhatja a srácot az ilyen gépek tervezése javitása.
Ahogy mondják a fatörzsben van a szobor csak ki kell vájni belőle.
Szeretteink emlékét feledni azonban nem szabad. Akiktol tanultunk s tudtunk elöbbre lépni.Nagyapák elhatak de az apákból lett újra nagyapa a fiúból apa.
Ha motiváltuk s ha nem hagytuk a liberális szennyet ráöltözni. Akkor tovább fog élni a hagyomány.S majd a wifi a net is olyan ósdi lesz mi t a kazettás magnó vagy a dobolós ember,
Mert mire az kimegy a hirrel a sarokra a facebookon már Ausztráliába is tudni fogják ki lett a polgármester abban a kis faluban ahonnan indult a messzi földre s lett belőle szívsebész egy Sidney klinikán ,S percre elgondolkozik-Nagyapó ezért dolgoztál hogy nekem jobb legyen s ne kézzel hányjam a ganét vagy termeljek kukoricát 20 éves áron extra profittal a kereskedőnek.
Sorsa mindenkinek a kezében van. S az hogy valaki meg ott maradt ahol a szekéren az ő döntése.Mindenki előtt a változás joga fentartva.
Csak elöre szabad nézni!S néha vissza mennyit haladtunk!
Válasz Mihály #63881. hozzászólásáraMélységesen sajnálom, hogy ez a gyönyörű írás ilyen gondolatokat ébresztett benned.
Meg egyébként is... A gyerekek a legnagyobb csodák! Ne beszélj így róluk!
Válasz rilex #63880. hozzászólására Hm a régi élet szép emlékei ... s most s és később miről fognak írni "lementem falura se wi-fi se HBO mit lehet itt csinálni"..... egy modern világ amely eltemette a múltat s nem tud jövőt mutatni okos óra okos teló csomó hülye gyerekkel akik már sz.rni sem tudnak angol yc nélkül de budi papír nélkül meg még úgy sem...
OTTHON VOLTAM
Olvadásszagú szél járt már a városban, amikor híre jött, hogy haza kell mennem. Húsz év óta először.
Haza.
A házunkban már húsz éve más lakik, rokonom nincs a faluban egy se, az öregek elmúltak, a fiatalok felnőttek, mégiscsak: haza.
A temetőben – messze túl az emlékek fájdalmán – két kis testvérem porlad; talán ez a két kis halom, amely jogossá tenné a szót, mert azóta új házak épültek, új emberek lettek, a templomtornyot is újra bádogozták, sőt a harangok is újak, mert a régiek háborúba mentek.
Mégiscsak: haza.
Kihez megyek hát?
Sokat gondolkodtam ezen – a szél rázta az ablakot –, és egyszer csak rádöbbentem, hogy magamhoz megyek. A régi házhoz, mely csukott kapukkal is mindig az enyém marad, a régi utcához, melynek pora százszor sárrá vált azóta, a régi örömökhöz, melyek el nem múlnak soha, még velem se, mert ezerszer leírom őket, hogy el ne múljanak.
Álmodozva és félve indultam útnak. Az állomások nevei behulltak az ablakon, a szántásokon megroskadt a hó, a patakokon állt még a szennyes jég, és az elmaradó faluk felett varjak kerengtek, csakúgy, mint régen.
Nincs semmi baj.
Az állomáson majd az öreg Pista vár…
Bolondokat beszélek. Hol van már az öreg Pista! Mindegy: várnak. A faluvégen bekiáltok Laciékhoz…
Megrázom a fejem. Ez így nem lesz jó. Laci szegény elmaradt valahol, még 1917-ben, és az öregek is… Kinek kiáltanék? Visszhangtalan kiáltás lenne, és megöregedett hangom elveszne a fenyők alatt, ha ugyan megvannak még a fenyők. Nagyok voltak már akkor is…
Hallgatva ültem emlékeim vonatán, s a sürgönydrótok mint a kótapapirost vonalazták a februári eget.
Készülődni kellett.
– Várj, amíg megáll a vonat…
Körülnéztem. Valaki a múltból szólt, és én – amikor leszálltam a lépcsőről – szinte vártam, hogy egy kemény kéz megfogja a kezemet.
Az állomás harangja a régi volt, s amikor ütni kezdett, mintha a szívemen vert volna. De kocsit hiába néztem.
– Erre tessék! Az úton nyakig ér a sár, de van lóré… Isten hozta…
Felültem a lóréra Ferkó mellé, akivel együtt faragtam az iskolapadokat, és elfogódottan hallgattunk. A nagy, szürke ló aztán meglódította a mezei vasút kis kocsiját, és a vékony sínek apró kattogással utánozták a nagyokat.
– Hogyan utazott a tekintetes úr?…
Ferkóra néztem. Akkora bajusza van, mint egy tollseprő, nagy, csontos öklében elveszik a gyeplő, csizmái mintha odanőttek volna a lóré fenekéhez, és hiába rángatja a ló a kis alkotmányt, Ferkó nem inog meg. Mert Ferkó áll, én pedig ülök…
– Ülj le, Ferkó!
– Jó így is…
– Ülj le, a Ponciusát ennek a görhes világnak, mert lelöklek!
Leül. Én meg emígy dörmögök tovább:
– Na! Aztán ide hallgass. Ha még egyszer letekintetesuramozol, gyalog megyek haza.
– Haza?
Ezen elérzékenyedtünk egy kicsit, és megtaláltuk régi magunkat.
És lassan közelebb jött a falu. A nagy nyárfák nyirkos ágseprői közt tavalyi fészkek himbálództak, és eszembe jutottak régi egzámenek, amikor az iskola falán nyárfaágakból volt a füzér, és közte kesernyés szagú, sok pünkösdi rózsa.
– És cifra búza – toldotta meg Ferkó –, de a régi iskolából szövetkezeti bolt lett. Új iskolát építettek, a cifra búza pedig kiveszett a kiskertekből, mert a házakat kiépítik az utcára azóta.
A faluvégen rendes kocsira fogott át Ferkó, és nem szólt többet hozzám, mert megroskadtam a kasban, és régi emlékeimet nyirkos, télvégi vesszővel verte a valóság.
Köves úton zötyögtünk. A kerítések cementből vannak, a házak teteje zsindely, s egy menyecske hócipőben viszi a tejet a csarnokba.
– Hócipő… – mondom csak úgy magamban.
– Az – bólint barátom, és tudja, mire gondolok.
Az udvarok rendesek, tiszták és mérhetetlenül ridegek. Csupa szöglet. Csupa kemény vonal. A régi tornácok puha íve összedőlt azóta, a zsúptetőkben nem költ a veréb, a kapudúcok hideg kőből vannak, és nincs öreg faragott pad a házak előtt.
És milyen kicsi a templom!
Régi, gombos tornya szinte az égig ért a régi vásárnapok ragyogásában, de az évek – úgy látszik – megroskasztották, mert kicsi, esőverte és idegen lett azóta. Igaz, most február van, szitál az ólmos eső, és a tömjén füstje se felhőzne az ablakon beragyogó napsugárban.
Összehúzom magam, és sírni szeretnék.
– Mink azért a régiek vagyunk… – részvétkedik Ferkó, mert érzi, hogy lassan összedől bennem minden. – Majd kimegyünk a szőlőbe – biztat –, mint valamikor. Emlékszel?
Elnéztem a „szőlőhegy” kis dombja felé, és a távolság ködében mintha mégis a régi lett volna a pincék mohás fala, a tőkék alatt a csend, a diófákon a harkály kopácsolása.
– És pipálunk! – hunyorított Ferkó. – Most már nem kell félni, hogy megfognak bennünket…
– Talán az a baj, Ferkó.
– Hát majd kitalálunk valami tilosat… Te mindig ki szoktál találni…
– Bajos lesz, Ferkó. Most már mindent szabad.
– Nagy tüzet rakunk. A tavalyi venyige mind megvan még…
Amikor leszálltam a kocsiról, Ferkó szigorúan rám szólt:
– Aztán ebédre elvárunk!
Ballagtam a falumban. Nem ismertem senkit, s engem sem ismert meg senki. Régi házunk falát megsimogattam, homályos ablakszemébe belenéztem, és magam láttam benne.
A faluvégen aztán befordultam egy kis zsúpos házba. A fakilincs ismerősen kattant, a pitvarban öreg faragószék és gereben, az ajtó felett paprikafüzér és a nyitott tűzhely mellett fekete kendős öregasszony.
– Én vagyok, Rozi néni.
Száraz, öreg kezével beárnyékolta szemét.
– Istenem! Nemhiába tűzzel álmodtam az éjjel!
Megölelt, megcsókolt, és kinyitotta a szobaajtót.
– Maradjunk csak itt, Rozi néni.
– De itt füst van.
– Az a jó, Rozi néni.
– Nem tellett kéményes tűzhelyre. Majd száraz fát dobok rá, hogy ne füstölögjön.
S a régi tűzhelyen felcsapott a láng. Egyszerre világos lett a konyhában. A tűzből békés melegség lehelt ránk, a gyenge füstből elmúlt esték vacsoraszaga s az öreg edényekből lakodalmi levesek emléke.
Néha csillagos szikrák pattantak ki a kemence száján, és amint összeroskadt a zsarátnok, perelni kezdett egy kis kék láng.
Az öregasszony megfogta kezem, és én megnyugodtam. Ezzel a kézzel dajkált valamikor, és ezzel takart be, amikor beteg voltam.
– Tegyek még a tűzre?
– Tegyen, Rozi néni!
Néztük a tüzet; mellettünk megállt a csend, a szobában mintha csattant volna a régi takácsszék vetélője, az öregasszony átölelte a vállam, és egyszerre a régi lett minden.
Szívemben újra megvillant a régi nyarak ragyogása, régi ízek édessége, régi mezők szénaillata, és az öreg karok reszkető ölelésében megéreztem, hogy minden elmúlhat körülöttünk, elmúlhatunk mi magunk is, de a jóság ifjúsága és a tűz dajkáló, drága melege el nem múlnak soha.
(Fekete István)
Válasz fexco #63876. hozzászólásáraVegyé olyan rádiót ami vezeték nékü kapcsolódik telefonho, aztán ki tud hangosítni mindent ami a telefonon megy. Nem kell letölteni, konvertálni, nem kell pendrive.
Válasz golyó 2 #63877. hozzászólásárao.k. köszi majd megnézem,de most pont nincs pendrivom itthon.
Válasz fexco #63876. hozzászólásáraHali.
A címet bemásold , átalakítod , letöltőd és kész.
https://2conv.com/hu48/
üdv mindenkinek!a jutubról akarok letölteni zenét pendrive-ra.halvány gőzöm sincs hogy kell.tudnátok segiteni?
"Egy napon egy bölcs öregember ajtaján bekopogott egy fiatal lány, és könnyek közt mesélte el a történetét az öregnek.
– Nem tudom, hogy éljek tovább. – mondta reszkető hangon. – Egész életemben úgy bántam az emberekkel, ahogy én is szeretném, ha velem bánnának mások. Mindig őszinte és nyílt voltam velük. Segíteni próbáltam, anélkül, hogy bármit is vártam volna cserébe. De válaszként csak gonoszságot és gúnyt kaptam. Nagyon fáj, és nagyon elfáradtam. Mondd meg nekem, mit tegyek?Az öreg türelmesen végighallgatta, majd így felelt:
– Vetkőzz le, és indulj el meztelenül a város utcáin.
– Ugye most csak tréfálsz? – kiáltott fel a lány. – Ha meztelenül kimegyek az utcára, mindenki nevetni fog rajtam, és kigúnyolnak.
Az öreg hirtelen felállt, kinyitotta az ajtót, és egy tükröt tett az asztalra.
– Szégyellsz meztelenül kimenni az utcára, de valamilyen oknál fogva nem félsz meztelen lélekkel járni a világban. Kinyitottad a lelked kapuját. Bárki beléphet rajta! A lélek azonban tükör, ezért láthatjuk magunkat más emberek lelkében. Ha pedig az emberek látják, hogy a te lelked más, mint az övék, nincs tele rosszindulattal és gonoszsággal, akkor megpróbálnak rágalmazni, megalázni, sértegetni. Nem mindenkinek van bátorsága elismerni, ha valaki jobb nála.– De akkor mit kellene tennem? Hogy változtathatnék ezen a helyzeten, ha ez egyáltalán nem tőlem függ? – kérdezte a nő.
– Gyere velem. Mutatni akarok neked valamit. Ez az én kertem. Évek óta nőnek itt ezek a virágok, és én gondozom őket. Soha nem nyíltak volna ki olyan ember számára, aki nem viseli gondjukat. Tanulj a természettől. Nézd meg ezeket a virágokat, és tedd azt, amit ők is tesznek – csak a jó embereknek nyisd meg a lelkedet. Menekülj azoktól, akik letépik a szirmaidat, és bántanak. A gyomok könnyebben nőnek, mint a virágok, és semmit sem tehetsz ez ellen.
– Annyi szenny és gonoszság létezik a világban. De aki akar, tiszta tud maradni… Légy őszinte önmagaddal és másokkal is. De jegyezd meg: ne szórj gyöngyöt a malacok elé. Nem használsz vele sem nekik, sem magadnak.
Amikor a gyöngyeidet a disznók elé szórod, fennáll a veszélye, hogy felfalják azokat. Legyünk bölcsek, ahogy Isten tanított bennünket. Vigyázzunk, kivel vagyunk jók, és kinek engedjük meg, hogy belépjen a lelkünk kapuján. Legyünk óvatosak, nehogy kígyót melengessünk a keblünkön, ami aztán megmar."
Válasz Mihály #63872. hozzászólásáraAz első pár sort. Azt ennyi. Itt nem jo ha 100soros irás van!
Válasz Bárány #63867. hozzászólására Pl. Richárd már csak elolvasta ha a másik jobban tetszett neki ....
Válasz Földönfuto #63870. hozzászólásáraJa'hogy az a szürke! Igaz!
Válasz .Richard. #63869. hozzászólásáraA Szürke ötvenszeres árnyalata.
Kellene nyitni egy MIHÁLY topikot!
Válasz Bárány #63867. hozzászólásáraMultkor a lovak létszámának elemzése jobb volt.
Válasz Mihály #63866. hozzászólásáraSzerinted van, aki ezt elolvassa?
NEM TUDOM MIÉRT DE EZ IS KELL HOGY A KÖD FELSZÁLLJON NÉHÁNY EMBER AGYÁBAN AMI RONTJA A LÁTÁSÁT SOK EMBERNEK ....Ez is elmegy egy jó fröccs mellet :NEHAZUGGY
Belekényelmesedtek abba, hogy érinthetetlenek
Molnár Bálint | Május 20, Szerda | 8:06
Jó reggelt kívánok! Ahelyett, hogy megvárnám, amíg megtalálom a nyomdafestéket, ami eltűri a ma reggeli mondanivalómat, inkább abban maradhatnánk, hogy magasról teszek a nyomdafestékre és az ő tűrőképességére. Amekkora fokozatra kapcsoltak az elvtársak az időkorlát nélküli hatalmaskodás állítólagos hajrájában, azt eltartott kisujjal nem lehet szavakba önteni. Vagyis hát jó lenne, ha ennyi idő után nem keresgélnénk még mindig a megfelelő szavakat arra, amivé ez a Brunei Szultánsággal fej fej mellett hasító ország vált.
Már öt éve is késő lett volna az eltartott kisujjú jólneveltség helyett felborítani az asztalt, de mielőtt a mimózalelkű, önérzetes NER-társak megsértődnek, és kikérik magának, hogy őket mindenféle minőségükben és elméletileg létező méltóságukban megsértem és erőszakra buzdítok: meg lehet nyugodni, nem én fantáziálok fideszesek agyonveréséről és agyonlövéséről. Azt ott kell keresni a pártagkönyvet birtokló, a korlátlan hatalomba, a közpénzhegyekbe és az érinthetetlenség bizonyosságába belehízott, belekényelmesedett, belepofátlanodott gyűlöletgenerátorok és gazdáik körül. Akik hosszú évek óta a mindenki pénzén gyaláznak, fenyegetnek, ócsárolnak becsületes embereket, pont ugyanúgy, ahogy a mindenki pénzéből fenntartott, egykor szebb napokat látott közmédia cenzúráz és börtönnel fenyeget parlamenti képviselőket.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a NER futószalagon nyomott át a nagyon is MŰKÖDŐ szavazógyárán egy kisebb raklapnyi gyalázatos törvényt (ha Semjén nem lenne, hogy minden önkényuralmi gazemberséghez adja a becstelen nevét, akkor lenne másik erkölcstelen-gátlástalan takony helyette),
amikor 600 milliárd forint veszítette el közpénz jellegét (a MOL és a Richter, eddig állami tulajdonban lévő hatalmas részvénycsomagját hozzávágta a kormány a Mathias Corvinus Collegiumhoz, amelyben Tombor András, a munkanélküli Habony hitelezője, Mészáros üzlettársa érdekelt);
amikor a majdnem 2000 milliárdos, körülbelül ugyanennyi év alatt megtérülő kínai-Mészáros vasúti biznisz iratait 10 évre titkosították pont azokat kiröhögve, akik a számlát állják (konyhanyelven: adófizetők);
amikor megszüntették az amúgy is éhbérért szívó kulturális intézményekben dolgozó közel 20 ezer ember közalkalmazotti státuszát;
amikor kajánul vigyorogva kiszolgáltatták a magyar állampolgárokat, az ő személyes adataikat a titkosszolgálatok korlátlan megfigyelésének;
amikor úgy döntöttek, ismét rendészeti eszközzel óhajták megoldani egy szociális problémát (lásd még: hajléktalanság), ezért három hónapra kizárják a közmunkából azt, akinek rendetlen az udvara,
min izgult, pörgött, hörgött, röfögött a sakálmédia egyik végétől a másikig?
Azon, hogy Gurmai Zita futva menekült a RémHír Tv stábja elől, pedig csak a Kúria gyöngyöspatai ítélete felől érdeklődtek volna. Semmi kedvem azzal jönni, hogy bezzeg amikor a kétharmaddal kormányzó állampárt Kósa Lajosai, Kövér Lászlói, Farkas Flóriánjai és egyéb rovott múltú és jelenű rossz arcai a csilliárdos korrupciót érintő kérdések elől loholtak fejvesztve a független sajtó elől, akkor azon voltak kiakadva ugyanezek a sakál propagandisták, hogy a balliberális-sorosista féknyúzgyárak terrorizálják szegény honatyákat. Aztán ugyanezek örültek a leghangosabban, amikor Kövér elvtárs karámba zárta a sajtót, és gyakorlatilag lemészárolta a parlamenti tudósítás műfaját. Az egy dolog, hogy én Gurmai vagy bárki más helyében biztosan nem futottam volna kényszerversenyt nemhogy egy fizetett trollal, de senkivel. Az viszont már kurvára unalmas, hogy ezek a karaktergyilkolásért fizetett morális vakondtúrások a saját sötét múltjukkal a hátuk mögött, úgy tesznek, mintha ők újságírók volnának. Nem azok. Ők simán fizetett cselédek, akiket kizárólag azért fizetnek, hogy végrehajtsák a párt utasításait, hogy a hatalom seggéből védjék a hatalmat az életük árán is. Értjük, elfogadjuk, csak az nem világos, hogy mit nem értenek azon, hogy ha egyszer hazugságra, lejáratásra adták a fejüket, akkor sokan eszerint fognak viszonyulni hozzájuk. Nem olyan bonyolult.
Azon a tök átlagos, egérszürke hétköznapon, amikor a feljebb felsorolt alávaló diktatórikus mocskot – aminek semmi köze a járványhoz, de lehet hivatkozási alapként emlegetni, hogy tudniillik a fideszes parlament MŰKÖDIK -, ledarálták az elvtársak (miközben az egyedüli értelmes, előremutató javaslatukat az egyszer használatos műanyagok betiltásáról, Semjén visszavonta), kiderült az is, hogy a nemzet büszkesége, az önmegvalósítás babérkoszorús hőse, a disznókat szerelő reneszánsz ember majdnem 22 milliárd forintért újítja fel a zánkai és fonyódligeti Erzsébet-táborokat. Amelyeket korábban a fideszes állam elajándékozott a Szeged–Csanádi Egyházmegyéhez közel álló Erzsébet a Kárpát-medencei Gyermekekért Alapítványnak. Mekkora rohadt nagy üzlet ez már megint az adófizetőként is ismert magyarembereknek, nem? Tehát az egyház ingyen megkapta az államtól a táborokat, az állam felújíttatja az elajándékozott táborokat az adófizetők pénzén, amelyeket az egyházi tulajdonos akár el is adhat méghozzá jóval magasabb áron, mint amennyit felújítás előtt ért az egész kóceráj. És mivel van pofája előrukkolni ezen a napon ugyanannak, a pártállam seggéből a józan ész és az emberi jóérzés ellen lázadó mocsármédiának? Ezzel:
Na, lehet mészárosozni: 8 milliós inkubátort kapott a SOTE újszülött intenzív osztálya. Érdekes, ilyenkor az ellenzéki média nem szereti annyira felkapni Mészáros Lőrinc nevét, mint máskor.
Hát tényleg, baszki. Akkor mészárosozzunk, rajtam nem múlik. Beszéljünk erről a közepes senkiből Forbes-listás közpénzmilliárdossá hízott strómanról, akit nem lehet kérdezni, mert ő nem közszereplő, viszont akkora nagy ember, hogy hisztérikusan hörögve hajtja el az újságírót, aki a Mátrai Erőmű vétáláról érdeklődik. Hogy csak egy közelmúltbeli példát mondjak. A fideszes propagandagyár, amely az MTI-vel és a közpénzmédiával egyetemben soha nem írja le Mészáros nevét, amikor hatalmas üzletekről és törvényesen lenyúlt csilliárdokról van szó, most az ellenzékinek nevezett média szemére hányja, hogy nem számol be Lőrinc atya jótéteményeiről. Van bőr a pofájukon. Idézek az MTI via nyolcas fertő cikkéből:
Tóth Krisztina, a Mészáros Csoport kommunikációs igazgatója kifejtette: miután a cégcsoport karitatív tevékenységének középpontjában a gyermekek állnak, az új eszköz beszerzésének több mint 8 millió forintos teljes költségét a csoport vállalta.
Meg kell a szívnek szakadni. Tényleg? A 8 millió forintos teljes költség átvállalása belefért? Nem volt megerőltető? Ki tudta reszketni a mester? Rebegjünk könnyes hálát? Majdnem olyan abszurd és degenerált lenne, mintha a családi kasszánkat kifosztó, a lakásunkat alólunk kirántó, a gyerekeink reggelijét felzabáló rabló kedélyesen felhívna, hogy akkor ő most meghív egy sörre. Tudom, hogy van ennél lejjebb is, akik az életükért, a nyomorúságos fizetésükért és a gazda kegyéért tepernek, azoknak mindig van lejjebb.
Úgyhogy tényleg senki nem mondhatja, hogy nem volt igaza Varga hegedűművésznek abban, hogy ők a cselekvésben hisznek, és még a veszélyhelyzet ideje alatt is folyamatosan megy a munka. És tényleg dolgoznak, éjt nappalá téve. Ha a fenti diktatórikus moslék nem lenne elég, akkor tovább is van, mondom. Csak pontszerűen, hogy ne sántuljon az agyunk:
A Gazdaságvédelmi Akcióterv keretében új, 6000 férőhelyes multifunkcionális rendezvény- és sportcsarnok épül Székesfehérváron. Másfél éve, amikor nem volt járvány, és Garancsi haver 25 milliárdért húzta volna fel, túl drágának találták. Nem baj, majd most, válság idején megcsinálják.
36,5 milliárd forintot ad a kormány határon túli gazdaságfejlesztésre a gazdaságvédelmi alapból. Pár napja ugyaninnen 82 milliárdot vontak el a kínai-Mészáros vasúti bizniszre.
Csökkentették a Szent János kórház Covid-osztályain dolgozó ápolók óradíját.
Néhány nappal ezelőtti önmagamat ünnepélyesen átfogalmazom: lehet, hogy van még egy ilyen ország, de én már senkinek nem hiszem el. Minden jót!
Magyar vagyok 2020 - Felhívás Rákóczi Szövetség létrehozott egy virtuális időkapszulát, Magyar vagyok 2020 elnevezéssel, ahová 2020. június 4-ig bárki elhelyezheti „Magyar vagyok...” kezdetű videó, hang, vagy szöveges üzenetét a www.magyarvagyok2020.hu oldalon. A virtuális időkapszula 2020. június 4-én bezárul, és legközelebb csak húsz év múlva, 2040. június 4-én nyílik ki újra. 2020 a Nemzeti Összetartozás Éve. Száz évvel a trianoni döntés után megmaradtunk. Trianon centenáriuma egyszerre gyász és öröm. Gyászoljuk a veszteséget, a szétszakítottságot, de okunk van az örömre, hiszen dacára az elmúlt 100 évnek nem tűntünk el a térképről, nem vesztünk el, és bizakodva tekinthetünk a jövőbe. Fogjuk össze, öleljük át virtuálisan a magyarságot és adjunk hitet a megmaradásnak, üzenjünk a jövőnek!
Még 1 kört ... köszi ez szerintem senkinek nem hiányzott a kormányon kívül:https://hvg.hu/itthon/20200519_Megszavaztak_korlatlan_ralatast_kapnak_a_nemzetbiztonsagi_szervek_az_allampolgarok_adataira? Hajrá Magyarok ezt akarjuk???
Kocsmában,élelmiszerboltban nem lehet dohányterméket árulni,de dohányboltban lehet italt és élelmiszert árulni.
Ahhoz képest,hogy először mindent tagadtak.
2020
Sok vidéki településen az ottani kocsmákra lakatot tetetett a Dohánykocsma,ez utóbbi meg virágkorát éli,lassan kenyér,tej vetőmag csavar,mosópor is kapható lesz ezekben.Az ilyen boltok meg bezárnak ,vagy bezáratja valaki
Argentina 2020
Ja bocs nem
Válasz ND #63861. hozzászólására na ezzel én is így vagyok hogy aki eddig volt csak elvett de hagyott reményt itt most azt is el akarják venni ....
Válasz ND #63860. hozzászólásáraés ez független attól, ki milyen színben látja a világot.
én spec egyikkel sem szimpatizálok, mert egyik sem adott, viszont mindegyik elvett...
Válasz Mihály #63859. hozzászólásáranem olvasom, de a kilóméteres vackaidat nem egyszerű átlapozni, telefonon pl lehetetlen kategória
Válasz ND #63858. hozzászólására Csak azt nem értem ha nem érdekel miért olvasod van más bejegyzés is s válogass én is azt teszem s ha a tiéd olvasom ha nem akarok hozzá szólni tovább görgetek de nem bántok senkit azzal hogy engem zavar vagy sem hogy nem lehet ennyi empátia másokkal szemben benned még ha kormány párti vagy akkor is
Válasz Mihály #63857. hozzászólásáraMuszály minden topicot teleszarni?
ctrl+c ctrl+v helyett lszi linket illessz be, és akit érdekel, elolvassa.
kezd unalmas lenni, hogy a szaraidat oldalakon át kell görgetni mindenhol
Kár hogy a Magyar kormány ezt sem tartja szemelőt mert ha igen nem lett volna annyi elmarasztaló ítélet a kormány pártja ellen:Aki valós tényeket közöl, vagy a véleményét osztja meg, nem követ el bűncselekményt. Összegyűjtöttük, mire ügyelj akár a közösségi médiában, akár újságíróként.
A Büntető Törvénykönyv rémhírterjesztésről szóló szabályait is szigorította az Országgyűlés, amikor elfogadta a kormány törvényjavaslatát a koronavírus elleni védekezésről. Arról, hogy mi a rémhírterjesztés és hogyan követhető el, itt írtunk részletesen. Itt pedig a törvénymódosításról szóló jogi elemzésünket olvashatod. Ebben a tájékoztatóban azt magyarázzuk el, hogy mire kell odafigyelnie a magánembereknek és az újságíróknak, miről szól a módosítás és hogyan érinti ez a cikkek, tapasztalatok megosztását a közösségi médiában.
Mi változott?
Rémhírterjesztésnek számított az eddigi szabályok szerint, ha valaki közveszély színhelyén, nagy nyilvánosság előtt olyan hazugságot terjeszt, vagy úgy ferdít el szándékosan valós információkat, hogy ez zavart, nyugtalanságot kelthet emberek egy csoportjában.
Az új szabály értelmében most már az is rémhírterjesztésnek minősül, ha valaki
különleges jogrend idején,
nagy nyilvánosság előtt
olyan valótlan tényt vagy való tényt oly módon elferdítve állít vagy híresztel,
ami alkalmas arra, hogy a védekezés eredményességét akadályozza vagy meghiúsítsa.
Egyrészt most már nem csak azok a hamis közlések minősülnek bűncselekménynek, amelyek megzavarhatják a köznyugalmat, hanem azok is, amelyek alkalmasak – jelen esetben a koronavírus elleni – védekezés eredményességének akadályozására vagy meghiúsítására.
Másrészt nem szükséges többé, hogy valaki a közveszély színhelyén híreszteljen hazugságokat, hanem elég, ha az különleges jogrend idején történik, helyszíntől függetlenül. Jelenleg Magyarországon veszélyhelyzet van és nem is tudjuk pontosan, hogy a kormány meddig fogja fenntartani ezt az állapotot.
Szigorítottak a büntetésen is, ugyanis most már nem három, hanem legfeljebb öt év szabadságvesztéssel büntethető a cselekmény.
Mi számít a védekezés eredményessége akadályozásának?
Ezt a törvény nem határozza meg pontosan, de a védekezés körébe tartozik minden olyan kormányzati intézkedés, ami a koronavírus és következményei elleni védekezést érinti, az egészségügyi döntésektől kezdve az oktatás és a határforgalom korlátozásán át a gazdasági intézkedésekig.
Mivel a védekezés köre rendkívül széles, ezért pontosan azt sem látható előre, hogy a gyakorlatban milyen kijelentések lehetnek alkalmasak az eredményességének akadályozására. Hogy pontosan mi tartozik ebbe a körbe, azt majd az esetleg meginduló bírósági eljárások végén születő ítéletek alapján lehet biztosan megmondani, de ezek az eljárások hónapokig, akár évekig is eltarthatnak.
Az is bűncselekmény lehet, ha megosztok egy általam olvasott hírt?
Főszabály szerint nem. Rémhírterjesztést ugyanis csak szándékosan lehet elkövetni, ami azt jelenti, hogy tudni kell egyrészt arról, hogy a hír valótlan, másrészt arról is, hogy az akadályozhatja a védekezés eredményességét. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy hír megosztásával csak akkor követsz el bűncselekményt, ha egyszerre teljesülnek a következő feltételek:
a hír valótlan vagy valós tényeket elferdítve állít,
ezt oly módon teszi, ami alkalmas a vírus elleni védekezés eredményességének megakadályozására vagy meghiúsítására,
ezekkel te magad is tisztában vagy: tudod, hogy az állítás valótlan vagy elferdíti a valóságot, és akarod, vagy legalábbis belenyugszol abba, hogy a közlésed ilyen következményekkel járhat, és
ennek ellenére úgy döntesz, hogy megosztod a hírt.
Példa:
Megosztasz egy arról szóló írást, hogy a koronavírus nem is létezik, ezért felesleges otthon maradni, mindenki nyugodtan menjen ki az utcára. Az, hogy ezzel akadályozhatod a védekezést, egyértelmű, hiszen ha többen hisznek neked, azzal hozzájárulhatsz a vírus terjedéséhez. Ebben az esetben attól függ, hogy elkövettél-e bűncselekményt, hogy te magad tudtál-e a hír valótlanságáról.
Ha tisztában voltál vele, hogy hazugságot terjesztesz, akkor elkövetted a rémhírterjesztést.
Ha viszont te magad is hittél a cikk írójának és meg voltál győződve az igazáról, akkor nem követtél el bűncselekményt.
Aggódsz amiatt, hogy az egészségügyi intézményekben nincsen elég védőfelszerelés és ezért posztolsz egy fotót, amin egy ápoló szerepel maszk nélkül. A kép alá azt írod, hogy “ez a helyzet az egészségügyben: nincsen védőfelszerelés a kórházakban”. A fenti kijelentés kétségkívül alkalmas lenne arra, hogy nyugtalanságot keltsen az emberekben és feltételezhetjük, hogy ezt neked is kellett előre látnod. Ilyen esetben annak lenne jelentősége, hogy a kép megosztásakor tisztában voltál-e vele, hogy az általad írottak nem fedik a valóságot.
Ha te tudtad, hogy ez egy egyedi eset, de ennek ellenére mégis azt sugalltad, hogy ez az általános helyzet, akkor elkövetted a bűncselekményt.
Ha viszont azt hitted, hogy ez tényleg a valóságot tükrözi, vagyis ez az általános helyzet az egészségügyben és eszedbe sem jutott, hogy ez bárkiben rombolná az egészségügyi intézményekbe vetett bizalmat, akkor nem követted el a bűncselekményt.
A fenti példák alapján úgy gondoljuk, léteznek olyan esetek, amikor mindenkitől elvárható, hogy tisztában legyen azzal, hogy az általa terjesztett (valótlan) hír alkalmas nyugtalanság keltésére, vagy arra, hogy akadályozza az eredményes védekezést. Megfelelő bírói gyakorlat hiányában azonban egyelőre nem tudni, hogy egy lehetséges büntetőeljárásban hogyan alakulna ténylegesen ezeknek a bizonyítása.
Nem számít tehát bűncselekménynek az, ha valaki jóhiszeműen megoszt egy általa valósnak vélt hírt, még akkor sem, ha utólag kiderül, hogy valótlan volt. Ettől függetlenül természetesen fontos, hogy előzetesen mindig nézz utána a hír valóságtartalmának. Arról, hogy hogyan tudsz védekezni az álhírekkel szemben, itt írtunk részletesen.
Mi a helyzet azzal, ha a saját tapasztalataimat írom meg?
Természetesen nem követsz el bűncselekményt, ha a saját tapasztalataidat megosztod másokkal, függetlenül attól, hogy az esetleg kellemetlen vagy akár nyugtalanító. Ahogy azt korábban is megírtuk, az objektív, valós tájékoztatás sohasem bűncselekmény, akkor sem, ha megzavarja a köznyugalmat! Sőt, a nyugtalanító, de igaz információk megosztása kifejezetten hasznos, hiszen gyakran a nyilvánosságon keresztül sikerül elérni, hogy a kormányzat javítson egy fennálló helyzeten. Ahogyan például a Magyar Orvosi Kamara valóságot közlő és kihívásokat bemutató közleményei valószínűleg hozzájárultak ahhoz, hogy a kormány helyes irányba tegyen lépéseket a járvány kezelésében.
Ez nem változott a rémhírterjesztés módosításával sem, a törvény továbbra is a valótlan tényeket, illetve a szándékosan elferdített információkat bünteti. Óvakodj azonban a szándékosan általánosító kijelentésektől, és helyette igyekezz minél konkrétabban azt megírni, hogy mi az, amit te személyesen tapasztaltál. Például, ha elégedetlen voltál a körülményekkel egy kórházban, mert az ott dolgozókon nem volt maszk, ezt természetesen nyugodtan megírhatod. Azonban, ha arról írsz, hogy nincs védőfelszerelés a magyar kórházakban, miközben tisztában vagy vele, hogy az általad tapasztaltak csupán egy konkrét esetben és egy adott intézményben történtek, akkor azzal már elkövetheted a bűncselekményt.
Az is bűncselekmény, ha megosztom a véleményem?
Nem, ha a véleményed tényleg csak vélemény marad és nem állítasz benne hamis tényeket, akkor ez semmiképpen nem lehet bűncselekmény. A rémhírterjesztést csakis valótlan tények állításával vagy valós tények elferdítésével lehet elkövetni, véleménynyilvánítással nem! Tehát nem bűncselekményt követsz el, hanem a szólásszabadsághoz való jogoddal élsz, valahányszor megosztod a véleményed egy adott közéleti témában, például akkor is, amikor kritizálod a kormányzat járványügyi intézkedését. Ha politikai véleményed miatt eljárás indulna ellened, vedd fel a kapcsolatot jogsegély szolgálatunkkal, a jogsegely@tasz.hu email címen.
Fontos azonban, hogy nem attól lesz valami vélemény, hogy azzal kezded a mondatot, hogy „szerintem”. A tényt úgy a legegyszerűbb elhatárolni a véleménytől, hogy a tények bizonyítható állításokat tartalmaznak, míg a vélemény csupán a saját értékítéletedet. Például tény, ha azt mondod, hogy „szerintem nem jut minden betegnek lélegeztetőgép, akinek szüksége lenne rá”, hiszen ez a kijelentés bizonyítható vagy cáfolható. Viszont az már inkább véleménynek számít, ha azt mondod, hogy “szerintem nincs elég védőfelszerelés a kórházakban”, hiszen azt, hogy mi számít elegendő mennyiségnek, nem lehet bizonyítani.
A tények állításával kapcsolatban mindig fontold meg, hogy azok valósak-e!
Rémhírterjesztés, ha elmondom valakiről, hogy fertőzött?
Ha biztos vagy az információban és igazolni is tudod azt valamilyen módon, akkor nem az. Ha csak azt tudod, hogy karanténban van, az még nem jelenti, hogy fertőzött. Fontos! Az érintett jogait is megsérted azzal, ha nyilvánosságra hozod a személyes adatait, vagyis jogsértést követsz el. Ezért azt tanácsoljuk, hogy tartsd tiszteletben mások jogait és csak abban az esetben mondd el ezt másoknak, ha ez segíti a védekezést és a megelőzést!
Rémhírterjesztés, ha viccből ijesztgetem a családtagjaimat?
Ha ezt egy kisebb körben (pár családtag jelenlétében) teszed, akkor ez nem bűncselekmény még akkor sem, ha ez közvetve akadályozhatja a védekezést. Azonban mi mindenképpen azt javasoljuk, hogy ilyesmivel most ne viccelődj, légy tekintettel arra, hogy mások komolyan aggódhatnak a szeretteikért!
Ha ugyanezt teszed a Facebookon vagy más internetes felületen, az már bűncselekmény lehet, hiszen az nagy nyilvánosságnak számít!
Újságíróként milyen felelősséggel tartozom azért, ha más oldalról átveszek egy hírt?
Mivel a rémhírterjesztés gondatlanságból nem, kizárólag szándékosan követhető el, ezért csak akkor valósítasz meg bűncselekményt, ha tudod, hogy az általad átvett hír nem igaz, vagy szándékosan ferdíti a tényeket.
Fontos azonban, hogy az újságírók felelőssége nagyobb, mint azé, aki magánemberként megoszt egy hírt. Utóbbitól ugyanis nehezen lenne elvárható, hogy minden esetben leellenőrizze a hír forrását, míg egy újságíróval szemben ez általános elvárás.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy újságíróként nehezebben védekezhetsz azzal, hogy nem tudtál az általad írottak valótlanságáról, még akkor is, ha te csak átvetted a hírt egy másik oldalról. Neked ugyanis sokkal több eszköz áll a rendelkezésedre a források ellenőrzéséhez, mint egy átlagolvasónak. Tartsd magad az újságírás etikai szabályaihoz: lehetőleg több forrásból igyekezz megerősíteni az információt, és gondolj arra, hogy egy későbbi, esetleges jogi eljárásban milyen dokumentumokkal, felvételekkel, tanúvallomással tudod bizonyítani az igazadat!
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől kezdve ne is írj egyáltalán arról, amit nem tudsz egyből bizonyítani, vagy hogy ne vegyél át információt más oldalaktól, ugyanakkor a veszélyhelyzet idején mindenképpen érdemes a hír forrásának és a valóságtartalmának különös figyelemmel utánajárni.
Felelősségre vonható a lap főszerkesztője, olvasószerkesztője is azért, amit megírok?
A törvény szerint az is elköveti a bűncselekményt, aki a tény híresztelésen kívüli tevékenységet végez, például az, aki az eszközöket biztosítja az újságíró részére. Ennek alapján egy rémhírterjesztés miatti büntetőeljárásban felelősségre vonható lenne mindenki, aki valamilyen formában részt vett a cikk közzétételében, akár a főszerkesztő vagy az olvasószerkesztő is, nem csak maga az újságíró. Fontos azonban, hogy ezeknek a személyeknek is tisztában kell lenniük az állítás valótlanságával és azzal, hogy a közlés akadályozhatja a védekezést.
Újságíróként milyen veszéllyel járhat, ha megindítanak ellened egy büntetőeljárást rémhírterjesztés miatt?
Fontos megjegyezni, hogy a rémhírterjesztésnek nincs kiforrott gyakorlata Magyarországon, így nem lehet biztosan tudni, hogy egy eljárásban milyen szempontok alapján hozna ítéletet a bíróság. Ezt tovább nehezíti, hogy a módosítást annyira általánosan fogalmazták meg, hogy annak tartalma nem teljesen egyértelmű sem az állampolgárok, sem a jogalkalmazók számára. A kimenetelétől függetlenül azonban a büntetőeljárás megindítása már önmagában is hátránnyal járhat.
Ha a rendőrség megindítja az eljárást, a nyomozás során számos olyan intézkedést megtehet, ami komoly károkat okozhat az egyes médiaszolgáltatóknak. A büntető eljárásjogi szabályok előírják, hogy az eljárásban a bizonyítási eszközöket le kell foglalni. Ez könnyen vezethet arra az eredményre, hogy a rémhírterjesztés miatt meginduló eljárásban a teljes szerkesztőség informatikai eszközeit, köztük a szervereket is azonnal lefoglalja a rendőrség, ezzel ellehetetlenítve az adott médiaszolgáltató működését. Az eljárási szabályok alapján ehhez nem szükséges a vádemelés előtt bírósági jóváhagyás, az ügyész döntése is elegendő. Tekintettel arra, hogy egy büntetőeljárás hosszú hónapokig, vagy akár évekig is elhúzódhat, egy ilyen eljárás kétségkívül óriási hátrányt okozna az érintett lapnak, még akkor is, ha végül a bíróság kimondaná, hogy nem történt bűncselekmény.
Válasz Mihály #63855. hozzászólásáraSzomorú, ahol ilyet lát az ember. De azt gondolom, hogy az ilyesmit helyben kell elkezdeni megoldani. Vagy legalább keresni a megoldást.
Válasz rilex #63854. hozzászólására Felénk van sajnos a szomszéd településsel együtt 400 ha szőlőskert lett a földhivatal szerint is holdbéli táj de én inkább szavannának nevezném sok homok néhány bokor s gaz ameddig a szem ellát s 20 nemzetiségi családra lett ráfogva de valójában sok minden közre játszott az ő tevékenységük csak gyorsították a folyamatot (délelőtt felkarózott a gazda másnap már nem volt mihez kötözni a szőlőt mert éjszaka ellopták)
Válasz Mihály #63852. hozzászólásáraSzeretem a gondolatait.
Bár vannak számomra megkérdőjelezhető kijelentései. Pl. mifelénk nem nagyon találni műveletlen földet, szőlőt, stb.
De az is biztos, hogy pocsékolni és jajveszékelni felfújt, s nem éppen valós dolgokért nagyon megtanultunk az utóbbi időkben.