Válasz 4.putyin #92. hozzászólásáraArra kiváncsi vagyok, hogy miért és kinek volt fontos a cukorgyárakat és a konzervgyárakat leépíteni? Sőt malmokat és vágóhidakat és borászatokat is.
Válasz envagyok2 #101. hozzászólásáraHogy mennyit dobnák be? Az öntözôrendszert kiépíteném ha lenne csatorna a közelben.
jah és csak a hülye stadionok árából ki lehetett volna építeni nem kellenne se az enyém se a te pénzed. De gondolom ez sem jutott el a fejedbe hanem csak a ner meg a mindenki téged akar lehúzni meg kisemmizni.... Nem erôltetem. Csak remélem minél hamarabb eljön az a generáció minden téren aki hajlandó is lesz váltani nem csak nyavalyogni...
Válasz envagyok2 #101. hozzászólásáraTe már soha nem is fogod megérteni azt amirôl beszélek nem is erôltetem nah de mind1. Vannak itt elegen akik értik, hogy itt nem csak öntözésrôl van szó ,hanem felfogásbeli különbségrôl. Arról hogy mit lehetne.Sokan értik te sajnos soha nem fogod akárhogy magyaráznám el. De ezt betudom annak hogy már 40 éve is így csináltad..
Pénz az van apám. Menj azt tapsikolj a kedvenc csapatodnak a frissen felhúzott sok milliárdos stadionban... Jah hogy pl öntözésfejlesztésre emellett nem jutott bocsi csak apró....Cirkuszt a népnek. Az kell.
Válasz envagyok2 #101. hozzászólásáraMinek erőlteted neki ??? 80as években a nagy tsz is itt csak a másodvetéseket, meg a mag árút locsolta. Mai napig is, csak tavaly a tóbol kirántottak mindent, a patakban nem maradt semmi annak a pár szerencsétlennek aki abból locsolta a veteményét.
Válasz erdifefe #74. hozzászólásárameggyőztél, édeaspám, meggyőztél. egy kérdésem maradt, pontosabban kettő, de mindkettő egyszerű.
tegyük fel Édesapád vagy te önmagad 20-30 év munkájával összegurított egy 200 hektáros gazdaságot jórészt saját tulajdonú földdel, nagyjából karban tartott, de azért szegecselésre érett gépekkel, semmise új, minden használt, ahogy mondani szokták, korának megfelelő állapotban. te balatonra el tudsz menni gond nélkül, adrián voltál már, nem is érted miért menő, mikor balaton az magyar, amalfi partot meg el se tudod képzelni, hogy mitől lehet menőbb siófoknál. ahogy mondani szokták egy évb a bankba, egy a magtárba egymeg a földeken. megy agazdaság, nem aranybánya, de ketyeg. szóval van lakás és nagy autó, coelho idézet kinézve, mikor bekopog az ajtón a ner, akarom mondani a kormányzat, azzal hogy: tesó, kéne a pénzed, akarom mondani rád mosolygott a szerecsen. kéne a lóvé. ígérjük neked, hogy az összes árhullámot kivezetjük, meg a paksot is hűtjök majd duzzasztóval, csatorna kesze kusza, 500 mre odaállunk az összes földedhez csatronával. árhullámot kivezetjük, meg mindet, alpokból jön, friss, hűs. kérdés. az egy év bankba, egy év magtrába, egy év földönből mennyit dobnál be erre a projektre a közösbe, mondjuk már majdnem kész állapotban van, de nincs még víz benne, csak a földmunka van meg. 200 hektárpd van, mindegyiknél ott lesz 500 mre a csatorna, de onnan te viszed tovább, és öntrzőgépet is te veszed. így mennyit érne meg neked a saját alábbi ötleted, akár az összes felmerült kétséggel együtt?
komolyan kérdem, mennyit dobnál be a közösbe, ha úgy tetszik hektárra vetítve. hektonként 500 ezret, millát, kettőt, ötöt?
s akkor a másik kérdés. nincs egy év a bankba, fél év is alig a magtrárba, és még a földbe sincs bent a következő, azon még kínlódni kell. szegecselni majdnem minden nap kell, rába még ordít, de mega már van, prontón minden lóg. amalfi partról olvastál már, kurvanajyát egyszer el kéne oda menni. jönnek, kopognak. nincs lóvéd, eljössz hozzám a bankba. nehezen, de meggyőzől a projektről, rohadt tróger pénzügyes hírében állok, és az is vagyok, de ha valaki meggyőz akkor onnan kezdve tolom a talicskát, nyakig lóvéval. egy bökkenő van, fedezet. az kéne. van 200 hektárod, piacon 400 millió. ócskavasak nulla, az nem érdekel, pláne hogy júliustól amohu se adna érte egy fillért se, ha kigyulladnának utolsó este. szóval fődek, piaocn 400 millió, én ezt az összeset betudom számítani 40%os áron, 160 milliót adok hitelbe, meg kamatot, meg kezelési költséget, meg biztosítást. szerencséd van, a másik szerecsennek ez épp elég. becsengeted, és viszik a kulcsot a zsiliphez. kérdés: betolnád-e így a gazdaságodat ebbe a projektbe, annak minden alábbi kétségével együtt?
komolyan kérdem. aki régebb óta van itt, az tdja, szoktam komolyan kérdezni.
Válasz hashtag #96. hozzászólásáraEz csak részben járható út,vagy inkább úgy sem. Mert én pont akkor vétek 70 hektár ( gondolod nem egyben) amikor a 100 hektáros haverom. Ezért van mindenkinek külön vetogepe. Mert kb 10 nap alatt el szoktunk vetni. Ezért van külön vegyszwrezo,. Sorkozmuvelo, stb
Válasz Rabó001 #93. hozzászólásáraNagyon szarul látod a világot, pont amerikának kellene Oroszország ÖSSZES VAGYONA MINDEN AMI NÁLUNK VAN OLAJ GÁZ, URÁN ARANY STB! Ha ezt nem látod nagy a baj a "toronyban" nálad ezt még a vak is látja!!!!!!!!!!!!!
Sokszor az is működhetne, hogy 2-3 kis/közepes gazda összedolgozna, -még bármilyen hivatalos szövetkezés nélkül is-, és összehangolnák a gépkapacitásaikat a szezonmunkában, az egymásnak elvégzett munkák értékegyeztetésével. Nem kéne mind a 3-nak megvenni ugyanazt a nagyértékű gépet, hogy pár napig használva legyen..
Van ahol van, meg sok helyen lehetne is, csak félnek az emberek a régi beidegződésektől, hogy majd a másik jól megXXXopatja, de ha jól választ az ember partnert, akkor csak nem..
Válasz 4.putyin #94. hozzászólásáraEzzel egyetértek...tényleg sokan vannak, akik képzettség hiányában dolgoznak. Jahh..és itt nem az agrárképzettséget értem, mert sokszor az sincs, hanem pl. a pénzügyit. Lehet valaki jó a szakmában, de ha az üzletben gyenge..akkor gyenge...ezen nem lehet mit szépíteni.
Na akkor emellé tessék oda tenni, hol tartanak a magyar gazdák.
Olyan "érdekképviseleteik " vannak, amelyek élén fideszcsicskák állnak, amelyek nem a gazdatársadalom, hanem a kormány érdekeit szolgálják, amelyek pisszenni nem mernek a gazdák érdekében, mert az agrárminisztériumba is kúszva mennek be, ha egyáltalán beengedik őket.
A gázdák között elenyésző a megfelelő képzettséggel rendelkező, de olyan is, aki hajlandó lenne képezni magát.
A falugazdász hálózat nem szaktanácsadó szervezet, a tevékenysége gyakorlatilag a járulék, a támogatások megszerzésére irányul.
A szövetkezési hajlam egyenlő a nullával mert a gazdál sem kivételek az ezer éves magyar mentalitás alól. Irigység, rosszindulat, rajtam kívül mindenki más dögöljön meg.
Nem is folytatom tovább. Amíg ez nem változik addig Brüasszel, meg a kormány kegyeire vagytok bízva.
Válasz hashtag #91. hozzászólásáraEz az orosz-ukrán háborúban mellékes. A fő oka hogy az oroszok szeretnék uralni Ukrajnát, illetve az összes többi utodallamot, de Ukrajna fontosabb nekik mint mondjuk Kirgizisztan, mivel Ukrajna szomszédjuk és az utodallamok közül a fejlettebb közé tartozik, jelentős iparral, mezogazdasaggal. Röviden: Ez egy orosz teruletszerzo háború.
A dán földbirtok-politika liberalizált feltételei a következők:
– Ha valaki tanyát szeretne vásárolni, birtokolni, akkor állandó lakhelye a tanya, ahol él és dolgozik, vagyis helyben adózó lakosnak kell lennie.
– A helyi gazdaközösségeknek nyilatkozniuk kell arról, hogy nincs helyi igénylő az eladásra kínált földre.
– Ha a gazdaság harminc hektárnál nagyobb, akkor törvényi előírás a mezőgazdasági szakképzettség (zölddiploma).
– Ha két gazdaságot egyesítenek, az így keletkező terület százhuszonöt hektárnál nem lehet nagyobb.
– Egy gazdának három birtoka legfeljebb tizenöt kilométerre lehet egymástól.
– Egy tanya vagy gazdaság egy statisztikai egységet jelent.
– Egy gazda annyi állatot tarthat, amennyi után a keletkező szerves trágya a saját birtokán elhelyezhető (szigorú környezetvédelmi előírások).
(Szaktanácsadás) A dán gazdák munkáját rendkívül hatékony szaktanácsadó és továbbképző rendszer segíti. A szaktanácsadás országos szervezete és regionális intézményei a gazdaszervezetek (érdekképviseletek) tulajdonában vannak. A néhány évtizeddel ezelőtt kialakított jelenlegi szervezetre az jellemző, hogy költségviselői az úgynevezett kisgazda- és nagygazdaszervezetek, amelyek a gazdák tagdíjai alapján járulnak hozzá az alapszolgáltatások fenntartásához. Ezek az intézmények nyújtják a legtöbb gazda számára a könyvelési, pénzügyi és hitelezési tanácsadói szolgáltatást, amelyekből a legkülönbözőbb elemzéseket képesek elkészíteni. Kezdetben az állam 100%-os, később 70%-os, jelenleg 40%-os támogatást nyújt a szaktanácsadói rendszer fenntartásához. Manapság a szaktanácsadói szervezetnek olyan felkészült intézményei vannak, amelyek az EU és az állam részére is megbízásokat tudnak teljesíteni.
Rendkívül tanulságos a tanácsadók kiválasztásának és érdekeltségének szempontjai:
– A tanácsadó úgy tudjon beszélni, hogy megértsék (nem feltétlenül profi oktató).
– Legyen becsületes ember, akiben a gazdák megbízhatnak.
– Szakmai téren legyen ügyes, s legyenek gyakorlati tapasztalatai (nem kell feltétlenül egyetemi végzettség, elég a zöldbizonyítvány).
– Csak helyi tapasztalatot szerző tanácsadó lehet központi tanácsadó.
– Olyan tanácsot kell adni, amelyen keresni tudnak a gazdák.
– Ha valakitől nem kérnek tanácsot, elveszti a munkáját.
(A dán szövetkezetek) A dán szövetkezeti együttműködések a Nikolai Frederik Se-verin Grundtvig püspök által életre hívott keresztény–szociális ihletésű, népfőiskolai képzési és szövetkezetfejlesztő mozgalmakhoz kapcsolhatók, nemcsak Dániában, hanem egész Skandináviában. A dán szövetkezet olyan társulás, amelyben több gazdaság valamilyen gazdálkodási műveletet közös üzemben végez vagy végeztet el, ám úgy, hogy a gazdaságokat függetlenül hagyja. A szövetkezet a tagok tevékenységét előmozdító szerveződés, valójában kisvállalkozói beszállítórendszer.
A szövetkezés fő célkitűzése: a tagok által irányított termelői közösség létrehozása abból a célból, hogy a tagok termékeit optimális áron adja el, s kockázatukat mérsékelje (biológiai és kereskedelmi ciklus összehangolása). A szövetkezeti vállalkozás a tagok önálló vállalkozásának, vállalkozási sikerességének előmozdítása érdekében mindig üzemszervezési vagy piaci előnyök megszerzéséért folyik. A szövetkezet tartalma marketingértelemben éppen ezért maga a vállalkozás.
(A dán mezőgazdaság intézményi keretei) A dán agrárgazdaság középpontjában a farmer áll. A farmerek érdekképviselete, képzése, szolgáltatásokkal való kiszolgálása és termékeik minél feldolgozottabb formában való piacra juttatása jól működő rendszert, a dán modellt alkotja. A dán mezőgazdasági tanács az a csúcsszervezet, amely felépítésében gyakorlatilag a teljes dán mezőgazdaságot és élelmiszeripart lefedi. A tanács negyvenkilenc állandó tagja a szövetkezeti nagy feldolgozó szervezetek, a farmerszövetségek, a regionális küldöttek és valamennyi fontosabb mezőgazdasági szerveződés képviselőiből tevődik össze. (Dániában nincs agrárkamara.)
Ha a gazdálkodók meg akarják őrizni önállóságukat a mezőgazdasági alaptevékenységük eredményességét javító és termékeiket piacra segítő társulásokban, egyedül a szövetkezeti jogi keret jöhet számításba. Minden más gazdasági társasági forma esetében az alapító tagok kivásárolhatók, kiszoríthatók a vállalkozásból. Így előbb-utóbb nem a tagok számára fontos üzemkiegészítő tevékenység és az átvételi garancia ügye, hanem a gazdák családi vállalkozásaitól érdekeltségben elszakadt tőkehozadék válik meghatározóvá.
(A dán gazdálkodók és szövetkezetek kapcsolatai és piaci helyzete) A dán modell sajátosságai összefoglalva a következők:
1. Tulajdonjog:
a) a farmer tulajdonosa a földnek,
b) a farmer tulajdonosa a feldolgozásnak.
2. A szövetkezet:
a) érdekközösség (intézmény),
b) stratégia (tagok mint tulajdonosok),
c) vállalkozás (menedzser operatív irányítása).
3. Minőségi termelés és ellenőrzés.
4. Technikai színvonal és műszaki fejlesztés.
5. Tevékenységi kötődés (minden társulásnak egyféle célja van).
6. Oszthatatlan közös vagyon.
7. Nagy piaci részesedés.
(A dán gazdák jogai és kötelezettségei) A hagyományosan korrekt módon együttműködő dán gazdákat céljaik megvalósításában, valamint a kötelezettségeikben és jogaikban való biztos eligazodásban belső szabályzataik segítik. Legfontosabb az alapszabály, amely – a kötelezettségeket és jogokat mintegy összefoglalva – belső alkotmányként írja elő az együttműködés fő szabályait. Az alapszabály rögzíti az értékesítés, az áruleadás és -átvétel, a szerződéses kötelezettségek, az eredményfelosztás és a társulás egyéb fontos feltételeit, például a tisztségviselők választását, az irányítás fórumait, vitás ügyek rendezésének módját stb.
A tagok jogai a következők: biztos értékesítés (a társulás átvételi kötelezettsége), a lehető legmagasabb ár és nyereség-visszaosztás, valamint a feldolgozó- és kereskedelmi cég tulajdonjoga. Kötelezettségeik és hátrányaik: leadási kötelezettség a társulásnak, nincs ártárgyalás, s közös a felelősség a szövetkezeti vállalat adósságáért.
A tagok jogai és kötelezettségei a mérlegelv szerint igen kiegyensúlyozottak. Például a tag köteles minden termékét a szövetkezeten keresztül értékesíteni, amely viszont köteles azt teljes egészében átvenni, s a lehető legnagyobb árat fizetni érte. A tagok egyenlősége nyilvánvalóan egyszerű. Azonos áruért, azonos feltételek mellett, azonos pénzt fizet a szövetkezet. Minden tag egyforma lehetőséggel juthat információhoz, s mindezek valódiságát ellenőrizheti. A tagok együttműködése rendkívül gyakorlatias, üzleti érdekeiken alapul. A közös feldolgozás és eladás biztonságosabb, s a hozzáadott értékkel megnövelve nagyobb a jövedelem.
(A magyar és a dán termékpálya összevetése) Működésük alapvető különbsége valójában szervezettségük és érdekeltségi rendszerük különbözősége. Dániában az áruátvételt, a felvásárlást, az élelmiszeripart, a vágóhidat, a tejüzemet, a malmot, a nagykereskedelmet, az áruelosztást és az exportot a kiskereskedelemig való átadásig a szövetkezeti termelők közösen birtokolják, míg a magyar példáról ugyanez nem mondható el. A hazai termelőknek nincs érdekérvényesítő képességük. Ennek következménye, hogy a termelőnek nincs valós piaci információja, a piaci kockázat hátrányainak többsége visszahárul rá, miközben a jövedelemelosztásra nincs befolyása. A termékpályaszakaszok egymástól elkülönült tulajdonosi pozíciója következtében vagy aránytalanul megdrágul és eladhatatlanná válik a végtermék a szakaszonként rárakódó áfa- és nyereségigény miatt, vagy üzembiztosan tönkreteszi a termelőt.
Válasz Rabó001 #90. hozzászólásáraÍgy van, aki nagyban akar exportálni, annak kell a tengeri kikötő, sőt mégjobb ha a kikötő közvetlen környezetében rengeteg termőföld van ami amúgy öntözhető is. Meg is érkeztünk a háború valódi okához. Hiába olvad ki az orosz fagyott talaj, amin majd búzát akarnak termelni, nagyban, ha nem tudják azt a világtengerre eljuttatni. Elég csak megnézni a térképet, nem nagy titok.
Válasz Samubácsi #89. hozzászólásáraNincs ebbe semmi extra, vagy újdonság, amiota valamennyire összeszedték magunkat a szovjet utodallamok, azóta gabonaexportor Ukrajna, Oroszország és Kazahsztán is. Úgyanugy megjelennek a vilagpiacon a gabonaikkal, mint a többi nagy gabona exportőr országok, úgy mint az USA, Kanada, Brazília, Argentína, Ausztrália. A gabona ára a vilagpiacon alakul ki, ahhoz lövik be a kereskedők. Nyilván a tengerrel rendelkező nagy gabona exportalo országok előnyben vannak az olcsóbb szállítás miatt. A háború ebbe bezavart, mert az ukrán nem tudja tengeren arra vinni amerre előtte, valahova vinniük kell, kényszerben vannak. Az orosz is keveri a dolgokat.
A magyar termelők is megélnek a gabonából. Azt viszont el kell ismerni hogy nyugaton azért nagyobb arányban dolgozzak fel a gabonát. Nézd meg mennyivel több állat van Dániában, Hollandiában, franciáknál, belgáknal, de akár a németeknél, de a sok olasz tészta is.
Én azért a tisztánlátás miatt marha kíváncsi lennék egy francia, olasz vagy spanyol gazda és egy ukrán gazda cash-flow mérlegére is, mondjuk takarmánykukorica esetében. Nyugaton is termelnek gabonaféléket, amit értékesítenek és nem feldolgozva adnak el. Valamiért mégis eredményesen tudnak gazdálkodni, pedig az ukrán termények eddig is eljutottak hozzájuk az olcsóbb tengeri útvonalon.
Válasz 4.putyin #87. hozzászólásáraElég baj az. 100 évvel ezelőtt 4 elemivel, és azzal, amit otthon tanult az ember, a megélhetéséhez szükséges javakat, eszközöket legalább 80%-ban elő tudta állítani. Minél magasabban szerveződik a társadalom, minél jobban specializálódnak egyes szakmák, annál nagyobb szükség van a stabilitásra (gazdasági és társadalmi szinten), viszont annál könnyeb botot dugni a küllők közé, annál kevésbé krízisálló a rendszer. Építeni nehéz, rombolni könnyű. A specializálódás irányába haladva kiszolgáltatottabbá és egyre életképtelenebbé válunk.
Az élethez naturális értelemben elég kevés dologra van szükség, ami önmagában nem lenne nagy "költség". Csak az igények, a kényelem, és a "fejlődés" vágya miatt megyünk a specializálódás irányában, és ennek az elit elkéri az árát. Történetesen a szabadságunkat. Így válunk rabszolgákká.
Válasz erdifefe #82. hozzászólásáraRaskó már régóta ezt mondja. Na meg azt, a támogatás a legnagyobb visszahúzó erő. A magyar gazdák kb. 80 %-a járadékvadász. Nem fejleszt, nem innovál, nem bővíti a termékskálát, nem tanul, nem képezi magát.
De előbb-utóbb mindenki meg fogja érteni. Az a világ véget ért, mikor 8 általánossal, meg traktoristapista végzettséggel talpon lehet maradni.
Válasz Anicska #84. hozzászólásáraEzt hívják a piac tisztulási folyamatának. Aki nem bírja a gyűrődást, az kiszáll. Van helyette másik. A kapitalista logika erről szól.
Termelő =Az általa művelt területeken ,megtermeli a terményeket és próbál értékesíteni ,de annyi energiája már nincs ,hogy feldolgozza ,eladja a kész terméket ,de kap támogatást .
Feldogozó =A profiljába illő termékeket felvásárolja és kap támogatást
Értékesitő= A feldolgozó termékeit eladja ,teljes vagy félkész állapotba és kap támogatást
Kereskedő =Az általa felvásárolt árukat eladja és kap támogatást
Fogyasztó =Kedve szerint vásáról ,reklamál ,válogat és kap támogatást
Termelő egyre jobban érzi ,hogy a legnagyobb kockázatot neki kell vállalni ,mert a gyorsan romló termékei tönkre mennek a nagy tömegben termesztett terményeit nem tudja tárolni .Azt gondolja lehet nem kellene ennyit kockáztatni .
A termelő nem kockáztat =Ezt midenki érezni fogja ,kezdve a csapágy gyártól, de éhezni nem fognak .
Válasz ZsocaJD #79. hozzászólásáraIlletve erre mondtam azt hogy nem búzában meg kukoricában kellene CSAK gondolkodni. Mert nem tudunk és nem is fogunk soha tudni versenyezni Ukránokkal. És a másik lényeges dolog amit írtál és amit írtam hogy Ukrajna így is úgy is része lesz az agrárúnióak. Továbbá ezért kellene a feldolgozóipart erősíteni.
De ez egy olyan téma amit végtelenségig lehetne nyúzni hogy miért vérzik ezer sebből...
Én véleményem hogy szemlélet váltással kell kezdeni. És elindulni. De a Te írásodban is rengetegszer megjelenik a nem lehet hozzáállás.Ezért nem lehet.Azért nem lehet. Érzem a teljes elkeseredettséget, csalódottságot.Amit ahogy írtad az elmúlt 30-40 év elbaszott agrárpolitikája okozott.
Nah de a legjobb kérdés.Másnak máshol lehet?Csak itt nem?? Szokták mondani a Magyar a 10 millió pesszimista országa. Sajnos igaz.
Itt részemről befejeztem a témát mert ahogy itt a hozzászólásokban is látszik hogy Nem lehet Nem lehet nem lehet a szemlélet... Majd ha eljutunk oda kormányzati meg minden szinten hogy igenis lehet, nah akkor majd látni fogjuk a változást
További szép napot
Válasz ZsocaJD #79. hozzászólásáraLeírtad a lényeget. KURVA nagy lemaradásban vagyunk. Erre viszont a megoldás pont az hogy amit írsz lengyel példa. El kell kezdeni. Szemléletváltás. És lehet hogy 20-30 éves lemaradásban vagyunk. Ők is elkezdték valahol.Nekünk is el kellene.
Válasz erdifefe #72. hozzászólásáraJól hangzik ez a nagyobb hozzáadott érték, meg feldolgozóipar fejlesztése, csak az a helyzet, hogy ez olyan dolog, mintha valaki most kitalálná, hogy holnaptól mezőgazdasággal fog foglalkozni, földet vásárol és bérel, felépít egy több 100 hektáros gazdaságot a semmiből és nyereségesen fogja működtetni. Ez jól hangzik, csak lehetetlen, mert földet szerezni már nem lehet. Ugyanez a helyzet a kertészeti kultúrákkal és feldolgozóiparral, csak ott nem földet kell szerezni, hanem piacot. Ez nem úgy megy, hogy kigondolja az agrártárca, hogy holnaptól a jelenlegi 10 ezer hektár helyett 50 ezer hektár burgonyát fogunk termelni öntözve és ehhez csak a termelő és feldolgozó gépeket kell megvenni, aztán de jó lesz minden. Jelenleg a világban ezek kialakult piacok, hosszú ideje létező partnerkapcsolatok vannak a termelők és a felvevőpiacaik között, ez nem egy légüres tér, amit csak gondolunk egyet és holnap kitöltünk. Megtermelni bármit meg lehet, az a legkönnyebb az egészben, csak nem tudod nyereséggel értékesíteni. Ez a hajó már elment, mert csak a lengyelekhez képest 15-20 éves lemaradásban vagyunk csak technológiában, hűtő, tároló és feldolgozó kapacitásban. Ők az EU-s belépéskor jó irányokat határoztak meg és azóta is tartják magukat hozzá. A klíma miatti előnyükről és az ott generációk alatt kialakult egységes birtokméretekről nem is beszélve. A hollandokat, dánokat már nem is említem. A magyar feldolgozóipar a rendszerváltáskor gyakorlatilag a megszűnés szélére került, a mezőgazdasági alapanyagtermelés pedig azóta csak elvegetál. Megvagyunk a területalapú támogatásokkal, voltak géptámogatások, most már azért jórészt új, korszerű gépekkel termeljük meg 60 Ft önköltséggel az 55 Ft-os búzát, amit az ukránok 50 Ft-ért adnak. Gyakorlatilag ennyi a magyar mezőgazdaság elmúlt 30 éve, nem lehet más fejlődést felmutatni, mint hogy új gépeink vannak és néhányan nagyon megszedték magukat. Most ezzel állítsd szembe a már említett lengyel példát... Ezt el kell fogadni, velük a nulláról, több évtizedes lemaradásból nem lehet versenyezni, maximum nagyon nagy mértékű állami szubvencióval, ami amúgy megint teremtene egy éltképtelen gazdálkodói réteget, másrészt meg nem is lehetséges, mivel az EU nem engedi az ágazatok piactorzító nemzeti finanszírozását. Ezen felül azt se felejtsük el, hogy az EU jelenlegi mezőgazdasági művelésre alkalmas területe 95 millió hektár, Ukrajnáé 33 millió, ráadásul csernozjom, ha az EU globális nagyhatalom szeretne lenni, ezt meg kell szereznie. Jelenleg lehet hogy túltermelés van a világban, de 20-30 év múlva ez a 33 millió jó minőségű földterület bőven vissza fogja hozni a most háborúba befektetett összegeket. Vagyis Ukrajna mindenképp a közösséghez fog tartozni, ha nem is teljes jogú tagként, de a gazdasági unióban benne lesz, így garantáltan elesünk az eddigi exportpiacainktól. Összegezve én nem látok kiutat a magyar mezőgazdaságnak, csak a lassú, fokozatos leépülést, ezt tette a 30 év szakmaiságot és tenni akarást nélkülöző kormányzás.
Válasz erdifefe #75. hozzászólásáraTermészetesen félre fogják magyarázni amit írsz. Nem azt mondod, hogy az öntözés mindent megold, ez egy példa a szemléletváltásra. (Megjegyzem: 35 éve négyszer annyi terület volt öntözve az országban, mint 2022-ben.)
Itt Bács-Kiskunban meg az Alföldön - a magyar mezőgazdasági output 50%-át adó tájegység, jó reggelt! - csak mérsékelni lehetne ezzel is az elsivatagosodást, de ez mellékes.
A lényeg amit mondasz: szemléletváltás, összefogás, fejlesztések - amit már 2004-ben el kellett volna kezdeni, amikor csatlakoztunk az Unióhoz. Kezdjük el ma!
A témaindító kolléga elkeseredettségének adott hangot és sokan látjuk, hogy rossz az irány.
Válasz erdifefe #72. hozzászólásáraTöbb mint 30 éve csinálgatjuk, termeltünk a búza, kukorica, napraforgón kívül, pl. olajtököt, vetőmagborsót, facéliát, sáfrányos szeklicét, madárkukoricát, popcornt, mustárt, mákot, cirkot, stb.. a pohánka volt a legjobb, miután learattuk, még nekünk kellett a vetőmagért fizetni, mert annyi sem termett rajta mint a vetőmag ára. Tudod az baj, hogy a "féligtudás" a legveszélyesebb. Akiket itt ekézel, és amilyen módszerekkel dolgoznak, egyenlőre még ellátják élelmiszerrel az egész exponenciálisan növekvő lélekszámú világot. A green deal legoptimálisabb becslésekkel is 30%-os terméskiesést jelent, ez min 2 milliárd ember éhenhalásához vezetne, ha mindenhol olyan hülyék tervezgetnének mint az eu-ban. Aki valamennyire is megállta helyét az egyetemen, annak volt helye a termelésben is. Aki kegyelemkettessel átbukdácsolt, sehova nem vették fel, az elment minisztériumokba, brüsszelbe, politikusnak stb.. na ezek találnak ki irányokat, és vannak akik szintén a kevés tudásuk miatt felülnek nekik. És csak megjegyzem, hogy több mint 15 éve kezdtünk foglalkozni szántásnélküliséggel, ha már valakinek ez olyan fontos szempont, de elárulom kurvára nem azon múlik, elsősorban a felvásárlási árakon....
Válasz envagyok2 #61. hozzászólásáraAz hogy mennyi víz van a folyókban az nem attól függ hogy esett e nálunk az eső vagy sem. A hazai felszíni vizek 99% a külföldről jön. Lehet hogy nálunk aszály van de ha a Kárpátokban vagy az Alpokban leesik egy jelentősebb csapadék az nálunk árhullám formában fog jelentkezni. Attól még lehet nálunk aszály. Hányszor vannak nyár eleji,közepi,végi árhullámok. .... És sokadszorra is.. A talaj a legjobb víztározó nem a mesterséges .. igaz hogy a csatornákban sok víz elpárolog elszivárog, de az is hova? A talajba. ergo A talaj vízkészletét gazdagítja.
Válasz erdifefe #70. hozzászólásáraÍgy van, Bocz professzor 1978-ban kidolgozta az idényen kívüli öntözés rendszerét, “Ma újdonság, holnap gyakorlat” …
45 év után talán átjön az üzenet
Válasz envagyok2 #66. hozzászólásáraLátod ez a másik. Amit még kellene érteni. Ezt már korábban leírtam, nem a búzával meg a kukoricával kellene versenyre kelni mert azt Ukrajnában negyedannyiból megtermelik. És ne higgye azt senki hogy ide nem fog bejönni az Ukrán áru a jövőben. Az ukrán termékek megkerülhetetlen részei már most is az Úniónak, a jövőben pedig méginkább azok lesznek és ugye itt van ez a hülye Green Deal meg ilyen fasságok, nah ha nem tudunk eljutni oda hogy diverzifikáljuk a mezőgazdaságot ,és nemcsak búza kukorica napraforgóból fog állni akkor fog tudni versenyképes lenni. Mert jelenleg csak az EU támogatás tartja életben. De ez igaz egész Európában. Illetve az sem ártana ha lenne normális feldolgozóipar mert jelenleg nyersáru exportőrök vagyunk és feldolgozott termék importőr.Nah ezt kellene megfordítani. És nem csak búza kukorica napraforgóban gondolkodni. Soha nem fogunk tudni versenyezni az Ukrán dömpinggel.
Ez is egy rákfenéje a Magyar mezőgazdaságnak
Válasz envagyok2 #62. hozzászólásáraNem tudom merre vagy de a helyes gazfálkodás az nem sok helyen megy. Több helyen van csupasz feketére művelve a föld mint ahol nincs. Hogy 80% ban áttértek a nem feketére műveljük a talajt?? A mesében max. Eljárhatnál sok helyre az országban hát megváltozna a véleményed.
Másik hogy nincs pénz meg hú mennyibe kerülne kiépiteni egy hálózatot milyen drága lenne fenntartani stb . Hülye stadionokra van 700Milliárd?? Azt bejelentik hogy az öntözésfejlesztésre jövőre van 15 milliárdos keret. Nah itt kezdődik a probléma.....
Válasz envagyok2 #66. hozzászólásáraHát apukám még erre mindig csak annyit tudok mondani hogy csak a kifogások hogy miért nem lehet. De nem is fogom próbálni elmagyarázni mert pont ez a baj a begyöpösödöttekkel hogy ők mindig mindent jobban tudnak hogy miért nem lehet. Megoldásokat kell keresni nem kifogásokat.
Kb ezért kellene egy teljes generáció váltás hogy legyen aki innovatív, optimista és aki tud gondolkodni. Ez lassan de biztosan azért be fog következni. Hány olyan gazdaságot ismerek ahol megvan az utánpótlás fiatal elkötelezett emberekkel csak az öreg baszik átadni a stafétát mert ugye jobban tud mindent és nem bízik senkiben. Persze tudás az van nem is evvel van a probléma csak a változtatásra való hajlam az nincs. Aztán ezektől az emberektől csak a panaszkodás jön még az ami tőled hogy miért nem lehet.....
Visszatérve az öntözésre. A Dunán illetve az összes másik folyón nem egy árhullám vonul le egy évben. Felkellene tudni fogni hogy öntözni nem csak a nyár közepén lehet amikor a földek már csont szárazak, hanem öntözni kora tavasztól lehet késő őszig.Nem fizikai víztározók kellenek, mert az okosak már rég megmondták hogy a legjobb víztározó maga a talaj. Fel kell tölteni a talajokat vízzel. Kora tavasztól késő őszig lehet locsolni. Nemcsak nyár közepén de ez is olyan hogy vannak nyár közepi árhullámok.Ez se olyan hogy nah csak kora tavaszi meg késõ őszi van. Addig meg nem egy árhullám vonul le a folyókon.Az hogy most mennyi a Duna vízhozama senkit nem izgat.Ha jön egy árhullám ,kívan vezetve a kiépített csatornarendszerbe, és az el van öntözve, ha tavasszal vagy kora nyáron fel vannak töltve a talajok vízzel, akkor apukám nem lenne gond a növénytermesztéssel.Ha egy növény feltöltött talajjal megy bele a nyárba és nem csontszárazzal akkor el tudod képzelni a különbséget.Egy feltöltött talaj nem fog kiszáradni 2 hét alatt,pláne nem 50cm-1m mélyen de ez már szimplán biólógia meg fizika. Nálunk az öntözés abból áll hogy bejön a meleg azt az alapból csont száraz talajokat locsolgatjuk hogy a felső 5 cm ben a növény felvegye.Ez csak simán talajtan.
Az a baj hogy ezt sem érted csak a jól megszokott berögzült dogmákat tolod hogy miért nem lehet.
Nem csak nyár közepén lehet locsolni.
Ettől függetlenül abban igazad van hogy egy duzzasztó a Dunára mindenféleképpen kellene valahol Paks felett . És akkor se a hűtéssel se a locsolással nyáron nem lenne probléma. De erről vannak is kormányzati elképzelések.
Válasz envagyok2 #61. hozzászólásáraNálunk megpróbálták még a szociban kiépített öntözővezetékek és szivattyúházak felébresztését. Ezt csak akkor érdemes, ha speckó növény kerül a területre. Konzervgyárnak termelnek most borsót és kukoricát. Borsó után vetik a kukoricát, azt nem tudom, mekkora adag vizet tesznek ki, de az idén már 6 x körbement az öntőző úgy, hogy az időjárásra sem panaszkodhatunk. Csalllóköz át van hálózva csatornákkal, valamikor ezt a területet úgy csapolták le, de a kisebbekre nem lehet telepíteni, mert ott kifogy a víz.
Válasz envagyok2 #64. hozzászólásáraIgen, amit írsz hogy vízzel feltölteni patakokat, inkább árkokat, az munka, szervezés, pénz, és fenn is kell tartani, ami megint ember-gep-penz-szervezes.
Nem fogy ám el olyan hamar. Nálunk volt anno egy öntöző telep. Valami 1500 hektar körüli, persze sose öntözték meg mindig az egészet, mondjuk a harmadát, de azt ugye kétszer-háromszor, úgy volt a vetesforgo. Egy kis patakbol, inkább érbol vették ki a vizet, amugy egy mesterséges ér volt, de nem fogyott el a falunknal.
Válasz Rabó001 #65. hozzászólásáranem véletlenül nem a búzát öntözik.
vagy azok is pesszimisták, 35 év felettiek, és begyöpösödöttek. szar nekik is.
de azért várjuk még meg a ma estét, milyen kinyilatkoztatás jön a legújabb messiásokból... meg van neki ágyazva rendesen.
Válasz envagyok2 #62. hozzászólásáraMondjuk a spanyoloknal szerintem főleg nem a búzát öntözik, ha tényleg olyan sokat öntöznek, mint a kolléga írta, én utána nem beztem ennek a bedobott 4 millió hektárnak. Van azért ott gyümölcs termesztés is.
Válasz Rabó001 #55. hozzászólásáravan egy patak, amit 20 éve nézegetek, nem olyan kicsi a medre, mondjuk 15 m széles és szemre 5 m mély, ezt szoktam számolgatni, hogy ha fel lenne töltve, akkor mennyi vizet lehetne benne tárolni, és öntözni. hát kb egy öntözésre, nekem, és akkor a többiekről nem beszélünk. és akkor menjüön tovább, hány olyan patakmeder van, amit fel kéne tölteni, meg fel lehetne tölteni, ha nem is öntözésre (ha a meder fala mindenhol meglenne, és nem a környező területet áűrasztanánk el), csak a vízfelületet növelni, hogy a kipárolgás nagyobb legyen, hátha odébb 100 km-re leesik belőle valami. nah, és ezeken a patakokon hány híd van, hány helyen lehetne átkelni, ha a mostani gázlók megszűnnének? mennyi lenne a körbeszaladgálás?
és az az igazság, hogy nem a duna-tisza közén kezdeném a rendszer kiépítését, hanem ott, ahol egyébként sem teljesen reménytelen a dolog 20-50 éves időtávot nézve, ahol még van némi remény a gazdálkodásra. ott valszeg kisebb pénzből lehetne megmenteni az egészet, mint ahol már most is nagyrészt reménytelen.
Válasz erdifefe #59. hozzászólásáratudod, hogy most, ma reggel mennyi volt a duna vízhozama? tudod hol lehet ezt megnézni? eddig a pillanatig megnézted tegnap délután óta akár csak egyszer is? és a tiszát?
Válasz erdifefe #58. hozzászólásárahelyes gazdálkodás, jujj, mi az a helyes gazdálkodás? komolyan kérdem, mit kéne máshogy csinálni, mint ahogy a terület 80%án most is csinálják? mindenki, aki ebben a történetben benne van, és talpon van, ezen agyal a nap részében, hogy mit kelelen máshogy csinálni. nah, most akkor rád figyelünk, mit csináljunk máshogy, hétfőtől.
spanyolok öntözése: azt hiszem 2 t/ha körüli búza hozamot vártak, várnak, vagy vágtak idén spanyolországba. azért ez igen erős öntözés mellett...
Válasz erdifefe #57. hozzászólásáranem válaszoltál, mert ami bejön, meg ami kimegy, az nem akkor jön be, amikor kéne, és nem akkor megy ki, amikor kéne. amikor kéne, akkor nulla felesleg van, mert akkor van aszály, amikro nem esik az eső, és amikor nem esik az eső, akkor a dunába sincs víz, a tiszába meg pláne nincs. üres duma. a terület 5-10%án víztározót kéne építeni, és feltölteni 5-10 m vízzel, azzal lehetne annyit öntözni, amiről beszélsz. nah ezt számold ki, hogy kifutja-e az 52 ezres kukoricából. és kb ez az oka annak, hogy soha senki nem csinálta meg, mert valszeg soha nem térül meg, még 920 év alatt se, ahogy egy másik beruházás.
ésakkro még egy érv, én nem vezetek vizet nyílt csatornába, fogalmam sincs mekkora veszteséggel működik, ugyan ez igaza tározókra is, de lehet nyugodtan megszorozhatod kettővel a kiöntözendő vízmennyiséget, és akkor kapod meg, hogy mennyi vizet kell kivenni a folyóból, és betározni.
hegyek között tároznak vizet a világban, ezt se véletlenül, és nem azért, mert pesszimisták, meg 35 év felettiek, meg nem bírnak elképzelni egy nagy tócsát
Válasz envagyok2 #52. hozzászólásáraNézz utána. Statisztikailag 7-8-10 köbkilométerrel több víz folyik innen ki mint ami bejön és lehullik. Ez 4-5 Balatonnyi víz évente. Most akkor gondolj bele hogy milyen jó helye lenne ott az Alföldön meg a Duna Tisza közén
Még hogy nincs víz.... HAHAHAHAHAHAHAH
Válasz Rabó001 #55. hozzászólásáraNyilván nem az egész országot kellene öntözni de annyi víz bejön hogy abból bôven lehetne locsolni és nem csak a Dunából. Továbbá azt a nagyon okosok már 100 szor elmondták hogy nem tározók kellenek hanem helyes földmûvelés, ugyanis maga a talaj a legjobb viztározo.
Kora tavasztól késô ôszig lehet locsolni,feltölteni a talajokat nemcsak nyáron . Ha egy talaj feltöltve megy bele a nyárba akkor ott sokhelyen nagyon öntözni se kell..
A spanyoloknál 4 millió hektárt öntöznek javarészt felszíni vizekbôl folyókból és ott elég magas a tisztított szennyvíz mezôgazdasági felhasználása. A 3 legjelentôsebb spanyol folyók vízhozama annyi mint a Dunáé egymagában. Es akkor hol a Tisza,Rába,Körös stb..
Szal víz az van. Meg sok hülye kifogás.Akarat az nincs.
Válasz envagyok2 #51. hozzászólásáraVálaszoltam hogy mennyit lehetne . Es nem csak a DUna van ott hanem temérdek más folyó is....
Csak simán utána kellene nézni és 1 percet rászánni hogy kiszámold.Ha csak a külömbözetet elöntözöd mint ami bejön meg ami kimegy akkor a magyar mezôgazdaság 5 millió hektárját 100mm el meglehetne locsolni......Nyilván amit nem kell azt nemkell locsolni.De evvel egyutt annyival tobb jutna mashova.
5206 hozzászólás
Válasz 4.putyin #92. hozzászólásáraArra kiváncsi vagyok, hogy miért és kinek volt fontos a cukorgyárakat és a konzervgyárakat leépíteni? Sőt malmokat és vágóhidakat és borászatokat is.
Válasz fendt309 #98. hozzászólásáraHidd el egyik magyarlakta részen sem.
Válasz envagyok2 #101. hozzászólásáraHogy mennyit dobnák be? Az öntözôrendszert kiépíteném ha lenne csatorna a közelben.
jah és csak a hülye stadionok árából ki lehetett volna építeni nem kellenne se az enyém se a te pénzed. De gondolom ez sem jutott el a fejedbe hanem csak a ner meg a mindenki téged akar lehúzni meg kisemmizni.... Nem erôltetem. Csak remélem minél hamarabb eljön az a generáció minden téren aki hajlandó is lesz váltani nem csak nyavalyogni...
Válasz envagyok2 #101. hozzászólásáraTe már soha nem is fogod megérteni azt amirôl beszélek nem is erôltetem nah de mind1. Vannak itt elegen akik értik, hogy itt nem csak öntözésrôl van szó ,hanem felfogásbeli különbségrôl. Arról hogy mit lehetne.Sokan értik te sajnos soha nem fogod akárhogy magyaráznám el. De ezt betudom annak hogy már 40 éve is így csináltad..
Pénz az van apám. Menj azt tapsikolj a kedvenc csapatodnak a frissen felhúzott sok milliárdos stadionban... Jah hogy pl öntözésfejlesztésre emellett nem jutott bocsi csak apró....Cirkuszt a népnek. Az kell.
Válasz envagyok2 #101. hozzászólásáraMinek erőlteted neki ??? 80as években a nagy tsz is itt csak a másodvetéseket, meg a mag árút locsolta. Mai napig is, csak tavaly a tóbol kirántottak mindent, a patakban nem maradt semmi annak a pár szerencsétlennek aki abból locsolta a veteményét.
Válasz erdifefe #74. hozzászólásárameggyőztél, édeaspám, meggyőztél. egy kérdésem maradt, pontosabban kettő, de mindkettő egyszerű.
tegyük fel Édesapád vagy te önmagad 20-30 év munkájával összegurított egy 200 hektáros gazdaságot jórészt saját tulajdonú földdel, nagyjából karban tartott, de azért szegecselésre érett gépekkel, semmise új, minden használt, ahogy mondani szokták, korának megfelelő állapotban. te balatonra el tudsz menni gond nélkül, adrián voltál már, nem is érted miért menő, mikor balaton az magyar, amalfi partot meg el se tudod képzelni, hogy mitől lehet menőbb siófoknál. ahogy mondani szokták egy évb a bankba, egy a magtárba egymeg a földeken. megy agazdaság, nem aranybánya, de ketyeg. szóval van lakás és nagy autó, coelho idézet kinézve, mikor bekopog az ajtón a ner, akarom mondani a kormányzat, azzal hogy: tesó, kéne a pénzed, akarom mondani rád mosolygott a szerecsen. kéne a lóvé. ígérjük neked, hogy az összes árhullámot kivezetjük, meg a paksot is hűtjök majd duzzasztóval, csatorna kesze kusza, 500 mre odaállunk az összes földedhez csatronával. árhullámot kivezetjük, meg mindet, alpokból jön, friss, hűs. kérdés. az egy év bankba, egy év magtrába, egy év földönből mennyit dobnál be erre a projektre a közösbe, mondjuk már majdnem kész állapotban van, de nincs még víz benne, csak a földmunka van meg. 200 hektárpd van, mindegyiknél ott lesz 500 mre a csatorna, de onnan te viszed tovább, és öntrzőgépet is te veszed. így mennyit érne meg neked a saját alábbi ötleted, akár az összes felmerült kétséggel együtt?
komolyan kérdem, mennyit dobnál be a közösbe, ha úgy tetszik hektárra vetítve. hektonként 500 ezret, millát, kettőt, ötöt?
s akkor a másik kérdés. nincs egy év a bankba, fél év is alig a magtrárba, és még a földbe sincs bent a következő, azon még kínlódni kell. szegecselni majdnem minden nap kell, rába még ordít, de mega már van, prontón minden lóg. amalfi partról olvastál már, kurvanajyát egyszer el kéne oda menni. jönnek, kopognak. nincs lóvéd, eljössz hozzám a bankba. nehezen, de meggyőzől a projektről, rohadt tróger pénzügyes hírében állok, és az is vagyok, de ha valaki meggyőz akkor onnan kezdve tolom a talicskát, nyakig lóvéval. egy bökkenő van, fedezet. az kéne. van 200 hektárod, piacon 400 millió. ócskavasak nulla, az nem érdekel, pláne hogy júliustól amohu se adna érte egy fillért se, ha kigyulladnának utolsó este. szóval fődek, piaocn 400 millió, én ezt az összeset betudom számítani 40%os áron, 160 milliót adok hitelbe, meg kamatot, meg kezelési költséget, meg biztosítást. szerencséd van, a másik szerecsennek ez épp elég. becsengeted, és viszik a kulcsot a zsiliphez. kérdés: betolnád-e így a gazdaságodat ebbe a projektbe, annak minden alábbi kétségével együtt?
komolyan kérdem. aki régebb óta van itt, az tdja, szoktam komolyan kérdezni.
Válasz hashtag #96. hozzászólásáraEz csak részben járható út,vagy inkább úgy sem. Mert én pont akkor vétek 70 hektár ( gondolod nem egyben) amikor a 100 hektáros haverom. Ezért van mindenkinek külön vetogepe. Mert kb 10 nap alatt el szoktunk vetni. Ezért van külön vegyszwrezo,. Sorkozmuvelo, stb
Válasz Rabó001 #93. hozzászólásáraNagyon szarul látod a világot, pont amerikának kellene Oroszország ÖSSZES VAGYONA MINDEN AMI NÁLUNK VAN OLAJ GÁZ, URÁN ARANY STB! Ha ezt nem látod nagy a baj a "toronyban" nálad ezt még a vak is látja!!!!!!!!!!!!!
Válasz hashtag #96. hozzászólásáraGondolom Te jól szoktál választani mindig!
Ezzel csak az a baj, ha háromnak van egy gépe, akkor az enyémet csináljuk meg először!
Vagy ha elromlik: nem én voltam!
Szólj, ha felébredtél!
Ez Magyarországon nem játszik...
Válasz Rabó001 #93. hozzászólásáraÉrdekes, hogy a terürületszerző háború akkor kezdődik, amikor az amcsik már jóformán a határon állnak.....
Sokszor az is működhetne, hogy 2-3 kis/közepes gazda összedolgozna, -még bármilyen hivatalos szövetkezés nélkül is-, és összehangolnák a gépkapacitásaikat a szezonmunkában, az egymásnak elvégzett munkák értékegyeztetésével. Nem kéne mind a 3-nak megvenni ugyanazt a nagyértékű gépet, hogy pár napig használva legyen..
Van ahol van, meg sok helyen lehetne is, csak félnek az emberek a régi beidegződésektől, hogy majd a másik jól megXXXopatja, de ha jól választ az ember partnert, akkor csak nem..
Válasz 4.putyin #94. hozzászólásáraEzzel egyetértek...tényleg sokan vannak, akik képzettség hiányában dolgoznak. Jahh..és itt nem az agrárképzettséget értem, mert sokszor az sincs, hanem pl. a pénzügyit. Lehet valaki jó a szakmában, de ha az üzletben gyenge..akkor gyenge...ezen nem lehet mit szépíteni.
Na akkor emellé tessék oda tenni, hol tartanak a magyar gazdák.
Olyan "érdekképviseleteik " vannak, amelyek élén fideszcsicskák állnak, amelyek nem a gazdatársadalom, hanem a kormány érdekeit szolgálják, amelyek pisszenni nem mernek a gazdák érdekében, mert az agrárminisztériumba is kúszva mennek be, ha egyáltalán beengedik őket.
A gázdák között elenyésző a megfelelő képzettséggel rendelkező, de olyan is, aki hajlandó lenne képezni magát.
A falugazdász hálózat nem szaktanácsadó szervezet, a tevékenysége gyakorlatilag a járulék, a támogatások megszerzésére irányul.
A szövetkezési hajlam egyenlő a nullával mert a gazdál sem kivételek az ezer éves magyar mentalitás alól. Irigység, rosszindulat, rajtam kívül mindenki más dögöljön meg.
Nem is folytatom tovább. Amíg ez nem változik addig Brüasszel, meg a kormány kegyeire vagytok bízva.
Válasz hashtag #91. hozzászólásáraEz az orosz-ukrán háborúban mellékes. A fő oka hogy az oroszok szeretnék uralni Ukrajnát, illetve az összes többi utodallamot, de Ukrajna fontosabb nekik mint mondjuk Kirgizisztan, mivel Ukrajna szomszédjuk és az utodallamok közül a fejlettebb közé tartozik, jelentős iparral, mezogazdasaggal. Röviden: Ez egy orosz teruletszerzo háború.
Miközben Dániában.....
A dán földbirtok-politika liberalizált feltételei a következők:
– Ha valaki tanyát szeretne vásárolni, birtokolni, akkor állandó lakhelye a tanya, ahol él és dolgozik, vagyis helyben adózó lakosnak kell lennie.
– A helyi gazdaközösségeknek nyilatkozniuk kell arról, hogy nincs helyi igénylő az eladásra kínált földre.
– Ha a gazdaság harminc hektárnál nagyobb, akkor törvényi előírás a mezőgazdasági szakképzettség (zölddiploma).
– Ha két gazdaságot egyesítenek, az így keletkező terület százhuszonöt hektárnál nem lehet nagyobb.
– Egy gazdának három birtoka legfeljebb tizenöt kilométerre lehet egymástól.
– Egy tanya vagy gazdaság egy statisztikai egységet jelent.
– Egy gazda annyi állatot tarthat, amennyi után a keletkező szerves trágya a saját birtokán elhelyezhető (szigorú környezetvédelmi előírások).
(Szaktanácsadás) A dán gazdák munkáját rendkívül hatékony szaktanácsadó és továbbképző rendszer segíti. A szaktanácsadás országos szervezete és regionális intézményei a gazdaszervezetek (érdekképviseletek) tulajdonában vannak. A néhány évtizeddel ezelőtt kialakított jelenlegi szervezetre az jellemző, hogy költségviselői az úgynevezett kisgazda- és nagygazdaszervezetek, amelyek a gazdák tagdíjai alapján járulnak hozzá az alapszolgáltatások fenntartásához. Ezek az intézmények nyújtják a legtöbb gazda számára a könyvelési, pénzügyi és hitelezési tanácsadói szolgáltatást, amelyekből a legkülönbözőbb elemzéseket képesek elkészíteni. Kezdetben az állam 100%-os, később 70%-os, jelenleg 40%-os támogatást nyújt a szaktanácsadói rendszer fenntartásához. Manapság a szaktanácsadói szervezetnek olyan felkészült intézményei vannak, amelyek az EU és az állam részére is megbízásokat tudnak teljesíteni.
Rendkívül tanulságos a tanácsadók kiválasztásának és érdekeltségének szempontjai:
– A tanácsadó úgy tudjon beszélni, hogy megértsék (nem feltétlenül profi oktató).
– Legyen becsületes ember, akiben a gazdák megbízhatnak.
– Szakmai téren legyen ügyes, s legyenek gyakorlati tapasztalatai (nem kell feltétlenül egyetemi végzettség, elég a zöldbizonyítvány).
– Csak helyi tapasztalatot szerző tanácsadó lehet központi tanácsadó.
– Olyan tanácsot kell adni, amelyen keresni tudnak a gazdák.
– Ha valakitől nem kérnek tanácsot, elveszti a munkáját.
(A dán szövetkezetek) A dán szövetkezeti együttműködések a Nikolai Frederik Se-verin Grundtvig püspök által életre hívott keresztény–szociális ihletésű, népfőiskolai képzési és szövetkezetfejlesztő mozgalmakhoz kapcsolhatók, nemcsak Dániában, hanem egész Skandináviában. A dán szövetkezet olyan társulás, amelyben több gazdaság valamilyen gazdálkodási műveletet közös üzemben végez vagy végeztet el, ám úgy, hogy a gazdaságokat függetlenül hagyja. A szövetkezet a tagok tevékenységét előmozdító szerveződés, valójában kisvállalkozói beszállítórendszer.
A szövetkezés fő célkitűzése: a tagok által irányított termelői közösség létrehozása abból a célból, hogy a tagok termékeit optimális áron adja el, s kockázatukat mérsékelje (biológiai és kereskedelmi ciklus összehangolása). A szövetkezeti vállalkozás a tagok önálló vállalkozásának, vállalkozási sikerességének előmozdítása érdekében mindig üzemszervezési vagy piaci előnyök megszerzéséért folyik. A szövetkezet tartalma marketingértelemben éppen ezért maga a vállalkozás.
(A dán mezőgazdaság intézményi keretei) A dán agrárgazdaság középpontjában a farmer áll. A farmerek érdekképviselete, képzése, szolgáltatásokkal való kiszolgálása és termékeik minél feldolgozottabb formában való piacra juttatása jól működő rendszert, a dán modellt alkotja. A dán mezőgazdasági tanács az a csúcsszervezet, amely felépítésében gyakorlatilag a teljes dán mezőgazdaságot és élelmiszeripart lefedi. A tanács negyvenkilenc állandó tagja a szövetkezeti nagy feldolgozó szervezetek, a farmerszövetségek, a regionális küldöttek és valamennyi fontosabb mezőgazdasági szerveződés képviselőiből tevődik össze. (Dániában nincs agrárkamara.)
Ha a gazdálkodók meg akarják őrizni önállóságukat a mezőgazdasági alaptevékenységük eredményességét javító és termékeiket piacra segítő társulásokban, egyedül a szövetkezeti jogi keret jöhet számításba. Minden más gazdasági társasági forma esetében az alapító tagok kivásárolhatók, kiszoríthatók a vállalkozásból. Így előbb-utóbb nem a tagok számára fontos üzemkiegészítő tevékenység és az átvételi garancia ügye, hanem a gazdák családi vállalkozásaitól érdekeltségben elszakadt tőkehozadék válik meghatározóvá.
(A dán gazdálkodók és szövetkezetek kapcsolatai és piaci helyzete) A dán modell sajátosságai összefoglalva a következők:
1. Tulajdonjog:
a) a farmer tulajdonosa a földnek,
b) a farmer tulajdonosa a feldolgozásnak.
2. A szövetkezet:
a) érdekközösség (intézmény),
b) stratégia (tagok mint tulajdonosok),
c) vállalkozás (menedzser operatív irányítása).
3. Minőségi termelés és ellenőrzés.
4. Technikai színvonal és műszaki fejlesztés.
5. Tevékenységi kötődés (minden társulásnak egyféle célja van).
6. Oszthatatlan közös vagyon.
7. Nagy piaci részesedés.
(A dán gazdák jogai és kötelezettségei) A hagyományosan korrekt módon együttműködő dán gazdákat céljaik megvalósításában, valamint a kötelezettségeikben és jogaikban való biztos eligazodásban belső szabályzataik segítik. Legfontosabb az alapszabály, amely – a kötelezettségeket és jogokat mintegy összefoglalva – belső alkotmányként írja elő az együttműködés fő szabályait. Az alapszabály rögzíti az értékesítés, az áruleadás és -átvétel, a szerződéses kötelezettségek, az eredményfelosztás és a társulás egyéb fontos feltételeit, például a tisztségviselők választását, az irányítás fórumait, vitás ügyek rendezésének módját stb.
A tagok jogai a következők: biztos értékesítés (a társulás átvételi kötelezettsége), a lehető legmagasabb ár és nyereség-visszaosztás, valamint a feldolgozó- és kereskedelmi cég tulajdonjoga. Kötelezettségeik és hátrányaik: leadási kötelezettség a társulásnak, nincs ártárgyalás, s közös a felelősség a szövetkezeti vállalat adósságáért.
A tagok jogai és kötelezettségei a mérlegelv szerint igen kiegyensúlyozottak. Például a tag köteles minden termékét a szövetkezeten keresztül értékesíteni, amely viszont köteles azt teljes egészében átvenni, s a lehető legnagyobb árat fizetni érte. A tagok egyenlősége nyilvánvalóan egyszerű. Azonos áruért, azonos feltételek mellett, azonos pénzt fizet a szövetkezet. Minden tag egyforma lehetőséggel juthat információhoz, s mindezek valódiságát ellenőrizheti. A tagok együttműködése rendkívül gyakorlatias, üzleti érdekeiken alapul. A közös feldolgozás és eladás biztonságosabb, s a hozzáadott értékkel megnövelve nagyobb a jövedelem.
(A magyar és a dán termékpálya összevetése) Működésük alapvető különbsége valójában szervezettségük és érdekeltségi rendszerük különbözősége. Dániában az áruátvételt, a felvásárlást, az élelmiszeripart, a vágóhidat, a tejüzemet, a malmot, a nagykereskedelmet, az áruelosztást és az exportot a kiskereskedelemig való átadásig a szövetkezeti termelők közösen birtokolják, míg a magyar példáról ugyanez nem mondható el. A hazai termelőknek nincs érdekérvényesítő képességük. Ennek következménye, hogy a termelőnek nincs valós piaci információja, a piaci kockázat hátrányainak többsége visszahárul rá, miközben a jövedelemelosztásra nincs befolyása. A termékpályaszakaszok egymástól elkülönült tulajdonosi pozíciója következtében vagy aránytalanul megdrágul és eladhatatlanná válik a végtermék a szakaszonként rárakódó áfa- és nyereségigény miatt, vagy üzembiztosan tönkreteszi a termelőt.
Válasz Rabó001 #90. hozzászólásáraÍgy van, aki nagyban akar exportálni, annak kell a tengeri kikötő, sőt mégjobb ha a kikötő közvetlen környezetében rengeteg termőföld van ami amúgy öntözhető is. Meg is érkeztünk a háború valódi okához. Hiába olvad ki az orosz fagyott talaj, amin majd búzát akarnak termelni, nagyban, ha nem tudják azt a világtengerre eljuttatni. Elég csak megnézni a térképet, nem nagy titok.
Válasz Samubácsi #89. hozzászólásáraNincs ebbe semmi extra, vagy újdonság, amiota valamennyire összeszedték magunkat a szovjet utodallamok, azóta gabonaexportor Ukrajna, Oroszország és Kazahsztán is. Úgyanugy megjelennek a vilagpiacon a gabonaikkal, mint a többi nagy gabona exportőr országok, úgy mint az USA, Kanada, Brazília, Argentína, Ausztrália. A gabona ára a vilagpiacon alakul ki, ahhoz lövik be a kereskedők. Nyilván a tengerrel rendelkező nagy gabona exportalo országok előnyben vannak az olcsóbb szállítás miatt. A háború ebbe bezavart, mert az ukrán nem tudja tengeren arra vinni amerre előtte, valahova vinniük kell, kényszerben vannak. Az orosz is keveri a dolgokat.
A magyar termelők is megélnek a gabonából. Azt viszont el kell ismerni hogy nyugaton azért nagyobb arányban dolgozzak fel a gabonát. Nézd meg mennyivel több állat van Dániában, Hollandiában, franciáknál, belgáknal, de akár a németeknél, de a sok olasz tészta is.
Én azért a tisztánlátás miatt marha kíváncsi lennék egy francia, olasz vagy spanyol gazda és egy ukrán gazda cash-flow mérlegére is, mondjuk takarmánykukorica esetében. Nyugaton is termelnek gabonaféléket, amit értékesítenek és nem feldolgozva adnak el. Valamiért mégis eredményesen tudnak gazdálkodni, pedig az ukrán termények eddig is eljutottak hozzájuk az olcsóbb tengeri útvonalon.
Válasz 4.putyin #87. hozzászólásáraElég baj az. 100 évvel ezelőtt 4 elemivel, és azzal, amit otthon tanult az ember, a megélhetéséhez szükséges javakat, eszközöket legalább 80%-ban elő tudta állítani. Minél magasabban szerveződik a társadalom, minél jobban specializálódnak egyes szakmák, annál nagyobb szükség van a stabilitásra (gazdasági és társadalmi szinten), viszont annál könnyeb botot dugni a küllők közé, annál kevésbé krízisálló a rendszer. Építeni nehéz, rombolni könnyű. A specializálódás irányába haladva kiszolgáltatottabbá és egyre életképtelenebbé válunk.
Az élethez naturális értelemben elég kevés dologra van szükség, ami önmagában nem lenne nagy "költség". Csak az igények, a kényelem, és a "fejlődés" vágya miatt megyünk a specializálódás irányában, és ennek az elit elkéri az árát. Történetesen a szabadságunkat. Így válunk rabszolgákká.
Válasz erdifefe #82. hozzászólásáraRaskó már régóta ezt mondja. Na meg azt, a támogatás a legnagyobb visszahúzó erő. A magyar gazdák kb. 80 %-a járadékvadász. Nem fejleszt, nem innovál, nem bővíti a termékskálát, nem tanul, nem képezi magát.
De előbb-utóbb mindenki meg fogja érteni. Az a világ véget ért, mikor 8 általánossal, meg traktoristapista végzettséggel talpon lehet maradni.
Válasz Anicska #84. hozzászólásáraEzt hívják a piac tisztulási folyamatának. Aki nem bírja a gyűrődást, az kiszáll. Van helyette másik. A kapitalista logika erről szól.
Válasz erdifefe #82. hozzászólására
Termelő =Az általa művelt területeken ,megtermeli a terményeket és próbál értékesíteni ,de annyi energiája már nincs ,hogy feldolgozza ,eladja a kész terméket ,de kap támogatást .
Feldogozó =A profiljába illő termékeket felvásárolja és kap támogatást
Értékesitő= A feldolgozó termékeit eladja ,teljes vagy félkész állapotba és kap támogatást
Kereskedő =Az általa felvásárolt árukat eladja és kap támogatást
Fogyasztó =Kedve szerint vásáról ,reklamál ,válogat és kap támogatást
Termelő egyre jobban érzi ,hogy a legnagyobb kockázatot neki kell vállalni ,mert a gyorsan romló termékei tönkre mennek a nagy tömegben termesztett terményeit nem tudja tárolni .Azt gondolja lehet nem kellene ennyit kockáztatni .
A termelő nem kockáztat =Ezt midenki érezni fogja ,kezdve a csapágy gyártól, de éhezni nem fognak .
Válasz Joco7211 #78. hozzászólására.... Csináljunk a gazdádból, feriből miniszterelnököt?
Moderátor által módosítva: 2023-08-28 13:12:23
Válasz ZsocaJD #79. hozzászólásáraIlletve erre mondtam azt hogy nem búzában meg kukoricában kellene CSAK gondolkodni. Mert nem tudunk és nem is fogunk soha tudni versenyezni Ukránokkal. És a másik lényeges dolog amit írtál és amit írtam hogy Ukrajna így is úgy is része lesz az agrárúnióak. Továbbá ezért kellene a feldolgozóipart erősíteni.
De ez egy olyan téma amit végtelenségig lehetne nyúzni hogy miért vérzik ezer sebből...
Én véleményem hogy szemlélet váltással kell kezdeni. És elindulni. De a Te írásodban is rengetegszer megjelenik a nem lehet hozzáállás.Ezért nem lehet.Azért nem lehet. Érzem a teljes elkeseredettséget, csalódottságot.Amit ahogy írtad az elmúlt 30-40 év elbaszott agrárpolitikája okozott.
Nah de a legjobb kérdés.Másnak máshol lehet?Csak itt nem?? Szokták mondani a Magyar a 10 millió pesszimista országa. Sajnos igaz.
Itt részemről befejeztem a témát mert ahogy itt a hozzászólásokban is látszik hogy Nem lehet Nem lehet nem lehet a szemlélet... Majd ha eljutunk oda kormányzati meg minden szinten hogy igenis lehet, nah akkor majd látni fogjuk a változást
További szép napot
Válasz Joco7211 #78. hozzászólásáraPontosan erre gondolok. Ez a lényeg. De ezt csak ahogy írod félremagyarázzák.
Válasz ZsocaJD #79. hozzászólásáraLeírtad a lényeget. KURVA nagy lemaradásban vagyunk. Erre viszont a megoldás pont az hogy amit írsz lengyel példa. El kell kezdeni. Szemléletváltás. És lehet hogy 20-30 éves lemaradásban vagyunk. Ők is elkezdték valahol.Nekünk is el kellene.
Válasz erdifefe #72. hozzászólásáraJól hangzik ez a nagyobb hozzáadott érték, meg feldolgozóipar fejlesztése, csak az a helyzet, hogy ez olyan dolog, mintha valaki most kitalálná, hogy holnaptól mezőgazdasággal fog foglalkozni, földet vásárol és bérel, felépít egy több 100 hektáros gazdaságot a semmiből és nyereségesen fogja működtetni. Ez jól hangzik, csak lehetetlen, mert földet szerezni már nem lehet. Ugyanez a helyzet a kertészeti kultúrákkal és feldolgozóiparral, csak ott nem földet kell szerezni, hanem piacot. Ez nem úgy megy, hogy kigondolja az agrártárca, hogy holnaptól a jelenlegi 10 ezer hektár helyett 50 ezer hektár burgonyát fogunk termelni öntözve és ehhez csak a termelő és feldolgozó gépeket kell megvenni, aztán de jó lesz minden. Jelenleg a világban ezek kialakult piacok, hosszú ideje létező partnerkapcsolatok vannak a termelők és a felvevőpiacaik között, ez nem egy légüres tér, amit csak gondolunk egyet és holnap kitöltünk. Megtermelni bármit meg lehet, az a legkönnyebb az egészben, csak nem tudod nyereséggel értékesíteni. Ez a hajó már elment, mert csak a lengyelekhez képest 15-20 éves lemaradásban vagyunk csak technológiában, hűtő, tároló és feldolgozó kapacitásban. Ők az EU-s belépéskor jó irányokat határoztak meg és azóta is tartják magukat hozzá. A klíma miatti előnyükről és az ott generációk alatt kialakult egységes birtokméretekről nem is beszélve. A hollandokat, dánokat már nem is említem. A magyar feldolgozóipar a rendszerváltáskor gyakorlatilag a megszűnés szélére került, a mezőgazdasági alapanyagtermelés pedig azóta csak elvegetál. Megvagyunk a területalapú támogatásokkal, voltak géptámogatások, most már azért jórészt új, korszerű gépekkel termeljük meg 60 Ft önköltséggel az 55 Ft-os búzát, amit az ukránok 50 Ft-ért adnak. Gyakorlatilag ennyi a magyar mezőgazdaság elmúlt 30 éve, nem lehet más fejlődést felmutatni, mint hogy új gépeink vannak és néhányan nagyon megszedték magukat. Most ezzel állítsd szembe a már említett lengyel példát... Ezt el kell fogadni, velük a nulláról, több évtizedes lemaradásból nem lehet versenyezni, maximum nagyon nagy mértékű állami szubvencióval, ami amúgy megint teremtene egy éltképtelen gazdálkodói réteget, másrészt meg nem is lehetséges, mivel az EU nem engedi az ágazatok piactorzító nemzeti finanszírozását. Ezen felül azt se felejtsük el, hogy az EU jelenlegi mezőgazdasági művelésre alkalmas területe 95 millió hektár, Ukrajnáé 33 millió, ráadásul csernozjom, ha az EU globális nagyhatalom szeretne lenni, ezt meg kell szereznie. Jelenleg lehet hogy túltermelés van a világban, de 20-30 év múlva ez a 33 millió jó minőségű földterület bőven vissza fogja hozni a most háborúba befektetett összegeket. Vagyis Ukrajna mindenképp a közösséghez fog tartozni, ha nem is teljes jogú tagként, de a gazdasági unióban benne lesz, így garantáltan elesünk az eddigi exportpiacainktól. Összegezve én nem látok kiutat a magyar mezőgazdaságnak, csak a lassú, fokozatos leépülést, ezt tette a 30 év szakmaiságot és tenni akarást nélkülöző kormányzás.
Válasz erdifefe #75. hozzászólásáraTermészetesen félre fogják magyarázni amit írsz. Nem azt mondod, hogy az öntözés mindent megold, ez egy példa a szemléletváltásra. (Megjegyzem: 35 éve négyszer annyi terület volt öntözve az országban, mint 2022-ben.)
Itt Bács-Kiskunban meg az Alföldön - a magyar mezőgazdasági output 50%-át adó tájegység, jó reggelt! - csak mérsékelni lehetne ezzel is az elsivatagosodást, de ez mellékes.
A lényeg amit mondasz: szemléletváltás, összefogás, fejlesztések - amit már 2004-ben el kellett volna kezdeni, amikor csatlakoztunk az Unióhoz. Kezdjük el ma!
A témaindító kolléga elkeseredettségének adott hangot és sokan látjuk, hogy rossz az irány.
Válasz mihaszna #60. hozzászólásáraÉrtsd 400 és 900 négyszögölnek.
Válasz erdifefe #72. hozzászólásáraTöbb mint 30 éve csinálgatjuk, termeltünk a búza, kukorica, napraforgón kívül, pl. olajtököt, vetőmagborsót, facéliát, sáfrányos szeklicét, madárkukoricát, popcornt, mustárt, mákot, cirkot, stb.. a pohánka volt a legjobb, miután learattuk, még nekünk kellett a vetőmagért fizetni, mert annyi sem termett rajta mint a vetőmag ára. Tudod az baj, hogy a "féligtudás" a legveszélyesebb. Akiket itt ekézel, és amilyen módszerekkel dolgoznak, egyenlőre még ellátják élelmiszerrel az egész exponenciálisan növekvő lélekszámú világot. A green deal legoptimálisabb becslésekkel is 30%-os terméskiesést jelent, ez min 2 milliárd ember éhenhalásához vezetne, ha mindenhol olyan hülyék tervezgetnének mint az eu-ban. Aki valamennyire is megállta helyét az egyetemen, annak volt helye a termelésben is. Aki kegyelemkettessel átbukdácsolt, sehova nem vették fel, az elment minisztériumokba, brüsszelbe, politikusnak stb.. na ezek találnak ki irányokat, és vannak akik szintén a kevés tudásuk miatt felülnek nekik. És csak megjegyzem, hogy több mint 15 éve kezdtünk foglalkozni szántásnélküliséggel, ha már valakinek ez olyan fontos szempont, de elárulom kurvára nem azon múlik, elsősorban a felvásárlási árakon....
Válasz hashtag #73. hozzászólásáraNagyjából ez lenne a lényeg. Csak ugye itt kellene szemléletváltásnak bekövetkezni
Válasz envagyok2 #61. hozzászólásáraAz hogy mennyi víz van a folyókban az nem attól függ hogy esett e nálunk az eső vagy sem. A hazai felszíni vizek 99% a külföldről jön. Lehet hogy nálunk aszály van de ha a Kárpátokban vagy az Alpokban leesik egy jelentősebb csapadék az nálunk árhullám formában fog jelentkezni. Attól még lehet nálunk aszály. Hányszor vannak nyár eleji,közepi,végi árhullámok. .... És sokadszorra is.. A talaj a legjobb víztározó nem a mesterséges .. igaz hogy a csatornákban sok víz elpárolog elszivárog, de az is hova? A talajba. ergo A talaj vízkészletét gazdagítja.
Válasz erdifefe #70. hozzászólásáraÍgy van, Bocz professzor 1978-ban kidolgozta az idényen kívüli öntözés rendszerét, “Ma újdonság, holnap gyakorlat” …
45 év után talán átjön az üzenet
Válasz envagyok2 #66. hozzászólásáraLátod ez a másik. Amit még kellene érteni. Ezt már korábban leírtam, nem a búzával meg a kukoricával kellene versenyre kelni mert azt Ukrajnában negyedannyiból megtermelik. És ne higgye azt senki hogy ide nem fog bejönni az Ukrán áru a jövőben. Az ukrán termékek megkerülhetetlen részei már most is az Úniónak, a jövőben pedig méginkább azok lesznek és ugye itt van ez a hülye Green Deal meg ilyen fasságok, nah ha nem tudunk eljutni oda hogy diverzifikáljuk a mezőgazdaságot ,és nemcsak búza kukorica napraforgóból fog állni akkor fog tudni versenyképes lenni. Mert jelenleg csak az EU támogatás tartja életben. De ez igaz egész Európában. Illetve az sem ártana ha lenne normális feldolgozóipar mert jelenleg nyersáru exportőrök vagyunk és feldolgozott termék importőr.Nah ezt kellene megfordítani. És nem csak búza kukorica napraforgóban gondolkodni. Soha nem fogunk tudni versenyezni az Ukrán dömpinggel.
Ez is egy rákfenéje a Magyar mezőgazdaságnak
Válasz envagyok2 #62. hozzászólásáraNem tudom merre vagy de a helyes gazfálkodás az nem sok helyen megy. Több helyen van csupasz feketére művelve a föld mint ahol nincs. Hogy 80% ban áttértek a nem feketére műveljük a talajt?? A mesében max. Eljárhatnál sok helyre az országban hát megváltozna a véleményed.
Másik hogy nincs pénz meg hú mennyibe kerülne kiépiteni egy hálózatot milyen drága lenne fenntartani stb . Hülye stadionokra van 700Milliárd?? Azt bejelentik hogy az öntözésfejlesztésre jövőre van 15 milliárdos keret. Nah itt kezdődik a probléma.....
Válasz envagyok2 #66. hozzászólásáraHát apukám még erre mindig csak annyit tudok mondani hogy csak a kifogások hogy miért nem lehet. De nem is fogom próbálni elmagyarázni mert pont ez a baj a begyöpösödöttekkel hogy ők mindig mindent jobban tudnak hogy miért nem lehet. Megoldásokat kell keresni nem kifogásokat.
Kb ezért kellene egy teljes generáció váltás hogy legyen aki innovatív, optimista és aki tud gondolkodni. Ez lassan de biztosan azért be fog következni. Hány olyan gazdaságot ismerek ahol megvan az utánpótlás fiatal elkötelezett emberekkel csak az öreg baszik átadni a stafétát mert ugye jobban tud mindent és nem bízik senkiben. Persze tudás az van nem is evvel van a probléma csak a változtatásra való hajlam az nincs. Aztán ezektől az emberektől csak a panaszkodás jön még az ami tőled hogy miért nem lehet.....
Visszatérve az öntözésre. A Dunán illetve az összes másik folyón nem egy árhullám vonul le egy évben. Felkellene tudni fogni hogy öntözni nem csak a nyár közepén lehet amikor a földek már csont szárazak, hanem öntözni kora tavasztól lehet késő őszig.Nem fizikai víztározók kellenek, mert az okosak már rég megmondták hogy a legjobb víztározó maga a talaj. Fel kell tölteni a talajokat vízzel. Kora tavasztól késő őszig lehet locsolni. Nemcsak nyár közepén de ez is olyan hogy vannak nyár közepi árhullámok.Ez se olyan hogy nah csak kora tavaszi meg késõ őszi van. Addig meg nem egy árhullám vonul le a folyókon.Az hogy most mennyi a Duna vízhozama senkit nem izgat.Ha jön egy árhullám ,kívan vezetve a kiépített csatornarendszerbe, és az el van öntözve, ha tavasszal vagy kora nyáron fel vannak töltve a talajok vízzel, akkor apukám nem lenne gond a növénytermesztéssel.Ha egy növény feltöltött talajjal megy bele a nyárba és nem csontszárazzal akkor el tudod képzelni a különbséget.Egy feltöltött talaj nem fog kiszáradni 2 hét alatt,pláne nem 50cm-1m mélyen de ez már szimplán biólógia meg fizika. Nálunk az öntözés abból áll hogy bejön a meleg azt az alapból csont száraz talajokat locsolgatjuk hogy a felső 5 cm ben a növény felvegye.Ez csak simán talajtan.
Az a baj hogy ezt sem érted csak a jól megszokott berögzült dogmákat tolod hogy miért nem lehet.
Nem csak nyár közepén lehet locsolni.
Ettől függetlenül abban igazad van hogy egy duzzasztó a Dunára mindenféleképpen kellene valahol Paks felett . És akkor se a hűtéssel se a locsolással nyáron nem lenne probléma. De erről vannak is kormányzati elképzelések.
Válasz Szlovákiából #68. hozzászólásáraA lineár kisebb adagokkal öntöz.
Válasz envagyok2 #61. hozzászólásáraNálunk megpróbálták még a szociban kiépített öntözővezetékek és szivattyúházak felébresztését. Ezt csak akkor érdemes, ha speckó növény kerül a területre. Konzervgyárnak termelnek most borsót és kukoricát. Borsó után vetik a kukoricát, azt nem tudom, mekkora adag vizet tesznek ki, de az idén már 6 x körbement az öntőző úgy, hogy az időjárásra sem panaszkodhatunk. Csalllóköz át van hálózva csatornákkal, valamikor ezt a területet úgy csapolták le, de a kisebbekre nem lehet telepíteni, mert ott kifogy a víz.
Válasz envagyok2 #64. hozzászólásáraIgen, amit írsz hogy vízzel feltölteni patakokat, inkább árkokat, az munka, szervezés, pénz, és fenn is kell tartani, ami megint ember-gep-penz-szervezes.
Nem fogy ám el olyan hamar. Nálunk volt anno egy öntöző telep. Valami 1500 hektar körüli, persze sose öntözték meg mindig az egészet, mondjuk a harmadát, de azt ugye kétszer-háromszor, úgy volt a vetesforgo. Egy kis patakbol, inkább érbol vették ki a vizet, amugy egy mesterséges ér volt, de nem fogyott el a falunknal.
Válasz Rabó001 #65. hozzászólásáranem véletlenül nem a búzát öntözik.
vagy azok is pesszimisták, 35 év felettiek, és begyöpösödöttek. szar nekik is.
de azért várjuk még meg a ma estét, milyen kinyilatkoztatás jön a legújabb messiásokból... meg van neki ágyazva rendesen.
Válasz envagyok2 #62. hozzászólásáraMondjuk a spanyoloknal szerintem főleg nem a búzát öntözik, ha tényleg olyan sokat öntöznek, mint a kolléga írta, én utána nem beztem ennek a bedobott 4 millió hektárnak. Van azért ott gyümölcs termesztés is.
Válasz Rabó001 #55. hozzászólásáravan egy patak, amit 20 éve nézegetek, nem olyan kicsi a medre, mondjuk 15 m széles és szemre 5 m mély, ezt szoktam számolgatni, hogy ha fel lenne töltve, akkor mennyi vizet lehetne benne tárolni, és öntözni. hát kb egy öntözésre, nekem, és akkor a többiekről nem beszélünk. és akkor menjüön tovább, hány olyan patakmeder van, amit fel kéne tölteni, meg fel lehetne tölteni, ha nem is öntözésre (ha a meder fala mindenhol meglenne, és nem a környező területet áűrasztanánk el), csak a vízfelületet növelni, hogy a kipárolgás nagyobb legyen, hátha odébb 100 km-re leesik belőle valami. nah, és ezeken a patakokon hány híd van, hány helyen lehetne átkelni, ha a mostani gázlók megszűnnének? mennyi lenne a körbeszaladgálás?
és az az igazság, hogy nem a duna-tisza közén kezdeném a rendszer kiépítését, hanem ott, ahol egyébként sem teljesen reménytelen a dolog 20-50 éves időtávot nézve, ahol még van némi remény a gazdálkodásra. ott valszeg kisebb pénzből lehetne megmenteni az egészet, mint ahol már most is nagyrészt reménytelen.
Válasz erdifefe #59. hozzászólásáratudod, hogy most, ma reggel mennyi volt a duna vízhozama? tudod hol lehet ezt megnézni? eddig a pillanatig megnézted tegnap délután óta akár csak egyszer is? és a tiszát?
Válasz erdifefe #58. hozzászólásárahelyes gazdálkodás, jujj, mi az a helyes gazdálkodás? komolyan kérdem, mit kéne máshogy csinálni, mint ahogy a terület 80%án most is csinálják? mindenki, aki ebben a történetben benne van, és talpon van, ezen agyal a nap részében, hogy mit kelelen máshogy csinálni. nah, most akkor rád figyelünk, mit csináljunk máshogy, hétfőtől.
spanyolok öntözése: azt hiszem 2 t/ha körüli búza hozamot vártak, várnak, vagy vágtak idén spanyolországba. azért ez igen erős öntözés mellett...
Válasz erdifefe #57. hozzászólásáranem válaszoltál, mert ami bejön, meg ami kimegy, az nem akkor jön be, amikor kéne, és nem akkor megy ki, amikor kéne. amikor kéne, akkor nulla felesleg van, mert akkor van aszály, amikro nem esik az eső, és amikor nem esik az eső, akkor a dunába sincs víz, a tiszába meg pláne nincs. üres duma. a terület 5-10%án víztározót kéne építeni, és feltölteni 5-10 m vízzel, azzal lehetne annyit öntözni, amiről beszélsz. nah ezt számold ki, hogy kifutja-e az 52 ezres kukoricából. és kb ez az oka annak, hogy soha senki nem csinálta meg, mert valszeg soha nem térül meg, még 920 év alatt se, ahogy egy másik beruházás.
ésakkro még egy érv, én nem vezetek vizet nyílt csatornába, fogalmam sincs mekkora veszteséggel működik, ugyan ez igaza tározókra is, de lehet nyugodtan megszorozhatod kettővel a kiöntözendő vízmennyiséget, és akkor kapod meg, hogy mennyi vizet kell kivenni a folyóból, és betározni.
hegyek között tároznak vizet a világban, ezt se véletlenül, és nem azért, mert pesszimisták, meg 35 év felettiek, meg nem bírnak elképzelni egy nagy tócsát
Válasz mtz1221 #44. hozzászólásáraMi az a 4 kvadrátos?
9 kvadrátos?
Válasz envagyok2 #52. hozzászólásáraNézz utána. Statisztikailag 7-8-10 köbkilométerrel több víz folyik innen ki mint ami bejön és lehullik. Ez 4-5 Balatonnyi víz évente. Most akkor gondolj bele hogy milyen jó helye lenne ott az Alföldön meg a Duna Tisza közén
Még hogy nincs víz.... HAHAHAHAHAHAHAH
Válasz Rabó001 #55. hozzászólásáraNyilván nem az egész országot kellene öntözni de annyi víz bejön hogy abból bôven lehetne locsolni és nem csak a Dunából. Továbbá azt a nagyon okosok már 100 szor elmondták hogy nem tározók kellenek hanem helyes földmûvelés, ugyanis maga a talaj a legjobb viztározo.
Kora tavasztól késô ôszig lehet locsolni,feltölteni a talajokat nemcsak nyáron . Ha egy talaj feltöltve megy bele a nyárba akkor ott sokhelyen nagyon öntözni se kell..
A spanyoloknál 4 millió hektárt öntöznek javarészt felszíni vizekbôl folyókból és ott elég magas a tisztított szennyvíz mezôgazdasági felhasználása. A 3 legjelentôsebb spanyol folyók vízhozama annyi mint a Dunáé egymagában. Es akkor hol a Tisza,Rába,Körös stb..
Szal víz az van. Meg sok hülye kifogás.Akarat az nincs.
Válasz envagyok2 #51. hozzászólásáraVálaszoltam hogy mennyit lehetne . Es nem csak a DUna van ott hanem temérdek más folyó is....
Csak simán utána kellene nézni és 1 percet rászánni hogy kiszámold.Ha csak a külömbözetet elöntözöd mint ami bejön meg ami kimegy akkor a magyar mezôgazdaság 5 millió hektárját 100mm el meglehetne locsolni......Nyilván amit nem kell azt nemkell locsolni.De evvel egyutt annyival tobb jutna mashova.